Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-04-10 / 10. szám

MÁRTIUS 20. 1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 87 Vaflászemlékek: Kecskemét környékéről. GÖMÖRY FRIGYES töl. (Folytatás.) III. A vacsi vadászatok. — Vasúti „quipioquo'k" ; József föhg ö kir. fensége. — A Coburg és franezia bgek. — A vaesi gazdaság és vadas-terület ismertetése. — A kör- és hajtó-vadászatok. — A pyramidlis puska veszi ám be az esőt. — A Lefaucheux-k működése. — Vadász villás reggeli. — A fehér dámvadak. 1870. Jan. 8-án este kaptam a megkivót, tehát elég későn arra nézve, hogy ügyeimet rendbe szedve, mindenkép elkészülhessek egy egész heti kirándulásra ; azonban erös akarat és szilárd elhatározottsággal sokat utóiérhetni. Jan10., 11., 12., 13. és 14-kére voltak kitűzve Va_ cson a herczegi vadászatok, s nekem elég időm volt megindulni a 10-ki reggeli vonaton, hogy az irsai állomásig, mielőtt még a berezegek s környezetük oda megérkeznének, eljuthassak. Egész éjjel esett; de hajnalra kissé megállapodott, és én jó remény fejében, hogy kedvező időjárás kellemessé teendi vadászatainkat, útnak indulék, azonban csakhamar ismét neki borult s egész napestig esőzött. Orahosszig várakoztam már, a midőn a Pestről jövő személyvonatot jelezték. „Ez még nem azon vonat", jegyzé meg egyik vasúti tiszt, „mellyen a herczegek jőnek: az még majd csak fél óra múlva fog érkezni!" S állitása indokolva látszott lenni az által is, mert azon fogatok, mellyen a főurak Vacsra kiszállitandók voltak, onnan még meg nem érkeztek, valamint az uradalmi tisztek, hogy uraikat mindjárt kiszállásuknál fogadják, még eddig meg nem jelentek. A vonat megáll, s egy fiatal ember hozzánk fut, mondani: hogy a herczegek megérkeztek. Nagy lőn a sürgés-forgás azonnal. Egy úri ember farkasprémes bundában az indóház folyosóján keresztül siet az udvarra, azután csakhamar vissza fordul és találkozván a herczegekkel, értesíti őket, hogy a fogatok ő fenségeik számára még nem érkeztek meg. A herczegek az udvarra mentek s ott szivarozgatva társalogtak egymással; azon úr pedig intézkedék a további teendők iránt, és miután magamnak is gondba került Vacsra kijuthatni, azon szorgoskodó úri embert con amore megszólitám, illő módon „megtekintetesurazván" őt, hogy lenne szives eszközöltetni, miszerint én is kirándulhassak valamellyik vacsi fogaton a vadászat szinlielyére; mert a roppant sár miatt most külön fuvarost sem lehetne kapni; ime itt ameghivó jegyem. A jó úri ember, a kinek alakjából és öltözékéből én a nagy urat sehogy sem tudtam kinézni, rám tekint, végignéz s szó nélkül tovább siet. Igen természetes, mert legparányibb gondja is ezúttal sokkal nagyobb volt, semhogy egy illy magam formájú igénytelen s egész ismeretlen ember tovaszállitásához, vagvcsakavele szóba ereszkedéshez pillanatnyi időt szánhatott volna. Ezt utólag magam is beismertem. Még egyszer ha erre jön, ismét meg fogom szólitani, talán nem értette szavaimat, s a mint melettem elsietett, fenhangon ismétlém az előbbieket, de az eredmény ép az lön a mi az elöbbeni volt. Um ! — eszméikedém tovább: hogy I is álluuk csak ezzel a titulázással; nem lőttünk-e bakot még a vadászat megkezdése előtt ? Eszembe jutott, hogy a czimezési mánia nagyobb fokra emelkedett ma, mint volt a Bachkorszakban. Egy munkás bepanaszolta munkabéréért N. N. gabnakereskedő zsidó polgártásunkat a birói széknél s a többek közt igy szólott : „N. N. tekintetös uramnak előre megmondtam, liogy a nemzetös főbiró urnái följelentöm a dolgot." Ezalatt a berezegek s azok környezete a díszesebb fogatokon elvágtatának, s végre magam is felkaptam egy csinos és kényelmes uri fogatra, mellyen a herczeg komornyikja is kiutazott Vacsra. Az út átkozott rosz lévén, vagy két órába került, mig a — már akkor folyamatban volt — hajtáshoz átázva és átfázva kijutottunk. Utunkban elég időm volt tudomást szerezni az úri személyzet felől s megértettem a következőket : Az érkezők valának: Fenséges Szász-Coburg-Gothai fejedelmi berezeg Ágoston ő kir. magassága és fiai, herczeg Coburg Fülöp honvédkapitány, herczeg Coburg Ágoston brazíliai főadmiral, József föherczeg ö cs. kir. fensége, Joinville herczeg és ennek fia, Péter berezeg orleansi herczegek. „Ezeken kivül jelen van még," mondá tovább útitársam, „József föherczeg ő fenségének segéde is, az a kit ön a farkasbundában láthatott a vasútnál." „Es miféle rangú eg'ycniseg ?

L

í kerclezcm tőle. Honvédkr.pitány." No ugy még se baj, gondolám magamban: ily fokozatban magam is álltam fegyver alatt a 48—49-diki magyar szabadságharezban. „Egyébiránt gróf Vay László ö méltósága!" tevé hozzá a kérdezett. „Vagy úgy?" felelém röviden „már ennyi soha sem valék és soha semmi ivadékom nem is lessz." Hanem hiszen mindegy ; mai napság ugy sem a bárótól kezdve méregetik már az embereket emberekül. Elég hozzá, bogy mi is eljutánk oda, hol a szegény állatok öldökléséhez eléggé tág alkalom és tér volt megnyitva. Mielőtt azonban a vadászatok lefolyását, hacsak fővonásokban is adnám, türelmet kérek a következő ismertetések áttekintéséhez. A v a c s i puszta Kecskeméttől éjszak-nyugot irányban mintegy 3 óra járásnyira fekszik s összes terjedelme 17.781 holdnyi, mellyből az erdőségek 1.162. holdat tartanak elfoglalva. A pusztának erdőmentes nagyobb részei fasorok közé foglalt 800 holdas táblákra vannak felosztva, s összesen 14 illyen beszegő fasor létezik, mindegyike többszörösen ültetett sétányt képezvén. Ezen fasorok a pusztát nemcsak diszesitik, hanem egyszersmind fel fogják az alföldi pusztákon rémséges uralkodáséi őszi és tavaszi szeleket, és ez által némileg meggátolják a könnyű talajú, mivelés alatt álló földek I megszaggatását s az elvetett, még meg nem bokrosodott gabonák kiseperhetését. Az egész uradalom 12 majorságra van felosztva, mellyek nevei ezek: Ferdinand, Kis-Ferdinand, Max, Victor, Petri, Antonia, Mária, Amalia, Klotilda, Clementina, Leopold, Ágoston. A tiszti állomások pedig a következők: Ferdinand majorban egy tiszttartó, egy számtartó, egy ispán; a Máriáiban egy kasznár; az Agostiban egy kasznár; a Klementiniben egy ispán ; a Leopoldibanegy állatorvos. A gazdászatnak okszerű és szakavatott berendezése mellett gondoskodva van az urasá» részéröl a népnevelés előmozdításáról is, a menynyiben egy igen jól berendezett népiskola tartatik fenn a pusztában, egy tanítói állomással, ellátva 300 ft évi készpénzfizetés és deputatum mellett, mellyel a tanitói fizetés 570 forintra számitkató, s a mi még legdicséx-etesebb, a tanító annak idejében nyugdíjazta tik is. Ez idő szerint 87 fiú- és 53 leánygyermek nyer oktatást a tanintézetben, kik közül 118 róm. cath. 22 protestáns. A jelenlegi tanitó úr névszerint . Géher János, kit már az ezelőtt két évvel tartott hezegi vadászatokkor volt alkalmam megismerni s tanintézetét megtekinteni; szakavatott, müveit férfiú, a kinek vezetése alatt az iskolai népnevelés a legjobb irányban halad. A tannyelv kizárólag magyar. Van azonban templomi ajtatosságról is gondoskodva, a mennyiben páter Julián Karster hitküldér az uradalomban koronkint megjelenvén, végzi az isteni tiszteletet. Megjegyezendő, bogy a pusztai népségnek túlnyomó része róm. cath. hitvallású ; de vannak közöttük protestánsok is. A mi pedig az állatenyésztést illeti, van az uradalommak mén-intézete, mellybeu az egész létszám 104 darab, van 5 csődör és 36 anyakancza, mind angolfaj. Van ezen kiviil 65 db igás ló, és 140 ökölfogat 280 darab ökörrel. A birkatelep 9800 darabból áll, merino- és Rambouilet-faj. A vadnemek : dámvad, nyul, fáczán, fogoly, róka. A dámvadak 1854-ben lettek meghonosítva ; származási helyök Eisgrub, Morvaországban. Hg Liechtenstein birtokáról szállíttattak. Ugv értesültem, hogy az e pusztai alföldi erdőségekben igen jól tenyésznek, elannyira pedig, liogy midőn nyárban a legyek és muslinczáktól üldöztetnek s az erdőségekből menekülve a vetéseken egybeverődnek, egy falkában 50 darabot is láthatni egy szere, s illyenkor a gabonában uagv károkat okoznak. Ezek után a vadászatokra térve azon kezdenibogy a kör- és hajtóvadászatok kiviteléhez naponkint következő erök indultak meg : úgymint 29 vadász és 324 hajtó. Midőn mi a hajtáshoz kiértünk, az első erdőfogásnak már vége lőn. Főgoudom volt, új csappantyúkat rakni fel, liogy igen jó lövő, vont csövű Ludwig-féle puskámat a nedves időben biztos besülésre alkalmassá tegyem, s a második bajtásnál, mint uj jövevény, lövéseim pontossága által mutassam be magamat. A sors úgy akarta, hogy ezúttal mint legkésőbb érkező, a vadászok vonalának szárnyára jussak, az erdőszélen kivül, hol egy-két csőszféle ember is hátat forgatva a zuhogó esőnek didergett velem együtt. Nem nagy vártatva, midőn a lővonal sortüze megindult, szomszédom mellett kitör egy megriasztott nyúl, czélba veszi, elnyomogatja a ravaszokat : csitt, esett, a puska el nem sül;