Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-12-20 / 35. szám

DECZEMBER 20.1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 309 nek szintén semmi nyoma sem volt. E rejtélyes dolog nyitját csak Triestben tudtam meg. Előre kell bocsátanom, bogy a sziklai gerlét rég ismerem, s bogy róla irataimban kellő emlitést tettem. Erre s ennek kékhátu hasonfajára mind Észak-Afrika alkalmaB- és alkalmatlannak látszó helyein, mind Spanyolországban figyeltem. Kelet-Afrikában az ország közönségesbb madarai közé tartozik : itt fél-vad állapotban Felső-Egyptom minden falvait lakja; igen mert némely vidék inkább a galamboknak látszik rendelve lenni, mintáz embereknek. A gulaalakban épített, simán fedett épületek csak alsó emeletét lakják a parasztok, a felsőt, melly rendesen fehérre van meszelve és feldíszítve, a galambok foglalják el. Magas, kúpalakú tornyokat egyedül e madarakért •épitenek. Az egyptomi galamb-bugok egészen különböznek a mieinktől, s megérdemlik, hogy egy pár szóval leirjuk. Névszerint falazatuk nem áll téglákból, hanem egy bizonyos magasságig csak nagy, tojásalaku fazekakból. Némely fazekat, ha az ember akarja, ki lehet lyukasztani, — mely kerek lyuk nem elég nagy arra, hogy azt a galambok kijárásul használják s csak a világosság és a levegő átbocsátására szolgál. Egyes fazekok pedig alkalmas helyet nyújtanak fészekül. A bejárások a galambházakhoz meglehetős nagyok ; ezek alá és mellé — a mi röpdeszkáinknak megfelelőleg — pálczikákat és karikákat vakoltak be. Később észrevették, bogy e galamb-bugok a legkellemetlenebb lakást szolgáltatják a galamboknak. A galambtornyok állandólag nagy csoport szárnyasok által vannak körülvéve s némely vidéken a házi galamb épp országos csapás: olly közönségesek, hogy maga a Fellah szólitja fel az utazó vadászatkedvelőket, házi állatokra vadászni s nagyon örvend, ha egy lövés következménydus vala. A Nil alkalmas sziklapartjait nem csekély száma lakja vadon az illy galamboknak. Névszerint a kataraktában némely helyek magasabb sziklacsucsait láttam galamboktól lakva s azoknak roppant menynyiségére találtam. Felső-Egyptomtól kezdve mind több és több figyelem fordittatik a galambtenyésztésre ; a vad csoportok azonban még Nubia számtalan sziklafalait is benépesítik. Gyakran nagy csoportokkal találkozunk a puszta közepében, s hiába kérdezzük, hogy hogyan képes e szegény föld a szükséges táplálékot nyújtani, kivált miután e táplálék még más szárnyasok számtalan ezrei által van igénybevéve ? ! A galamb kisebb-nagyobb telepeket rak azon mészsziklákra, melyek meredeken a Nilhoz nyúlnak le ; Habes magas hegységein is található, röviden szólva, mindenütt ott van, hol csak helyet talál magának, s állandó lakója az országnak. Spanyolországban a Murciánál levő száraz „Campo", egy a viz által kiásott völgy-nyilásában találtam reá először, azonban akkor csak elkorcsosult házi galambnak tartottam, mivel vándor-csapatokban fehér és setét, tarka és vörösses válfajokat is láttam. Később a Sierra-Nevadában ismét találkoztam vele, hol a Jeril völgyében több sziklafalat népesített meg. Homeyer Sándortól tudjuk, bogy a Baleari szigeteken sem éppen ritka és itt költési- s tartózkodási helyéül aláásott sziklákat választ, melyekbe felülről éppen nem lehet bemenni, alólról pedig csak nagy nehezen. Hasonló módon él és költ itt-ott Dalmátiában is, a mint ügyes és tapasztalt vadászoktól értesültem, már Polában is. Mindezen, eddig előszámlált helyektől egyátalában különböznek a Karst hegységeken s Istria egy jelentékeny részében levő kotlási helyei a madaraknak. Tudva van, hogy az egész hegység igen gazdag nagyob és kisebb barlangokban ; igen, a mint egyes nagyobb tömegek gerincze elhordatnék, azonnal szembetűnnének a hatalmas oszlopok, melyek a magasan boltivezett barlangokat egymástól elválasztják. E barlangok igen csodálatraméltó módon tárulnak ki: azok névszerint a hegység felületétől függőlegesen bemélyitett katlanokhoz hasonlítanak, mellyek azután alant kitágulnak és bányamenetként többé vagy kevésbbé vizirányos barlangokba vezetnek a hegység boltozata alatt. Némelyike e „Foybos"-oknak — a mint e barlangokat az ott lakó szlávok nevezik — a csekélyebb vizeket felveszik magukba, melyeknek kisebb patakokká vagy folyókká gyűjtését a mindenütt átszivárgó sziklafld lehetségessé teszi; tudva van, hogy a Laibach az adelsbergi barlangba bemegy és hét mérföldnyire ettől Felső-Laibachnál lesz ismét először látható; azonban az, főleg nálunk Közép-Németországban, ke vésbbé van tudva, hogy egy igen jelentékeny folyó a Recca, Triesttöl több mérföldnyire észak-keletre, a mélységben egy általa kiásott barlangba zuhan, egy nagyszerű és pompás vízesést képezve, hasonlólag elvész a Karst hegyság alatt, a föld alatt tovább foly és, miként észlelhetni, Monfalcone vidékén lesz ismét látható. A tölcséralaku nyilas, mellyet a hegységben a Recca esése által alkot, —- mint állitják — igen kellemes lakásul szolgál a galamboknak, melynek oka az, hogy a madarak igényeinek vagyis mindkét kívánalmának teljesen megfelel, sziklafalazatot és vizet egyaránt képes lévén adni. Azonban a sziklai gerle megelégszik olly „Foybos"szal is, minőt rövid szavakkal leírni előbb megkísértettem ; igen, mert e viznélküli sziklaüregek éppen e madár tulaj donképpi lakásai gyanánt akarnak feltűnni. Országosan elismert vadászok és figyelők iratai, főleg pedig a hadifőorvos dr. Kudlich tudósítása szerint, ki nemcsak szenvedélyes vadász, hanem 'egyszersmint derék észlelő" is, ez üreg nyilásai többnyire azon egye3 kis, üstalaku beomlások mélyébe uyilnak, melyek, mint már megjegyeztetett, a többé-kevé3bbé sima hogyhát közepén feküsznek. E nyilás azonban egyeseknél nem eszközöltetik mindig illy elő-katlan által, hanem az utazó vagy a vadász igen hirtelen egy setét üreg előtt találja magát, mely veszélylyel fenyegető módon ásit le reá és illy helyen valóban már több szerencsétlenség is fordult elő. Ott, a hol egy katlan van, annak falazatai többnyire haraszttal és más kúszó növényekkel vannak benőve és körülfonva, melyek közül egyesek indáikat leengedik csüngni a setét mélységbe ; e haraszt ismertetőjelül és intésül szolgál a tudósnak, mintegy figyelmeztetve öt a meredekség előtt tátongó mélységre, mivel minden alant nyitással ellátott üreg a Karst takarékos lakói által termőföldé tétetett, s kertté alakíttatott át. A legjelentékenyebb galamb-telepek közül többeknél a katlan tulajdonképi terjedelme^ nem haladja meg az 50 lábot s az üveg nyilásának átmérője nem több 30 lábnál. Igen jelentékeny mélységben a nyilás harangalakulag ismét kitágul s összeköttetésbe jön alant az oldalbarlangokkal. A szük katlan az egyetlen ki- és bejárat, mellyet a madaraknak használniok kell: a kivájt sziklafalak által a mélyben teljesen biztosítva van lakásuk és fészkük, mert olly jók és hozzáférhetlenek. A galamb e kotlás-helyének szokatlansága, e madárnak földalatti lakása, minőt tudvalevőleg még csak az ő hasonmása folytat Guacharóban, ingerül és alkalmál szolgál Triest s a vidék vadászainak arra, hogy évenként e „Foybas"-on úgynevezett gerlevadászatot tartsanak. E vadászatok azonban nem igen látszanak eredménydusaknak s felette élvezeteseknek. A vadászok jóval nap felkelte előtt a lielyszinére sietnek, helyismerő parasztok által kisérve vagy inkább vezettetve. Felérkezve a ..Foybá"-ra, a vadászok a katlan kerületét körülveszik, s most némelyek olly állást foglalnak el, bogy a mennyire csak lehet fedezve legyenek a kőszirt vagy a cserje által. A mélységben még mind csend van, alig hallható egy-egy hang a reggel első sugarai által megvilágított hegygerinczen. Keleten feltűnik az ébredő nap vörössége, s az üreg olly feketén tátong fel alólról. — Majd egy himgalamb turbékolása hallatszik, egy másik felel reá, és tompán s| rendetlenül felhangzik alólról madarainknak mindenki által ismert szerelmi-vagy kettösdala, melyet majd a „maruku" és „murkuku",„ru-ru" tulajdonképp! turbekolások váltanak fel és az úgynevezett rivások vagy fohászkodások. E reggeli ének átalánosahb és észrevehetőbb lesz, azonban egyszersmint rendetlenebb ; mert a távolabbi barlangokban a hangok megütközve visszaverődnek minden oldalról, és e visszhang az eredeti hanggal egyesülve leírhatatlan hangzatot ad, hasonlót a messziről hallatszó mennydörgéshez. „Flop, flop, flop" hangzik c közben — egy him galamb el hagyta felhelyét és felrepült egy magasabb helyre. E szárny- | csattogtatás robaja többszöröződik; egyik galamb a másik után száll fel a magasba, s olly közel ül a mennyire csak lehet a katlan kinyúló széléhez, nyakát kinyújtja és figyel. A vadászok mozdulatlanul maradnak, mint a szobrok ; mert a legkisebb mozdulat, a legcsekélyebb külső mozgás egy pillanat alatt visszarettenti a bizalmatlan teremtményeket a barlang mélyébe. Még semmit sem vettek észre és először is régi szokásuk szerint felküldik kémeiket. Ugyanazon pillanatban 5—6 galamb emelkedik föl a szikláról s vígan csevegve bújik ki a fekete lyukon és egyenes a kéklő ég felé repül. Köröskörül eldördülnek a fegyverek, egyike vagy másika a galamboknak találva a földre vagy a mélységbe esik ; azonban nagyobb része a vadászoknak elhibázta a lövést, olly hirtelen történt a sokáig várt madarak felszállása. A mélységben egy általános fölreppenés zaja lesz észrevehető a egyidejűleg egy ötven vagy több torok által előidézett zaj... Azután kissé csendesebb lesz és kevés idő múlva — síri csend. Azonban a galamboknak csak ki kell jönniök; az éhség kényszeríti őket erre. Jóhosszu ideig ülnek megtelepedve a mélységben; azután ismétlődik az előbbi előjáték, t. i. a kémek kiküldése: azonban hirtelen az egész százakat számláló csoportokban repül ki, s csattogtatva, fütyölve, gyors sietséggel törekszik az ég felé, még egyszer körülkerüli a katlant, megtudni a zavar okát, kisebb csapatokra osztja magát a szétoszlik mindenfelé. A gyakorlott és tapasztalt vadászok ilyenkor nem szokták elhagyni állásaikat, annál kevésbbé a katlan bejáratát. Ők igen jól tudják azt, hogy a galambok ismét visszatérnek a „Foybá"-hoz, nem mintha az éhező fiókák várnák a rólok gyöngéden gondoskodó szüléket alant — mert a galambok illyuemü áldozatot nem ismernek, s legtöbbször a legrosszabb, a leghütlenebb szülök a madarak osztályában, hanem egyedül azért, mert a régi lakás kényszerítő hatással van reájok. Három, négy, sőt körülbelől több óra is eltelik, mig egy galamb ismét látható lesz. A vadászok ezalatt megreggeliznek, csevegnek sőt — ba ugy tetszik — alusznak is egy keveset. Most közeledik a hegyilakók visszatérő első csoportja. Olly magasban repülnek, hova fegyver fel nem hatolhat; de a katlan közelében lefelé szállnak s elkezdenek keringeni. Minden oldalról ide közelednek a többiek, egyesülnek a már jelenlevőkkel s ezek társaságában folytatják keringésüket; a csoport egy szines felhőhöz hasonlít, s ez mind jobbanjobban, mélyebben és mélyebben ereszkedik le lassanként. Az előrelátóbb madarak jól látják az ágak és a sziklák daczára is a vadászokat, s tudják a veszélyt is, mely őket érni fogja: azonban a biztos „otthon", az egyetlen hely, melly teljes biztosságot nyújt, a mélységbe csábítja őket. De mégsem taszítják magukat vakon a veszedelembe : késedelmeskednek, hátrálnak, azaz lejjebb ereszkednek, ismét hirtelen felemelkednek, felszállnak olly magasra, hogy csak kis pontoknak látszanak, egy negyedmértfőldnyi átmérőben folytatják keringésüket, majd ismét összeszorulnak s folytatják, mint előbb. Végre a legkisebb látszólagos szükségesség legyőz mindea fontolgatást. A keringő csoport szorosan összegyűl, s közepéből a legidősebb galamb vezetése alatt egy hosszú vonal ereszkedik le a mélybe, hasonlítva egy fövény- vagy vizforgataghoz. Mélyebbre és mélyebbre és mindig kisebb körre szorulva, ereszkedik vagy vág le a vezető és vele az egész csoport. Majd szárnyait szorosan testéhez illeszti és mintegy eső kő olly gyorsan hull alá a mélybe s utánna kisérete, ugy hogy a vadászok nem vesznek észre egyebet, egy hosszan kinyújtott szines tömegnél. A fegyverek ropognak, pár száz darab vadgerle találva van, de a setét mélyből mintegy ujjongatva hallszik fel a többi menekültek: „kuru, ku, ku, ku" dala. Ó.. Sir Baker vadászatai az Atbara és Setit partjain. V. Krokodil- és oroszlá n-v adászataim, (Folytatás és vége.) Most az volt a kérdés, hová lett az első oroszlán ? Némi idö múlva egészen közelről halk nyöszörgést hallánk. Tahir rögtön kardot rántott, pajzsát felmelte, és igy indult az állat keresésére, melly orditás és a cserje ropogtatása által csakhamar elárulá