Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-11-20 / 32. szám
D E O Z EM H ER 20.1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 287 áll, mely tizenegy hüvelyk széles és egyetlen, de nagyon erős horggal van ellátva; ezenkívül még egy gyermekfő nagyságú usztatóval bir; melly arr i szolgál, hogy az egész műszert a viz felületén meg tartsa, s az ambatsch fájából készittetik, mely olly könnyű, mint a parafa. A rövid szigony tompa vége egy, mintegy 10 lábnyi hosszú bambu9fa-pálczába van erősitve ; e körül, melyet bal kézzel fog a vadász, csavartatik a kötél A aggadschirok egyike, Abu Do kitünöleg kezeli az ilyen szigonyt. Ennél pompásabb vén Neptuntypust még nem láttam. Ugy forgatta fegyverét, mintha csak a hadesi háromágú volna, melylyel a vén tengeristen a mélységeket kormányozza. Csodálkozva néztem e hetvenéves arab patriarchát, kinek hosszú fehér fürtéi válláig ér ek, s ki ennek daczára képes volt a folyó partján gyorsan mind a kecske ide-oda szaladni és a sziklákra kapaszkodni. En bár lassabb tempóban követtem öt, s egy vízilóra figyelmeztettem, mely fejét kiemelte a vizből. Abu Do közelebb jött; karját, hogy a szigonyt könnyebben vethesse, felemelte és most mint egy érczszobor, mozdulatlanul állt ott. Bal lábát előre tette, feje fölött jobb kezében tartotta a szigonyt, mig az ambatsch-uszón megerősített kötél laza gyűrűi bal bezében nyugodtak. Egyszerre a szigony nyil gyorsasággal függélyesen a vizbe csapott le. Azonnal két óriási állkapocs lön látható, azután a vizi ló feje és törzse is fölbukott. Az állat mintegy fél testével a viz szine fölé emelkedett, melyet habbá vert, és egyenesen az örvény felé vette útját. A viziló roppant erővel ellenállt az árnak, s csakugyan sikerült megküzdeni vele és felfelé törekedve a sekélyebb vizbe magának utat törni, hol, az ambatsch-uszót mindig maga után czipeive partra szállt, gyors iramban tovasietett a folyó kavicsos ágyában és a sűrűségben eltűnt. Kis idő múlva mintegy ezer két száz lépésnyire fölebb ismét kijött a sűrűből és újra a folyamágy felé ügetett. Ekkor Abu Do utasított, hogy az állatot lelőjem, minthogy nem lehetett szokásos módon, a kötélen ké/.rekeriteni, embereink alig néhány kivételével a táborban egy elefánt széttagolásával lévén elfoglalva. Mintegy hetven rőfnyiről fültövön találtam, s közvetlenül ezután még egy második vízilovat is vettem czélba ; mindkét állat a vizben eltűnt, de körülbelül másfél óra után csaknem egyszerre ismét felmerült. Ekkor már embereink is helyükön voltak és a krokodilokkal mitsem törődve az állatok felé u-ztak. Az egyik azon kötél segélyével, melyhez a szigmy erősitve volt, egyenesen partra húzatott; a másikhoz embereim hoszszu kötelet erősítettek és azzal egy zátonyra terelték. A szigony segélyével megkerült himpéldány felső ajkától farka végéig 14 láb 2 hüve yk hosszú, és feje a fültőtöl az ajakszélekig 3 láb és 1 hüvelyk átmérőjű volt. A szigony az állat nyakába fúródott és mintegy harmadfél hüvelyknyire hatolt a bőrbe. Ez utóbbi azon helyen körülbelül 1 3/a hüvelyk vastag. E gyönyörű példány koponyája jelenleg Angliában van. Általában véve a viziló jámbor állat, de valamint az elefántoknál is némely magános életű vén him, a legnagyobb mértékben gonosz hajlamú, különösen ha a vizben vannak. Ollyankor még a csolnakokat is megtámadják, sőt magam is egyizben a vizbe-fordulás veszélyének voltam kitéve, daczára, hogy épenségge) nem ügyeltem az állatra. Az anyaállatok félénk természetűek és eltelve'k szeretettel gyermekeik iránt; az embert csak ugy támadják meg, ha ez fiaitól fosztotta meg, vagy ezt tenni akarja. Könnyen érthető, hogy a viziló az arabok előtt nagy becsben áll; mert a nagy tömegű ízletes húson kivül ez meg mintegy kétszáz mázsa zsírt is szolgáltat neki, és bőréből 100—200 tevekorbácsot készíthet. Én részemről 3ohasem lőttem ezen ál latokat csupa vadászati passióból. Huiuk az én és eaibefeim, valamint az arabok cledeleül szolgált; de ha elég antilop- és giraf-hus volt élelemtárunkban a vízilovakat békében hagytam. Az elefánthusnak, különös, kellemetlen ize van, mely emlékeztet ez állatok szagára. . A vizi ló kétéletü, de folytonosan nagy mennyiségű légre van szüksége. Mielőtt a vizbe merül, mindig felfújja óriási terjedelmű tüdőit, rendesen öt egész nyolcz perczig marad a vizben, és ha ez idő elmultával a fölszinre jön, kiüríti tüdőit, és azonnal I ismét fris léggel szijja teli. Ott, hol ez állatokat gyakori vadászat és lövés félénkekké teszi, ezek ritkán emelik ki fejüket a vizből, hanem orrlyukjaikat dugják ki és ezen keresztül szívnak fris levegőt, mely esetben lehetetlen őket lövésre kapni. Vizi növényekkel és mindennemű füvekkel táplálkoznak és nemcsak a folyók partjait látogatják meg, hanem éjjel gyakran messze útra kelnek, hogy jó legelőket fedezzenek fel. Otromba és gyámoltalan kinézéaük daczára, mégis magas partokat és meredek szakadékokat ép anonyi erővel mint ügyességgel másznak meg. (Folytatás következik.) Y © g y © s. Xantus JánOS 14-kéu érkezett Pestre, s másnap tisztelkedtünk nála s felkértük : szíveskednék jávai nagy vadászatáról (a lapunkban már emiitett szarvorru és vadök'ór elejtésérői) minél részletesb elbeszéléssel lapunkat szerencséltetni; s bar tetemes elfoglaltsága miatt rögtön nem igérheté, de reményleni engedte, hogy a jövő hó közepéig szerencsések lehetünk azt közölni. Vadászati törvény. A képviselőház nov. 17-kén tartott ülésében ismétjfelmerült a vadászati törvény, e második tengeri kigyó, melly meg-megjelenik egy perezre a felszínen, hanem aztán ismét e'tünik a feledékenység tengerében. Most Halász Boldizsár képvsielö eleveaiti föl s kívánja, hogy a ház mielőbb hozzon vadászati törvényt, mert rettentő sok a baj a vadászokra nézve. Az ő fiát is a minap egy csősz olly durván támadta meg, hogy a fiatal ember csak öröklött higgadtsága (Derültség) mellett volt képes önmagát legyőzni és az erőszakot erőszakkal nem viszonozni. — Mivel a ház előtt fekvő javaslattal nincsen megelégedve, azaz első §-ában kimondott elvétől: hogy a vadászati jog a földbirtoknak elválaszthatlm tartozéka, nagyban élté 1-, ő a maga résziről ezen elvnek megfelelő törvényjavaslatot dolgozott ki és terjeszti be (A javaslat sokkal hosszabb, (két teljes iv), minthogy az utolsó perczekben jelen számunkban helyet szoríthattunk volna számára.) Ő Felsége az idén lőtte 1000-ik zergéjét. october 19-én, a neubergi hegyeken. Azt h'sszük ritka vadász lessz a jelen, sőt a mult időbea is, ki hasonló értékű vadból enyit mutathatna fel. Az olasz király, ki ismeretesképpen a jelen idő egyik legkitűnőbb Nimródja, s szintén csak a birodalmában legfáradtságasbbau meg jthetö vad — a vadkecske vadászatát üzi legszivesbben, egy múltkori kimutatás szerint 862 darabra vitte azt. — O Felsége a császár és király öszi vadás'atairól jövőre bővebben. Hanem az se a mindennapi dolgok közé tartozik hogy Pesten rhinoceros-beafsteaket servirozzanak tbea mellé, mint az a mult napokban történt. Olvasóink gondolhatják hol s milly uton jött az. Okot reá országszerte kedvesen látott jeles Archacologunk adott, ki távol keleten vadászó barátjának még a tavasszal — tréfásan izentette, hogy „meg ne felejtkeznék neki valami ri t k a vadpecsenyét küldeni". — A ritka vadpecsenye megjött a napokban, R.... ur előtt azonban titkolták s csak X ... ur megjöttére adott estélyen, Fr.. urnái: a ház asszonya által presentiroztatott a bámuló gourmandnak : „ha kérted, már most költsd is el" — féle biztatással. A vadpecsenye az igaz liogy ritka vadból való volt s Fr. asszonyság is kitüntette magát a hónapok előtt elejtett peczenye praeparirozásában, hanem biz azért a vidám asztali társaság húzódozott tőle, csak derék archaeologunk fogadta el a kihivást, s birkózott meg a neki szánt por ióval — uem mulasztván el közbeközbe magát erősen biztatni „a mit az ember magára vállal, annak feleljen is meg" féle erkölcsi mondattal, s egy pár pohár jó — diószegivel. Miklósvárszékbó'l beszéli egy jóbarátunk, hogy ott a mult hó végén Morilz József h. alkirálybiró vezénylete mellett bajtóvadászatot rendeztek medvékre, melly alkalommal mindjárt az első hajtásban egy nagy anyamedve jött elö két tavali bocsával. Az első lövést Zathureczky Jósef tette, s az egyik bocs áldozatul esett; a másikat Zathureczky Gábor golyója teritette le. A meglőttek ordi ására az anyamedve dühösen rohant elő, mire több vadász összecsoportulván, néhány lövés által sikerült elejteniük. Több hajtást nem is tettek azután (alk ilmasint nem volt miért) hanom a vadászat kitűnő rendezése- és sikereért alkirálybiró urat a vadászat Moltké-jéuek nevezték el a — miklósszéki vadászok. Hunkóczon (Ung megyében, Szobráneztól alig 1 órányira) is igen jó vadászat volt f. hó 7-kén. Egy medve, (némely vadászok azt mondják hogy kettő), egy egész falka sertés, egyik vadas; állítása szerint mintegy 35—40 darab, és négy róka volt a hajtásban. Egy vadász kivételével mindnyájan puskáztak s elejtettek egy medvét, egy nagy koczát és két malaczot. A medve két lövést kapott, Iváncsy László és gróf Török Józseftől ; a bonczolás alkalmával hivatalosan constatáltarotth gy Török József gróf adta a halálos lövést. Közelebb .ismét nagy vadászatra készülnek Hunkóczon (Bővebb tudósít/ at kérnéuk). Borz. A mult heteken a mendei ültetvényekben (Üllő közelében hg Coburg urodalma) a körerdész három szép borz példányt kerített meg kifüstölés által, miután már a nyár folytán kinyomozta őket, de várt mig a közeledő tél szebb bundát ad nekik. Az orvvadászatnak ismét egy áldozata lett, mint Pozsonyból irják, a gr. Károlyi Alajos-fde fáczánosban egy fiatal parasztlegényt találtak agyonlőve. A hulla legalább 48 óráig hevert a földön. Fejében egy egész töltés sörétet talá tak. A fiu fáczánt ment lopni s még eddig ki nem derült : társai lőtték-e meg, vagy a kerülők valamelyike. Áradás. A vidéken mindenütt félnek a vizártól ; a nagy ezőzés következtében a Maros, Körös s a Tisza is ellepéssel fenyegetik a lankaságot, néhol a kisebb partoknál a Tisza és a Maros ki is öntött. Szolnoknál is annyira árad a viz, bogy komolyan kezdenek tartani valami nagyobb bajtól. Mármarosban pedig a hegyeken annyira megindult a hóolvadás, hogy a patakok is tekintélyes folyóknak látszanak. Eizék tája és egész Slavonia is jobbára viz alatt fekszik, s egy onnan éppen érkezett erdész ismerősünk meghatóan beszélte előttünk a nagy kárt, mit az árviz erdőségeiben s vadállományában okozott. Egész falkákban húzódtak a vadak (őzek, szarvasok, nyulak, rókák, farkasok) a magasabb helyekre, hol pár napi éhse'g, egymásközti veszekedés és a mindig növekedő ár áldozatai lett nagyobb részök s csak egy csekély részöket lehetett lelövés által értékesíteni. Eljegyzés. Br. Józsika Rózát (br. Józsika Lajos leányát) b. Bornemisza Tivadar honvédföhaduagy s erdélyi legkitűnőbb sportmaneink egyike — a mult héten jegyezte el magának. A lepsényi versenyek után egy kis próba agárversenyt is tartottak a múltkor, melly alkalommal ifj. gr. Batthyány László, gr. Festetich Tasziló és Harkányi ur két két agarat állítottak, gr. Eszterházy Miklós pedig egyet, Zsemlye nevü és ugyan illy szinü szukáját, melly nyertes is lett. Beszlercze vidékén — ifj. gr. Festetich Tasziló birtokain a mult héten róka-kopaszatok voltak, gr. Eszterházy Miklós tatai ebfalkájával,hogy a Somogyban igen megszaporodott rókákat kissé megritkítsák Az országos erdészeti egyesület folyó évi december hó 18-án d. e. 10 órakor az orsz. magyar gazdasági egyesület köztelkén (üllői ut. 12. sz.) rendkívüli közgyűlést tart, melyben az egyesület tisztelt tagjai és ügybarátai minél számosabban részt venni kéretnek. — Budán, nov. hó 14-én 1870. Keglovich Béla, az egylet elnöke. A papirszelet-vadászatok Páris előtt nagy ballóval folytatódnak még mindig, s hetenkint 2 — 3-szor ismételtetnek. A részvétel még igen nagy, miután a csapatok közel levén egymáshoz elhelyezve, ba
