Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-09-10 / 25. szám

226 VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. SEPTEMBER 10.1870 példány elejtésének történetét; ez tulajdonkép nem is e folyóirat korlátolt körébe tartozik, de időm sincs elég reá. Ha haza megyek, Borneóról irandó terjedelmes könyvemben részié tezni fogom a vadászatot azok számára, kik illyesmiben élvezetet találnak, s irányadóul azoknak, kik tán egykor hasonló vadászatra kirándulást tennének. Elég legyen e helyütt megjegyeznem, hogy az első példány elejtését követett 12 nap alatt még nyolcz nagy orangutánt lőttem, s igy összesen 9 példányt, mellyekhöl ötöt bőrben készítettem el, s szintén öt tökéletes csontvázat a muzeum számára, — a többinek pedig fejét tartottam meg, mert borszeszem nem volt elégséges több példány megtartására ; szárazon pedig elkészíteni lehetetlen volt, minthogy mindennap esett az esö, de különben is a bör-rovarok fölették volna a példányokat. S igy daczára fentartási szereim elégtelenségének, s daczára minden kedvezőtlen körülmény összpontosulásának, muzeumunk olly orangután-sorozattal birand, mind bőrben mind csontvázban, minővel eddigelé egyetlen egy muzeum sem dicsekedhetik a világon. Ezen tudat némi elégtételt és kárpótlást nyújt azon kiállóit nélkülözésekért, fáradságért és sokféle szenvedésekért, mellyeknek alája kellett magamat vetnem, hogy kirándulásom sikeres legyen, s mellyek a 3 bét alatt valóban nagyon összezsaroltak. A tövisek, nád, stb. kezemet s lábamat össze-vissza szúrták és metszették, a szúnyogok pedig ugy összemartak, miként egész idő alatt ollyformán volt, mintha lóhimlőben lettem volna. Egyik orangután fennakadt a fán, s nem kevesebb, mint 17 fát kellett kivágni, mig ledöntöttük, mert egyik fa megakadt a másikban esés közben, s valamenynyit ki kellett vágni; ezen műtét 10 órai munkába került, folyvást térdig vizben állva, az Equátor égető heve alatt s penészes, rekkent levegőben. Egy másik példányt közel 3 mértföldig követtünk az iszapban, mig kézre került; ö a fák ágain, mi a berekben utazva, s 4 patakon kellett átgázolnunk utána. Mindezt átélve, nem csodálkozom most már egy cseppet sem, hogy egy jó orangután-bőr ára 1000, sőt 1500 frank, mert valóban, ki eladásra szerez illy állatbőröket, s elég vakmerő magát illy ezer- és ezerféle nélkülözésekbe beledönteni, megérdemli, hogy legalább anyagi jutalom kárpótolja. ;,H. s aK." (Vége következik.) A műépítészek madaraink között. Nem fog egyhamar tárgy találkozni, mi a figyelmes szemlélő érdekeltségét olly mértékben felgerjesztené és táplálná, mint a „lég urai" élete és szokásai. Minden legkisebb idő, mellyet a madárvilág vizsgálásának szentelünk, uj és uj élvezeteket nyújt; feltéve, hogy nem a sziik, dohos szobában foglalkozunk e hálás tanulmánnyal, hanem kint az örökké szép és vonzó szabad természetben A madár már magában véve is, testének kecses alkotása, tollazatának szinpompája^ valamint zenei képessége miatt az állatvilág kedvencze; de még sokkal inkább nyeri meg tetszésünket és jóakaratunkat, ha gazdag kedély- és értelemvilágát, és korlát nélküli, de azért nem czéltalan életét, de kiváltképen ha azon esudálatra gerjesztő művészetét vizsgáljuk, mellyet hajlékának előállításánál tanusit. Az építészeti ösztön a magasabb állatvilág egyik osztályánál sincsen olly fokban kiképezve, mint a madaraknál; van ugyan az emlősök között is néhány eredeti építész, hogy többet ne emlitsünk : a hód, mókus, cziczkány stb ; de építményeik távolról sem közelitik meg a madárfészek — úgyszólván, a művészet bélyegét magán hordó, eszményi kifejezését. Ha közelebbről a fészek czélját vesrszük szemügyre, ugy könnyen érthető, miért fordit a madár olly nagy gondot és megfeszitett munkásságot ennek le'trehozásásra, és mért annyi gondosságot és körültekintést azon hely választásában, a hová azt emelni akarja. Nem-e a fészek az, melly a zsenge ivadék gyengéd életét legelőször fogadja jótékony oltalmába ? és ennek szilárdsága, melege és biztonsága lakóinak nagyobb-kisebb szükséglete'vei a legszebb összhangzásban van. Némely madarak, minnk pl. a fürj, sirály, bébicz, fogoly, és szalonka, mellyeknek fiai, mihelyt kibújtak, azonnal képesek anyjukat követni, nem fordítanak valami különös gondot a fészek készitésre, s megelégszenek azzal, hogy a földbe egy kis mélyedést, az úgynevezett fészekteknöt kaparva, azt ugy a hogy haraszttal kibélleljék. Mások ellenben, melyeknek fiai már fészekben maradnak, de csak rövidebb ideig, milyenek : a pacsirta, seregély, rigó már több gonddal teszik lakályossá a fészekteknőt. Az odúkban költök mint a harkály, bubo sbanka, parti fecske és jégmadár, melylyeknek ivadékai lakásaik természetes falai által eléggé megvédetnek, épen nem készitenek alzatot. Kivételt e tekintetben csak a czinegék és verebek képeznek. Sőt ez utóbbiak, n m restelvén a fáradtságot, a legkedvezőbb fekvésű fészekhelyeket is a legpuhább és legmelegebb anyagokkal bélelik ki, sőt nyárspolgárias előrelátásukban annyira mennek, hogy fészkük természetes tetejét, még egy másik, önmaguk által alkotottal is kiegészítik, A tulajdonképeni műépítészek azonban, a melylyekkel itt tüzetesebben foglalkozni akarunk, mellőzve minden a természet által már nyújtott alkalmas helyet, egészen szabadon és önállóan készitik a legkülömbözőbb anyagokból hajlékaikat, a helyre nézve előnyt adván sajátságaik szerint különösen fatörzseknek, ágaknak, bokroknak, cserjéknek harasztok-, káka- és nádasoknak. Az építmények alakját és mechanismusát tekintve, ez építészek hat, egymástól élesen különvált osztályra különülnek ; melyeknek elseje a fonók osztálya; ehhez tartoznak különösen a hollófélék. Ezen osztály fészkei kivétel nélkül vesszőkből és rözséből vannak egybefonva, a nyílások gyakran agyaggal és nedves föUdel kitapasztva; belsejök roppant tömegű állatszőrrel vagy finom gyökerekkel van kibélelve. Mélyen bent az erdő magányában, ott hol esak a rőtvad nyomai látszanak a mohfedte talajon, lehetőleg távol az ember lakásoktól tanyáz a holló (corvus corax), s ott van fészke, egy óriási terjedelmű épitmény, fent az óriás vén tölgyek koronájában, ugy hogy nem csak a pajkos fiatalság támadásaival, hanem a vadász lövésével is sikeresen daczol. Még alig alig kezd kizöldülni, a földet még széltében hó födi, már akkor látni a holló-párt fent a kék levegőben a fészek felett kóvályogni s magokat csodálatra méltó röp-manöverekkel mulatni. Az egyszer kiszemelt fészekhelyhez nagy kitartással ragaszkodnak, mindeaévben felkeresik a t, vagy helyesebben mondva, soha el nem hagyják, mert éjjeli tanyájokat minden körülmények között annak közelében ütik fel. Nem ritkán egy más madár által elhagyott fészket renoválnak és tesznek lakályossá ; igy egy tőlünk nem-messze fekvő erdőben néhány év előtt egy holló-pár egy üres héjja-fészket foglalt el, mellyet azóta folyvást birlal. Ha egyszer fiak vannak a fészekben, ugy a talaj a fa alatt ugy néz ki, mintha konyha-hulladékkal volna ellepve, minthogy a madarak állati testek rothadó maradványait gyakran mértföldnyi távolságokból is összehordják. Ha a hollót a fészekből már korán kiveszik, ugy könnyen szelidithető és a korral együtt értelme is folyton növekedik. Valamint az előbbi, ugy ennek legközelebbi rokona a közönséges varjú (Corvus corone) is esak magános helyeken szeret költeni. De nem szereti a sötét erdőket s szivesebben tanyáz szabadon álló facsoportokban, gyümölcsösökben és kertekben. — Itt m

:ut valódi útonálló tanyáz; semmi sincs biztonságban előtte, elhordja anyjuk szeme láttára a kis csirkéket, az éneklők fiait, sőt a réczefiak sem biztosak a tó hullámain ; még a mult nyáron s;emtanuja voltam, mint pusztított el egy egész sárgarigó családot. Azon határt azonban, melyben saját fészke létezik, szorosan czernirozza, nehogy valami hívatlan családjabeli dézmálja. Próbául egyszer fészke tőszomszédságába egy darab döghust tevék le, a mely körül csakhamar az egész környék szárnyasai összegyülekezének ; a varjú sem késett megjelenni s ekkor elkeseredett harez fejlődött ki ; még a nálánál háromszorta erösebb hollót sem hagyta békében lakmározni, hanem addig attaque irozta dühös szárny-és csörütésekkel, mig ez kénytelen-kelletlen odább állott, 1867 év őszén egy magas sugárfenyő tetején egy varjufészket találtam ; és emlékezve e classikus szavakra: „In eontemplatione naturae nil supervacuum esse videtnr 1" felmásztam a fára, hogy a háztartást közelebbről szemügyre vegyem. Ezúttal az öregek, mellyek illy támadások alkalmával rendesen pokoli lármát csapnak, s melly concertben a köröskörül levő hollók is közreműködnek, csodálatos módon teljesen nyugton maradtak és nagy körökben röpködték körül a fa sudarát. Midőn másnap a fészektől távol, az erdő szélén sétáltam, egyszerre csak ott termett fejem fölött az őrt álló him és olly éktelen macskazenét kezdett producálni, hogy bámulva tekintettem körül e zsivaj okát megtudandó : ekkor jutott eszembe a tegnapi fészek-látogatás, s füleim rovására tudám meg, hagy a hollóknál is érvényes a közmondás : „A mi halad nem marad !" Hogy ftí3zekhelyét kiáltozása által el ne árulja, előtte való nap az emberek közelében bölcsen hallgatott, s a szabadban részeltetett a megérdemelt leczkében. Mig a fentebb nevezett hollónemek szigorú reme teéletet élnek, addig e család egy másik tagján ál feltűnő társulási ösztön mutatkozik. Ez a vetési varjú (C. frugilegus), moly sik, fás területeken fölös számmal található, úgyannyira, hogy egy-egy fa 20 — 30 fészekkel van benépesítve. Ha a fészekhely elfoglaltatott, mi mindig heves harcz és nagy lármával jár, ugy az ahhoz szükséges építőanyagok, mint ágak és vesszők, a szomszéd fákról szállíttatnak. Mindegyik párnak azonban őrt kell állnia az épülő fészek mellett, — a mit felváltva végeznek, — nehogy távollétükben a többi építkezési vállalkozók az összehordott anyagokon osztozkodjanak, mert a társas varjak a communismus tanát vallják, és buzgó követői Proudhou clhiresedett tételének : „Minden vagyon — lopás!" A fészekfonókhoz tartozik még erdeink leggono szabb fészekpusztitója a szajkó (Garrulus glandarius). A sudarfak lombos koronájában, vagy a fenyők és más tűlevelűek sötét ágaiban van a többnyire nyirvesszökböl font fészek elhelyezve, melyből május végével rendesen egy egész csapat akasztófa-sarjadék repül világgá, mellyek már akkor is szüleik zsivány-physignomiáját hordják. A fészekből kiszabadulva, e tisztességes társaság öuállólag barangolja be az erdőt, és valódi ostora a kisebb zenéreknek, mert minden fát, minden bokrot át- meg át vizsgálnak és kipusztítanak. Midőn egy izben sürü fenyvesbe hatoltam, egy veresbegy aggodalmas kiáltása érte fülemet; lassan közeledve egy szajkót láttam, mely száraz rözsecsomóra posztirozva, előre hajtott fejjel vágyó pillantásokat vetett valami észre nem vehető tárgyra; közelebb jőve, a rözse-csomó alatt a siránkozó veresbegy fészkét fedeztem fel; a még meleg tojások egészen száraz levelekkel voltak borítva, melyek valószínűleg a gallyak megingatása következtében hulltak le és estükbea elfedték a tojásokat a rabló szeme elöl. Elrezzeutvén a rablót, gondosan kitisztitám a fészket, minden hozzá nem tartozó függeléktől, és a mennyire lehetett, galyakkal védtem minden további támadás ellen ; de hasztalan, a szajkó gonosz szándéka elegendő volt arra, hogy a vörösbegy párt saját tűzhelyének végleges odahagyására birja. A szajkót nemcsak ravaszságban és furfangosságbau, hanem fészeképitési ügyességben és művészetben messze túlhaladja egy madár, melly az ember közvetlen közelében tanyázván, gyakran lehet alkalmunk óriási építményeit nem ritkán a legmagasabb fák tetején is szem'élni: ez a szarka (Pica caudata). Már februarbau kezdik a párjk folytonos csevegés és ingerkedés között a régi fészkek renoválását vagy. az ujak emelését, de mindenkor erős és biztos az, annál inkább, mert a vesszőkből font és agyaggal kitapasztott alépítmény fólé még egy tüskés ágakból csinált fedő is van emelve. Én már sürü sövényekben is ta'áltam szarkafészket, de ugy hiszem, hogy azok egyéves párok első müvei voltak, minthogy a vén szarka, tapasztalat által okulva sohasem fog illy vigyázatlanságot elkövetni. Ha illy elsőd épitmény bői a tojást kiszedjük, ugy a fiatal