Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-08-20 / 23. szám

SEPTEMBER 20. 1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 205 szemetet és piszkot egyenesen lakszobájából egy lyukon át a ház alá vethesse, s minden járást-kelést megkiméljen. A házak mind a folyó partján vannak, részint azért, hogy a dagálylyal megnőtt viz elhordhassa a szemetet a ház alól; részint, hogy gyalog ne kelljen járni a lakóknak, kik szomszédjaikhoz is ladikon mennek. A három falu közt egy magasabb dombon épülve a rajah kastélya, normandi forma stylben, de egészen gyalulatlan fából s kivül bemeszelve. Belől elég kényelem van benne, van hat tágas szoba, azontúl cselédszobák a mansardban, s a tornyok apró ágyukkal és őrséggel látvák el. A rajah körül vannak az európaiak lakásai: faházak nádtetővel; s ezekkel átellenben a folyó jobb partján egy várda látható, akkora körülbelül, mint a pesti redoute-terem, és 86 ágyúval fegyverezve, mellyek mindig készen állanak használatra, noha nem foghatom meg, hogyan kezelik a dájek tüzérek ezen nagy lövegeket, mellyek ugy szólván: egyik a másik tetején áll s nehezen lehet köztük elcsúszni a helyszűke miatt. De az egész őrség csak 26 emberből áll, s hogyan kezelhetnek ezek 86 ágyút, bizonynyal olly rejtély, mellynek megfejtését szívesen vennék az európai katonás államok a sarawaki kormánytól. A vár körül van helyezve az úgynevezett brtzár, hol szennyes és piszkos sikátorokban khinai, maláji és hindu vállalkozók mindenfélét árulnak, mi a meztelen, vagy kivételesen az öltözködés legelső stádiumán levő lakosság igényeinek megfelel. Áz egész bazárban azonban — tán a gyufa kivételével — egyetlen czikk sincsen, melly európaiak szükségére volna számítva; ezek kénytelenek mindent Singaporéból hozatni, még élelmiszereket is, mert hal, csirke, tojás és rizs kivételével itten cgyátalán mitsem kaphatni, sőt a csirkének is párja egy dollár, s 12 tojás szintén 1 dollár. Az egész lakosság egész életén át rizszsel él, mellybe száraz halat morzsolnak. Megérkeztemmel a rajah még Londonban volt, s igy helyetteséhez, Crookshank úrhoz mentem, ki épen egy nagy csapat malaji főnökkel értekezésben volt, a Kajang-folyón lakó dájek-törzsek ellen indítandó háború módozataira nézve. *) C. ur igen szivesen fogadott, miután ajánlóleveleimet átfutotta; bemutatott a maláji főnököknek, kik valamennyien velem kezet ráztak s bezárva az napra a tanácskozást, személyesen vezetett le egy házikóba, mellyet a kormány nevében rendelkezésemre bocsátott lakásul. A házikó igen rozzant állapotban volt, sem fürdő, sem viz közelében, sem konyha, s tetején és padlóján tátongó lyukak. Azontúl az egész ház tele volt fehér hangyákkal, a tropikus országok ezen valóságos pestisével, mellyek az érez kivételével mindent megesznek, a mihez hozzá férnek. A muzeum gratulálhatott volna magának, ha ezen fehérhangya telepbe szállásoltam volna, s igy csak azt feleltem C. urnák, a kormány szivességét megköszönve, hogy ideiglenesen a gőzhajón fogok lakni, s majd körülnézek, melly helyiség felei meg legjobban föladatom czéljainak. Másnap körülnéztem, s körülbelől 1/

2 angol mértföldre a város mögött, épen az őserdő szegélyén, egy nagy színt fedeztem föl, melly egykor ságo-kása szárítására használtatott, de most üres volt. A szín azontúl uj irtás közepén állt s köröskörül óriási ledöntött fatörzsek és ágak hevertek, mintegy Jerikó pusztulását ábrázolva, s tüstént átláttam, hogy a rothadás különféle processusában lévő fa bőséges rovart és kigyót, s az erdő közelsége kényelmes vadászatot fog szolgáltatni. Tüstént beszéltem a tulajdonossal, kibéreltem főszállásul ezen színt s 3 nap múlva pálma-gyékények alkalmazása által ugy átalakítottam, miként egy nagy ter*) Másnap ugyanazon helyiségben, dájek főnökökkel találtam, a Luadu-folyói malajok ellen viselendő háború módozatait vitatva. 'men kivül 4 szobám volt, a azontúl fürdő és |konyha. Egy utat is vájattam az erdőbe s egy másikat a városig. Legnagyobb baj volt bútorok előteremtése, mi keleti háztartásban épenséggel ismeretlen fényűzés, minthogy az emberek szőnyegen társalkodnak, esznek és alusznak, egy szóval : a padlón élnek. Előrelátva azonban mindezt, konyha- és asztalkészletet, főzőeszközöket s ágyneműt magammal hoztam Singaporéból, ugy 50 szál deszkát is, s magam is neki türkőzve, pár nap alatt ollyan a millyen asztalok-, padok- és állványokkal bútorozva volt palotám, meg voltam tökéletesen elégedve s a munkához jó kedvvel hozzáfogtam. Eddigelé több kirándulást tettem, de természetesen illyesmi csak vizén és ladikon történhetik, mert út az országban egyetlen egy isincs, sem hid. Hogy az ember utazhasson, de sőt hogy csak házából kimozdulhasson , ladikot és evezőembereket kell tartani. Mikor evezőkre szükség van, nem lehet természetesen tüstént kapni embereket, s igy havidíj mellett kell őket tartani s élelmezni is. Azontúl nem lehet indulni, mikor az ember akar, de mindig bekell várni a dagályt vagy apályt, a mint t. i. az ember fölfelé vagy lefelé akar menni; s mikor az ember uton van és sietni szeretne, megfordul a dagály, s azon ponton, a hol illyesmi történik, 6 óráig kikötni vagy horgonyozni kell, mig a kedvező vízfolyás beáll. Ez képzelhetlenül bosszantó az emberre, az unalom és a szúnyogok csaknem megölik az embert, mig illyeténkép hat óráig várakoznia kell. Partra menni sehol sem lehet, részint mocsár és átgázolhatlan bozót a végtelenségig, részint repkényborította magas erdő. Lőni is csak a ladikból lehet, de vad elég bőségben van. Alkonyatkor, ha épen apály van, szarvasok és vaddisznók nagy falkákban láthatók a homokos partokon; nem is igen vadak, bevárják az embert, s igen könnyű lövéshez jutni. Mindjárt kezdetben két ladikot vettem s négy evezőt fogadtam föl. Nagy ladikom hoszszahb útra s a nagyobb folyókra van berendezve, mig, hova nagy ladikommal nem juthatok, a kisebben keresztül csúszom könynyen. Ezen ladikok gyékénynyel vannak borítva , melly a nap heve és eső ellen egyaránt ótalmat ád; s átalán el lehet mondani, hogy a lehetőségig kényelmesek. Ülni vagy feküdni lehet csak azonban bennök, s ha az ember napokig ülés- és fekvésre van Ítélve, nemcsak rémségesen elunja magát, de oldalbordái is ugy megérzik, hogy az ember kétségbeesetten óhajt belőle mielőbb menekülni. A ladik orrán állni vagy ülni (mi vadász emberre nézve természetesen legjobb volna) nem lehet, mert a hőség velőgyuladást okoz, s elég haláleset is történik ekképen. Ha a vad sebesülten vizbe úszik vagy szárnyas állat beleesik, igen-igen ovatosan kell a ladikba emelni, mert mindeu folyóban és patakban csakúgy hemzsegnek az alligátorok, s megtörtént már elégszer az is, hogy alacsony ladikból az alligátor embert is kikapott s viz alá vitt. Legboszantóbb, hogy mióta ide érkeztem, mindennap kivétel nélkül esik az eső, naponta alig az ember ialig van 2—3 óra eső nélkül képes ruháit megszárítani, s alig száradtak meg, már ismét áznak. Ezen körülmény miatt eddigi működésem nem mutathat föl olly eredményt, mintohajtottam volna, de azért gyűjteményem mégis jelentékeny ; kezdetben vártam, hogy tán jobb idő lesz, az eső azonban csak esik, s igy philosopkice veszem föl a dolgot, az esőt egészen ignorálom, s épen ugy folytatom dolgomat, mintha legjobb idő volna. (Folytatás következik.) Vájjon a mezei nyúl párosodik-e a házi nyúllal ? Ezt a kérdést vetette fel a múltkor valaki a J. Z.-ban, mire most Dr. S. a következő feleletet adja. „Aki szemeivel akar meggyőződni a featebbi kérdésre adható válasz felöl, az látogasson el az alserstadti bécsi plébániatemplom, József nevű ssolgájához. Ez ember üres idejében a természettudomány alkalmazásában gyakorolja magát, s nem anyira tudományos viszketegböl, mint inkább gyomra iránti tekintetből, különösen a lepologiával (nyul-tan) foglalkozik. Jó idővel ezelőtt ugyanis egy eleven és kan mezei nyulat kapott, mellyhez aztán egy fehér nőstény házi nyulat szerzett, a két egy párnak szánt állatot pedig a minoritn-klastrom kis kertjében helyezte el. A fiatal tapsik pár hétig szép békességesen éltek ugyan együtt, de minden szerelmeskedés nélkül ; miután a nyul úrfi v. özvegy — azt nem lehetett tudni — eleintén keveset törődött a szép uyul-sziizzel, melly pedig hófehér mezében egészen elbájoló jelenség volt. — Egyszerre azonban felnyíltak az úrfi szemei s halálosan szerelmes lett a szép szomszédnéba ; uton útfélen udvarolt neki, ágaskodott, s ép olly szerelmes és követelő volt, mint a bécsiek. — S mi történt? Olvasóink emlékeznek Rechbauer úrra, s Rechbauer urnák a polgári házasság ügyébe n tett indítványára. Tetszik tudni, hogy ez eszme roppant tetszésre talált Bécs szabadelvű lakosságánál, s fiatal párunknál is, melly valódi felvilágosult é s haladó pártiasan, mindjárt gyakorlatilag alkalmazó is magára ez eszmét, s plébánia és templom szomszédsága daczára polgári házasságot kötött egymással. —- Se a pap se a község nem is szólt semmit a dolog ellen, miután a vallásnélküli állam-törvények alapján nem is lehetett volna nekik jogos ellenvetésük ; egymás közt sem volt semmi nehézség hozomány vagy vallási tekintetek miatt, levén mindketten vallásnélküliek. Az ekként kötött frigy első látható áldása 10, olvasd tiz kis hosszúfülű ivadék lett, kikről m»g kell jegyeznünk, hogy a fiuk apjukra, a leányok vagy kisasszonyok pedig anyjokra ütöttek. Ez idő óta már jó sok ríz folyt le a Dunán, a kis örökösök igen megszaporodtak, ugy hogy ha valakinek kedve kerekedik reájok, József szivesen szolgál egygyel-egygyel; Rechbauer urnák azonban kettővel is. Mielőtt a fiatal menyecske első izben lebetegedett volna s gyermekágyat készítene magának, az illyest még nem látott házastárs egé3z bámészkodással nézte, mint ás magának neje egy lyukat, olly mélyre, mig egészen eltűnt alatta, s aztán mindenféle száraz gallyat, leveleket stb, hordogat bele. Gyenge bölcseleti ismereteiuel fogva nem tudta magának elképzelni, mi lesz abból ? Midőn aztán az első áldás bekövetkezett, néha órákig elguggolt a gödör mellett, s egészen elérzékenyülve nézegette a kis világpolgárokat, mellyek ép olly szép hosszú ékeskedtek, s a legizletesb salátafalatokat csemegéket hordta nekik rakásra, mit azok is költöttek. Néha ugy tetszett a titokban figyelő Józsefnek — mintha a boldog családapa néha még is igen elgondolkoznék apró hasonmásainak ezen áldott étvágyán, épp mint a szegény szomszéd lábtyümüvész, ki nyolcz apró gyermekének alig tudott elég kenyérre valót keresni. Most azonban már megszokta az egészet, s számtalan polgártárs módjára nem sokat törődik az egésszel, hagyván nejére, hogy gyermekeiről gondoskodjék. Ha valaki meglátogatja az öreg Józsefet, s ha kedve van ez idő-drága világban olly valaminek a meghallgatására, mellyért ezeresek nem ütik a markát, annak József mindezt igen szépen elbeszéli. fülekkel egyéb vigan el mindezt A nyul-kopászat. („Cliasseur au cliien courrant.") Habár a nyul-hajsz nem olly fényesen hangzik is, mint a szarvas- vagy őzvadászat, mindamellett mégis a legnehezebb és legtanulságosabb az. — Az oliv kopók, mellyek a nyulat jól tudják hajtani, mindenütt mutogathatják magukat, örömmel és büszkeséggel vétetnek azok fel a legelőkelőbb házakba. Az olly eb, mellyet a uyul-hajtásról a rókavadászatra tesznek át, azt ép olly könnyűnek fogja találni, mint az a deák, a ki már Tacitust fordította, „De Yiris" lefordítását. És ez könnyen felfogható. A kis nyul kevesebb szimatot hagy maga után, mint a nagy vad, mellynek nyomai tellyes szimatot adnak ; amannak kigőzölgése gyorsabban elpárolog, s