Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-07-20 / 20. szám

S-a JULIUS 20. 1870. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 175 terhek szállíttatnak, a nehezeket; a síkokon, hol nagyobbak a távolok, következőleg gyorsaság és kitartás a munkára használt lótól leginkább kívántatnak meg, találjuk az itt sajátságos kicsiny lovakat, mellyek igen vérmesek és kitartóbbak. E sikok a lanyhább légmérséklet és csekélyebb harmatozás következtében közönségesen fiiben szegényebbek, a lovak rosszul táplálvák s mégis hihetetlen munkaerőt fejlesztenek ki; homokos talajon ugyanafféle ló lelhető, csakhogy erősebb és zömökebb, a mit csak hasonló körülmények közötti nehezebb munkával magyarázhatunk meg, minthogy a lovak itt közönségesen ugyauazon módon növesztetnek fel, alkalmaztatnak és tartatnak, mint a kemény talajon : ott, hol a vidék látogatottabb, népesebb, liol nincsenek nagyon kiterjedt és szanaszét fekvő birtokok, hol az éghajlat nem idéz elő nyáron lankasztó forróságot, s a kereskedés kiterjedtebb, ott falusi népeknél nagyobb, erősebb, jobban tartott lovakat találunk, mellyek az otthoni munkák elvégzésén kivül kereskedési czélokra is használhatók. Szétszórva az országban vannak a lovakat tenyésztő földbirtokosok, bérlők, hivatalnokok, lelkészek, stb., mint ollyanok, kik ré=zint kicsinyben, részint nagyban viszik a tenyésztést. Ezek részint kedvtelésből, részint szükségletből nevelnek lovakat. A lovaknak saját liasználatnkrai alkalmazásán kivül igen természetes, hogy e tenyésztők még eladandó lovak árából jövedelmet is akarnak húzni, hogy igy legalább a tenyésztési költségek némileg fedezve legyenek. A lótenyésztők sorában legelső helyen állanak a nagyobb földbirtokosok ; ezek legtöbb esetben jó lovakkal birnak, mellyeknek elődeit már az ö szüleik és nagyszülőik nemesitették. Ezen ménesekben körülbelül mindenféle ló előfordul, úgymint: nyerges és hámos lovak minden neme, s végre vannak az úgynevezett állami ménesek, mellyekben azok szintén nagyobbára mindenféle szükségletre neveltetnek. A különféle lófajok leirásával, mellyek egy országban neveltetnek, azon ponthoz jöttünk, hol e fejezetnek a kezdetben kitett ezimérc felelhetünk, mondjuk tehát: Azon ország, melly elég jó használható lovakat nevel s ezekkel lakóinak s a hadseregnek szükségletét fedezi, melly továbbá fényűzéshez való lovakat is, úgymint hintó elébe valókat és nehéz terhekre való vadászati lovakat is tenyészt, s ezenfelül a külföldnek is nagy számban elad, magasabb fokban felel meg a lótenyésztés igényeinek. Következőleg illy államban a gazdászat és forgalom minden ágához való lovaknak, úgymint: teherhordó, igás és vontató lovaknak, könnyii és nehéz hámos lovaknak, végre mindennemű nyergeseknek e egendő számmal kell lenniök. ad 3 Hogy egy országnak különféle lovakbani szükséglete magában az országban előállittatliassék, erre csak egy eszköz létezik, s ez a — lótenyésztés. Csak ha e szó kimondásával vagy leirásával már minden meg volua téve, a mi egy okszerű tenyésztéshez megkívántatik. Az előbbi fejezetben elsoroltuk azon lófajokat, mellyek általában véve az ország különböző tájain annak szükségleteinek megfelelöleg tenye'sztetnek. Eltérés ettől ott található, hol a nép általános magasabb műveltségével a lótenyésztésről helyesebb fogalmak kaptak lábra, s a tenyésztő nagy jövedelmi forrást nyitott magának azzal. Ez esetet látjuk Angolhonban, Németország nagy részében és Franczisország némelly vidékeim Európa többi államaiban, némelly tenyésztőket kivéve, a lótenyészet még a tökélynek alacsony fokán áll. Tekintsünk meg egy okszerű tenyésztőt, s találni fogj uk, hogy az mindenekelőtt határozottan tudja, mit akar tenyészteni. 0 komolyan számba vette, milly minőségű lovak felelnek meg vidéke éghajlatának, talajának, munka- s egyéb viszonyainak, s ennek tenyészetét aztán szigorú következetességgel viszi keresztül. Igy látjuk, hogy Angolhon némelly tájain csak bizonyos faju lovak neveltetnek, a telivért kivéve, mert ez sajátságos tenyésztési módjánál fogva ott mindenütt sikeresen tenyésztetik. A d li angolországi tenyésztőnek bizonyára nem fog esze ágába jutni nehéz lovakat nevelni akarni, a millyenek Éjszakon találhatók. Epugy a kitűnő uorfolki lófaj bizonyos tájakra szoritkozik. Azon lovakat, mellyek nedves, mocsáros tájakon neveltettek, nem fogjuk szárazabb talajú vidéken meghonosítani törekedni. Az emberek ott tanulmányozván a dolgot, olly nemeit a lovaknak idomították, mellyek csak ott keletkezhetnek és tenyészhetnek kellőleg, hol minden a lótenyésztésnek kedvező tényező meg van, ugy mint tudomány, ipar, pénz, éghajlat és talaj. Hogy erről meggyőződhessünk, nem is kell messze mennünk, csak tekintsük meg a Gidran- és Schaggya-lovakat. — Az egykori arabs lóból az i'teni talaj és éghajlat befolyása mellett, továbbá sikerült párositás és helyes felnevelés folytán 30 — 4 0 év alatt milly nagy, erős, izmos ló keletkezeti. Az angolok annyira előrehalad'ak a lótenyésztésben, hogy bizonyos lófajokat csak egyszer nevelnek, azaz nem fejleszthetvén azokat firól fira szálló tenyésztéssel, p'.a nehéz és mégis gyors vadászlovat s egyebeket. Ép ugy látják, hogy Francziaországban bizonyos faj-ágak ugyanegy tájon nevelte nek, mint a normandiai lovak s a percheron-ok. Sőt az utóbbiak nem is ott neveltetnek, a hol elletve lettek, s hasonlót találunk a pinzgauiaknál is, minthogy ezek közül a legjobbak az úgynevezett floriani talajon nem származnak, hanem neveltetnek. Németországban, hol a lótenyésztés virágzik, szintén csak ugyanazon faj, t. i. a jó erös féltelivér tenyésztetik ; itt egyik tenyésztő sem veti rá fejét, hogy clydesdali, pinzgaui V. arabs lovat neveljen, s hol ez történik, nem fényes az eredmény. Azzal, hogy mit akarunk nevelni, természetesen szorosan összefügg a törzsnek szánt ménló helyes kiválasztása és a jó anyakancza, különösen az előbbinél feltétlen megkivántatik, hogy helyesen történjék a megválasztás, az utóbbiakat pedig fel kell nevelni, vagy legalább is meghonosítani. A külföldről vásárlott csödörökkel és kanczákkal, a telivéreket kivéve, ritkán érjük el a czélt, sőt ez utóbbiakra nézve úgy találjuk, hogy egynehány kivételével, csak Francziaországban felel meg tenyészetük az angolországinak, minthogy ép e tájain Francziaországnak csaknem ugyanaz az éghajlat, talaj s a tenyésztők vagyoni állapota, értelmessége és áldozatkészsége mint Angolországban. Minden országnak megvannak sajátos lovai, ezeket legelőször helyesen kell összetársitni, felnevelni és idomitni, a mi ugyan nem zárja ki, hogy idegenek és különösen telivérek alkalmaztassanak felújításul, nemesitésül és javításul, mindazáltal az ország lótenyésztése tökéletesedésének főkép a benszülött fajok nemesitésén kell alapulnia. Annak biztos tudása mellett, hogy mint kell és lehet a viszonyoknak megfelelöleg nevelni: a jó, különösen erősebb fajta lovak nevelésének nem kevésbbé fontos tényezője, azoknak csikózási idejüktől való nevelése. Egyelőre a féltelivérek tenyésztéséről szólok. Igen jó, s gyakorlati lótenyésztést tárgyaló müvek nagyon világosan kimondják, hogyan kell lovakat nevelni, ha jó eredményt akarunk. Ott, hol a lótenyésztés virágzik, látjuk is ez okszerű útmutatásokat követve. Tekintvén azonban olly országokat , hol a lótenyésztés fejlődése csak kezdetén áll az okszerű tenyésztésnek, épen ellenkezőjét fogjuk lelni. S ez olly szembeötlő, miszerint még olly tájakon is, hol jobb és vaskosabb lovak neveltetnek, mint Cseh- és Morvaországban, az által, hogy a csikók második egész harmadik éviikig igen kevés szabad levegőt, világosságot és szabad mozgást élveznek, daczára a különben elegendő, bár gyenge tápnak, mint: moslék, burgonya, répa, árpa, a lovak, ha kifejlödöttek is, mégis lágy csontokkal és inakkal birnak. Ennélfogva a felnevelés, a párosítás után, a tenyésztésnek legfontosabb tényezője. Ezzel azonban épen nem állitom, hogy csak ott s azok által neveltessenek a lovak, kik a csikóknak sok és csakis alkalmas tápot adni képesek, minthogy némi jóakarat, szakértés, s a lovakkali kedvező bánásmód mellett legalább a rosz, gyenge tápnak, lég, világosság és mozgás hiányának feltétlen ártalmas befolyása megszüntethető. S ez megtörténend, hi a tenyésztő szorgalmasan utána néz, hogy csikói ne nöjjenek fel vadon és elhanyagoltan ; ha ahelyett, hogy hat — nyolez vagy tán még több csikót is nevelne, inkább kevesebbet tenyészt, de jobban táplálja azokat, s a helyett, hogy sziik, nyirkos istállóban tartaná őket egész éven át, inkább az udvaron vagy más valahol hagyja őket csatangolni. Kezdve a lótenyésztő földmivestöl a leggazdagabb uraságig, mindeniknél keresztülvihető e rendszabály. Ellenvethető ugyan, hogy ott, hol a telek és talaj igen nagy értékűek, illyes lóállások nem igen szerezhetők, vagy pedig a csikók az udvarban megsérthetnék magukat. Áll ugyan ez, de hasonlítsuk csak össze a végeredményt, bizonyára a mérleg az én állitásom felé hajlik; mert kerüljön a talaj mégannyiba is, s ha mindjárt egyes csikók futkosás közben s egyéb módon meg is sérülnek, mindazáltal a szabadon felnevelt hároméves lovaknak az istállóban elcsenevészettekhez képest olly nagy értékük van, hogy ez által egy bekerített lóállásnak vagy egyes megsérült csikóknak ára, mi utóbbi egyébiránt istállóban épiuy történhetik, bizonyára dúsan kárpótoltatik. Még egy akadálya vau tenyésztési elvemnek, s ez a nemi különbség, hogy t. i. csődör- és kancza-csikókat nem hagyhatni egymás mellett. Épen ezen ellenvetés kellett nekem, hogy a lótenyésztésnek sok országban beállott hanyatlására utalhassak. A földmivelönek legtöbb k.inczáit saját vagy szomszédja csődorei hágják meg. E csödörök azonban legtöbben rosszul neveltettek, istállóban nőttek fel, gyenge és rosz táplálékkal éltek, vagy pedig a helység ménesében voltak, már egyéves korukban több kanczát, köztük anyjukat meghágták ; a csikók ritkán távolittatván el kellő időben anyjuktól, egy évnél tovább szopnak, az anya elgyengül, s a következő csikó nyomorék vagy legalább is gyengélkedő lesz, a fiatal ménesi kanczák a csődöröknek folytonos rajtuk való nyargalódzása által annyira fölizgattatuak, hogy nem fejlődhetnek ki s a csődörök is megbénulnak. Ha a csődör csikók az istállóban neveltetnek ft'.j akkor a csődör-kaneza mellett vagy annak közelében kap állást, s ekkor mindketten csaknem még inkább izgattatnak, mint a ménesben, hol legalább természeti ösztönüket kielégíthetik, persze szintén idöelőtt. Az igy felnevelt csődörök nem nemzhetnek valami're való ivadékot, mert maguk is elpuhulvák, uedvtelenek és erőtlenek. Ennek okáért a csődörcsikók felnevelésére különösen figyelni kell, s ez olly országokban, hol a lótenyésztés htilyeseu űzetik, épen nem történik a fentemiitett módon. A lovak jó tenyésztésének további eszköze: az azok használatra való betanításának kezdetekori észszerű eljárás. Olly általános ismerete», melly szerint különbség nélkül mindenki, akár fdldmives, akár nagyobb mérvbeni tenyésztő : a fiatal lovakkali helyes eljárást tuihassa és keresztülvihesse, lehetetlen kivánnunk, hogy azonban tenyésztésre tökéletesen alkalmas, valamint jól és erősen kifejlődött lovakat kaphassunk, elkerülhetlenül szükséges a lótenyésztés ezen tényezőjét is tekintetbe venni. Mindazon országokban, hol a lótenyésztés magasabb fokon áll, a fiatal állatokatokat már kétéves korukban bizonyos rendes munkára fogva látjuk. Igy Angolországban a vadászatra használandó lovakat már illyenkor nyargalják, s a. nehéz vontatásra használandók játszva szoktattatnak a húzáshoz. Ugyanez történik Franczia- és Németországban. Magyarországban is ismerek lótenyésztőket, kik csikóikat hároméves korukban, nagy eredménynyel fogják munkára. E végre azonban jól kell tudnunk, mit lehet és szabad illy fiatal állattól követelnünk, továbbá kelI lő mennyiségű és jó minőségű tápot nyujtsunk neki ; . nem is csoda aztán, ha mint külföldön tört'nik, a