Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-04-10 / 10. szám
86 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁ R T I US 20. 1870. Gr. Károlyi Lajos, „ Viczay Károly, „ Festetich Leo, mint egyedül élő még, ki e hires vadászatokban részt vett. Az Album nagy részvéttel fogadtatott a főúri körökben , sőt egyes példányok már Német- és Francziaországba is megrendeltettek. Mint halljuk, a vállalkozó kiadó angolra is átfordittatja o szöveget, hogy igy Angliában is, honnan nem egy előkelő család tagja volt Ozorán — élvezhető legyen. A mü előfizetési ára (40 frt szinezetlen képekkel), mindaddig változatlan marad, mig az előfizetők kielégítésére elégséges példány lesz ; később magasabb ára lesz. A szinezetlen példányok olly szépek, bogy a színezetteket könnyen feledtetik tí most térjünk át e vadászatok leírására. * * Az „Előszóban" szerző röviden indokolja a mü kiadását, mint egyrészről társadalmi történetünk kiegészítő képét, másrészről mint becses statistikai és helyirati adatokat a vidék monographiájáboz. Áttér azután az ozorai vadászterület ismertetéséhez, melly Tolna- és Somogymegyék határán, a Koppány és Kaposvizek összefolyása által alkotott háromszögben 10 • mfidnyi területet foglalt, mellynek alsó szöglete Regöl helységnél, a két folyam összefolyásánál, honnan a Sióba szakadtak; északfelőii széles hasisa pedig Értény és Dombovárnál végződött, s hosszában két országút szelte keresztül, s melly sürü erdők és szölök, dombok és völgyek, buja legelők, rétek- és szántóföldekkel, valamint mocsárokkal és nádasokkal bővelkedvén, s a vadnak kénye-kedve szerint szabad járása és bö tápláléka levén az év minden idejében, nem csoda, bogy a vadtenyészet olly szapora volt, miszerint egész falkákban jártak a szarvasok és dámvadak. E nagy vadállománynak megfelelő volt az erdészszemélyzet is , melly a kővetkezőkből állott. Tamásyban egy főerdőmester, Dombovárott egy alerdőmester; a terület főhelyein, mint Tamásyban, Regőlön, Gyulajovánczán, Kurdon, Döröközön, Kocsoián, Szakison, Kónyiban, Páryban és Bíródon, tehát 10 helyen, mindenütt egy főerdész, mindenike alatt két alerdész és 4 kerülő állott, s így összesen 70 személy szüntelen őrködött, egyik a másikának kellő esetben mindig segítségül levén. E nagy vadas-terület egyes kiválóbb helyeinek a szerző külön leirást szentelvén, átveszsziik mindjárt a következőt, melly egyszersmind az 1-sö számu kép magyarázójául szolgál. A Ráczvölgy. (I. Kép). A vadnak egyik legkedvesebb állomása volt az úgynevezett Ráezvölgy, hol háboritlanul, tökéletes nyugalomban tanyázott a vadászat előtt, nem is sejtvén, milly veszedelem fenyegeti öt. Az országutak egyike végig vonul a Ráczvölgyön, s nem volt eset, hogy az utas reggel vagy este 20—50, de 2—300 darab vadból álló, tökéletes nyugalomban fekvő csapatot ne láthatott volna. A Ráczvölgye a Tamási helységéhez, a fővadászmesteri hivatal székhelyéhez közel lévő erdőséget majdnem egész szélességében keresztül metszi, és Tamásy közelében végződik. Illy körülmények között természetes volt, hogy a vadállomány . 1500 db szarvas-sutára, mintegy 800 db himszarvasra, 600 db ünöre és üszőre, közel 3000 db dámvadra és mintegy 800 db vaddisznóra szaporodott. A vad illy rémitő szaporodása elvégre mégis mind gazdászati, mind erdészeti szempontból, nagyon kártékony lett. A berezeg évenkint majdnem 40,000 frt kárpótlást fizetett, ide nem számítva azon károkat, mellyeket a vad a berezeg erdeiben és saját gazdag vetésein okozott. Ennek folytán ö herezegsége a vadnak kevesbitését eszközlendő, a szokásosan csak minden harmadik évben tartott nagy vadászatokat, évenkint tartandóknak elrendelte. E vadászatokra, mellyek „ozorai vadászatok" neve alatt voltak ismeretesek, a vendégekhez menesztett légyott nem Ozorára, hanem Miklósvárr a, a berezegnek egy kis vadászkastélyára szóllott, melly Ozorához, sebes hajtással, másfél órányi távolságra, s a Koppány mocsárnak jobb oldalán emelkedő dombon fekszik. Menet az ut Tamásin, az erdészi fühivatal székhelyén vezet keresztül, hol a föerdömester lakháza alatt, a Koppányon átvezető hídon elhaladva, s jobbra egy sürü hársfasornak fordulva, a dombhátra fel, Miklósvára elé érkezett a vendég. A vadász-kastély homlokzata emeletre, a többi négyszög pedig földszintre van építve. Az emeleten lakott a berezeg, s a netalán ott mulató legelőkelőbb barátai; ott volt a társalgási terem is; a földszint jobb szárnyán voltak a vendégszobák, a balszárnyban pedig a nagy ebédlő és a szolgálati személyzet egy részének lakai A vendégszobák szokatlan nagyságúak voltak, miért is esetenkint, mikor t i. a berezeg váratlanul Bécsből idegeneket, külföldieket hozott magával, az is megtörtént : bogy ketten laktak egy szobát; illy alkalommal ugy sem levén a vadászatnál egyéb gondja a vendégnek. Ezen vadászkastély kellő gondviselésére s a számtalan szolgálati személyzet, s a vendégek vadászainak elhelyezésére, a berezeg a vár mögött, a domb oldalában, mintegy busz házból s azokhoz liasitott kertekből álló kis gyarmatott alkotott, s beléjök lakosokul az ottani roppant terjedelmű uradalmainak német helységeiből, különös gonddal választott családokat telepitett. A lakosoknak nem veit egyéb kötelességük, mint egész éven át a várat tisztán tartani; a vadászatok előtt és azok folyama alatt, a várban kellő segitségül lenni, a hg. szolgaszemélyzetének és a vendégek vadászainak lakást adni, és az erdömester parancsára Miklósvárához negyedórányira fekvő vadasés vaddisznókertben, vagy szükség esetében a vadász-területben is segitségre kiállani. A várral megismerkedvén, átmehetünk a vadászatok részletes megbeszélésére. A vadászatok nemei voltak a szőve tés a p a 1 á n k-c sálit vadászatok. Az ozorai vadászat napjait „légy ott Miklósvártt" évenkint ő ligsége határozta el személyesen, a hivatalos meghívások pedig, 3 —4 héttel a vadászat előtt, ö hgségének nevében és megbízásából, Borsitzky, kis-martoni föerdömester által küldettek szét. Ekkor a kis-martoni erdő-igazgatóság folytonosan tartott gyűléseiben, mintegy hadtani kiszámítással dolgozta ki a vad beszoritására czélzó tervekét, melly munka mellett a tamási erdészhivatalnak a vadak hol létező seregesebb állásáról szólló jelentésére különös figyelemmel kellett lenni. Miután a szövet-vadászatnak sikere egyedül attól függ, hogy a vadnak a vadászbelybe való beszoritása, a kerítés felállítása, — azaz a helynek, elébb czafatok, hálók és szines ruhák végre a nagy ponyvákkal vagyis a szövettel való bekerítése által — biztosítva legyen : természetes, hogy azon pillanatban, midőn a hajtók, a kerítés felállítására rendelt fasorra kimennek, a ponyva-szekereknek már minden illy fasornak egyik végén, kész lesben kell állniok, hogy nyomban a bekerítéshez lehessen fogni. Mindenki tudja, hogy a szövet-vadászat négy oldalról bekerített téren tartatik, s hogy ennélfogva a vadat négy oldalról kell e térre beszorítani. Mivel pedig mindazon helyekről, honnan a hajtók elindulnak, egész a vadászhelyig, koráutsem egyarányos a távolság, mindegyik vezető erdész, bajtóinak nagy seregével, másmás napon indult el helyéből, bogy a rendelt napon és helyen összevágólag találkozzanak. Igy az egyik fövadász, az alatta való erdészekkel és a hajtók csapatjával 8 nappal elébb indult ki helyéből, mint a második, ez pedig négy nappal elébb mint a harmadik, és ez talán kettővel elébb, mint a negyedik oldal beszoritására rendelt erdészek és hajtók csapatja. Magától értődik, hogy mielőtt a negyedik, t. i. az utolsó oldalon a vad beszorittatott és a szövetnek utolsó fala felállíttatott, három falnak már felállitva kellett lenni, bogy a már beszorított vad, mint zsákban, fogva tartva legyen. Ortüzelés. (II. kép.) A vadaknak ezen összeszoritását nem lehetett éjjel is folytatni, miért is a hajtók estétől reggelig rendesen őrtüzeket raktak , s érdekes volt látni, hogy a megijesztett vadnak 3—4UU darabból álló.csapatjai miként fordultak, neszt fogva azon táj felé, honnan elzavartattak, várván, melly perezben alszanak el az őrtüzek, hogy akkor haza szökhessenek; de midőn virradóig sem aludtak el az őrtüzek, ők is lassan beljebb vonultak és az erdészek folytatták azok további beszoritását. Azon pillanatban midőn a bajtóknak bárom első osztálya a szövet-vadászat bekerítésére rendelt bárom fasorra érkezett,a káló-kerités nyomban felállíttatott, és ekkor nem ritka eset volt, hogy mielőtt még a szövetfal a háló helyébe felállíttatott volna, 10 — 12 db. fő vad,a hálófalnak rohanva, abba úgy belefogódott, hogy a liálófallal együtt földhöz vágta magát, minek, a hányszor ez történt, mindig az volt a következése, hogy mielőtt segitségül jöhettek volna az erdészek : 30—40 darab fővad, a hálófalba bonyolódattokon roppant ugrásokkal átszöktetve — ismét visszanyerte szabadságát. (Folytatjuk).
