Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-09-20 / 35. szám

228 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. kevesbbé sem csökkent ; megérezték ez általános örömet kopóink is, mellyek mintegy 100 számban, a legnagyobb hévvel és a legváltozatosb concert viszhangjával verek fel az erdők csendjét és vadjait. S mind e nagy élvezetet és sikert a legkisebb baj vagy véletlen sem zavarta meg, hogy igy háboritlanul éljen emlékünkben sokáig e derék vadászidény. (Jagdzeitung.) Fuchs Károly, az udvari vadászatok rendezője. Kárpáti képek. II. A nagy Kriván. (Folytatás.) Ha ezen uj világ organikus lényei közé lépünk, észreveszszük, hogy mindenütt a havasi jellem tiszta bélyegét viselik magukon, mindenütt ugyanazon havasi kecs és báj mosolyog felénk. A DÖvénylepel, habár sokkal kevesebb fajból van összeállítva, mint a völgyben, vagy a hegytájon, barátságos küllegéböl, szinelevenségéből és bőségéből mit sem vészit. Az uj növénycsoportozatok, melyek a völgy, a sik gyermekei helyébe lépnek, a faji szegénységet szépség, illat, sajátságos jellem és eleven színezet által pótolják ki. Itt mosolyog felénk egy pompás magaslati rét, ott egy illatos, elevenzöld s virágos havasi legelő, melyen számtalan juh s kecske, vagy oda vetődő zerge találja mindennapi eledelét. — De az illatos havasi legelők mellett végtelen szirthalmok és kőmezők terülnek el ; felettük s alattok ezernyi láb magas szirtfalak tornyosulnak s merész fokokban húzódnak a csúcs felé. Talán sehol sem festett a nagy természet olly merész ellentéteket egymás mellé, mint itt, sehol sem váltják fel egymást olly mohón az édes kiesség és a sötét borzalom, mint itt. A lapály lakosai a havas táj képződését rendesen mint lassú átmenetet képzelik a hegyi tájból a végcsucsig. De a hegyképzödésnek ezen lassudad alakja csak igen ritkán s esak némely előhavason vagy hegynyujtványon látható. Rendesen — s kivált mészhegyeknél, a hegytáj legelői már éles hajlatokon, hegytorkok s hasadékok közt fekiisznek. Ezek felett uj hegyfokok s lépcsőzetek emelkednek, melyek majd élesebbek s többnyire erdőtelepekkel vannak benőve, itt-ott kis legelökkel vagy lejtős kömezőkkel, — csak ha ezeken tul vagyunk, jönnek a havasi legelök, melyek nagyobb vagy kisebb terjedelemben az organikus élet határáig terjednek. Egyes helyeken végtelen változatosság uralkodik a zöld és szürke szin, a legelők s pázsitos párkányokba szilák és szirttorok eloszlódásában. Más szirtcsucsok holt vázként állanak előttünk. Meztelen felületűket nem födi bokros cserj, éles nyujtványaikat nem puhítja zöldelő gyepvánkos, rejtekeik nem adnak szerves életnek lakhelyet. Az egész egy elhalt szirthalom, kimart vajukkal, zig-zug hasadékokkal ; színezete szürke, ősz, de különféle irányban változó, majd sötét lesz egész a feketéig, majd sárgás vagy fehér. Lépjünk közelebb a szerves lények közzé. Az alpin flora képviselői csaknem kivétel nélkül több esztendős növények ; s ennek igy kell lenni, mert könnyen megeshetnék, liogy egy kedvezőtlen időjárású év hosszabb időre egész növénynemzedékeket elpusztítana az által, hogy a magképződés meghiusul. Az évelő növények azonban, melyek gyöktö s bujtóág által is szaporodnak, ráérnek egy kedvező nyárt bevárni, midőn magképződés által is szaporodhatnak és távolabb vidékekre is elterjedhetnek. Miután azonban illy kedvező évek a magas havasokon, kivált nedves, árnyékos helyeken néha soká váratnak magukra, s a növény csak élő sarjadék által szaporodhatik, beáll azon jelenség, mely épen nem ritka, hogy egy faj tömegesen összec3oportosul s egész fokokat elföd. Ebből világos, hogy mily lényeges befolyással van egy kedvező nyár a havasi virány küllemi változatára. Már a fanemüek apró alakjából, a korcs és törpe fajokból, melyek a magas fa-alj felett jelentkeznek, ki lehet az egész vegetatio havasi jellemét ismerni. Mentül feljebb megyünk, annál alacsonyabb lesz minden növény, szervezetük annál tömörebb. A magas cserjék félcserjékké válnak, a füzek számos faja kis harasztokká korcsosodik s végre egészeD elenyész, a csemetenövények összezsugorodnak, — a pázsitfélék, melyek lenn a völgj ben '/

2— 1 méter magasak, itt '/з méternyi, sőt néhány centiméternyi nagyságra szállnak alá. Minden növéuyke a hidegebb légből az aránylag melegebb felé szit, hozzá lapul fekirányos leveleivel a földhöz, kerüli a fényt, a szabad levegőt. Ugy látszik, mintha a magas téli hó földhöz nyomta volna őket. Leveleik kisebbek, erösebbek s keményebbek, mint a lapályon, sokkal szőrösebbek, puha bundát öltvén fel, melylvel magukat a zord idő ellen védik. Ellenben virágjaik azon néhány rövid meleg nap alatt, melyen ki kell fejlődniök, gyorsan felnőnek s nagyobbak lesznek. Ennek oka a humusföld könnyüségében, a világosság intensitásában. a levegő tisztaságában s az alacsonyabb légnyomásban rejlik. Ehhez járul még az is, hogy a havasi növények sokkal élénkebb, frisebb s elevenebb színekkel bírnak. Itt láthatjuk a legsugárzóbb indigókék szint, a legfényesebb s e mellett a leggyengébb piros szint, erős, majdnem feketébe átmenő barnát, mig más részt a sárga és fehér szin a legtisztább s legvakitóbb minőségben lép fel. Miután a havasi növények rendesen sürü gyepet képeznek, mely vagy egész összefüggésében tündököl, vagy apróbb, szétszórt vánkosok alakjában födi el az éles szirtbordákat, melyek egymással ismét gyenge nyujtványok által állnak itt-ott laza összefüggésben, miután, mint mondók, e havasi gyermekek a barátságos egyetértés s I szoros összetartás elvét szigorúan követik, a pom pás, egész csoportokban jelentkező szinvegyiilék az eleven zöld pázsitszönyegeknek bájos, tündéri kecset kölcsönöz. Nem kevésbbé emeli a havasi flóra dicsőségét a számos virág s egész növényegyedek balzsamos illatja, mint a Primula Auriculá-é L, ; Stachys alpiná-é L., a 77ii/mus-fajoké, a Solidago alpestris-é W. Kit. sat Az alpesi flóra ugyanis több aromatikus növényfajt mutat fel, mint a lapály viránya. Jellemző e tájra még az is, hogy itt a narcotikus növények hiányzanak, a mérgesek is csak gyéren fordulnak elő ; az egyes fajok jobban válnak el egymástól s ritkán képeznek hyhridákat ; továbbá az alpin növények nagy része határozottan keserii és zsongitó (adstringens) anyagokat tartalmaz. Jellemző még az is, hogy növésök rendszerint elkoresosodott, miután a természet idöszüke miatt a kocsány s levelek kifejlődését elmulasztja s a legrövidebb uton igyekszik virágot s termést teremteni. A phanerogam növény-családok, melyek a havasi övben változatos alakban fordulnak elő, im ezek : fiifélék, sásfélék, lilíomfélék, kosborfélék, fészkesek, csengetyiikefélék, tarnicsfélék, ajkasok, tákajakfélék, kankulinfélék, ernyősök, kötörfélék, szirontákfélék keresztesek, szeyfiifélék, rózsafélék, és pillangósók. Ezek között leginkább feltűnnek a szép gentiáneák, melyek a legkiilönbfélébb alakban és szinben ékesítik a havasi gyepet, és sok kizárólagos alpinfajt mutatnak fel. A magas Gentiana pungtata L. és G. Pneumonanthe L. büszkén emelik ki fejőket a szomszédság alacsony füvei közül, mig másrészt a G. acaulis és G. verna ezernyi azúrkék esengetyüivel vidáman begyöngyözik a sarjadzó gyepvánkest. A mint a hó hideg takarójával a magas lejtőkről visszavonul, kibúvik az örökös hó tőszomszédságában a nyugtalankodó, kedves, havasi harangvirág (Soldanella alpina), ibolyaszínű viráglevelkéivel, a GentianafrigidaU. fázós esengetyüivel. A nedves földből, mely az olvadó havat környezi, buján lövel fel az Epipactis palustris, Crntz. stb. stb. Mindegyiknek megvan a maga hivatása, ideje és helye. Némelyek kopasz sziklákat fednek, mások a csermely partjait ékesítik, mig mások a hómezőket védik, vagy a havasi réteket diszitik virágzó telepeikkel. Mindég)ik hódit országot, talál helyet, hol öt az éltető természet kifejti. De a havasok ezen kedves és illatos virágtelepei nem olly könnyen hozzáférhetők a füvészre nézve, mint a lapály vagy hegyvirány növényei. Sok fáradságos küzdés, több veszedelmes akadály legyőzése után nem ritkán életveszély közt szakitja le a fiivész kedvesét, mely után epedett. S illy pillanatok nem ritkák egy szenvedélyes florista életében. Ezt megvilágíthatja a következő, kissé pikáns történetke, mely velem törtéut, midőn a Krivánt első izben másztam meg s melyet csaknem életemmel fizettem meg. A Kriván tudvalevőleg két alhavasi uyujtványt bocsát ki. Egyet délnyugatnak, a másikat délkeletnek. E két lánczolat közt fekszik a belanszkói patak vad vize s ennek eredete. Én társammal még a délnyugati hátgerinczen voltam, s lassan előre lépdelve gyüjtém havasi kedveseim legszebbjeit. De a Kriván forrás-szegénysége s az ebből eredő kinzó szomj csak hamar erőt vett rajtam ugy, hogy Flóra gyermekeiről megfeledkezve, egész figyelmemet a vizre fektetem. Addig is mig forrásra akadtam, keresve kerestem a sóskafajok (Rumex Acetosella L., R. Acetosa L.) leveleit, hogy savauyus izök által égő szomjamat olthassam. De egyszersmind a völgy felé is tartottam, hol a belanszkói patak eredetét gyanítottam. F. szült nyugtalanságomban szemeimet ide-oda vetve, egy gyengén fehérlő esik köté le figyelmemet s adott lépteimnek irányt. Gyorsan előre haladva, nem sokára eloszlott utolsó kételyem is, s biztos voltam abban, hogy a tündöklő ezüstszalag egy zuhatag tükrödzö vize. Sem jobbra sem balra nem figyelve, előre törtünk tehát kövön, gödrön a csábító viz felé, melyet végre el is értünk, — s élveztünk. Uj erőt és friss kedvet nyerve, ismét hűséget esküdtem kis kedveseimnek s ujolag utánok kezdtem járni. — A zuhatag vize uj életet szült e tájon ; még a sziklák legsoványabb rései is uj meg uj,szebnél szebb fajokat rejlettek. Itt a kőtör-félék kiálló párnái ötlöttek szemünkbe, ott a tarnicsfélék, a kankalinfélék diszlö virágai, s mi csábításuknak engedve megkísértettük a legvakmerőbb utat is. A két hegynyujtvány közé szorítva, meredeken esik le a völgybe egy lejtős sziklafal, melyről a jeges viz mintegy 200 méternyire zuhan le. Ezen lejtő oldalait itt-ott térfokok, nagyobb kisebb sziklanyilások s kőrepedések váltják fel ugy, hogy négykézlábbal a továbbmászás ezen támpontok mellett nem lehetetlen ugyan, de nagyon bajoi, s különösen veszélyessé válik az által, hogy a sziklafelületek itt a zuhatag fokonkénti esese altal megnedvesülnek s csak a kiállóbb könyujtványokon engednek száraz s ennél fogva biztos tárapontot. De a szenvedélyes fiivész veszélyt nem ismer. A szemem előtt egész pompájában ragyogó növénykét herbáriumom számára meg kellett nyerni, s midőn a kis hamist már kezemben tartottam, ismét uj, még magasabban fekvő alpinfüvecskék ötlöttek szemembe. Ezeket is kell birnom. gondolám, s engedtem csábításuknak. De egy harmadik, egy negyedik illy csábitás után, melynek hasonlókép ellent nem állhattam, s mi közben a visszamenetröl megfeledkeztem, azon vettem észre magamat, hogy ez immár kivihetetlen ; mert előre menve a száraz köszigetecskéket még meg lehetett ugyan válogatni, — de nem ugy a lemenetnél, midőn könynyen lépheték nedves, csúszós felületre, s biztos halál várna reám. Nem lévén választás, folytattuk tehát mindketten nyaktörő utunkat; kimért ovatosSiggal megpróbáltuk minden köszeglet, minden szirtnyujtvány horderejét, mi előtt belékapaszkodtunk volna, előre kiszemeltünk minden talpalatnyi földet, melyre lábainkat helyezni akartuk ; mig végre egy körülbelől 3 méternyi hosszú és 2 méternyi széles párkányra értünk, melylyel utunk egyszerre el lett zárva. Előttünk volt egy meredek sziklafal, alattunk a tátongó mélység, jobbra s balra megmászhatlan szirtormok. Látván, hogy, ha egyáltalában van innen még menekülés, az csak nagy erömegfeszités és élet koczkáztatás mellett vihető ki, — jónak találtuk a nyaktörő ut fáradalmait egyelőre kipihenni. Ez alatt papírok közé helyeztük az emiitett helyen gyűjtött növényeket, s egy magunkkal vitt villásreggeli által erősítők s igy előkészítők testünket a kifőzendő terv kivételére. A sovány lakoma végeztével ismét szemlét tartottunk a szűk párkányon, s szigorú vizsgálat után kisütöttük, bogy az egyetlen lehetséges menekülés akként történhetnék, ha mi az előttünk álló sziklafalat megmászhatnók. Ez azonban körülbelől 3 méternyi magas és függélyes irányú volt ; — párkányzatát zöldelő gyep fedte. Mi tehát minden szükségtelent magunkról levetve, ezen sziklafokra dobtuk s végre ruháinkat szorosan testünkhöz kötve, a műtéthez láttunk. En mint nehezebb fél háttal támaszkodtam a kiszemelt falnak, s biztos alapot véve, lépcsözetül szolgáltam társamnak, ki ügyes tornász létére, midőn kezeivel a sziklafal párkányzatát elérte, szerencsésen felveté magát а gyepszigetre. De а kecske még а kútban maradt. Társamtól függött, hogy megment-e ? О összeszedte a különféle uti- s növénylaska- s egyéb szíjakat s erősen egymáshoz kötötte. Ekkor biztos támpontot keresett