Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-11-10 / 31. szám

274 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. NOVEMBER 10. 1870. a jó nyúlon pedig gyalázatosan, mivel nem bir vele vagy nem akar. A legjobb agár szintén nem Ízletesen szalad a rongy-nyulakon, mint ezt az én agaraim kimutatták, bár 500 ölön tul egy sem ment ; és épen azért, mert magán szaladásukban is elérheték : nem volt szükség elnyúlni, minta hegediiburnak ; pedig az csak a valódi élvezet, midőn ugy látszik, mintha az agár ketté akarna szakadni és melle csaknem a földet horzsolja. — Xo, de elég volt erről ennyit disscrtálni ; ha minden érdekesebb nyulhajtást leirnék és helyet adna tisztelt szerkesztő ur becses lapjában, aligha meg nem fogyna az előfizetők száma (mitől Isten mentsen' ; mivel annyira kiment már a divatból e szerencsétlen sport-nem, hogy sok helyen füstölőnek lehet hastná'ui, c's olly émelygős, hogy ha el akarunk távolítani nem igen sympathetica egyéneket, csak az ag.maszatról kell discussust kezdeni, az exhalatio tömjénné válik s a szagát ki nem állva, azonnal odább állnak.*) De nem is leliet csudálkozni, mert most a magas politikai, gépészeti, gazdászati társulatok alakítási maniában szenvednek a< emberek, és a mit egy század óta elmulasztottak, egy pár év alatt helyre akarják ütni, nem sokat gondolva, ha soknak nyaka törik is bele; hát még ez irtó-húboru, mellyet némelly furfangos diplomata még azzal is akarna tetőzni, hogy még pár százezer magyar vérét óhajtaná dilutióba hozni : ugyan ki bíbelődne illy kisszerű dologgal, mint az agarászat. Felelet: csak ollyanok, kik szárán csapják a legyet, és a társulatok helyett társaságot keresnek ; illyenek pedig ma már nagyon kevesen vagyjjnk (tudom sokan felkiáltnak : hála Isten!); mi megszoktuk a régi soeialis életet, mellyre a nemzetnek akkor igen nagy szüksége is volt; ez idézte elő a nagyszerű agarászatokat és ezzel járó sok élveket; — ne vegye hát rosz néven az uj generatio, hogy mi öregek a régi jó időkre visszaemlékezve, pietásból is olly nagyon pártoljuk szenvedélyünket; hiszen az agarászból is került hajdan néha ollyan a millyen politikus, bárha nem született diplomata ; de nem is kerülte az ő véreit és szívesen hallgatták az agár-disputát, mi pedig őket, ha politizáltak. K e t s k y András. Uj-szászi kopaszat. (Az Alsó-Zagyva mentéről.) Uj-Szász, oct. 26. 1870. Tisztelt Szerkesztő ur ! -—-Kedves nagybátyám többszöri szives meghívása folytán, f. hó 24-én kirándultam Ujszászra, hogy az ottani, már 14 év óta fenálló falkával néhány nap vadászszak. Es alig telt el három nap, már is olly szép vadászatot élveztem, mellyet sportsmani köteléssegemnek tartom becses lapjában közölni.**) Ugyanis f. hó 24-én megérkezvén Ujszászra, a kellemetlen idö daczára lóra ültünk, és kimentünk a kopókkal. Majdnem 2 órai keresés után a kisrózsási majornál végtére két nyul ugrott egyszerre, melyek egyikét a kopók felvévén, rövid futam után; elfogták. Eközben megeredt az esső ; mi ugyan megkísértettük a másik nyulat felkeresni, de az esső elmosván a szimatot, fel kelle hagyni a kereséssel, és bőrig ázva hazatérni. 2 5-én a nagy szélvihar végett nem vadászhattunk. 2G-án gyönyörű idö volt, és mi 10 óra felé kimentünk, s rövid keresés után, a hosszúháti zabtarlón ugrott is egy nyul, melly mintegy 5 perczig tartó futammal elvitt bennünket a tápioi dohá*) Szabadjon hinnünk, hogy az agarászatnak van még számos barátja Magyarországon, s hogy velünk együtt ép olly szívesen olvassák a tóbiki leveleket, mint olvasták azt mindig e lap keletkezte óta. Sajnos csak, hogy t. Uraságod „partnerjei" nem jelentkeztek még az idén ; hadd lenne egy kis contra Szerk. I ) Igen sajnáljuk, hogy utóbbi számunkba — csak 29-én érkezvén — helyet nem foglalhatott, óhaja szerint. Reméljük egyúttal, hogy az uj-szászi falk a 14évi vadászatairól sikerül a t. grófnak az adatokat megszerezni. Szerk. nyosba, hol „check" volt; mi belovagoltunk a 60 holdas dohányba, melyben a kopók itt ott csiholtak; egyszerre a kopók teli hangal kezdenek hajtani és a dohányból 2 róka és 2 nyul ugrik ki. Mi a falkát rögtön „tally ho !" kiáltással az egyik róka nyomára vezettük, mellyet ök felvévén, a hoszuháti repezén és tarlókon keresztül mintegy 15 perczig tartó igen szép és sebes futammal a kisgöböljárási ákáez „remész"-ig vittek; hol a kopók folyton csaholtak, de semmi ki nem jött; végtére a lovászmester beugrat a remészbe, és meglátja a ravasz komát, melly egy ákáczfán foglalt helyet és onnan observálta az alatta futkosó és kereső kopókat, de megpillantván a lovászmestert és élvén a gyanúperrel hogy ostorvégre kerül: a firól leugrott, a remészből kitört és a kopók által nyomatván, a nagy göböljárási repezéa, tengerin, szérüskeiten keresztülkiugrott az 1800 holdas nagy vétségre, ezen keresztül, a falkától sebessen követve, egyenest a Megj'eri tengeribe, innen derék ebeiuk által ismét kiszorittatváu, vissza a nagy gyepre futott, hol egy cserjével benőtt kis gödörbe menekült; de a kopók által innen is kiszorittitván, a Megyeri majornak tartott; s ezen menekvése közbea izgató kép volt —- a rókát fáradtan elől, a derék falkát pedig teli hanggal nyomában látni, mindig kevesbbedvén a távság a „ravasz" és a vezérkopó közt; a koma öszeszedte végső erejét, de mind hiába, csülkei már nem birták a futást ; még egypár fordulás, és a SZÍVÓS Vandal, többi derék társai segítségével csakhamar beszámoltak vitorlájával, ép a Megyeri major előtt, honnan hihetőleg nem egy szárnyast „aquirált" in corpore társával, kinek szint e sorsot jósolom, ha hamarjában más szállást nem keres. — E szép vadászathoz még hozzájárult a legszebb idö, és a hajtás alatt előforduló csino3 akadályok, melyeket lovaink gyönyöröen ugrottak. Ez a hajtás legkevesebb 12 angol mérföld volt, és csak egy „checkkel". Soraimat zárva, kívánom az országban lévő többi falkák vadászainak, hogy az idény végén mentől több illy szép és élvezetes vadászattal dicsekedhessenek. Gf. E. A. Lő-vadászat. Még egyszer a hlivistyei medvevadászat. (Alighogy lapuuk mult száma a sajtót elhagyta, midőn az alábbi levelet kapni szerencsések voltunk, minek annnál inkább örülünk, mert benne a múltkori szives tudósítónk levelében nélkülözött részletességet feltaláljuk. Szerk.) Tisztelt szerkesztő ur! Szerénységnek nem annyira, mint álszégyennek lehet mondanom, hogy tavall lőjegyzékemet be nem küldtem. Nagyon is kevés az, a mi felföldünkön lövetik. Vadásztörvény, etc. — régi nóta ! — Ma azonban azon kellemes helyzetben vagyok, hogy egy nem mindennapi vadászatról tudósíthatom önt. — A hlivistyei revieremben vadászván „biztos" medvére (már igen sokszor történt, hogy illy esetben egy róka vagy császármadár volt „pour tout potage") a hajtásban 16 lövést számítottam, és a hajtók már csak circa 80 lépésre levén, a töltényeket akarám fegyveremből kivenni, midőn vagy 50 lépésre, egy szikla mögött, egy nagy medvefej nézett felém; reája is lőttem azonnal és állban találtam, mint sebvére mutatta. Késő estig jártak utána, de nem találták meg; többször megfeküdt, de ugy látszik még is megmenekült. — Szerencsésebb volt egy szabadságon levő miniszterialis titkár barátom, kire h árom medve jött.• egy anya két bocscsal; azt megsebesítette, a másik csövei pedig az egyik bocsot „roulirozta." A megsebzett anya visszafordult, és meglátván a puska-hordozót, feléje szaladt: ez neki egy bükkfának, mellyre ő is követni akará, de meggondolván, jobbnak találta kereket oldani és a völgynek iramlani, mikorára a puskás újonnan töltött fegyverével odaszaladt, már csak hiilt helyét találta. — Szomszédja ezen lárma alatt szinte segélyre akart jönni, s midőn visszatért helyére, előtte egy igen szép medve 10 lépésre jött, mellyre egy golyót küldvén, homlokán érte, s az öszszerogyott, de legott felkelt és két lábra állván, a puskás felé tartott, ki azután majdnem „á bout-portant" mellébe lött 14 db futót; és Ifj. gr. Széchenyi Pál ö mltsága lábadi (Somogyin.) uradalmában 1870. január G., 7., 8. és 9-én meghívott vendégeivel vadászat alkalmával lövetett : 6-án 7én 8-án 9-én vadas kertben mezei hajtás mezei és erdei hajtás vadas| Kertben dámvad nyul nyul fáczán róka S3 =o p-, a fáczán ja-, o Sí "c Ol ci "3 > 3 3 dámvad s =3 fáczán fogoly róka C :J3 o N cc CD :o é Gr. Festetich Pál . — 33 — — 1 79 — 1 — u 1 112 — 1 — 114 Gr. Széchenyi Gábor 5 1 65 — — — 86 1 1 — 8 — 13 — 132 1 1 — — 167 Gr. Széchenyi Jenő . — 39 — 1 55 1 3 1 5 — 5 1 94 1 3 — 1 105 Nsgos Inkey István . 9 — 31 2 — — 58 — 2 — — — 9 — 89 2 2 — — 102 Gr. Széchenyi Pál . . . 10 — 33 2 — 58 — — — 3 2 13 — 93 2 — — 108 Magát agyonütötte . — — — —• — 1 — — — — — — — 1 — — — — 1 Találtatott 1 — 5 — — 2 — — — — 1 — 7 — — — 8 Erdész által lövetett. — — _ . — 1 — — — — — — — — — — 1 1 Összesen '25 1 20 G 4 1 3 338 2 7 1 1G 2 41 3 54 7 6 7 1 1 606 Lábadon, 187 0. april 15 Tcszár Ferenc •/., urad. erdész. (Megjegyezzük egyúttal, bogy a mult számunkban közlött kimutatásban csak az elejtett hasznos vadak voltak kitéve, s hogy az évi összes lőjegyzék 1 70G darab vadat mutat ki, mellybe az ott ejtett 1 l vadmacska és 5 vadgalamb is tartózik. Szerk)