Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-11-20 / 32. szám

286 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. NOVEMBER 20. 1870. magas sziklafalban, melyről a zuhatag a felkai tóba esik, gránátok találhatók ; értékök azonban csekély, mivel puha minémüségilk miatt nem csiszolhatok. Mig társam ezen fenséges vizzuhatag mellett pihenve s a vadregényes táj szemléletétől elragadtatva, szemeit a nagyszerű panorámán, mondhatnám, legeltette, addig én egy oldalvást eső szirtöbölben fekvő hómezőt kerestem fel, tudván, hogy ennek közelében szoktak kedveseim, a lapponi Flóra földiéi tartózkodni. Puszta szemmel Ítélve, az ember azt hinné, hogy ezen hely a tó partjától legfeljebb 1—2 pereznyi távolságra esik, s egy ugrással meglehet járni. Mennyire csalódunk azonban, midőn többszöri pihenő-állomás után végre 20 — 25 perez múlva nagy fáradtan oda érünk s látjuk, hogy mily kicsinyek a tó partján azon alakok, melyeknek absolut nagyságát csak a közelből ismerjük fel. Ezen optikai csalódást ismernünk kell, hogy a magas havasokon a távolságok megítélésénél kudarezot nc valljunk. A folyton olvadó hó szorgalmas kertészkén' öntözi az öblöt, melyben buján, óriás példányokban nő a fehér zászpa (

Veratrum album Andr.), a lurbán liliom (Lilium Martagon L.), Lychnis diurna Sibth., Doronicum lusiiTsch., az Adenostyles albifrons /.., Mvlgodium alpimim Lees. Sziklákon és sziklahasadékokban teng a csorba fiiz (Salix retusa, I..), a Saxifraga carpatlnca L., a havasi cziczkóró (Achillea alpina Schur.) s Haenke cziczkórója (A. Haenkeana Tsch.); nedves árnyékos helyeken gyüjtém a kalántormát (Cochlearia officinalis L.), a kétvirágu violát (Viola bifiora L.) a kétanyás lóromot (Oxyria digyna Camp.), Swertia perennis L. Flóra ezen gazdag hozományából a legszebbeket biztos kamatra tevém pléhszclenczés Wertheiin-cassámba, s miután rövid pihenés után uj erőt és friss kedvet gyüjte'k, folytattam ute.mat. Előttem állt a lejtős sziklafal, melynek óriás lépcsözeteit négykézláb kellett ostromolnom. Minden lépést előre kimért, biztos talapzatra kellett helyeznem, kezeimmel erős sziklanyujtványokba kapaszkodnom, hogy az alattam tátongó sziklaágynak menyegzője ne legyen. Mászás közben is találkoztam sok érdekes növénynyel, melyek közül a szépek legszebbjeit szentségtörő kézzel leszakitám, daczára annak, bogy a népmonda azt beszéli, bogy illy meredek helyeken a szerelemféltő begyúr kedvesei hűtlenségé' meg szokta bi szülni. Végre felértem a sikra, beléptem a kies virágkertbe és Állok tavasz mezőn, Melyet virány fedez, llgy érzem, gondolom, Az Isten háza ez. Óriás szirtszobrok, melyek párkánvzatait csak a zerge biztos körme uralhatja, hová csak a bérezsas rakhatja büszkén fészkét, körszin a'aku, tág katlanban kies rétet öveznek. Ezen mintegy 1500 méter bosszú és 500 méter széles fensik a legbujább gyeppel van benőve, melyet a hosszú tóból eredő patak hasit. Sehol sincs kőhalom, sehol omlott szirtromok ; az egész egy puha füszönyeg, mely a legélénkebb szinti, havasi virágokkal törökszövetkéut van hímezve. Mig eddig éles gránitkövek hasgatták talpunkat, most ruganyos párnákon érezzük magunkat, s csak a környezeten, a vad szaggatottság bélyegét magukon viselő meredek sziklacsusok szemlélete emlékeztet bennünket arra. hogy egy uj világba léptünk — a henye-fenyő fele'ti vidék világába. A virágkert kezdetén végződik a henye-fenyő táj legmagasabb vonala — 17 70 méternyi magaságban. Sehol a Kárpátokban, sőt tán egész Európában nem vonul le annyira ezen határ, mint itt. Ritka hely az, hol olly nagy volna a különbség a buja növényzet, az eleveu állati élet, e's a merev halott, alig néhány zuzmót s mohot tápláló szirtromok közt, mint itt. Mint virágkertben tavaszkor, ugy repkednek itt meleg napokon a rovarok légiói, melyek bábjait hajhászva keresik a könnyii. föld alatt a vakondok. Hogy mily uton vándorolhattak ezen elszigetelt helyre, ez az ö titkuk, de a számos földturás tanúskodik ottlétükről. Látható itt még néhány mormota-' ) építkezés is, melyek a szebb havasi állati *') Sajnos, de igaz bogy a magas Tátrában alig van már néhány morinota-család mely az orvvadászoktól eddig még meg van kiméivé. Ha a viszonyok I élet utolsó emlékei. Közbe füttyén az ijedős zerge ; felugrik biztos helyéről 3 sebes léptekkel fut, mig egy rejtett helyről a halálos golyó éri s szikláról sziklára esve, le a mély katlanba zuhan. Hiába keressük szemünkkel a fütty, a lövés helyét, rendesen csak a gördülő kövek zörejét halljuk, mig a zergét és a vadászt, kicsinységök miatt, ki neui vehetjük. Néba azonban, ha a völgyet nagyobb nesz egyhangúságából fel nem veri s tehát még biztos rejtekeikben legelésznek a zergék, egyet-egyet látni is lehet. Ekkor ha hangosabb szó felriasz'ja őket, harsány fütytyel ugranak fel s száguldó léptekkel sietnek a meredek sziklafalak felé. Dr. Szontagh Miklós. (Folyt, köv.) Sir Baker vadászatai az Atbara és Setit partjain. III. Víziló vadászat. (Folytatás.) A száaz időszakban az Atbara folyammedr.'ben levő, vizzel telt mélyedések köré gyűlnek az emberek ugy, mint az állatok ; ugy hogy tulajdonkép ezek képezik az életfeltételeket, mellyek nélkül az egész vidék puszta és lakatlan volna. A folyamtól északra eső sivatagban a bischarin-arabok kóborognak ; ezek között ütöttük fel sátrainkat egy magaslaton, honnan a folyam mentét messze lehetett látni. Ebben egy nagy nagyobbszerü tócsa volt, melyet vizilóvadászatra szemeltünk ki. A viziló kártékony és veízélyes állat. Igy az arabok a nedves homokban dinnye-ágyat ültettek ; de még mielőtt a gyümölcsök megértek volna, a vizi lovak zajt iilöttek és egy szá'ig elköltötték ; a legnagyobb dinnye is csak egy kis falat e s örnyetegeknek. Midőn egy arabs egyet ez állatok közül el akart riasztani, ez egy harapással véget vetett életének. Egy reggel már korán a pocsolya partj rinál voltam; a homokban a krokodlok óriási lábnyomai látszottak, melyek kevéssel azelőtt tértek vissza; mások ismét itt-ott elszórva a homokon bevertek. A viztől néhány lépésnyire a nomádok mélyedéseket vájtak a homokba, melyekből a juhokat és kecskéket itaták, minthogy ezek magából a víztartóból azon okból nem ihattak, mert bizonyosan elragadták volna a tó lakói. A vizfelület tükörsimán terjedt el előttem és én minden állatot megfigyelhettem, mely fölbukkant, hogy vagy lélekzetet vegyen, vagy a reggeli nap sugaraiban sütkérezzék. Töméntelen mennyiségben voltak ott a balak, krokodilok és teknőczök ; majd gazellák jöttek sürü csrpatokban szo njakat oltani; a viz szine fölött ezernyi és ezernyi sivatag-madár s/állinkózott, ugy hogy egyizben, egyetlen lövésre hatot is lekaptam. Egy sast, mely egy közeli fán székelt, e lövés a legkevésbé sem ijeszté meg ; mely körülmény abban leli magyarázatát, hogy az itt tavtozkodó bischarin-arabok lőfegyvert nem használnak, és igy a sivatag állatai durranását sem ismerik. Nemsokára hallottam a vizilovak hortyogás szerű nyeritését; mintegy hat darab állt egymáshoz közel a vizben. Midőn engem észrevették, a mélyebb heilem változnak, az utolsó is elpusztul. A zerge is hasonló jövőnek néz eléje, s idővel, habár lassaD, de biztosan kiirtatik. Pedig a mormota és a zerge a magas havasok legszebb állati lakosai. Olly nélkülözhetetlenek ők a havasi jelleghez, mint a szárnyas állatok a terjedelmesebb nádashoz. Tul a Kárpátokon, Ivrakób.in lengyel testvéreink ezen szomorú viszonyokon segiteni akarván, egy társaságot alakítottak, melynek élé í Dr. Novicky egyetemi tanár áll. Ezen társaság, mely eredetileg a krakói pliysiographiai egyletlől kapta impulsusát, saját köl sége'n tart a Kárpátok főbb li lyein őröket, kik az orvvadászokra felügyelnek. Miután az egylet olly nagy territóriumot — mint a Kárpátok — saját erejéből kellőleg ellenőrizni nem volt képes, felszólította a magyar oldalon a kárpátalji megyék nagyobb föld birtokosait, hatóságait, befolyásos egyéneit, papjait, egyleteket, hogy működésében őt telhetőleg elöäegitsék. De tudtommal mindeddig csak az ígéretnél maradtunk. lyek felé kezdtek nyomulni és kiiivó hortyogást hallattak. Azonnal czélba vettem jó duplafegyveremmel, melly már Ceylonban is olly jó szolgálatokat tett, az állatok legnagyobbikát, és hallottam a mint a golyó a koponyába iitödik. Öt fej, mint a vizbe dobott kő elmerült, de a hatodik viziló félig kiszökött a vizböl, majd visszahanyatlott és heves mozdulatokat tett. Nt-m sokára hanyatt feküdt, majd még oldalvást, vagy görcsösen szelte át a vizet lábaival ; emellett egész kis habfelhövé csapkodta a vizet maga körül. Egy utána küldött lövés a másik csőből nem talált, minthogy folytonos nyugtalan mozdulatai a biztos czélzást b hetetleniték : de egy harmadik lövés az állatot két szeme közt találta, cs nem sokára elmerült. Ugyanazon pillanatban a többi öt sebes iramban átszelte a pocsolya sekélyebb részét és a mélyebb vizállás felé iparkodtak, melyben el is tűntek. Midőn azon helyre értem, hol az imént elbeszéltek történtek, a vizből több izben merült fel egy-egy fő, és egy viziló fenyegetöleg ordított felém. Az üdvözlet viszonzásául 50 lépesről golyót röpítettem belé nehéz lőfegyveremből, és midöu közelebb ért a parthoz még egy másikat. Az arabok a lövések hallatára nagy csapatokban közeledtek, késekkel, kötelekkel, tevékkel és zsákokkal ellátva, mert sejték, hogy gazdag aratás várakozik reájok. Mintegy háromszázan gyűltek öszsze azon helyen, hol az első állatot elejtettem, melyet kötelekkel a partra búztak. Midőn ezt a partszélre hengergették, hozzáláttak az osztályhoz ; egy csorda éhes hyéna sem lehet vadabb és vérszomjasabb. Egy pillanat alatt száz kés működött ugyanannyi erös kézben ; ez emberek farkasokként küzdöttek a martalékért, és miután a vizi lovat megnyúzták volt, a hűiért tört ki ujolag a vita. Az arabok sürü gomolyngha vegyülve egyetlen nagy vértömegnek látszottak ; némelyek térden felül álltak a gőzölgő belekben és különösen a zsir miatt dühöngött a ha>cz; sokan ujjaikra vágtak egymásnak, csakhogy egy bizonyos hu darabot biztosítsanak a maguk számára, melyet különös csemegének tartottak. En a vad csordát magára hagytam és a táborhelyre visszamentem. Az nap ettem legelőször viziló-bust, mely azután a Nilus abyssinai mellékfolyóihoz tett utunkban nvndennapi, csaknem kizáró eledelünk \ olt. Az arabok e közben a másik vizi lovat is megtalálták, és itt is ismétlődtek az előbbi jelenetek. Az. egész tábor talpon állt, A leleritetett ál'atok húsával és bőrével megrakott tevék a folyam homokos ágyán törtettek keresztül, az asszonyok hosszas fúlhasitó örömkiáltásb i törtek ki ; s mi az egész vidék jóltevöi gyanánt szerepeltünk mert épp a szükség idején olly jó és dus táplálékot szereztünk. A Setit (Tak izze) mellett is vadásztunk vizi lovakra. A folyamtól mintegy négy mértföldnyire magas hegyláncz h izódott el, messzebb az abyssinai havasok hófedte ormai kéklettek. A sik erdős volt, de mégis eléggé nyilt arra, hogy lóháton lehessen vadászni, és az egész gyönyörű vidéket a Setit sokféle kanyargásban hasitotta keresztül Némely helyen ágya négy aug. mfldnyi széles volt. Az összeszorított folyó csendesen folyt el a taka porond fölött; és vize olly átlátszó volt mint az üveg. Más ponton ismét nagyszerű sziklatömbök örvényeket képeztek, odább ismét függélyes zátonyok keskeny csatornába szorították össze, mely.-n át roppant sebességgel iramlott tova, egy nagy viztartó felé, melyet csendesen és méltóságosan hagyott el Valamint az Atbaraban, ugy a Setitben is elöszeretetettel viseltettek a vízilovak a tócsák iránt, melyeket valahányszor éjjeli járataikból visszatértek, mindannyiszor lölkerestek. Az ezt környező fák alatt gyöngy- és frankolin-tyukok tanyáztak ; az antilopoknak is ott kellett magukat vizzel ellátni, minthogy az egész környéken nem volt más folyó; szomjuk oltásával azonban siettek, m rt majd mindig lesben állt n-hány leopard vagy oroszlán, liogy megtizedelje őket. A folyamból itt-ott kimeredő liomoktorlódásokou krokodilok sütkéreztek. A vizilovak, melyek a sötétség beálltával a vizet odahagyták és a tócsákat egymásután felkeresték, a part hosszában utat törtek és egyengettek ; a füvön és cserjéken szerteszét észlelni lehetett a gereblye fogaihoz hasonló harapások nyomait. Az arabok a vizilovak és krokodilok elejtésére szigonyt használnak. Ez egy darab élcsitett ácséiból