Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-06-07 / 20. szám

JUNIUS 7. 1871. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 143 állanám, felszólalni. — Eltekintve attól, hogy az angol parliamentben Mr. Taylor (a fogkefe készitö) dühöng főleg a tengeri nyulak ellen, a mely thémáhól keletkezett azon kérdés is, váljon nem lenn-e már korszerű az erdei-szalonkák iránt is törvényt hozni, mert ezek száma Anglia és Skóezia virányin evenként fogy : én a felhozott indítványt, jóllehet elvileg pártolom, sőt minden tavaszszai a szalonkázást, midőn tojósokat veszünk észre , azonnal beszüntetjük, nálunk gyakorlatilag kivihetlennck tartom. Könnyű Ó-Angliában cs Skóeziában ilyes valamit kivinni, hol összesen talán 300 földbirtokos és vadászattulajdonos van, s hol — a mi egyszer törvény, az mély tiszteletben is tartatik; azután meg ott а szalonkák nagyban is költenek. Ezen tényezőknél fogva épen nem vonom kétségbe azt, hogy a szalonkák óvatása ottan életbe fog lépni, és pedig sikerrel, sőt csodálkozni lehet azon, hogy már eddig is hasonló intézkedés nem történt. Miért hiszem azt? majd elmondom. A szalonka, mint vándormadár, rendesen márczius elején ér hazánkba, hol, miután folyvást jön és megy, egy-egy helyütt legfeljebb három hétig található, akkor párosan kezd mutatkozni és tovább utazik Kamcsatkáig ; ezt mindenki tudja ; de talán nem mindenki előtt ismeretes, hogy Afrikában, Bone vidékén, továbbá Arbo-, Cherso-, Veglia szigetein januárban , februárban ; hazánkban márcziusban, Rügen szigetén aprilisben lőttem és lövik e szegény párákat. Kérdés tehát az : mikor kezdődjék a kimélés ideje ? Hiszen a szalonka egy-két éjt pihen egy helyütt, azután megyen tova, folyvást mások jönnek; melyikek lesznek tehát és mikor kímélendők ? Általánosan ? csak nálunk, másutt nem ? Hiszen Capri, Procida szigeteken és a magyar tengermelléken többet fognak, lőnek egy hét alatt, mint egész Magyar- és Erdélyországban öszszel-tavaszszal, mint is azt a mult évi és idei vadkimutatás nagyjából mutatja. Nálunk а szalonka csak sporadiee költ, aprilisben rak fészket, ebbe 3 — 5 tojást teszen le, és 16 nap nmlva kikölti ; a fiak tizennégy nap után repkednek. (Beckstein Dietrich a. d. ÁV., s főleg Hoffmann ez erdembeli munkáját ajánlom.) Ezen itt kiköltött madarak itt maradnak a jövő őszig, és ekkor a nagy karavánhoz csatlakozva távoznak. A nagyobb mérvű szaporodás tudtommal Angliában, főleg Skóeziában és az éjszaki vidékeken történvén, azt hiszem, a valódi kímélésnek is ott lenne helye. A mi a fentemiitett tekintélyeket illeti, ezek egyikének kiméleti nézetein valóban mosolyognom kell, midőn azt ajánlja : miután а párosan kelő szalonkák elseje, vagyis az, mely elébb kel — a nőstény, erre jó lészen nem lőni, megkíméltetvén a tenyészanyag. Nemde, szende és inégis mily hadar igény ! Hát ha egyenként kel ? esteli lesben, midőn makog, hajtó előtt, lia párosan jő, mit leszünk teendők ? Második okom ez lenne : én а hazánkbeli óvás vagy kímélettől a szalonkák itteni nagyobb vagy csekélyebb számát nem tételezem fel. En kétségtelen és döntő körülménynek ez érdemben csak a tengert ismerem. Ha a vándorokat sötét éjek, nagyobb vagy ellenszelek és néhol vihar éri, képzelhetlen ama mennyiség, mely a habokba vész ; és roppant ama szám is, mely azon szigeteken és partokon tétetik semmivé, hol kinyugszanak, pihennek. A földközi, adriai és éjszaki tenger szigetein és kopár szirtjein, roppant mennyiségű vándormadár fogatik ilyenkor, és ez szerintem egyik és dönthetlen fötényező. — Isehia, Capri, Procida, Stromboli, Pantellaria, a cattaroi öböl szigetei és Helgoland lakói, tudtommal 3 — 4 szerencsés éjt, egész évi legnevezetesebb jövedelmük forrásának tekintik. Ellenben más vándormadár, ha jó idővel, azaz kedvező széllel jő haza, azon szigeteken, hol csak rövid ideig kénytelen pihenni, távolról sem fizeti meg oly drágán а vendégszeretet eme várvavárt dézsmáját.— Még kedvezőbb állapotban vannak az állandó szárnyasok, például а roppant számú alkák, ludak, vöcsökök, búvárok, а dán, svéd és norvég törvények oltalma alatt, mert ama vidékek lakóinak egyik fő liustáplálékát képezvén, rég kipusztították volna ; s igy van ez Európaszerte mindenütt az állandó vagy legalább kevésbé viszketeg és nyugtalan szárnyasokra nézve ; de a szalonka eddig a vadásztörvények oltalmát csak azért sem élvezi talán, mert mig eme §-us. gazdag világban valaki megolvasná és tanulná az illető törvényt, ö (a hosszuesörü) régen ott fényeskednék, hol ennek nincs hatálya. Es miután, nehogy hosszadalmas legyek, csak azt akarom még elmondani : hogy a szalonkák általános kíméletére nézve még ama fő haj is járul , hogy öszszel-tavaszszal oly helyütt vadásztatnak, hol képzeletileg sem történhet kár, akár erdőben, akár mezőben, rétséghen, és igy e vad kimélése csakis jogi vagyis a tulajdon szempontjából lenne kivihető. Mindezeknél és sok egyéb fel nem hozott, de felhozható okoknál fogva, a szalonkák még részletes kíméletét is sajnálva kivihetlennek hiszi Gács, 1871. május 29. Egy öreg vadász. Még egy pár adat a szalonkáról. Gr. Széchenyi Pál а „Л', és V.-lap" idei 18-ik számában megemlítvén, hogy Lábadon, május 15-e'n, négy, majdnem teljesen kinőtt erdei szalonka fiút talált ; mint valódi sportmann felszólítja az érdekletteket , hasonszerii észleleteik felől а „V. és V.-lap"-ot értesíteni. Örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy a gróf óhajtásának eleget tegyek ; magam is, mint szenvedélyes vadász, annál nagyobb örömmel, mivel szeretném , lia nálunk is divatba jönne azon eléggé nem méltányolható angol szokás, hogy lia az Old Englandban egy sportmann bármely uj, vagy újnak tetsző észleletet tesz : azonnal közli a „Field

a-ben, mi által számtalan, megbecsülhetetlen érdekes észlelet jutott a sportmannek és zoologok tudomására. Én ez alkalommal csak kevéssel szolgálhatok, de talán némi parányi érdekkel fog az is birni. 1863. május 20-án Erdélyben, a szászvárosi erdőkben, kaptam egy fészekaljban 4 félig kinőtt, de repülésre még képtelen szalonkafiút, melyek közül egyet elfogva, madár-gyüjteményem számára kitömettem. Ez annyiban figyelemre méltó, mivel tudvalevőleg az 1863-ik év tavasza jó hideg volt. 1864-ben Seheshelyröl, Eihel, akkori ottani állam-erdész meghagyása folytán, egy erdöcsösz figyelemmel kisérvén а szalonkákat, hozott is nekem május végén egy röpképes szalonka fiút, mely gyűjteményemben kitömve van. A jelen május hó tizedike körül Marosszéken, Erdö-Sz.-Györgyön, Zeyk Sándor erdejében egy fészekalj félig kinőtt szalonkafiú észleltetett. Nagy-Kend, 1871. május 28-án. L — r. Szalonka lőjegyzék. Az 1É 171kit. avaszi idényen a da r á n y i k ö z s é g ben lövetett : Márczius hó 10-én pécsiek 9 db. „ „ 11-én szigetiek 7 я г 12-13-án Maythényi föbiró ur 13 „ „ Л 4-én pécsiek 9 „ » я 15-e'n pécsiek .... 12 „ T) V 1 6-án Biró és Faragó 2 « _ _ 17-én Faragó és Topos 3 я n я 18-án Hadnagy 5 „ n я 20-án Bittó követ 18 „ Kufmüller 2 я Friedl .... 3 я Maier József 2 я Faragó .... з „ Topos .... 4 я Fröhlich . . . 7 я Csőszök 20 „ Török jegyző és Barcsi, Fischer . 40 „ Összesen 159 db. Összeszedte : Máté Lajos, darányi ref. lelkész ur. Beküldi gr. Széchenyi Ferencz. Siket-fajd vadászatok. Polonka, 1871. junius 1. Tiszt. Szerk. ur. — Becses megkeresése folytán van szerencsém tudatni itteni siketfajd vadászatainkról, hogy ő királyi fensége Ágoston, szász-coburggóthai hg és fia, Fülöp és Gusztáv berezegek, valamint Péter orleansi hg és Penthiévre hg f. é. május 2-án érkeztek meg а pohorellai nyári kastélyba siketfajd vadászatra, s máj. 11-ik tartó itteni tartózkodásuk alatt 9 siketfajd- és 1 nyirfajd-kakast lőttek. A vadászat még eredménydúsabb lehetett volna, ha a folyvást zivataros és rendkívül hideg idők miatt több vadászat meg nem hiúsult volna, miután a biztosan kihallgatott kakasok száma 50-nél többre rúgott , pedig némelly dürgöhelyeken, mellyek urvadászaink számára igen távol estek, vadászat meg sem kiséreltetett. Beauregard L. A siket- és nyirfajd tenyészet és vadászatok Eldoradói a Monarchiában kétségkívül egyrészt a császári udvari vadászkerületek Styriáhán , u. in. Neuberg, Reichenau és Mattighofen, hol a jelen idény alatt 182 kakas jelentkezett, és közülök 87 lövetett. Ö felsége 25 fajdkakast és 5 nyirfajdot, Rudolf koronáiig pedig 2 fajdkakast ejtett el. — A siketfajd vadászatok másik ép illy gazdag területe Csehországban hg Schwarzenberg birtokai , hol az idén, mint a Jagdzeitung-ból olvassuk : 80 egynehány kakas lövetett volna ; mig a Sportblatt 90-et emlit. — Hogy nálunk hol és mennyi lövethetett — még nem szolgálhatunk. Szebeu környékéről küldtek pár siketfajdot Frohnernek, circa april végén. Ugyancsak Erdélyből irja egy szives ismerősünk , hogy a Czibles környékén a mult ősszel csak két medve ejtetett el ; az egyik Telesnél, a másik Felső-Egeres határán. Vadsertés egy sem, habár ott meglehetős számmal szoktak lenni. — A medve vadászatairól hires Görgényi havasokban a múltévben összesen öt medve hullott el. Vándor vízi-madaraink az Al-Dunán. (Vége.) Ezek után megemlíthetjük e család strepsilas köforgató faját, névleg a streps, collaris-t vagy tolmácsot, melynek kúpidomu csőre fekete és erös, orrgödre rövid, begye, háta és farkfödő tollazata, ugy teste egész alsó része fehér, szeme fölötti vonala, az azon alóli széles hely és hátul megszakított pikkelyezett öve barnásfekete. Homloka és halántékai barnásfehérek, ez utóbbiak még barnán vonalazottak, evező tollai barnásak, a fedőtollazat világosabb és fehér szegélyzetü, a tompa fark végei barnásak , középen sötétebbek. Hazája az éjszaki földöv, vándorlása közben, de csak ritkán és nem nagy számban hozzánk is elvetődik, ez idén april közepe táján több példányt lőttünk а dunaréti vizek körül. Az állíttatik róla, hogy 2 — 4 fontos köveket megforgat, az azok alatt tenyésző férgek fogyasztása végett, mi itt csak annyit láttunk, hogy а marha ganéjával, és kisebb, heverő fadarabokkal ugyanazt tette, s a víztől ment barázdák egyes nagyobb göröngyeit is széjjel bonczolta. Élete egyéb részleteiről itt bővebb tudomást nem szerezhettünk. Sokkal ismertebb az elősoroltaknál a szalonkák vagy lebenkék, scolopacidae negyedik családja, s köztük a lővadász gyönyöre, a scol. rustica, erdei szalonka. Külalakjának leírása fölösleges, ez eléggé ismert és nem ritkaság, sajátságaiból azonban érdemes felemlíteni, hogy egész Afrika belsejéig vándorol. Napközben rejtődzve, a legsűrűbb bokrozatokban tanyáz, csak este és hajnalszürkületkor szállongnak, eledelük, férgek és rovarok keresése után. Köptük sebes, lüktetett, s с közben tavaszszai hortyogáshoz hasonló sajátszerű hangot hallatnak; a földre bocsátkozva, lágy, hosszú csőrével mindjárt a talaj kutatásához fog, а földbe és állathulladékokba mélyesztvén azt, eszközli az úgynevezett szúrást. Téves ennélfogva azon állitás, mely szerint ilyenkor а föld nedvével táplálkozik csak. mert rovarokat, férgeket szedeget ö e műtét által, s nem a nedvveli táplálkozás, de az inyenczek fölfogása és csemege utáni vágyódása részesiti azon kitüntetésben, hogy belei mindenestől élveztetnek, bizonyítékául annak, hogy az einber mindenhez hozzászokhatik, és épen ugy ebetné más madár beleit is, mint a szalorfkáét, ha ez szokásba vétetnék. Még a legedzettebb vadászra is megmagyarázbatlan benyomást tesz : krau ! krau ! pszt ! ezipszt ! hangokkal legjellemzőbben visszaadható húzása közbeni jelentkezése, mely-