Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-08-20 / 23. szám

2 Í'4 VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. AUGUSTUS 20. 1870 néhány cselédje segítségével a világ egyik legharciasabb népét meghódítsa, s azon nép roppant kiterjedésű országában egyedül bel­földi segélylyel évtizedekig háborút viseljen, s végre családja számára — a diplomatia ál­tal elismert — dynastiát alapitson, ez kétség­kívül a csodák soraiba helyezendő, i Hősünk — Brooke Jakab — 1803-ban V született Angliában, katonai nevelést nyert, s már 18 éves korában a kelet-indiai társaság hadseregében tiszt volt, azonban 1836-ban vagy 60 ezer font sterlinget örökölvén, akkor mái­kapitányi állásáról leköszönt, egy 20 válogatott legénynyel és bőséges fegyverzettel ellátott yacht-ot szerelt föl, s 1838-ik év elején elhagyta vele Angliát kalandos útjára; a czél előtte nem volt bizonyos országhoz kötve s azért Singaporéba érkezett, körültekintendő, „hová keljen mennie." — Itt megtudta, hogy a bru­nii szultán helytartója Sarawak tartományban magát független rajahvá tette, azonban fontai-­tani álláfát nem tudja a szultán ellenében. — Brooke útra kelt, s Sarawak város előtt hor­gonyt vetett. A raj ab igen szívesen fogadta, és segélyét kérte a szultán ellen, init Brooke tüsiént megajánlt, azon föltétel alatt, hogy ha a rajab függedensége biztosíttatik, egy bizo­nyos terület Brookénak átengedtessék, s mint társkormányzó vétessék be. Brooke jó ágyúi és egyéb fegyverei nemsokára meggyőzték a szultánt, hogy ellene küzdeni haszontalan, s hozzá még az akkoriban itt levő angol hajó had pressiója alatt lévén, elismerte Hasseyn rajab függetlenségét s szintén beleegyezett, hogy Brooke az egész terület birtokába jus­son, melly a Sarawak és Sadong folyók közt fekszik, s körülbelől 200 geogr. • m. f. A közös uralkodás előreláthatólag- nem a legjobb egyetértésben folyt, s nem is tartott sokáig, mert már 1841-ben Brooke kényszeri­tette Hasseyn rajáht lemondásra, ki egy ki­kötött évi kegydij mellett szept. 24-én 1841­ben lemondott, s minden jogát okmányban át­ruházta Brooke Jakabra. ~ Hasseyn aztán a szultánhoz sietett panasz­kodni, de segély helyett egész családjával le­, konczoltatott, s minden vagyona elkoboztatott. Brooke ekként egy ország birtokába ju­tott, melly terjedelemre sok királyságnál na­gyobb, de termékenyebb föld alig létezik az egész világon. Nemsokára Amerika és Anglia, utóbb Olaszország, és legközelébb az észak­német szövetség is elismerték mint független államot, noha egyik kormány sem állított még föl konzulságot Sarawakban, minthogy kereskedése illy kiadást még eddigelé nem igazolna. Noha Brooke Jakab könnyen jutott or­szága birtokába, nem olly könnyű volt ma­gát benne föntartani. A brunii szultán minden­ütt intrigált, s a hollandusok, kik Sarawakra némi jogot tartottak, — szomszédság miatt — minden lázadást titkon segélyeztek, melly Brooke megbuktatására indíttatott. Hogy az olvasó érthesse az itteni viszonyo­kat, szükséges lesz röviden a lakosokkal megis­mertetni. Egész Borneo ős lakosai a dájek nemzet, melly felette bátor, harezias, jól ter­mett és csinos nép. A XV-dik század vége felé, a mint a nagy jávai hindu császárság szétbomlott, maláji népek jöttek az országba, a tengerparton, különösen folyók torkolatá­nál megtelepedtek, várakat épitettek s a dá­jek törzseket váraikból beljebb nyomták min­denütt az országba. Utóbb kkinaiak is nagy számban érkeztek, s jelenleg az összes lakos­ság körülbelül fele dájek, 3/ ] 0 része maláji, és 3/io része khinai. A dájek nemzet megma­radt őseredeti szokásaiban, főfoglalkozása a hadviselés, erdei gyümölcsön és halon élnek, s csak kevés rizst termesztenek. Egyik ősi szokása, miként a háborúban elejtett ellenség feje levágatik, szőröstől-böröstöl megfüstölte­tik, s aztán napokig tartó dinoin-dánom és ünne­pélyesség mellett, a minden faluban létező ugy­J nevezett „fejházban" felfüggesztetik. Ezen fej­ház Borneoban a dájek nép közt templomok helyét foglalja el, magas, dombszerü épület 2, : sőt 3 öles lábakon, s a község rendkivül félté­.keny és büszke rá. Éjjel-nappal fegyveres ör •van mellette, s ellenség közeledtével a legelső teendő a fejeket kosarakba összepakkolni, 3 láb elől biztos helyre szállítani. Magas és kedves vendégek mindig a fejházban fogad­tatnak el, s ott készíttetik számukra ágy is. Eleintén csak ellenség feje vágatott le, azonban a szokás utóbb elfajult, s fej-vadász csapatok indultak le a folyókról, s a hol csak lehetett, különösen a maláji halászok közt, nagy pusz­títást tettek, ugy hogy gyakran 50, sőt több füstölt fejet vitt haza egyetlen egy illy expe­diczió. Ezt Brooke nem tűrhette s mindenütt, a hová csak hatalma terjedt, betiltotta, s a refractáriusokat, a mikor csak lehetett, kivé­geztette. Illy kemény rendszabály sokszor forradalomra vezette a dájek nép egy vagy más törzsét, s illyenkor a rajah mindig a maláji népet használta a lázadás elnyomására, megengedvén nekik, hogy annyi dájek le­I ányt vihetnek rabszolgaságba mint hadi-zsák­mányt, a mennyit összefogdoshatnak a háború alatt. A maláji népség kereskedés, halászat és mezögazdászattal foglalatoskodik megtelepe­dése óta a partokon s Mahomed vallását kö­vetvén, de nőket nem igen hozván magukkal, dájek nőkkel keltek egybe. A vagyonosabbak és főranguak háremjeik alapítására expedi­cziókat szerveztek, éjjelenként megtámadták a dájek falukat, s minden fiatal nőt maguk­kal vittek. A rajah ezen szokást is betiltotta, s az igy szerzett nőket szabadon bocsáttatta, sőt a nörablókat keményen megbírságolta. Ezen rendszabály szintén számos lázadást és összeesküvést idézett elő; s illyenkor a rajah mindig a dájek harezosokat használta a ma­lájiak megfenyitésére; megengedvén a dáje­keknek, hogy annyi maláji fejet füstölhetnek fel hadi-zsákmányképen, a mennyit csak ösz­szefogdoskatnak a hadviselés alatt. A kkinaiak üzérkedéssel és bányászattal vannak elfoglalva; a rajah bizonyos taxát fizettet velük bányászkodásért ugy, mint a kereskedési jogért, s illy rendszabály életbe­léptekor rendesen a khinaiak fegyverhez fog­tak ; de örökösen csalván a maláji népet ugy, mint a dájekeket, mindkettő ellensége a khi­nainak, s a rajah illy kombinált erővel mindig leverte őket. A malájiak haza vitték az igy lekoncolt khinaiak vagyonát; a dájekek pe­dig felfüstölték fejeiket. Ugy hiszem, ezen előadás után az olvasó érti már, hogyan volt képes a rajah az orszá­got magának megtarvani. Feluszitotta alkal­milag a nemzetiségeket egymás ellen, s mind a nőrablást, mind pedig a fej füstölést a regá­liák közé sorozta s ugy szabályozta, hogy csak az ö engedélye mellett lehet ezen szenvedé­lyeket gyakorolni és élvezni, li. Brooke Jakab 27 éves uralkodása valóban jneni is volt egyéb örökös hadviselésnél, hol egyik, hol másik nemzetiség ellen, s egész va­gyona már uralkodása első éveiben elfogyott hadiszerekre. Ekkor alakult szerencséjére a még máig is létező Borneo Company London­ban, s a raj ah ezen társaságnak adta bérbe 40 évre, évenkint fizetendő 4000 font sterling mellett, birodalmában létező minden ismeretes vagy ezután fölfedezendő érezbányászatát. — Ezen összeg volt mindez ideig a főjövedelem, noha a rajah, a hová csak hatalma fért és keze elért, fejadót, üzletadót és aranymosás­adót is szedett, melly czimek alatt egyremásra szintén 4000 font jött be évenként.*) A rajah már kezdetben minden rokonát ki­hozatta Angliából, s magának sem gyermeke, sem neje nem lévén, ollyaténkép alapította meg a tróuöröklést, miként rokonai közül egy sem záratott ki, de mindegyiknek reménysége *) Jelenleg a rajah évenkénti bevétele minden t irrásból mintegy 25,000 font sterlingre tehető. lehetett bizonyos eshetőség beálltával a ra­jab trónjára juthatni. Igy a rokonok valóban életük feláldozásával védték a rajah országát. Minden folyón nagy tapintattal egy-egy várda építtetett, s ellenkező nemzetiségű őrség he­lyeztetett belé egy-egy rokon parancsnok­sága alatt. Ezen várdák közül sok meglepe­tett vagy épen nyíltan meg is támadtatott s egész őrsége gyakran lekonczoltatott. Igy a rokonok, egyik a másik után, életével áldoztak, mig végre ezelőtt 3 évvel maga a ra­jah is testben lélekben megtörődve, meghalt, egyedül 3 rokont hagyva a sok közül maga után; kik közül unokaöcscse, Brooke Károly lépett a rajaliságba mint utóda, egy másik unokaöcs: Crookshank Arthur a kormány feje, s egy harmadik a keleti tartományok kor­mányzója. A többi európaiakból álló személy­zet a kormány szolgálatában mind vidéki, s egyedül fizetéseért szolgál s addig lesz hü, mig őket a rajab jól fizeti Ezek száma azonban nem nagy. Az egész roppant kiterjedésű or­szágban van 5 európai vár- és tartomány-pa­rancsnok ; azontúl Sarawak városban, a kor­mány székhelyén, Crookshank uron kivül egy postamester, egy gazdasági tiszt, egy pénztár­nok, egy rendőrtiszt cs két irnok. Ezen 13 európai ember feladata : fékentartani az egész birodalmat s a rajab akaratát fegyverrel is végrehajtani több százezer ellenséges érzelmű és vitéz vadember ellenében. El lehet képzelni, bogy illy viszonyok közt az élet és vagyon épen semmi biztosságban sincs, de nem is jő ide kereskedő, vagy más békés szellemű ember szerencsét kisérteni. A rablás, gyilkolás s mindenféle erőszakos tett napirenden van, s gyakran a tettest nem is lehet megbüntetni, mert nagybefolyásu, ha­talmas, vagy egyszerűen: mert a kormány nem eléggé erős. Sarawak tán az egyetlen állam európai kormány kezében, hol az em­bernek szomszédjához is dárdával és paizszsal kell menni, hol az embert fegyveres szolgák kisérik az utczán, s hol az embernek kardo­san és pisztolyosan kell ágyba feküdni s soha sem biztos, lia megéri e a kelő napot. Ez azon ország, mellyet régen vágytam látni s hová jelenleg rendeltetésem volt, nem­csak menni, de benne vadászni, s zsákmá­nyommal a nemzeti muzeumot emelni. Őszin­tén megvallom, mennél inkább közeledett a perez, hogy elinduljak Singaporéból, annál inkább hanyatlott bátorságom, de végre is én magam voltam az, ki ezen kirándulást indít­ványoztam , s feladnom lehetetlen volt a nél­kül, hogy magamat nevetségessé ne tegyem;, igy jól elláttam magamat fegyverekkel és lö­szerekkel, s két markos fegyveres szolgám ki­séretében útra keltem, s minden baj nélkül ötödnap Borneo partjaihoz értünk s másnap a Maratebas folyón felgőzölve, Sarawak város előtt horgonyt vetettünk. A város, az itten már Sarawak-folyónak nevezett folyam két partjain terül el, apró halmokon, honnét minden növényzet rég kivá­gatott, s néhány gyümölcs- és virágos fán ki­vül nem is lehet zöldet látüi a városban. Kö­röskörül azonban, alig egy angol mértföld tá­volságban, végtelen őserdő terül el mindenütt. A város már századok előtt helyeztetett ide a brunii szultánok által, minthogy egyetlenegy emeltebb fekvésű pont a folyó partjain, melly mindenütt feneketlen mangrove és bibong mo­csárok közt folytatja lassú és tekervényes pályá­ját a tengerig. Lehetetlen képzelni is az om­bernek egyhangúbb és unalmasabb 28 mért­földet, mint ezen távolságot a tengertől Sara­wak városig. Városnak nevezzük, inert ezen grandilo­quent cziiumel tiszteli meg az egész világ; azonban nem egyéb, mint bárom piszkos falu, mellvekben a nyomorult pálma- és nád-kuny­hók magas falábakra épitvék, keleti szokás szerint, bogy a lomba és tunya nép minden

Next

/
Thumbnails
Contents