Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-01-20 / 2. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Eladó: Gr. Wenckheim Rudolf ménesében Dobozon (a csabai vasúttól 1 órányira) ADMIRAL, telivér mén ló, ap. Neville, a. Annie, 1500 fiért. Nyulkopók kerestetnek, 5 — 6 pár középsebességű Harrier vagy Beagl e-kopó ; köztük kél megbizható vezér-eb. Eladni kivánók szíveskedjenek leveleiket e lapok szerkesztőjéhez (Keve J. Pest, kerepesi ut 5. sz.) intézni. Agarászat.*) A zabolcb-vajai agarász-társulat ez évi utolsó öreg-agárversenvét f. évi január hó 24-én tartja. Tétel 5 frt, dijj 100 frt érték, nevezések a versenyt megelőző estve a társulat helyiségén, Vaján tétetnek. Kárász, 1870. jan. 8. FEUENCZY EMIL, e. jegyző. Egy ló'YudásztönMedésci. ii. „Quisque suos patiniur manes, " nekem kedvencz sportom a lövész et, mit az angol „shooting"-nak nevez, s niellvnek nála főtárgya a puskávali vadászat általában, különösen pedig a vadászfegyver és löszerek, s ezekkel elérhető eredmények. —- E tárgy nálunk csupán practicus oldalakkal bir, mig más nemzeteknél, főleg a roppant vadászterekkel biró angoloknál, valóságos szaktudományt is teremtett, melly nemcsak egyes ismertetések és hirlapi czikkekben nyilatkozik, de már a könyvirodalomba is beékelte magát, bárcsak azóta, mióta Lefaucheux találmánya a fegyverzet terén forradalmat idézett elö, melly nem maradt a vadászfegyverre szorítkozva, de kiterjeszkedett a liadi lövegek minden fajai és alkatrészeire is, mint a vont csövű golyófegy ver, angolul rifle (mikor lesz már erre nekünk egy szavunk ?) az ágyú, revolver s. a. t. E tudomány már nem egyedül azon előnyökkel foglalkozik, inellyekkel a farból tölthető fegyverek az elöl töltendők fölött birnak, de vizsgálati körébe vonta a fegyverek minden alkatrészeit is, minők a csövek, ezek súlya, kosza, mellékrészeik, az alfar-rendszer, a zárak, a töltvény, a lőpor, göbecs, fojtás, golyó-alkat, töltésarány, mind megannyi tényezői hatályos lövésnek; a csők vastagsága,összeforrasztásuk, a a golyóspuska vonásainak minősége stb., mik egyenként összevéve: szorgos vizsgálódás, törekvés és tökélyesités tárgyai a nyugati nemzeteknél, mig minálunk, igazi másolóknál, csak a külföldi vásárról behozott, főleg belga és franczia fegyvert és töltényét ismerik, annyiban a mennyiben valahára megértették, hogy használata gyakorlati értékkel bir, vagy épen a *) Ujjolag felkérjük a t. egyleteket, szíveskedjenek a határnapok s az eredmények közlésével — egymásról kölcsönösen életjelt adni, azt hiszszük, hogy az agarászat barátainak óhaját fejezzük ki e kérelmünkkel; általán pedig egy kis tájfestés, s az idei nyulakról pár szó, nem ártana hozzá, az egésznek érdekesbbé tételére. Szerk. divat, vagy szokott fegyverliferánsaink reánk tuszkolták. Mi tehát e téren is több évtizeddel hátrább állunk a többi nyugati nemzeteknél, holott azoknak, például Angliának vastermelése sokkal csekélyebb mint a mienk, rézbányái nincsenek, a nyers anyagok legtöbbjét más nemzetektől szerzi be, s bár nála az ár-scála megkétszerezi sőt háromszorozza a mienket, fegyvergyár ipara csaknem vetekszik nagyságra nézve a belga és amerikaival, mellyek mennyiségét illetőleg legtöbb fegyvert állítanak-elé, minőségre nézve pedig, kivált a vadászfegyvereket illetőleg, minden mai nemzetét fölülmúlja. Hátramaradásunk okait nem kell messze keresnünk, ott vannak azok mindazon mostoha viszonyainkban, mellyek iparunk s haladásunkat ezen évtized végéig fejlődni sem engedték és szegénységünkben lebilincselve tartottak, — de ezentúl kedvezőbbre fordult közjogi viszonyaink között, ha a munkát megbecsülő, nyugateurópai nemzetek miveltségének magaslatára törekvő s vagyonosabb nemzet lennénk, elegendő közlekedési eszközök helyreálltával, anyagaink bősége mellett, Europa bármelly nemzetével is kiállhatnánk a versenyt a fegyvergyártásban, sőt le is szoríthatnék őket az elsőség polczá

ról, mert vasunk, rezünk sok és kitűnő, tüzelési anyagaink sem hiányzanak, viz erőnk elég, s esak a töke, a technikai műveltség és a munkáskéz hiányozik, s akkor ezen ország képezheti a continentalis vásár központját, hova a tőke be, a gyártmány pedig kiáramlanék. Nálunk jelenleg még puskacsöveket sem készitnek. Pedig midőn a napoleoni háborúk az osztrák hadsereget az örökös tartományokból kiszoritgatni kezdték, Hradekeu, Liptó megyében, egy puskacső gyár állott fenn, meddig volt működésben,határozottan nem állithatom,de még serdülő koromból, a 40-nes évekből emlékezem, hogy öregebb vadásztársaim melegen emlékeztek a hradeki puskacsővekre, mert tellyesen biztossak valának, kitűnően hordtak. Miért ne lehetne ez most is igy ? Hiszen ha vasunk talán nem is volna alkalmas puskacsővekre, ott van a szomszéd stiriai, melly, mint nekem egy angol gépgyárnok erösité, a világ leghiressebb vasával, a svéddel egyforma jóságú, s eh ez bizon mi könnyebben juthatnánk, mint a belgák és francziák, kik ugyan ezen vasból millió számra gyártják évenként a fegyercsöveket. De még a fegyver kisebb alkatrészeit, zárakat, szerszámokat, kakasokat, ravaszokat és ellenzőiket, agytalpakat, srófokat stb., sem látjuk itt állittani elö, mindezeket Csehországból, Styriából kénytelenek puskamüveseink hozatni. Mindössze tehát még csak addig vagyunk, hogy egyetlen országos nevü fegyvergyárosunk van. Ez Kirner József Pesten, kinek csak elégtételt szolgáltatok, ha kiemelem, miként e háznak mostani feje, már a harmadik Kirner, ki a nagyapa által a 20-as 3 J-as években megalapított renonnneét czégének megtartani tudta. Mert nem szorítkozik a külföldiek majmolására, hanem önállóan gondolkozik szakmája körében, sőt utazgat és kísérleteket tesz az uj találmányokkal és csak szorgos vizsgálat után fogadja eis törekszik meghonosítani azt, a mi gyakorlati értékkel bir, s bár sok akadállyal kelküzdenie: minők a külföldiek versenye, az elől lialadtabb képzettségű munkáskezek hiánya, a nyomasztó pénzviszonyok, s fajunk azon sajátsága, hogy mindent drágái, vagyis olcsó pénzért kívánja a jó fegyvert; mindezek daczára ö nem csügged, folyvást törekszik előre, s miként láthattuk, gyártmányaiért nemcsak a különböző iparmükiállitásokon kapott érmeket és kitüntetéseket, de a legmagasabb elismemerésben is részesültek. Mert Kirner gyártmányai nemcsak elegáns kiállításuk által tűnnek ki, de ezen tulajdonaik s jóságuk mellett elég olcsók is. Igy pl. egy 160 frt. értékű gócztüz, vagyis Lancaster-puska Angliában épen 40 font sterlingbe kerül, a mi pénzünk szerint tehát, ide számítva az ágiót, 484 frtba ; az angol gyártmány tehát épen háromszor annyi árért adatik el mint a Kirneré, ki ennyi pénzért a puskát már elefántcsonttal, dombormű vésetekkel s drágakövekkel disziti. a miért Angliában 1000 forintot is követelnének. Azért mi szivből kivánjuk Kimernek, hogy folyvást az első rangot foglalja el hazánk fegyver és puskamivesei között, kiknek viszont tanácsoljuk, hogy ne legyenek pusztán másolók, hanem törekedjenek magasb technikai műveltség után és gondolkozzanak, mert e nélkül külföldi pályatársaikkal soha sem fognak sikerrel versenyezhetni, bár mi kedvezőn alakuljanak át ipar- és kereskedelmi pénzviszonyaink. O. A. Lepsényi emlékek, (Falka vadászat.) (Folytatás,*) utólagosan beküldve.) Nov. 30-kán a Lajos-majornál, már kevesebben a rendesnél, de mégis szép számmal gyültünk össze, igen szép, és kiválóan mulattató vadászatot élvezendök. Második nyulunk ugyanis — mert az elsőről rosz irány miatt leostoroztuk a falkát — egyenest a polgárdi kastélykertnek jött vissza, azt egész hosszában megfutotta, közvetlen a kastély előtti gyepet választva, és két jó ugrást nyújtva — be és ki a kert árkán. Innen a Felsö-majoron és szérűskertjén keresztül Felsö-Somlyónak tartva, hol azonban irányt változtatván, a polgárdi szőllőknek ment; 35 pereznyi futam után tapsi-fülesünk már várta a halált, midőn egy végeröltetéssel a szőlőhegy első pinczéjét elérve, a lépcsőkön lefutott és ott az ajtó melletti kis rézsen a pinczébe menekült. De az ajtón jó retesz levén, felnyitni nem lehetett, és már töprenkedtünk, hogy vigan indult hajtásunk illy eredménytelenül végződik, midőn egyszerre egyik ebünk rézst kaparva, utat tört a falkának is, mire ez egyenként a pincze sötétségében eltűnt. Néhány inásodpercz múlva vig csaholás hallatszott ki, és benczénknek szük levén a világ odabenn, ismét kifelé iparkodott, sarkon követve az ebek által; de falkárunk is megneszezvén szándékát és nem szeretvén a többi pinczeajtók szomszédságát, készen várva karjaiba fogta s a legnagyobb „cheer" közt a sikra kihozta. De itt is már csak néhány lépést tudott baktatni, s *) Lapunk mult évi 34. és 35. számában.