Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-11-10 / 31. szám

NOVEMBER 10. 1870. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. még ez sem volt elég, mig az ezalatt a — „nagyságos ur tessék csak puskával jönni!" kiáltásra oda sietett szomszéd a kegylövést megadta. Esett még ebben a hajtásban egy nagy emse és egy magán vadkan megsebesült; a másodikban, mellyben a megsebzett medvéket kerestük, de nem találtuk, volt vagy tiz darab vaddisznó ; — egy vadkan el is ejtetett. _Beagler"-falkám, mellyet gr. Vosstól vettem, Mecklenburgból tagnapmegérkezettjuiamegpróbáltam és igen meg voltam elégedve vele ; igen csinos, rendes kutyád, nagy szorgalommal nevelve és kiegyenlítve. Később majd többet rólok. Isten önnel N.-Mihály, 1870. oct. 25. Gr. S z t á r a v Antal. Ö Felsége zerge-vadászata ez őszön. 0 Felsége a császár és király october 2 5. és 2G-kán zergékre vadászott a reicheuaui magaslatokon, a toskanai nagyfejedelem, Hohenzollern hg, gr. Wrbna és Latour, valamint bárom szárnysegédje kíséretében. Az első napi vadászat a Schueeberg ma • gaslatain, csúnya, zimankós, télies idővel folyt le, aiellyuek eredménye mindamellett is 1 G darab „kampós" volt, mellyek közül O Felsége három darabot lőtt. Vadászat után a völgyi nagyvendéglőben (Waisnix testvérek) ebédelt es hált meg 0 Felsége kíséretével. A másodnapi vadászatnak már a legszebb idő kedvezett, s miután 0 Felsége reggeli 4 órától 8-ig a reá váró állami ügyeket elintézte, magánosan indult el a már korábban megkezdett vadászatra, a Reichenau melletti ismeretes Höllenthalba, mellynek eredményeként bárom darab zerge került a teritőre, kettő pedig a mélységbe zuhant. A korán végzett vadászat után a magas vendégek ismét a völgyi vendéglőben ebédelvén, tovább utaztak Neuberg felé. (J. Z.) A vadásztörvényjavaslathoz. Minthogy legközelebb a vadászati törvény is tárgyalás alá fog kerülni, idején és helyén lesz a sajtó utján arra nézve néhány gyakorlati észrevételt felhozni. Nincs szándokuuk e czikkecskével a törvényjavaslatot föelveiben megtámadni avagy felforgatni, mert azt bárki is öszhangzó egyöntetű miinek tekintheti; — tisztán csak is némely kirivó s czélszerütlen sőt némi tekintetben káros szabályait megváltoztatni, illetőleg módositani törekszünk akkor, ha mindazt, mi üdvös és előnyös, — gyakorlati szempontbúi megvilágítjuk és annak elfogadását ajánljuk. Mielőtt az egyes szakokra nézve megjegyzéseinket megtennök: mindenek előtt a javaslatba felvétetni ajánljuk eme szabályt, hogy „bármely fajta idegen vadnak jogtalan eljtése vagy elfogása tolvajlásnak tekintetik, s mint ilyen a büntető törvények értelmében leszen büntetendő". A javaslat 3 §-nál kezdjük tehát nézeteinket kifejteni, s ennek csak is második pontjára vonatkozó módosításokat javaslatba hozni. Ugyanis a községi vadász területeknek bérbeadásából befolyó öszegeket (azaz haszonbéreket), mint eme pont alatt foglaltatik — a tulajdonosoknak jószágaik terjedelméhez mért arányban illetendöknek fen óhajtjuk tartani, — habár azon több oldalról nyilvánult nézeteknek, minél fogva a haszonbér bizonyos jótékony czélokra, p. oskolákra lenne fordítandó, részünkről is előnyt nyújtanánk siker tekintetében akkor, ha ezen rendszabályt egyformán mindenkire kilehetne terjeszteni; — azonban miután illy intézkedéssel csak is a kisebb birtokosok sújtatnának, — a 200 holdnyi vagy ennél nagyobb kiterjedésű birtokosok pedig egyedül javadalmaztatnának a vadászat jövedelmeiben, mivel ezekre nézve olly kötelező törvényt szabni, mellynél fogva a tulajdonjog eme tartozékáról bizonyos közczélokra lemondjanak — nem volna jogszerű; már pedig a töryényelötti egyenlőség elvénél fogva egy bizonyos részt előnyben részesiteai, másik részt ellenben ugyanezen előnytől megfosztani nem lenne méltányos és iga-ságos, — ezen okokból tehát az idézett szakasznak a községi haszonbérek hova fordításáról szólló rendelményeit teljes mérvükben fenntartani kívánjuk. A 6. § ama szabványát, mellyszerint a tzerzödésben a lovasvadászat megtiltható és kizárható — szinte helyeseljük, — s noha ezen kérdésben már e lapok hasábjain

1) a lovasvadászat hátrányait fejtegettük, nem lesz felesleges e helyütt is röviden néhány megjegyzést tenni. A lovasvadászat — mig egyrészről a vadtenyésztés és szaporodásnak részb u ak idályul szolgál — másrészt közgazdászati szempontból a vadászatbeli jövedelem csökkentését eszközli; mert p. a falkavadászat érdeke azt kivánja, miszerint azon területen, hol a falkászat űzetik, a vad csak gyéren legyen képvise've; a vadászat módja is kevés vadat feltételez, mivel akár a falkászat, akár az aga -ászát bizonyos rendszerrel és zavarok nélkül csakis olly területeken gyakoroltathatik, — hol a vad inkább csekély mint szerfelett nagy számban található ; sőt a mennyiben a falkavadászat egyik neme (a rókafalkászat) a rókák szaporítását czélozza, ezen kártékony állat szaporításával hatalmas ellenséget táplálnak az apróvad pusztítására, S minthogy e helyütt épen a lovasvadászatról szóllunk, ide vonjuk a javaslat 31 §-át, melyet az in okból, hogy a lovas vadászat hasonlitlanul jelentékenyebb károkat okoz mezei károk tekintetében mint a gyalog vadászat, — a pénzbírságot a lovasvadászatnál 50 fttól 200 ftig, ismétlés esetében pedig 100 fttól 400 frtig kívánjuk felemeltetni.

2) A 8. §. abbeli szabványa, liogy egy évi bér előre lefizetendő és ugyanannyi biztosítékul — igy tehát egyszerre két évi haszonbér leteendő : a község kárára van, mert sok vállalkozót fog e szigorú és terhes rendszabály távol tartani a vadászat kibérlésében, és azon szokást, mely rendszerint a haszonbérleteknél dívik, t. i. fiiévi bért és fél évi bérösszegü biztosítékot óhajtanánk alkalmazni. Eme biztositék értékpapírokban is letehető. A 11 § u. m. „ba a 3-ik § alá tartozó egy vagy több kisebb jószág a 2-ik § l pontjában érintett nagyobb jószág közepette fekszik, és azon kivül mással nem határos: ez utóbbi tulajdonosa vagy vadászati bérlője a kisebb jószágokon a vadászati jogot árverésen kivül is haszonbérbe veheti; ba pedig a szerződés létre nem jönne : a kis jószágok tulajdonosai a vadászatot magok gyakorolhatják vagy pedig azt árverésen kivül is másnak baszó bérbe adhatják" — mivel abban sok perünk és viszál'iodásnak magja van elhintve — egyszerűen elhagyatni tanácsoljuk.

3) A vadászati tilalmak tekintetében a 20 § szabványai igeu szigorúak levén, épen ezen okból majd a törvény meg nem tartása miatt illusoriussá válik s holt betli marad. Az a) alatti pont a szarvas és dámvad b kákra nézve akkép volna modósitandó : hogy ezen nemii vadat január 1-től julius l-ig lőni nem szabad. A b) pont pedig akkép volna kiig izitandó : „szarvastehénre és őzkecskékre február 1-től szeptember l-ig tilos a vadászat". Mert jól tudjuk, rnikép szeptember l-ig a borjuk és gidák már annyira erősek, hogy anyjuk nélkül is fentartják magokat •) „V. és V.-l." 1869. 21. sz. 2) Nagy ellensége lehet tiszt, ur az agarászatok és falkavadászatoknak, pedig kár ám ; úgyis évről évre fogy a jó merész lovasok száma, s aztán a kárpótlás elve ugy is meg van állapítva Szerk. 3) Mi csak a §. utolsó fordulatát kivánuók elhagyatni ; s a következő passussal kiegészíteni: „ba pedig a szerződés létre nem jönne (azaz helyesebben mondva, ha a bérletösszegben megegyezni nem tudnának) ugy ennek meghatározása az illető törvényszék elé tar'ozik, s a nagyobb jószág tulajdonosának joga van követelni, hogy addig is amattól a vadászhatási jog megvonatt issék." — Mert az mégis igazságtalanság volna, hogy például egy nagy erdőbe beszögellö 40—50 holdnyi tisztás tulajdonosa, a területére kilátogató szarvasokat „sans géné" lelődözhesse. S 7. e.r k. Az f) pont alatti fogoly, fürj e's haris vadászat nézetünk szerint mir augusztus 1-én megkezdhető. Jól tudjuk hogy a vad az aratással (tenyészés tekintetében) bizonyos sorrendet tart, illetőleg az idő járás befolyása a veteményeknél és az apró vad tenyészésénél egyformán észlelhető ; s minthogy Magyarbonban az itteni éghajlati viszonyokhoz képoet az aratás már julius lén javában foly, s e hó folyamában be is vegeztetik, — ezen egy hó alatt a fogoly és fürj nemzedék már annyira kifejlődik, hogy kivétel nélkül lövésre minősüknek tekintethetik ; ezen okból, és különösen a lürj vadászatot illetőleg még azon okból is, hogy a fürjek rendszerint szepber 1-én nálunk már vándorolni kezdenek, s végre mivel úgy sem állnák meg a vadászt kedvelök hogy aug. 15-e előtt ne vadászhassanak: a fogoly és fürj vadászat augusztus 1-én megengedeudö volna. Ellenben üdvösnek és czélszerünek tirtanók kimondatni, mikép foglyokat decber 1 -töl kezdve immár lőni ne szabadjon ; mert ha tekintetbe veszszük azon körülményt, hogy a fogo'y vadászat csakis vizsla ebekkel adhat élvezetet, de téli időben már természeténél fogva a fogoly sem a vizslát sem a vadászt nem állja ki, s csak is lesben, a csapat iilö helyzetében lehet némelykor szerencsés lövést alkalmazni, de melyet ismét rendszeres vadász gyakorolni nem szokott, s igy ezen intézkedés (miáltal a fogoly elszaporadása inkább sikeresitethetnék) — azt hiszsziik a legtöbb helyen elismeréssel találkoznék A 25. §. egészen elhagyandó, mert hogy ezen szakasz alkotására a törvénybozót mi indok vezérelhette, nem bírjuk elképzelni, mivel gyakorlati értelme ezen egész szakasznak nem található.*; A 2 7. §. második pontjában megszabott azon rendszabály, hogy nyáj őrző ebek nyakára térdeiken feliül egy hüvelyknyire nehezék függesztendő — épen ellenkezik a gyakorlat és czélszerüséggel, mert igen jól tudjuk, mikép ha az ebnek térdein felül lóg a nehezék avvagy az úgynevezett czölönk, annyi mintha nem is lógna, és legkevésbé sem akadályozza futásában, — ellenben ha térdein alól legalább is két hüvelyknyire lógg, fogja az ebet némileg futásában vagy legalább sebesebb futásában gátjlai, — de a javaslatban előirt módon legkevésbé sem. A 28. § második sorában „jogosultak ebei" helyett — jogosultak vadász ebei teendő , mert mint alább látni fogjuk, a vadász-ebeket minden más fajta ebektől meg kell különböztetni. A 38. és 39. §§ a javaslat szerkezete szerint nem miradhatnak, mert ugy a vad elszaporodása nem fog a remélt és óhajtott mennyiségben eléretni. Eddig is a nyulféle egyik legnagyobb ellensége a koborló ebek voltak, mellyek a szántó vető emberekkel a mezőre menvén, o t egész napon a nyulak hajszolásával mulatoznak ; kivált a tavaszi munkálatok alkalmával az apró süldő nyulakban jelentékeny kárt okoznak. A 38. §-nek ama szabványa, hogy a koborló eb gazdája 1 forinttól 5 forintig büntettessék — a gyakorlatban kivihetlen ; mert például egy ollyan vadászterületen talált kóbor eb, melly terület 3 — 4 falu avvagy várossal határos, mi módon lesz felismerhető, vájjon az eb a négy község közül mellyikbe való, s ott is ki tulajdonát képezi; de különben sem lehet az ebet megfogni s gazdája előtt annak uzyanazonosságát begyőzni, — mert az illyen ebek rendszerint vadak és félékeuyek, s ismeretlen egyén közeledvén, csakhamar elillannak; fecske szárnyát kergetné tehát az, ki egy illy ebet meg akarna fogni. Uly és ehez hasonló körülmények a javaslatban előirt eljárást lehetlenné tevén, a 39. § oda volna módosítandó : A vadászte ületen talált kóbor ebek és házi macskák a vadászatra jogosított vagy ennek megbízottjai által legott lelöbetök vagy elpusztíthatok. Kivételt egyedül a vadász-ebek képeznek. (28. §.) _ E néhány — gyakorlati szempontból birált módosítást ajánljuk bonatyáink s ives figyelmébe, s *) Mi pedig azt hiszszük, hogy a tiszt, értekező maga is tudja az okot, mi a magyar törvényhozóval a vadállatok iránti lovagias könyörületet alkottatá ; s „foganatja" is lesz gentleman vadászok előtt. Szerk.