Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-05-03 / 15. szám

MÁJUS 10. 1871. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 117 Az agancs-kiáüüásra kérnénk mielőbb a bejelentéseket es «» «mancsokat ; — hisz; idő kellene a berendezés és osztályozásra ls ! Szalonka-vadászatok. Beregből. Szolyva, apr. 12. Martius közepe felé igen meglágyult itt az idő, a liónip végén azonban erős havazás és rá hideg állt be, s pedig annyira, hogy a hegységben 2 láb hó feküdt ; e változó időjárás miatt a szalonkahuzás igen rosz és rendetlen volt, s igy az idén húzás közben kevés is lövetett nálunk, csak egy esti lesen sikerült 3 dbot elejtenem ; hajtókkal nem is vadásztunk rájuk az idéu. Munkács környékén mindössze vagy 30 — 40, a többi kerületekben is vagy 40 db lövetett esti húzáskor. — Nálunk, a hegyekben, még most is tart a húzás, s számolok is még egy párra, bár az igazat megvallva, nem igen jogosnak tartom a tavaszi szalonka-vadászatot, — kivált ha meggondoljuk, hogy illyenkor a hosszuesőrünek békét hagyva, milly szép vadászatra számolhatnánk őszi húzáskor ; hát ha még hozzá teszszük, hogy akkor húsosabb és Ízletesebb is, és szaporodásával együtt a vadászati eredmény is nagyobb volna. Részemről mondhatom, hogy ha hazánk vadászai egyetértenének, hogy a tavaszi szalonka-vadászat elhagyassák, az elsőkhöz tartoznám, kik szebb kilátás fejében e tavaszi élvezetemről lemondanék.*) P. Á., fővadász. *) Vándormadarakra nézve, mint a szalonka is, ugy hiszszük, bajos e felett helybelileg határozni, s csak a szomszéd országok látnák hasznát. Talán majd az Olaszországban összegyűlt madár-congressus ezt is megpenditi. Szerk; Gömörből. Csetnekvőlgye, április 25. 1871. Tisztelt szerkesztőség ! A szalonka-idénynek völgyünkben is vége levén, kezdem tudósításomat szokásom szerint az időjárással, melly nélkül — azt hiszem — a szalonka-idény jóformán meg sem bírálható. Völgyünkben, ugy mint az ország nagy részében, a lefolyt tél igen változó időjárású volt. November 30-tól egész martius 3-áig az idő kilencz izben fordult hidegre, néha kemény fagygyal s csikorgós havazással, —- és kilencz izben olvadásra esővel s részben árvizekkel. Martius 3-kán a kora tavaszodásnak minden jele beállott, langyosabb lég s napfény lekopasztotta a havakat a verős oldalakról, a hévmérő délben —]— G, sőt -j-9 fokra felhágott, a billegény még február végén, vadgalamb martius első napjaiban mutatkozott, s midőn az ország alsóbb részéből is tavaszias időjárást jelezni hallottam ; én korai s kedvező szalonka-idény beálltát reményleni feljogosítva éreztem magam. Nem is csalatkoztam. Az esti leseket martius 4-én kezdtem látogatni, de sem ezen, sem a következő estén szalonkát még nem vettem észre. Martius 16-án nagy esőzés, 17. s 18-án dühöngő szelek, 19-én eső s szél hátráltattak a kimenetelben s csak martius 20-án este találtam a már tömegesen megérkezett hosszuesőrüeket, s ez estve egyet lőttem is. Az első szalonka felől azonban Dobsináról vettem biztos hirt, melly ott martius 17-én egy zimankós estén lövetett. Erre, tehát Dobsinára vonatkozott múltkori azon rövid megjegyzésem, hogy az ott hallatlan eset, a menynyiben ott a szalonka april előtt majd soha sem mutatkozik ; nem pedig e csetneki völgyre, mellynek éghajlata sokkal enyhébb s mellyben martius közepe vagy legalább második felében mindig találhatni szalonkát. \z idei szalonka-idényt én a legjobbak közé sorolom, inert martius 20-ka óta tömegesen mutatkozott a kedves madár, s akár meleg, akár liideg, akár csendes, akár szeles, akár száraz, akár esős vagy havas volt az est : mindig szép számmal húzott, s némelly este 6 — 8, sőt 10—12 darabot búzáson látni s 2 — 3 darabot kapni, nem volt ritkaság. — Azonban mindamellett nem sok lövetett. Az időjárás majd mindig szeles és liiivös, sőt gyakran szélvészes és hideg volt. A szalonka nyílsebesen jött s ment, s ugyancsak mesterség volt kapva lövésekkel egyet-mást leejteni ! Egy vendégbarátunk, ki ezidén először volt e völgyben velünk szalonka-lesen, önkénytelen kifakadott : „Soha sem láttam illy v a dsnepfeket, mint millyenek ezek. Vadak bizony ! kivált ha az esti húzásra telt pinczetokkal jövünk, s a hajdúnak más dolga sincs, mint a quaterkákat tölteni ; akkor igen is vadaknak fogjuk a snepfeket tapasztalni, s természetesnek találni, ha 16 és 20 lövésre egyetlen sem akar leesni ! Völgyünkben többen lőttek egy-egy szalonkát, többen kettőt és hármat, kevesen négyet, egyik társunk ötöt, egyik hatot, s a practicus jáger névvel dicsekvő testvér in Sto Huberto, állítólag hetet (bár ez nem hiteles, mert nagy Lateiner az illető, különben legjobb lövő messze földön. E sorok irója 12 dbot kapott aggatékra s igy az idén is, mint néhány év óta, mindig legtöbb szalonkát lőtt e völgyön. Hajtókkal vagy cserkészve ez idén nem vadásztunk, s i minden szalonka egyedül az esti húzáson lövetett. A tömeges húzás tartott april 12-ig, azontúl kevesebb mutatkozott, s e hó 20-án már esak egyet tapasztaltam, s az idényt bevégzettnek tekintem. A magasabb fenyveseken s hollákon most kezd mutatkozni a hosszuesőr. Minő lesz ott az idény ? megtudjuk a fajdvadászat alkalmával. Mi a nemes siketfajdot s nyirfajdot illeti, ugy azok csakugyan április közepén megkezdték a "dörgést, s idáig a hegyek minden tájáról — kivévén a nagy hollák fensikjait, hova kémvadászaink a hó miatt még fel nem hatolhattak — jelzik az idény beálltát. Én fájdalom idáig voltam, s e hó végéig leendek akadályozva a kimenetelben, s legfeljebb májusban fognék gyönyörködhetni legkedvesb szárnyasaim csattogásain s tánczain. Eddig lövetett csetneki vadászok által egy kis kakas a Nagyhegyen, melly már régóta hómentes, s csak mintegy 2500 láb magas mészköves fensik Csetnek s Pelsőcz között. Többet a fajd vadászatról még most nem irhatok, de reménylem, hogy május vége felé körülményesb tudósítással s neliány pikáns adomával, mellyek a siketfajd s nyirfajd-vadászatokon gyakran szülemlelenek, fogok a tisztelt szerkesztőségnek szolgálhatni. Csetneki. Az erdőségek pusztítói. A breznói kincstári erdőségeket nagy mérvben pusztitják a rovarok már két év óta, s a kormány az idei költségvetésbe is tetemes összeget (24,000 frtot) vett fel e kártékony rovarok pusztításának elejét veendő munkálatokra. Hogy milly nagy mérvűek a pusztítások, miket az olly apró s jelentéktelennek látszó különféle rovarok okozhatnak, annak és a rovaroknak tüzetes ismertetését találjuk a lapunk jeles munkatársa, L — r által pár év előtt szerkesztett „Vadászok és Természetbarátok évkönyvé "-ben, mcllyböl alább egy kis mutatványt adunk épp' a jelen esetben is egyik főszereplőről, a betűző szúr ól; előbb pedig közöljük itt a breznói erdőségek veszedelmét, az „Erdészeti Lapok" legújabb füzetéből Fritz János ur ismertetése után : Rovar-puszt.itás a breznói erdőségekben. A betűző szú (Bostrieus typografus) kártékonyságának ujolagos bizonyítására szolgáljon következő tény. Mult év (1870) november havában volt alkalшнш a Zólyommegyébe kebelezett breznói m. k. erdöhivatal kerületéhez tartozó erdőségeket azon czélból bejárni, hogy meggyőződjem a betüzőszúnak elterjedéséről, és a falasa következtében kiszáradott fatömegek mennyiségéről. Ez alkalommal azon szomorú meggyőződést szereztem, miszerint 43438 holdnyi területen, t. i. a rhóniczi, kráini és dobrocsl pagonyokban, körülbelül 200000 darab luez szálfa esett a szúfalás áldozatává, а mi normál ölekben kifejezve körülbelül 50,000 ölet teszen. A nevezett erdőkben a szúfalás okozta kár különösen a hegygerinczekre, továbbá a déli, délkeleti lejtökre terjedettki. Éjszaki és éjszaknyugati lejtőkön szúfalást nem vettem észre. A szúette fák egyenkint elszórva, többnyire azonban kisebb, 8—20 fából álló csoportokban, s csak egyes helyeken 10 — 15 holdnyi kiterjedésben találhatók. A szúfalás következtében kiszáradott fáknak kora többnyire 50 és 100 év között áll. Találkozik azonban szumos korosabb, 200 évet is meghaladó luczfenyö, mely ezen rovar által elpusztíttatott. A 40 évnél fiatalabb állabokat a betüzö szú eddig érintetlenül hagyta. Ezen, a helyszínén gyűjtött adatok közlése után nem lesz talán fölösleges a betűző szú illy nagy mérvbeni elszaporodásának okait, s az általa e kerületben tett károknak keletkezését is tárgyalni. Mindenki előtt ismeretes tény, hogy a legnagyobb szorgalommal ápolt üvegházban is, mindig akad levelész (aphis), s a legmiveltehb kertben is otthonos a hernyó ; nem lehet tehát feltűnő, ha az erdőkben is élősködnek a rovarok különféle nemei, habár többnyire csak alárendelt mennyiségben is. Ezen rovarok, életmódjukra kedvezően ható körülmények beálltával természetüknél fogva igen hamar s nagy mérvben szaporodnak el, néha annyira, hogy falasuk által a kerti, valamint az erdei növényeknek sinlődését, sőt végpusztulását idézik elő ; holott az előtt hosszú évek soráu át élősködtek ott, a nélkül, hogy föltűntek volna. A szóban forgó nagy kiterjedésű luez erdőségekben, szintén már emberemlékezet óta honos volt az e fanemnek nedveiből élő betűző szú, a nélkül hogy jelentékeny szaporodás és falás által említésre méltó károkat okozott volna. Mindazáltal elszaporodása ellen az illető erdőhivatal folytonosan a legnagyobb erélylyel lépett fel : kiirtása ezéljából cselfákat vágatott, a szú által ellepett s száradni kezdő fákat pedig azonnal feldolgoztatta ; sőt az egészséges luczfenyők ejtése alkalmával is megégettette az értekesithetlen galyakat és kérget; nehogy ezek a szúnak elszaporodására alkalmul szolgáljanak. S csakugyan sikerült ez által a betüzö szúnak nagy mértékben elszaporodását folytonosan korlátolni. Az 1870-ik évben azonban mindezen elővigyázat és folytonosan gyakorolt irtás daczára, a luez állabok tüi egyszere csak sárgulni s vörösödni kezdettek, s a szúfalás, mint valódi csapás sújtotta ezen erdőségeket. (Vége következik.) A magyarországi lő sport és különösen a pesti lövész-egylet. Tisztelt szerkesztő ur ! Engedje meg először igénybe vennem azon szives ajánlatát, melly szerint a magyarországi lövész-ügy előmozdítása tekintetéből késznek nyilatkozott a lövészetre vonatkozó közlések és ezt tárgyaló czikkek felvételére, és ha érdemesnek találja egyelőre a következő sorokat becses lapjában felvenni, a pesti lövész-társulatot mindenesetre lefogja kötelezni. A pesti lövész-társulat 1869. évi közgyűlése a kor igényeit már ki nem elégitö alapszabályainak megváltoztatására, és illetőleg uj alapszabályok kidolgozására egy bizottmányt küldött ki, mely bizottmány az uj alapszabályokat az 1870. évi közgyűlés elé terjesztette, melly alkalommal a tervezet némelly csekély változtatással egész terjedelmében elfogadtatott. Az uj alapszabályok jóváhagyás végett a m. k. belügyministeriumhoz felterjesztettek és a f. évi április 30-án tartandó közgyűlés alkalmával már ezen uj szabályok szerint fognak a választások történi. Az alapszabályok egy példányát a tisztelt szerkesztő urnák azonnal befogom küldeni, lia a nyomdából kikerülnek. A pesti lövész-társulat jelenleg alig áll 450 tagból, és ezek között összesen alig találkozik 20 — 24 gyakorló lövész, mert a fiatalság — mind a mellett hogy a lehető legnagyobb kedvezményekben részesittetne'k — nem talál e férfias foglalkozásban kielégítő mulatságot, komoly oldalát pedig azért fel nem karolja, mert az irányadó körök