Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-01-20 / 2. szám

14 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. sorsát nem kerülhette el; nem sokára hallatszott a „worry 1" „worry !" és a csontok ropogása. — Harmadik nyulunk ennél még sokkal erösebb és hosszabb vadászatot adott, mert a fehérvári országútról Alsó-Somlyónak, Tácnak futott, onnan megfordulva pedig Csikvár alá hajtottuk, több erös szép árkot ejtvén utunkba— Itt azonban több friss nyul ugorván, a tovább vadászhatást meghiúsították, mit lovaink éppen nem vettek rosz néven. Dec. l-jén az ecsi találkozóra nem mehettünk el, mert erősen hullott, a hó, és az egész táj igen télies szint öltött. Az utolsó és legkitartóbb lepsényi vendégek is a pakoláshoz fogtak, és dec. 2-dikán vadásztanyánkon már csak a szakács és cselédjei voltak láthatók. így oszlott fel másfél h ó n a p i élénk és vig élet után a lepsényi tanya, pedig már 3-ikán az idö vadászatra ismét alkalmas volt, de táborunk ezután csak is a vidéken lakó buzgó és lelkes sportsmanekre és a gyéren megjelenő pestiekre szorítkozott, kik még néha, de kevés számmal, kijöttek. Kár, hogy oly kevesen élveztük e decemberi vadászatokat, melyek mindég a legjobbak szoktak lenni; mert ilyenkor erős már a nyul és képes j ó bosszú futamokat adni, jó a talaj, égető a szimat; kopó, ló érti már mesterségét, és igy nem csuda, ha az egész hiba nélkül összevág, és kiválóan jó és szép sportot nyújt. Dec. 3-dikán Polgárdin gyültünk össze, és nyulat azonnal a kastély előtti táblán vertünk fel. A talaj oly rendkivüli mély volt, hogy lovaink alig tudtak menni és a hóval telt árkok kellemetlen benyomást tettek. Mégis, a menynyire tudtuk, követtük falkánkat, de szívesen kaptunk az alkalmon, midőn ezek nyulat váltottak, — a vadászattal felhagyni, és haza lovagolni. Dec. 4-ikén Eesin csak is ketten lovagoltunk a falka után; a talaj még mindég elég süppedős volt, de azért mégis jobban tudtunk lovagolni ebeink után, mint a múltkor. A szimat rendkivüli volt, ugy hogy hiba és minden rendkivüli „check" nélkül hajtott tálkánk. A vadászat igen szép, erös és bosszú volt, de „ballalit" nem tudtunk csinálni, mert Dégnek menvén, az arra fekvő sok nyúllal nem bírtunk. Emlékezetes nap lesz előttünk a dee. 6-iki csabdai vadászat. Ismét szép „tieid" gyűlt össze derék falkánk után, mely ez nap sebességének netovábbját érte el. Az első nyul szép vadászatot adott Csabdáig, de itt a közbejövő személyvonat- által feltartva, benczénk szimatja elpárolgott, ugy hogy 2D percznyi futam után más nyul keresésére mentünk. Ez a fövenyi határban ugorván, egyenes vonalban St.-Ivány felé vitt, két kiszáradt mocsarat ejtvén útba, melyek átgázolásával lovaink sokat vesztettek erejökből. A futam oly rendkívül seb e s volt, hogy versenynek beillett, és minthogy minden szimat nélkül egyenes vonal b a n ment, vége felé már több gentleman kénytelen volt lovát biztatni. A sz.-iványi lecsapoló-ároknál azonban nyulunk megfordulván, az egész mezőny ismét összeverődött, ugy hogy a 38 percznyi sebes futam után bekövetkezett „ballalin" mindannyian jelen levén, egy. forma örömmel és megelégedéssel élveztük azt. Még sokkal szebb és jobb vadászat volt dec. 7-ikén Polgárdin. Az első nyul ugyan nem ment I messze ki a határból, de azért mégis igen szép 28 percig tartó vadászatot adottminden „cheek" nélkül, mire a kulcsot beadta. A második nyul az ökörmezőn ugorván, igen nagy kört tett, egyenesen Tácnak tartván; ott a vasúton átkelvén, vissza Csérinek jött, és minden legkisebb szünet nélkül egyenesen a sz.-györgyi határig vitt, hol közvetlen a vasút mellett, rendkivüli zajos ostentatio közt, 50 percig tartó futam után el is fogtuk. Az idei vadász-idény talán leg jobb két vadászatának mondható két utolsó nap után a fagy ismét beállván, dec. 18-ikáig szüneteltünk, mikor ismét Csabdán gyültünk össze, de csak kis számmal. A Fövenyen felvett nyul folytonos köröket téve, a határból ki nem ment és 31 percnyi csinos vadászat után fel is lett emelve tálkánk által. A feltámadó erős szél miatt a csabdai gyepeken második nyulunkkal nem boldogultunk. Dec. 20-kán ismét Polgárdin találkozott a falka, a talaj kimondbatlan mély. Jó 30 percig tartó futamunk volt Alsó-kSomlyón keresztül a csikvári batárnak, de itt valószínűleg egy, régebben arra ment nyúlra cserélvén át a falka? igen lassan és nehezen haladt vissza a polgárdi kertnek, liol a vadászattal felhagytunk. Az éjjel ismét esvén, dec. 21-ikén Csabdán ha lehet még mélyebb volt a föld, mit még a homok talajon is igen megéreztek lovaink. Az idő kellemes, csendes volt, a legjobb szimatot igérő, mit be is váltott, mert sebes falkánk után ugyan csak lehetett lovagolni. Egy nyul, mely már két i z b e n kifogott rajtunk, és falkánk elől megmenekült, rendes fekvését megtartván, méltó tárgya volt törekvéseinknek, ugy hogy azonnal öt felkeresni mentünk. Megelégedéssel néztük az ismert kópét, midőn csakugyan falkánk előtt, sikra kapott, de az nap többet nem is tehettük rá kezünket, mert dacára hogy 1 óra 35 percig lovagoltunk utána, sehol nyulat nem váltottunk, annál is inkább mert rajta kivül nem is láttunk, — a rókánál is ravaszabb fülesünk ismét kinevethetett, mert bőrét ismét megmentette. — Rendkivüi sebes iramban követtük a csabdai majoron keresztül, hol megfordulva egyenesen a sár-pentclei határnak tartott, és igy előttünk még ismeretlen vidékbe vitt. Itt egy nagy kör után a csikvári kert sarkának? és innen mindenütt egyenes vonalban a Sárviz-csatorna mellett le a vasútig, melyen végig futva, innét a régi nyomon úgy 1000 lépéssel feljebb Sár-Pentclének tartott vissza. Itt. azonban egy trágyázott táblára érve, a szimatja nem igen tartott, ugy hogy innen csak lassan és vigyázva tudtunk nyomában maradni. Mégis minden hiba nélkül ismét az országúton tulig értünk, hol ugy látszott, egy disznócsorda menté meg vadunkat, mert itt végkép elveszítettük. A vadászat elejétől végig „hunting" volt, és minden esetre a legjobb napok közé sorozandó, annyival is inkább, hogy egy checket betudva, 1 ó r a 35 percig tartott! Es igy e nappal zártuk be az ünnepek előtti falka vadászatinkat, melyeket váljon folytathatunk e még, már igen kétséges. Mindenesetre az idei season a tavalinál sokkal jobb és élvezetesebb volt, és a ki igazán vadászni akart, megtalálhatta gyönyörűségesen mind két falka után, melyek oly eorreeten, oly szépen együtvadászta; mint, jobban kívánni nem lehet. Általában a 32 vadász nap után, mit az idény már eddig is adott, oly kellemes emlékeink fognak maradni a jó és szép futamokról, melyeket élveztünk, hogy bizton reményiem, miszerint jövő évre e nemes sportnak ismét több pártolóit és kedvelőit fogjuk látni Lepsényben, kiket a vadász szenvedély, habár csak harrier falka után is, ki fog csalni. Eddig számolunk rendes vadász nap alatt 24 hallalit, cul bunting alatt 6-ot, és igy összesen 30 hallalit. A TAVALYI REPORTER. Egy vaiecsKe vadászat SpanyolbonlM. (Vége.) Közvetlenül a lövés után oly zajt hallék viszhangozva a begyek által, mint midőn egy lovas csapat köves talajon vágtat tova. Pillanatig nem láttam a puskapor füst miatt, de azt mégis még észrevettem, hogy az állat összerogyott, és oda ugorván, elterülve találtam, lábaival gyöngén rángatózva. Rövid idő múlva oda ért Pepe is, és a mint megpillantotta az elejtett vadat, örömében a légbe fölhajitá széles karimájú kalapját, aztán érdekelten tekinté azt minden oldalról. — Csak ezután mondá el, hogy állásából látta a menekülő vadkecske csapatot," mely harminczöt darabból állott, az átelleni hegyen tova iramlani; a lövésre ijedtökben hanyat homlok rohantak a meredek oldalon alá, a nélkül, hogy sérülést szenvedtek volna, a mi előttem hihetetlennek tetszett, azonban Pepe határozattan állitotta, hogy ez állatok megrémülve rendesen e manővert gyakorolják, még pedig aként rohanva lefelé, hogy elölábaikkal térdre bocsátkoznak, vagy fejőket aláhajtva, erös szarvaikra támaszkodnak, s mindig baj nélkül érnek le a mélységbe. Az általam elejtett a legnagyobb példányvolt mit addig Pepe látott., s igy méltán volt vezére csapatának. Színezetére nézve őz-szinti volt, nyakától farkáig bosszú fekete sávoly vonult végig, ugy szintén egy más, lapoczkáin keresztbe. Melle, és lábainak felső fele szénfeketék voltak. Szakálla rövid. Szarvai négyláb hossznak, és kifelé — nem mint, a schveizi alpokon élő vadkecske szarvai hátrafelé — görbültek. E szerént. e példány nem tartozott a spanyol vadkecskékhez (Capra bispaniea), hanem annak egy közel rokon fajához. Mellesleg még megjegyezni kívánom, hogy a tuladonképeni Capra bispaniea kizárólag az andalusiai havasokon található, és a Sierra de Seguran, a manchai havasokon, meg az avilai begyeken élők külön fajt képeznek. Ezen állításomat azonban. ha bebizonyítani kívánnám, egész tudományos értekezést kéne irnom. holott én csak egv vadászrajzot szándékoztam adni, ezért jelenleg csak is a kiveszendüben levő közönséges vadkecske rövid ismertetését adom, nem akarva visszaélni olvasóim türelmével. *) *) A közönséges vadkecske még egy század előtt a Magyarországi és Erdélyi havasok egyik föékét képezte, ina már végképen kipusztult onnan.