Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-03-30 / 9. szám
MÁRTIUS 30. 187<\ Vadász- és Verseny-lap. 71 zénylő tábornok szeretett [volna lenni, beszélvén nagy dolgokat a körvadászatok tapintatos és okszerű rendezéséről. A rengeteg buczkások felső végén elterülő síkságokra általuk erőszakolt körvadászati kísérletnek a többünk által megjósolt eredménytelenség lön a következménye. Vagy két órai időközre volt szükségünk, mig e kör bezárható, illetőleg egészen összenyomható lett. Az eredmény ö—6 darab nvulra szorítkozott. Mi, a kik e vidékeken többször jelentékeny vadászatokban vettünk részt, azonnal a buczkásokra akartunk hajtó- s korántsem körvadászatokat intézni, tapasztalván azt, bogy a vad téli időben sűrűbb és csendesebb rejthelyeken inkább szeret tartózkodni, mint a marha-és birkajárásban, a legelőn; de hát jó tanácsunk mit sem nyomott a latban, s a buczkásokat későbbre kelletvén hagynunk, a drága idő, a napnak legjava, haszontalanul el lőn forgácsolva. Még egyet e criticus körre vonatkozólag. Tapasztaltuk nem egyszer: hogy midőn a már összehúzódott körben alig egy-két nyul járja még — körülfutkosva — a baláltánczot: a vadászok lelki hangulata akkor éri el izgatottságának tetőpontját. A vadásztáskák csakúgy nyiladoznak gazdáik oldalain, azok vadászhe vélyének tuláradozásaitól, hogy elnyeljék a vaktában és csak ugy kapkodva leterítendő szegény állatot, melly a halált odáig nem ugyan saját ügyessége, hanem igenis a lövészek ügyetlenkedése következtében kerülte ki. Illyenkor végre is neki rohan a megrémült tapsifüles a tömegesült körvonalnak. A vadászok, értem a dilietánsokat, a vasárnapi, a pecsenyevadászokat és az ujjonczokat, látván a nyul közelgését, még inkább összetorlódnak, s a közvetlenül előttük bukdácsoló nyulat 15—20 lövéssel is üdvözlik egyszerre, mellyek alatt, li a elesik, kész a keserű vita, igazolás, bizonvitgatás, tanukra hivatkozás, a bőr alul könnyen kibicskázbató göbecs minőségének szemle alá vétele, a lövés irányának birálgatása sat., bogy kitűnjék, ki volt légyen a" nap hőse, a ki e ritka vadat 4—5 lépésnyiről küldé ki az árnyékvilágból. Ma egy, és pedig az utolsó e körbeni nyul, neki rohant egy illy körvonali vadásztömegnek. A lövések közvetlenül a lábfőkhöz estek, és mi, a kik távolabb állottunk, nagy hirtelenében nem bírtunk magunkkal tisztába jönni, ha vájjon a lövészek szörnyű meggondolatlanságát bámuljuk-e inkább, vagy pedig a gondviselés hosszútűrését magasztaljuk-e, mellynél fogva nyul helyett lábszáron vagy bokán talált emberek leültetése nem lett a mai napnak szomorú vadászeseménye. Igaz, hogy biz' ott a tömegesültek között, hol már akkor hajtó is bámészkodott, akadt bátor férfiú, a ki elképedve a mód nélküli kapzsiságon, a durrogások alatt ugyancsak produkálta a „Seperi Polka"-féle lábkapkodásokat frakk nélkül is. Egyik távolabb eső katonatiszt pedig, meg nem állhatván szó nélkül e vadászati igen veszélyes torz-jelenetet, ekként fejezé ki magát : „No uraim, illyesmit csak a kecskemétieknél láthatni." Hja barátaim, a hajtó- és körvadászátoknál főkellék és semmi szin vagy ürügy alatt meg nem szeghető alapszabály a feltétlen engedelmesség, s a rendező intézkedéseibe nem avatkozás; különben a vadászat soha sem fog kivánat szerint sikerülni, s szerencsétlenség esetei is könnyebaen fordulhatnak elő. Dél tájon volt már az idő, midőn a buczkások felső végén vadászok és hajtók egybesereglettünk. Ezzel pedig a további vadászatok ezélszerü kivibetősége tekintetében kétségtelelenül nagyot mondottam, tekintve azt, hogy a téli napok igen kurtára szabvák. Ki látta vagy csak hallotta is valaha, hogy rengeteg erdőségekben okszerüleg körvadászatok tarthatók lettek volna ? Ollyan vadásztól-, a hol az alakitandó kör vonalának menete szemmel nem kisérhető, a hol az egymásután bizonyos távolban ballagó vadászok és hajtók a kör alakjat a láttávlat korlátoltsága miatt meg nem tarthatják : ott körvadászatokat rendezni, szakavatatlanságra mutat, s nem egyéb hasztalanul elpazarolt drága időnél, s a vadászoknak szükségtelen, mi több, hátrányos kifárasztásánál. Azért mondom pedig a kifárasztást hátrányosnak, mert tény az, liogy a tüskén-bokron, hegyen-völgyön keresztül-törtetés által kifárasztott, eltikkadt vadász, még a leggyakorlottabb sem lőhet olly határozott pontossággal, mint a bajtóvadászatoknál kijelölt állásában, ha jól kipihenten, kedvező kedélyhangulat mellett puskacsőre várhatja a hajtók által felé terelt vadakat. En legalább még a sikföldi erdőségekben sem láttam körvadászatokat rendezni; annyival kevésbé okszerű, a mi roppant buezkásainkban körvadászatok kivitele végett megindulni, minthogy azok belsejében a homokhegyek egymástérő szakadatlan lánczolatai s ezek hullámzatos emelkedései) apró de sürü bokrozatai miatt a hajtók közé felosztott vadászok, ovatosság tekintetében olly annyira nehéz szerepre vannak utalva, hogy teljes biztonságú lövéseket csak igen ritkán tehetnek, elannyira, hogy ollykor épp azon perczben, midőn a vadász czélt kap, bukkan elő a a buezka túloldali vonalán egyik vagy másik vadásztárs, vagy a gond nélkül kullogó hajtók valamellyike. Ha szembe jő a vad, még csak lőhet a vadász veszély nélkül; de ba a körvonal mentén oldalt futva törekszik menekülni ) már a lövés igen kétségessé válhatik, főleg ha tekintetbevesszük, hogy a kör beláthatlan. sága miatt, számos úgynevezett zacskót képezve,az emberek oldalt akaratlanul is előbbre nyomulnak; ha pedig a vadász kellő higgadtsággal bir s ovatosság tekintetéből a vadat kitörni engedi, elég annak egyetlen ugrása a dombozatokon keresztül, hogy a lövésből magát kiejtse. De továbbá, éppen a fentebbi okoknál fogva a körbe fogott vadak elmenekülése is könnyen kimagyarázható, a mennyiben a homokhegy mászásoknál, a sürü bokrok kikerülése alkalmával, elég a zaklatott vadnak, hogy azokban, pár perczig magát ravaszul meghúzza, s azután kisuhanva, életét a körön kivül megmenthesse, vagy pedig az apróbb dombozotak közt egymást érő bokorallyak közt észrevétlenül bujkálva, a körből kimenekülhessen; mert megjegyzendő , bogy a bajtóvadászatoknál a felriasztott vadak a zajjal ellenkező irányban sietnek menekülni, s a hajtók közt csak akkor törnek vissza, a midőn a felállított vadászok egész vonala átalános tüzelésbe megy át, holott a körvadászatoknál a puskaropogás az egész körvonalon hallható lévén, a vad, ha megszorul és rejtet kap, megbukik és csellel élve menekszik. Ezeket megérintve, könnyen megérthető lesz a buezkásokban intézett ez idei körvadászatunknak, nem mondom végképi eredménytelensége, hanem annak hatálytalansága a valódi vadászszenvedély s a nemesebb értelembeni vadászlievély kielégithetése tekintetében. Mindjárt az első kör az itt rajzba vett alakot nyeré: A tömegből kiindulva az A, B lettek a vezetők. A roppant buczkások közt az A nem tájékozhatván magát, még csak nem is sejthette , hogy a B hol fog majd bekanyarodni akarni, miszerint a kör általuk bezárható legyen s csak ugy gondolomra neki ment a B D darab vonal oldalának. A C, a B vezető vonalt Dnél szem elől tévesztve az A végvonalon belül a körbe kanyarodott, melly után beállott egyrészről az, bogy a B D darab vonal egészen kiesett a körből s fegyverét ki sem lőhette, mig az E pont körvonalán álló vadászok meg a D, F, C vonalt képezök miatt nem lőhettek biztosan, és igy tovább, a többi betűk hajlatain s kiugrásain állók között is hasonló viszony fejlett ki egymás ellenében. A szerencse ugy akarta ezúttal, hogy baj ne történjék; azonban magára a vadászati eredményre vonatkozólag a következmény csakhamar meggyőzhetett mindenkit az eljárás téves voltáról. A körben számításon felül volt a nyulmennyiség, róka is hat darab várta az ép bőrreli megszökhetés esélyeit, és pedig nem hiában: mert a kegyes indulatu vadásztársak mind a hatot, — habár feléjök durrogtattak is, hogy épen szó nélkül ne távozzanak — meghagyták magnak. A második és utolsó buezka-vidéki kör már inkább sikerült; mert a vadászterület alsó vége csak apróbb homokhalmokat képezvén, a bezárást pontosnak lehet mondani. E körben két róka mutatkozott, mellyek egyike megmenekült , a másikat azonban egyik katonatiszt szerencsésen leterité. A fölmerült vadásztervezeti sok hiány mellett egy jó oldala mégis volt e buczkások körbekapásának, az t. i.; hogy azok minden részét bejárhattuk s a teremtés és alkotás e rendkívüli müvét egész vadonságában méltóképen megcsudálhattuk. Idegenek, a kik közöttünk valának, minden fogalmat felülmúlóknak találták e homokhegyek magaslatait, és valóban még bennünket is, a kik e vidékeket már korábban ismertük, bizonyos lelki elfogódás szállott meg, midőn e bomoktorlaszok meredélyeit, omlékonyságuk miatt, csaknem négykézláb mászva, a tetőpontokra felértünk, s a beláthatlan mennyiségű kisebb-nagyobb emelkedések felett széttekintettünk. Alig voltak fogéko-