Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-09-20 / 35. szám

SZEPTEMBER 20. 1871. 229 ki a gyepben s hasra feküdve eresztette le hozzám a kötélzetet, mellyen én , ég s fold közt függve, kapaszkodtam fel a biztos helyre. Innen már nyilt ut vezetett a csúcsra. Illy s hasonló pikantériákat a természet nem épen ritkán tálal a merész s szenvedélyes turista elé. De végre ezeket is megszokja az ember. Mintegy 2100 méternyi magasságban (Nad Praehibu), s a fehér Vág oldalán ( Nad Pawlownu) elhagyott aranybányák tárnáira akadunk. Ezek már 17 73-ban elhagyattak, s most már csak a nyilások s a bányalakok elpusztult romjai láthatók. Az arany sárga kovarezban (Quarz) fordul elö, a mint azt az idő moha alatt elpusztult köhalmazokon még most is látni lehet. Genereich állítása szerint az aranyat a quarzban puszta szemmel is lehetett látni, de az nagyobbára olly finoman volt ott eloszlódva, hogy csak zuzó és iszapoló-malmokhan lehetett finom aranypor alakjában napvilágra hozni. Midőn Genersicli 1807-hen a Krivánon volt, abányák már pusztán állottak. Fornet József csorbái evang. lelkész azonban, kiről Genersich munkáiban is emlitést tesz, 1797-ben még két tárnába (Stollen) bejuthatott s az arany tartalmú kovarezmenetet 7—10 centiméter vastagnak találta. Ezen bánya, melyet a mult század második felében egy liptó-hibbei társaság bírt, azért hagyatott el, mert a telérek igen gyengék voltak, ki nem tartottak az aknamélyhe, s mert a kö, melyben előfordult, igen kemény, s végre mert olly magasan fekszik a henyefenyőtáj felett, hogy bajos volt hozzája férni. Hogy ezen bányák hosszú időn át, s értelmes kezek által miveltettek, bizonyítják a bányautak, melyek mintegy 1 Ys mértföldnyi terjedelemre, sziklákon a sziklahalmokon keresztül építtettek. Sziklarobbantások nyomai még most is láthatók. Később midőn a hibhei társaság a miveléssel már felhagyott, P a 1 z m a n Márton Iglóról még egy 60 méter mély tárnát ásatott, melylyel a többi meneteket aláásni akarta. Az aranybányáktól felfelé az ut igen meredek, úgyhogy a sziklaereszen, mely mintegy 45°lejtőségbeu esik, már a kezeket is kell a járásra használni. Félórai fáradságos menet után az ut a keleti hegygerinczen ismét valamivel kevésbbé lesz fárasztó, a mennyiben nagy szirtromok halmazán vezet keresztül ; ide közvetlenül a hegy csúcsa alatt ismét olly meredekké válik, hogy csak négykézláb vihető ki. De végre ezzel is szerencsésen megküzd az ember s felér a 2543 méter (7913') magas csúcsra. Ez egy patkóalakot képez, melynek nyujtványai délkelet és délnyugat felé néznek, maga pedig kőhalmazokkal s sziklaromokkal van fedve. Felülete délről északnak 4 — 6 méter széles, s keletről nyugatnak 30—35 méter hosszú. Apró mohok és zuzmók közt itt még kis gyeppázsitok is láthatók, melyeken néhány edénynövényfajok találják tápanyagukat. Ha ezen szédelgős területről letekintünk s azon roppant mély csaknem függélyes irányú meredekség felé nézünk, melylyel ezen hegy nyugat felöl a koprovai völgyből kieaielkedik, lehetetlen, hogy borzalommal ne lépjünk vissza. Ezen szemléletet csak lassanként lehet megszokni, s különben is hogy az egyensúlyt el ne veszitsük, le kell feküdnünk. Csak igy nézhetünk le biztosan a sötéten tátongó örvény mélyébe. A kilátás ezen magaslatról csak délnek áll egészen szabadon. Szemünk előtt terül el a hosszú V á g-v ö 1 g y e, melyet a hatalmas királyhegy s ennek elágazó alhavasai s hegynyujtványai korlátoznak. A völgy falvai mint apró hangyadombok látszanak innen, olly parányiak s elmosódottak ; ezek közül is már a több mértföldnyire eső Hrádek puszta szemmel alig vehető ki. Dél-kelet felé látjuk a csorbái tó erdőszegte vizfelületét, s nem messze tőle még egy más kisebb tavat (Na M 1 á

к о с h.) Innen nyugatnak még egy harmadik tó is látható : a Zelené pleso (zöld tó 1922 méter), melyből a fehér Vág veszi eredetét. Északnak a koprovai völgy egyik torkában fekszik a térin szkói tó (6131', 1940 méter.) A terinszkó tó felett, még jobban északnak, tükrödzik a sztrecsintó (4853' 1531 méter), melyből a Bela-patak ered. Nem kevésbbé érdekes a kilátás kelet felé, hol mintegy lábunk alatt látjuk azon vad, szakgatott, kopasz, s orgonasipokként kiálló, szétszórt szirtormokat, melyei a lejtő hegygerinczén állanak, s melyek által a К r i v á n a magas Tátra főlánczolatával függ össze. Nyugatnak- és északnyugatnak, hová a csúcs orma hajlik, a kilátás igen korlátolt, miután a t i с h yés koprovai völgy közt fekvő hegylánczolat azt nem engedi. (Vége köv.) A raurisi zergevadásztársulat (Salzburgi kerület Felső-Ausztriában) aug. 14-től 26-ig tartá idei vadászatait. A két esztendős kimélés alatt annyira megszaporodtak a zergék, hogy az idén szép számmal lőhettünk le, s vadászatainknak a legszebb idő kedvezvén, 11 hajtásban 55 zergét lőttünk, mi az egyes tagokra következőleg oszlik el : A) Társulati tagok. zerge Br. Veltheim-Destedt udv. vadászmester . 19 Alólirott 11 Krasigk-Hohenerxleben udv. kamarás . . 8 Br. Veltheim-Ostrau 6 ч B) Vendégek : Az Inn- és Knyphauseni gróf .... 8 Br. Veltheim-Sehönfliess 3 Összesen 55 Nem érdemli-e meg illy eredmény hasonló társulatok alakulását ! Hely még volna elég. (Sporn) Willamovit z-M oellendorffi gróf. Kérdés ritka vadjaink ügyében. Létezik-e még Erdélyben a kőszáli-kecske (Ibex Capra) melly mint hallom a Beszterczeségben, és Marmaros keleti sarkában a Pietros havason volna még található a zergével együtt. Ki látott vagy vadászott rá a7. utóbbi években ? Gr. Z. J. Hát a Rotyezáton milly eredménnyel végződött az idei zergevadászat ? s járt-e valaki a liptói és szepességi kárpátokon zerge után? — A lung a u i vadászatokról is szeretnénk bővebb adatokat hallani. A fentebbi. Y © § jf © §» Ó Felsége a császár és király tegnap (sept. 19-kén) tevé át főhadiszállását gr. Károlyi István ő méltósága fóthi kastélyába, hogy a Vácz-környékén tartandó nagy hadgyakorlatokhoz közelebb legyen, s onnan néha Gödöllőre is átrándulhasson. A toskanai nagyiig ő fensége, e fáradhatlan Nimród már előrement, hogy a javában álló szarvasüzekedési idényből egy napot se veszítsen tovább. A szarvasok az idén rendkivül erősen rigyetnek, s egy régi vadász barátunk állítja, hogy soha még az agancsárok olly rettenetes bögését nem hallotta mint jelenleg ; egész éjjel viszhangzanak a gödöllői erdők, mintha csak Afrika oroszlánjai lakoznának ottan. A Dunántuli nagy vadasokban is javában foly a vadászat fővadakra, de csak cserkészet mellett, s gr. Esterházy Pál vértesi és bakonyi erdei, valamint a gr. Lamberg féle csákherényi erdőségek még nem sok szarvast szolgáltattak piaezra. Gr. Széchenyi Ferencz és Pál láhadi vadasaikban is ropog már a fegyver, s óhajtnók, hogy a nemes grófnak valami érdekes reneontreja akadna — úgy alkalmasint egy érdekes tárczát nyerhetne lapunk. Mehádiáról jött ismerősünk mondja, hogy az ottani erdőségekben igen sok az őzvad és vaddisznó ; az egész környéken azonban egyetlen nagy vadász sincs, s csak az orsovai helyőrség pár tisztje jár ki császármadárra. A Sár viz mentén, Szegszárd környékén igen sok a vadkacsa, valamint a mohácsi szigetek körül is. Ellenben kevés mindenfelé a fogoly, nem csak nálunk hanem Csehországban is. A napokban Esztergom szomszédságából hoztak egy tuczatot Pestre, de alig hogy seregély nagyságúak voltak s párjukat 1 frt 40 krra tartották. Ellenben több van a hritt-szigeteken, különösen I Skótiában, hol a lelőtt grouseok mennyisége, mint azt az angol lapokból látjuk, valóban mesés nagyságú. Azt mondják, hogy a devonshirei hg birtokán 2 nap alatt 7 vadász 2600 darab illy foglyot lőtt ; igy azután nem csodálhatni, lia a londoni vadpiaezon egypár grouset hallatlan potom árért, 2 shillingért vesztegetnek. Legnagyobb grouse-irtó az ismeretes indiai hg, Dulph Sing, kiről már a múltkor megemlékeztünk, s ki a minap Perth környékén 5 nap alatt egymaga 2371 grouset lőtt; az az hogy 3 vizslája segítségével, mellyeket mesés nagyságú áron vásárolt, de meg is szolgálják eledelüket. Annál siralmasbban néz ki a dolog Francziaorsz ágban, liol a mi a poroszok után megmaradt volna is, csoportostól járó orvadászok rakásra fogják és lövik ; söt déli Prancziaországhau Marquis de Lorne vadászaival és csőszeivel nem rég formális csatát vivtak, miután több mint 10 darab elejtett szarvasukat el akarták tőlük venni. Gr. Hunyady Imre kéthelyi nyulkopó-falkájához Angliában 15 pár uj kopó vásároltatott, a híres berkshire-vallesi harrier-falka, mellynek falkanagyja mr. Everett volt, s melly lord Worcester, Marquis of Hastings, Mr. Taylor és Crawley, valamint a nortlidevoni, brightoni és gloucesteri jó nevii falkákból származott. A pardubitzi lovas vadászatok számára pedig Mr. Cavaliero 7 pár rókakopót hozott Angliából. Egy ujabb vadászati-kirándulás. Ezúttal keleti Afrika legvaddúsabb vidékeire , mellyet Dr. Brehm Alfréd tervez, s mellyhez még egy vagy több résztvevő kerestetik. Az indulás Kairóból 1871. october közepén történnék, visszajövetel 18 72. február végén. Költség mintegy 2000 tallér. Ez ügyheni levelek Lipcsébe a „Gartenlaube" szerkesztőségéhez intézendők. Mária királyné pogácsája. A belga királyné alcsuti időzése kedélyes szórakozásokkal volt fűszerezve. Igy a többi közt kirándultak csengő négyes fogatú debreczeni kocsin a közeli erdőbe, kivétel néllkil mind népies öltönyben ; a deli termetű királynénak s a szép Clotild főherczegnőnek kitűnően állhatott a fehérmegyei paraszt menyecskék festői ruházata. Ott kint pedig sátort vertek, József főherczeg nyalka pórlegény jelmezében rakta a tüzet, a főherezegné sütötte a pecsenyét, s a királyné gyúrta a pogácsának valót. Persze, hogy pompásan esett aztán a vigan, tréfák közt folyó lakoma. A szinten meghívott Rómer Flóris — a föherezegi háznak a legbizalmasabb embere — zsebre dugott a pogácsák közül egyet. — Mult szombaton megtekinté a királyné a többi közt a múzeum régiségtárát is. Ott látott pedig üveg alatt egy pogácsát e fölirattal : „Mária belga királyné, sütötte ekkor s ekkor az alcsuti erdőben." A királyné meglepetésében elpirult s végre tréfásan fenyegeté meg Rómert, kinek csak nagy rábeszélése után adatott meg az engedély, hogy a királyné sütötte pogácsa a muzeumban maradhasson. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmügyi m. kir. minisztérium által mult évi junius 10-én 11,987. sz. alatt egy népszerű lótenyésztési kézikönyvre kiirt pályázat folytán a f. évi mártius l-ig meghosszabbított határidőre beérkezett öt pályamunka felkért szakértők által megbiráltatván, a pályadíj a „dióhéjban" jeligével ellátott pályaműnek ítéltetett oda, melly müvei beérkezett jeligés levélke fölbontatván, a nyertes mű szerzöjeül T о r m a y Béla tünt ki. Nyilatkozat. Elérvén azon hallgatólagos czélunkat, hogy az országos lövész-szövetség a hirdetett „Thum, Schützen u. Feuerwehr Zeitung" helyet pár hét múlva megjelenő „Pesti általános Tornász-Lövész és Tűzoltó újság" czimü lapban magyar közlönyt nyerjen — e rovatunkat ezennel beszüntetjük. A Vadász- és Verseny-lap szerkesztősége. Laptulajdonosok a : szerkesztők. Felelős szerk. : Keve József Szerkesztő-társ : Sárkiry Ján. Fer.