Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-01-20 / 2. szám

14 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. sorsát nem kerülhette el; nem sokára hallat­szott a „worry 1" „worry !" és a csontok ropo­gása. — Harmadik nyulunk ennél még sokkal erösebb és hosszabb vadászatot adott, mert a fehérvári országútról Alsó-Somlyónak, Tácnak futott, onnan megfordulva pedig Csikvár alá hajtottuk, több erös szép árkot ejtvén utunkba­— Itt azonban több friss nyul ugorván, a to­vább vadászhatást meghiúsították, mit lovaink éppen nem vettek rosz néven. Dec. l-jén az ecsi találkozóra nem mehet­tünk el, mert erősen hullott, a hó, és az egész táj igen télies szint öltött. Az utolsó és legkitartóbb lepsényi vendégek is a pakoláshoz fogtak, és dec. 2-dikán vadásztanyánkon már csak a sza­kács és cselédjei voltak láthatók. így oszlott fel másfél h ó n a p i élénk és vig élet után a lepsényi tanya, pedig már 3-ikán az idö vadászatra ismét alkalmas volt, de táborunk ezután csak is a vidéken lakó buzgó és lelkes sportsmanekre és a gyéren megjelenő pestiekre szorítkozott, kik még néha, de kevés számmal, kijöttek. Kár, hogy oly ke­vesen élveztük e decemberi vadászatokat, me­lyek mindég a legjobbak szoktak lenni; mert ilyenkor erős már a nyul és képes j ó bosszú futamokat adni, jó a talaj, égető a szimat; kopó, ló érti már mesterségét, és igy nem csuda, ha az egész hiba nélkül összevág, és kiválóan jó és szép sportot nyújt. Dec. 3-dikán Polgárdin gyültünk össze, és nyulat azonnal a kastély előtti táblán vertünk fel. A talaj oly rendkivüli mély volt, hogy lo­vaink alig tudtak menni és a hóval telt árkok kellemetlen benyomást tettek. Mégis, a meny­nyire tudtuk, követtük falkánkat, de szívesen kaptunk az alkalmon, midőn ezek nyulat vál­tottak, — a vadászattal felhagyni, és haza lova­golni. Dec. 4-ikén Eesin csak is ketten lovagoltunk a falka után; a talaj még mindég elég süppe­dős volt, de azért mégis jobban tudtunk lova­golni ebeink után, mint a múltkor. A szimat rendkivüli volt, ugy hogy hiba és minden rendkivüli „check" nélkül hajtott tál­kánk. A vadászat igen szép, erös és bosszú volt, de „ballalit" nem tudtunk csinálni, mert Dégnek menvén, az arra fekvő sok nyúllal nem bírtunk. Emlékezetes nap lesz előttünk a dee. 6-iki csabdai vadászat. Ismét szép „tieid" gyűlt össze derék falkánk után, mely ez nap sebességének netovábbját érte el. Az első nyul szép vadá­szatot adott Csabdáig, de itt a közbejövő sze­mélyvonat- által feltartva, benczénk szimatja elpárolgott, ugy hogy 2D percznyi futam után más nyul keresésére mentünk. Ez a fövenyi határban ugorván, egyenes vonalban St.-Ivány felé vitt, két kiszáradt mocsarat ejtvén útba, melyek átgázolásával lovaink sokat vesztettek erejökből. A futam oly rendkívül se­b e s volt, hogy versenynek beillett, és mint­hogy minden szimat nélkül egyenes vo­nal b a n ment, vége felé már több gentleman kénytelen volt lovát biztatni. A sz.-iványi le­csapoló-ároknál azonban nyulunk megfordul­ván, az egész mezőny ismét összeverődött, ugy hogy a 38 percznyi sebes futam után bekövet­kezett „ballalin" mindannyian jelen levén, egy. forma örömmel és megelégedéssel élveztük azt. Még sokkal szebb és jobb vadászat volt dec. 7-ikén Polgárdin. Az első nyul ugyan nem ment I messze ki a határból, de azért mégis igen szép 28 percig tartó vadászatot adottminden „cheek" nélkül, mire a kulcsot beadta. A második nyul az ökörmezőn ugorván, igen nagy kört tett, egyenesen Tácnak tartván; ott a vasúton át­kelvén, vissza Csérinek jött, és minden legki­sebb szünet nélkül egyenesen a sz.-györgyi ha­tárig vitt, hol közvetlen a vasút mellett, rend­kivüli zajos ostentatio közt, 50 percig tartó fu­tam után el is fogtuk. Az idei vadász-idény talán leg jobb két va­dászatának mondható két utolsó nap után a fagy ismét beállván, dec. 18-ikáig szüneteltünk, mikor ismét Csabdán gyültünk össze, de csak kis számmal. A Fövenyen felvett nyul folyto­nos köröket téve, a határból ki nem ment és 31 percnyi csinos vadászat után fel is lett emelve tálkánk által. A feltámadó erős szél miatt a csabdai gyepeken második nyulunkkal nem boldogultunk. Dec. 20-kán ismét Polgárdin találkozott a falka, a talaj kimondbatlan mély. Jó 30 percig tartó futamunk volt Alsó-kSomlyón keresztül a csikvári batárnak, de itt valószínűleg egy, ré­gebben arra ment nyúlra cserélvén át a falka? igen lassan és nehezen haladt vissza a polgárdi kertnek, liol a vadászattal felhagytunk. Az éjjel ismét esvén, dec. 21-ikén Csabdán ha lehet még mélyebb volt a föld, mit még a homok talajon is igen megéreztek lovaink. Az idő kellemes, csendes volt, a legjobb szi­matot igérő, mit be is váltott, mert sebes fal­kánk után ugyan csak lehetett lovagolni. Egy nyul, mely már két i z b e n ki­fogott rajtunk, és falkánk elől megme­nekült, rendes fekvését megtartván, méltó tár­gya volt törekvéseinknek, ugy hogy azonnal öt felkeresni mentünk. Megelégedéssel néztük az ismert kópét, midőn csakugyan falkánk előtt, sikra kapott, de az nap többet nem is tehettük rá kezünket, mert dacára hogy 1 óra 35 per­cig lovagoltunk utána, sehol nyulat nem vál­tottunk, annál is inkább mert rajta kivül nem is láttunk, — a rókánál is ravaszabb fülesünk ismét kinevethetett, mert bőrét ismét megmen­tette. — Rendkivüi sebes iramban követtük a csabdai majoron keresztül, hol megfordulva egyenesen a sár-pentclei határnak tartott, és igy előttünk még ismeretlen vidékbe vitt. Itt egy nagy kör után a csikvári kert sarkának? és innen mindenütt egyenes vonalban a Sár­viz-csatorna mellett le a vasútig, melyen végig futva, innét a régi nyomon úgy 1000 lépéssel feljebb Sár-Pentclének tartott vissza. Itt. azon­ban egy trágyázott táblára érve, a szimatja nem igen tartott, ugy hogy innen csak lassan és vigyázva tudtunk nyomában maradni. Mégis minden hiba nélkül ismét az országúton tulig értünk, hol ugy látszott, egy disznócsorda menté meg vadunkat, mert itt végkép elveszí­tettük. A vadászat elejétől végig „hunting" volt, és minden esetre a legjobb napok közé sorozandó, annyival is inkább, hogy egy checket betudva, 1 ó r a 35 percig tartott! Es igy e nappal zártuk be az ünnepek előtti falka vadászatinkat, melyeket váljon folytatha­tunk e még, már igen kétséges. Mindenesetre az idei season a tavalinál sokkal jobb és élve­zetesebb volt, és a ki igazán vadászni akart, megtalálhatta gyönyörűségesen mind két falka után, melyek oly eorreeten, oly szépen együt­vadászta; mint, jobban kívánni nem lehet. Ál­talában a 32 vadász nap után, mit az idény már eddig is adott, oly kellemes emlékeink fognak maradni a jó és szép futamokról, me­lyeket élveztünk, hogy bizton reményiem, mi­szerint jövő évre e nemes sportnak ismét több pártolóit és kedvelőit fogjuk látni Lepsényben, kiket a vadász szenvedély, habár csak harrier falka után is, ki fog csalni. Eddig számolunk rendes vadász nap alatt 24 hallalit, cul bunting alatt 6-ot, és igy össze­sen 30 hallalit. A TAVALYI REPORTER. Egy vaiecsKe vadászat SpanyolbonlM. (Vége.) Közvetlenül a lövés után oly zajt hallék viszhangozva a begyek által, mint midőn egy lovas csapat köves talajon vágtat tova. Pilla­natig nem láttam a puskapor füst miatt, de azt mégis még észrevettem, hogy az állat összero­gyott, és oda ugorván, elterülve találtam, lábai­val gyöngén rángatózva. Rövid idő múlva oda ért Pepe is, és a mint megpillantotta az elejtett vadat, örömében a légbe fölhajitá széles karimájú kalapját, az­tán érdekelten tekinté azt minden oldalról. — Csak ezután mondá el, hogy állásából látta a menekülő vadkecske csapatot," mely har­minczöt darabból állott, az átelleni hegyen to­va iramlani; a lövésre ijedtökben hanyat hom­lok rohantak a meredek oldalon alá, a nélkül, hogy sérülést szenvedtek volna, a mi előttem hihetetlennek tetszett, azonban Pepe határozat­tan állitotta, hogy ez állatok megrémülve ren­desen e manővert gyakorolják, még pedig aként rohanva lefelé, hogy elölábaikkal térdre bo­csátkoznak, vagy fejőket aláhajtva, erös szar­vaikra támaszkodnak, s mindig baj nélkül ér­nek le a mélységbe. Az általam elejtett a legnagyobb példány­volt mit addig Pepe látott., s igy méltán volt vezére csapatának. Színezetére nézve őz-szinti volt, nyakától farkáig bosszú fekete sávoly vonult végig, ugy szintén egy más, lapoczkáin keresztbe. Melle, és lábainak felső fele szén­feketék voltak. Szakálla rövid. Szarvai négy­láb hossznak, és kifelé — nem mint, a schveizi alpokon élő vadkecske szarvai hátrafelé — görbültek. E szerént. e példány nem tartozott a spa­nyol vadkecskékhez (Capra bispaniea), hanem annak egy közel rokon fajához. Mellesleg még megjegyezni kívánom, hogy a tuladonképeni Capra bispaniea kizáró­lag az andalusiai havasokon található, és a Si­erra de Seguran, a manchai havasokon, meg az avilai begyeken élők külön fajt képeznek. Ezen állításomat azonban. ha bebizo­nyítani kívánnám, egész tudományos értekezést kéne irnom. holott én csak egv vadászrajzot szándékoztam adni, ezért jelenleg csak is a ki­veszendüben levő közönséges vadkecske rövid ismertetését adom, nem akarva visszaélni olva­sóim türelmével. *) *) A közönséges vadkecske még egy század előtt a Magyarországi és Erdélyi havasok egyik föékét képezte, ina már végképen kipusztult onnan.

Next

/
Thumbnails
Contents