Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-06-28 / 23. szám

JUNIUS 28. 1871. 159 hozhatom, hogy a felkai völgyben, az úgynevezett „Virágkert"-ben, a mult nyáron talán 12 —15 darabból álló két család tanyázott ; még feltűnőbben tanúskodik e mellett egy tourista elbeszélése, a ki vadászunk vezetése mellett, a felkai völgyön , a Warze" és nagy „Kolbach" hegycsúcsokon át a fürdőbe visszatérvén, ezen utja közben egy napon 43 darab mormotát látott. De ezen ártalmatlan állatok közt nagy kárt okoz némely , a harmadik rendbe tartozó kószavadász, kik néhanapján elsülő fegyvereikkel éjjel-nappal lesben állnak ; de ezen épen nem lehet csodálkozni ; ez emberek a hegységet és a vadat „res nullius" gyanánt tekintik, ha pedig helylyel-közzel egy kelepczére kerül, semmi baja sem lesz. Most még csak, t. szerkesztő ur, utolsó kérdésére akarok felelni. A mi a Márjássy család területeinek bérbeadását illeti, erről nem mondhatok bizonyost ; talán hajlandók volnának beleegyezésüket adni , ha közülök azok, kik vadászatkedvelök, s különösen Márjássy Ferencz ur, a bérlőtársaságba tagul felvétetnék. A Márjássy-félékkel határos területek : Gerlachfalva, Zsákócz, Gr.-Schlangcndorf, Möllenbach és Ujleszna községekhez tartoznak, és ezeket a tátra-füredi fürdő-igazgatóság a vendégek részére kibérelte. Ó-Lesznát a hegységgel és a Kis- és NagyKolbachot, — mint fentebb már emiitettem — Zsedényi Ede ur bérelte. Ha már most mindez egyesittetnék, és e mellett szigorú vadtilalom és megfelelő óvás lépne életbe : ez oly vadterületté válnék, a milyennel felérő hazánkban nem, vagy csak igen kevés van. Annál is inkább, -minthogy a mi vadasterületünkön, mely a fentebb emiitettek sorába tartozik és szintén bérlett, szép őzállomány (tavaly a vendégek 1С őzbakot ejtettek), azonkivül sok siketfajd és még több nyirfajd van. Sőt vadászunk két év előtt nyulgöbecscsel egy colossális medvét lőtt meg, melyet két héttel később dermedten találtak. Végül legyen még szabad, két szép zergevadászatomat megemlítenem , melyek, eredményüket tekintve, talán a ritkábbak közé tartoznak. 1857. September 17-én egyedül és kölcsön vett fegyverrel, mert akkor, mint sok más becsületes hazafi, fegyverengedéiy nélküli individuum voltam, s a mellett a legnagyobb titokban vadásztam a Copában, s éjszak felé a mengsdorfi völgyben; ezen vadjáratom eredménye rövid félóra alatt elejtett három zergebak volt. A második emiitettem vadászat 1864. sept. 4-én folyt le. A nevezett napon indultam el négy vadásztársam kíséretében, a Zuskin ur által becses lapjában már emiitett Szoliszko területre, •— mellesleg megjegyzem, hogy ezúttal már az akkori liptómegyei főispán : Szentiványi M. ur részemre kieszközölt engedély alapján, — s néhány perez múlva mindegyik vadász egy-egy zergebakot ejtett. Ezenkivül még-több fürdő-vendéget kisértem zergevadászataikon , igy például Forgách László és Kálmán, Török, Sztáray és Teleky gróf urakat s t. m. ; de csak egyetlen egyszer esett el egy zergebak L. ur pesti lakos kezétől. Felka, 1871. ápril 30-án. Tisztelettel В 1 á z y Ede, földbirtokos és a tátra-füredi fürdő-igazgatója. * * * Igazítás a szepesi kárpát >k zerge-áll о m ány áho z. Ez alkalommal egy kis hibát kell kiigazítanunk, mi lapunk 11-ik számában, a liptói zergékállományáról szólló közlemény 9-ik kikezdetébe csúszott át fordítás közben, s mi következőleg volna olvasandó : „Saját egybehasonlitásaim és mások adatai nyomán is tehát ugy hiszem nem lesz sok : ha a Szoliszko és Basta zergeállományát 30 darabra becsülöm, sőt a zergék állandó mennyiségét a déli kárpátlejtökön, az az : a kincstári határtól egész a Szepességig kerekszámban 70-re számítom, s ebből aSzoliszkoés Basta hegyeken állandóultanyázózergékszámát 34-re teszem." Zuskin Fer. A monyorói vadaskert.*) (Aradmegyében.) Alapíttatott 1841-ik évben Urbán Gyula, jelenlegi tulajdonosa által 500 hold nagyságban, melly területen két domb és két patak vonul át. A vad vétetett a borossebesi és mokrai vadaskertekből (mellyeknek elseje most is létezik, utóbbi már évek előtt megszüntettetett), továbbá a monyorói és világosi szabad erdőkből. Az alapításkor elláttatott a vadaskert : 3 tehén és 1 bika nemes szarvassal ; 40 telién, 6 bika dámvaddal ; 13 őzzel; 3 kocza és 1 kan vaddisznóval; utóbbiak csak az alapítás utáni harmadik évben telepittettek. A vadaskert nagyobbittatott 1853-ban 640 holdra. A legjobb évben jövedelmezett 3600 frtot, de csak leginkább disznóból. Fennállásától a mai időig a vadaskertben elejtetett : 1500 darab dámvad; 2400 darab vaddisznó. Nemes szarvasból, mely csak 6 darabra szaporodott és magától kiveszett, egy sem ejtetett. Őzből szintén csak néhány ejtetett, mert egyrészt a bezárolást nem állta ki, másrészt a dámvadak által szoríttatott ki, — mig végre végkép kiveszett ; söt az újbóli telepítés is ilyen sorsra jutott. A jelenlegi vadaskert nagysága 300 hold, — 60 db dámvaddal, 57 dl) vaddisznóval, az 1871-iki szaporodáson kivül. 1857-ben a dámvadak közt dögvész ütött ki, mely sárga genyedtséggel telt húlyagok által a bé*) Hasonló ismertetéseket az ország más vadaskertjeiről és a vadak betegségéről — szívesen vennénk. Szerk. leken, és sárga genyedtség alakban a bőr alatt elterülve — nyilvánult, — ez alkalommal ezen télen 1857-ről 1858-ra elhullott 340 db. A dögvész valószínű oka, az azon évben előfordult végnélküli esőzés, és ezáltal elsoványodott legelő, makk-hiánynyal összekötve. Orvosoltatott a vad : antimonium erudum, floris sulphuris és sal eulinareval pergelt zab közzé vegyitve, de kikeletig minden siker nélkül ; — az uj fü és bokrok bimbói megjelenésével a dög megszűnt. 1869-ben , miután ismét csaknem 10 hónapos folytonos esős idő járt, — az 1869-ről 1870-re forduló télben, ismét a dög beállt, de más alakban, — és noha a legjobb bükköny-széna és tengeri, azonfelül я vadsertés végett, szeszgyári moslék szolgáltattaiott ki a vadnak, — mégis elhullt 212 dámvad (ennyi feltaláltatott, nem számitva ide, a mit a disznók felemésztettek); 38 vaddisznó. Gyomra mindkét vadfajtának földdel megtelve volt, mája pedig mételyesnek találtatott. V. D. A bagoly-les építése és használatáról. (Vége.) October hava legalkalmasb idő, s egy szép, derült, szélcsendes, száraz nap a legkedvezőbb a bagoly-kunyhó látogatására. Egyébiránt e vadászatot tavasztól egész késő őszig mindig gyakorolhatni, és pedig ragadozó madarakra : költözésük idején, varjuk és csókákra pedig az egész idő alatt, legkivált pedig , midőn a fiatalok már röpködni kezdenek és gyakorlataikat tartják szülőik társaságában. Legalkalmasb idő erre a reggeli órák egész 10 óráig ; azonban délután is ellátogathatni a bagolykunyhóba 3 óra után ; de nem olly kedvező eredményt várhatni, mint reggel, miután a madarak illyenkor már fáradtabbak, s igy az ingerkedésre sincs olly nagy kedvük. Kivételt képeznek az olly napok, midőn a reggel ködös volt, s csak délfelé tisztult ki ; ekkor délután is jó eredménynyel lehet a bagoly-kunyhót használni. Átalában pedig az időjárás igen figyelembe veendő a vadászat e neménél ; s esős, havas időben, vagy borult, fagyos, szeles napokon hiába leskelődnénk, s baglyunknak is ártalmas lenne az illy idő. A mi már magát a vadászat módját illeti, az a következő : — A mint az évszak és időjárás megengedi, reggel meglátogatjuk baglyunkat az ö kalitjában, s egy kevéssé megétetvén, megsimogatjuk és kiemeljük őt, vigyázva, hogy szárnyait meg ne sértsük ; azután hónunk alá vesszük, ugy hogy csórja hátrafelé álljon, s elégséges lőszerrel és kéthárom fegyverrel ellátva, megindulunk a leskunyhó felé ; hol megérkezvén, az uhut állványára lánczoljuk ; a lőrések és lyukak tábláit eltávolítjuk, s aztán a kunyhó belsejébe vonulunk, hol, ha fegyvereinket megtöltöttük, s baglyunk toilette-esinálását elnézegettük volna, egy kevéssé akár újságot is olvashatunk, mig tudniillik a külvilág csendes marad. Közönségesen nem sokáig kell azonban várnunk, s a kunyhón kivuli vijjogás és krákogás jelenti, kiiny jelentkezik, annak, mintegy aezélrugótól löketve, csap neki, s a kiszemelt áldozat menthetetlenül veszve vau. Uszó gyakorlatai azonban a legérdekesebbek akkor, a midőn magát teljes biztonságba liivén, kedvtöltésének teljesen átengedi magát. A lég urai között nagyon kevesen vannak, a melyek a kék űrben több ügyességgel és kecsesei mozognának, mint a pisztráng a hullámok között ; a legügyesebb szárnyasok egyike a sirály (Möwe), mely megvetni látszik a földet, és szüntelenül a lég és viz hullámain lebeg, valóságos kontár saját elemében а pisztránghoz képest, ezzel tornászi tökélyben csak egy madár versenyezhet, ez egy, Afrikában honos és Le Vaillant által találólag „szemfényvesztőnek", tudományosan „Helotarsus ecaudatus"-nak nevezett madár. Eme csodás röptű örvöly, a mely úszik, játszik, röpkéd a légben : néha mintegy szárnyaszegetten félig alá zuhan, s aztán bukfenczet hányva, csapja föl magát a magasba ; ide-oda leng, mint szélingatott toll, s azután több perczen át egy helyben szárnymozdulat nélkül marad fenn a légben függve, mintha csak egy tünet s nem valódi lény volna. Kristálytiszta patakaink lakosa, átlátszó elemében versenyez eme szárnvmüvészszel, sőt túl tesz rajta. Alig hiszem , hogy legyen madár, még а szemfényvesztő örvölyt sem veszem ki, а mellyet egy erős légáram röptében meg ne ingatna, hisz tudjuk, hogy ép a leghosszabb szárnyú, s ekként legjobb röptű madarak, nagy mérvben ki vannak téve az erős szelek hányatásának, tehát ha merészen szembe is mernek vele szállani , de nehéz küzdelmet kell, hogy kiálljanak. A pisztráng saját elemében még keresi e küzdelmet. О legkevésbe sem hasonlitható a nyárspolgárokhoz; ő soha nem úszik az áramlattal, hanem mindig az ellen, még akkor is, a mikor játszik, mulat. De azt látni kell, mert a leglelkiismeretesebb, legélénkebb leirás is messze bátra marad a valóság mögött. Én órákig, napokig lestem minden mozdulatát a megrögzött horgász nyugalmával, a megvénült horgász majdnem gondolatnélküli hidegsége nélkül. Láttam a mint a sebes árban egyenesen villant tova, fölfelé, mintha mi sem akadályozná, üldözőbe I vett játszótársa kecses testhajlitással csapott oldal I vást, s ha ez n)m használt, hozzájok csatlakozott, . más fajbelieivel együtt lecsaptak a viz mélyére vagy a felszínre, néha egyike nyílsebesen haladva, egyszerre megáll, egy helyen lebeg darabig, vagy saját tengelye körül forog meg gyorsan, forgatott percszlenként. Minden egyes mozdulatát sebesség, könynyedség, kecs és hajlékonyság jellemzik. Meglepő képet nyújt, midőn több együtt játszadozik, előbb egymás után bosszú sorban halkan úszva lefelé, azután egymás mellett, mintha gyakorló-terüköt mérnék ki, s aztán gyorsan az áramlat ellen fordulva, elkezdik játékukat az átlátszóan tiszta vizárban, melyre smaragdzöld szint önt a parti fák lombozata, s melynek hullámait itt-ott arany csillagokkal hintik be a megtörődött napsugarak. Még sajátosabb varázszsal bir a jelenet világos éjjeken, a midőn a patak a partok közelében sötétbe vész, s a halak a hold ezüst fényében rezgő viz közepére gyűlnek, mint élő árnyak, némán, kéjittas babtánezokat járni, mintha csak a hitrege átváltozott szel lei (Nixe) lennének. L — r. (Vége köv.)