Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-06-20 / 17. szám

152 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JL\- ICS 20.18-70.. N.yitt=téc\ Közlési dij : 25 kr. egy ritkittatlan borgis sor helyéért Eladó lovak: Egy pár Ifi markos barnapej, 7éves herélt, mélS br. Bánffy Dániel ur méneséből, egész hibátlan, tüzes, da azért jámbor, páros, magas járású, erős, nemes kocsilovak eladók. Bővebb értesitést L. L. tulajdonosnál Reszegén, u. p. Piskolt. Egy 10 éves pej kancza, 15 markos, Nonius állami fedezöméntöl hágatva, eladó. A kancza igen derék szép anyaló, ménesbe való, de hámban is jól jár meg Ivadékai igen csinos, erős csikók. — Állomása Tarna-Mérán, Altnásy Vincze ur istállójában (u. p. Heves). Ara 300 frt. o. é. Két világos pej herélt, 16 m., 7 éves, magyar fajú, jól betanított és hölgyek számára alkalmas csinos koesilovak, mellyek már városban is használtattak és tökéletesen baj nélküliek. Áruk 1000 frt o. é. Láthatók Zetényben, 7 mfdnyire Tokajtól (u. p. Király-Helmecz) gr. Klobusitzky János istállójában. Egy dupla ponny, deres kancza, nyereg alatt és kocsiban egyaránt alkalmas, 200 forintért eladó Előszálláson D.-Földvár mellett Finkmány Justus ménesmesternél. CSÁRDÁS, 6 éves deres „Hack" apja bábolnai arabs „Asslan", a. erdélyi kancza 14 m. 3 h. betanított hátas ló ; ára 300 frt. Közelebbit Reál-tanoda utcza 2. sz. I. emelet. A sár-szalonka ismertetéséhez Lelle, május 12. 18 70. (Balatonvidék.) Tisztelt szerkesztő ur ! Mult évben irtam egy rövid tájrajzi ismertetést a balatonmenti vadászatról, mellyben átalánosan ismertettem a vadnemeket, mellyek vidékünkön találhatók; engedje meg t. szerkesztő ur, hogy ezen levelemben részletesen ismertethessem vidékünket vadász iti tekintetben, a nálunk túlnyomó mennyiségben levő sárszalonkák tartózkodási helyét és a nálunk szokásos költését is érintve. A mi az elsőt illeti, vadászterünk egyike a legjobbaknak, északról a Balaton határolja, hol a már szépen neki induló nyár- és füzfa-remise védi az oda menekülő foglyokat és nyulakat, és jól tartja az utóbbiakat fiatalabb hajtásai- és héjjával, midőn e vidéket nagy bó borítja, s más eledelt nem találnak. Keletről hosszan nyu'ik el délfelé — a Balaton lecsapolása által nyert s nyáron át víztelen, úgynevezett „bozót," tarkálva néhány még meglehetős mély tó által, mellyek között figyelmet érdemel a „barbátsi" kis és nagy „látványi" tavak, s ezek között különösen a kis „látványi" tó érdemli a legfőbb emlitést, mert kicsisége daczára (egész területe 3—400 • öl) legkedvesebb tartózkodási helye a vadkacsáknak. El nem képzelhető, hogy férhet meg néha öszszel 2 —3000 darab kacsa is illy kis helyen ; s most két esztendeje kacsa-lesen levén ott: egy jó barátom annyira jött, hogy hirtelenébe a nagy csapat lármájától zavarba hozva, noha duplázott közéjük, még se lőtt egyet se. A bozót e 2 — 3 ezer hold területen néhol olly magas, hogy egy középtermetű ember alig látszik ki belőle, s igy a nyulaknak igen jó búvóhelyül szolgál. Délről van az úgynevezett városi (?) erdő, és beljebb a látványi Remla; ez Jankovits főispán ur tulajdona. ki is ott egy körvadászt és 3 kerülőt tart. Itt tartózkodnak az özek, mellyek közül néhány egész a Balaton mellé tévedt, hot már kétszer szerencsésen a halászok belekergetvén őket a Balatonba, el is fogták őket. Tavai is fogtak egy esztendős ünöt; én vettem meg tőlük és az állatkertben levő őz-rekeszhez hasonlóban tartom. N* ugatról szántóföldek terülnek el, részint a polgárokéi részint a közbirtokosságéi; és fellebb a Balaton felé van az úgynevezett „Úszó", Lelle és a boglári vasútállomás közt; nevét onnan kapta, hogy régebben „ökörusztatónak" használták, de most legfellebb 3 láb mély, s némelly nyáron, mint tavai is, egészen kiszárad ; most harmadéve igen sok viz levén benne, augustus és septembertöl egész novemberig tartózkodási helyül szolgált a vadkacsák és vadludak seregének és a sárszalonkák ezreinek. Illy kedvező vadászterrainünk daczára mégis nyulunk és foglyunk nagyon kevés van, ugy liogy spt cifice nyúlra nem is vadászom, hacsak esetleg fogolycserkészet közt nem lövök. — S ki ennek oka ? A már százszor megint s újra elmondott parasztvadászat ; mert ez nem nézi : martius-e, aprilis-e ? folyton lövi a nyulat, bouchirozva is, lesen is; pedig ez utóbbi mód a legveszélyesebb ; mert a nyul a rendes „forgását" megtartván, ha egyik nap távolabb jár is a lestől (30—40 lépésnyire) s az nem lőhet rá, de már a következő este alkalmasint közelébe jő; s noha minden 10 paraszt lövési-esélyre 5 csütörtök esik mégis azok az éjjeli, hajnali mindennapos lesek fogyasztják a nyulat. De ez végre még némikép menthető lenne, mert a vadászóra némi haszonnal jár; de a fogolytojások elszedése s az aprófogoly-és fürjfiak elfogását, noha nem használ neki, mégis egész passióval gyakorolja! — Nem csoda tehát, ha nyulunk és foglyunk igen kevés, s addig, mig észszerű vadásztorvényünk Dem lesz, nem is lesz segítve a hajon. S most áttérek a vidékünkön legnagyobb bőségben leró vadra, sez a sárszalonka két faja; az első a közönséges sárszalonka (Scolopax gallinago) és a s z ő r s z a1 o n k a (Se. gallinea. Haarschnepf.) Néhány nagy sárszalonkát is lehet találni, de ez nem is érdemel emlitést. A fentnevezett szalonkákra két idényünk van ; a tavaszi, melly tart mártius végétől april végéig, és az őszi: augustus közepétől néha deczember közepéig, mint tavai is történt, midőn a késői erősebb fagy miatt is, deczember közepén találtam két szörszalonkát, 6 szerencsére le is lőttem mindkettőt. Rég időtől fogva közmondásként szerepel az állítás: hegy a ki hibázás nélkül lő 8 —10 sárszalonkát, az a legjobb lövő. Nem is szándékom tagadni; — csak az a kérdés, tavaszszal-e vagy őszszel ? — Mert tavaszszal, noha sok jeles lövőt ismerek, nem hiszem, hogy bárki is lőhessen 8 —10 darabot, mert 40—50 lépésre már felkel az ember előtt, s nagy gyorsasága miatt még a legjobb „kapóralövö"-nél is röppen a fölkelés és a lövés pillanatáig 10—15 lépést, ugy hogy a lövé nek 60—70 lépésre, néha még messzebb kell hogy találjon ; a mi végre vakeset lehet, de rendesen nem czabad számításba venni olly kis állatnál, mint a sárszalonka. Oszszel egészen más, mert jó, napos időben a kutyát jól elvárja, s többnyire közel, néha egész az ember lába mellől vagy háta mögött kel. — A tavaszszali szalonkázó helyet mi formaliter ugy készitjük őszszel : ugyanis a fentemiitett bozótnak nagy része öszszel és télen mectelik viz el féllábnyi magasságig, de a szalonka nem szeretvén a sürü bozótot, egy jó északi széllel meggyújtatjuk a csádét, s az leégvén, kevés tarlót hagy maga után; ez a legkedvesebb helye mindkét faj szalonkának ; ugyanis a viz aprilisben el kezdvéu apadni, iszapot hagy maga után, s itt szeretnek tanyázni, mert csőrüket az iszapba könynyen bedughatják férgek s apró csigák keresése végett. A vizböl kiálló zsombékokat pedig a közönséges szönzalonka kimélyítvén, s kevés füvet hordván bele, fészekké csinálja, s april végével tojik 4 zöldes-barna tojást, s azt 15 —17 nap alatt kikölti. Sajátságos, hogy ezen félénk madár olly szorgalmasan üli tojását, miszerint kézzel is meg lehet fogni, annyira bevár. Ha közelget az ember fészkéhez, a himje hamar kirepül nagy lármával, s magasra szállván a levegőbe, onnan mekegéshez hasonló hangot hallat, miért is a parasztok „Bene-kecskének"' nevezik. Sok vitatkozás volt a fölött a természettudósok közt, hoíy mi képezi az emiitett mekegést ? Én azt hiszem, hogy szárnya, mert mindig akkor hallja az ember, midőn az a magasból lefelé ereszkedik s felemelkedik újra. Ezen nézetet pártolja Dietzman is : „Erfahrungen über die Niederjagd" czimü munkájában. A mi a vadászat módját illeti : én rendesen olly csizmát húzok, mellyböl a viz ki is folyik, mert az égetés által nyert tarló a legerősebb csizmát is kiböki 2—3 nap alatt; igy csak a jó s erős talp kívánatos. Különben kutyával barkácsolva szoktam rájuk vadászni, s noha tavaszszal kutya nélkül is hamar felkelnek, de megtörténik, hogy a leesett szalonkát nehéz megtalálni a sok mélyedés miatt, s igy igen czélszerü, ha kutya van a vadászszal. — Az igazi vadász-idény különben, legalább nálunk, ezen szalonkákra ősszel van, mikor részint a tavak partjai, részint a fentebb emiitett „Úszóba" jönnek seregesen, ugy hogy némellykor annyi kel az ember előtt, miszerint azt sém tudja, mellyikre lőjjön hamarább ; aztán meg legelő-ökrök járván az iszapos rétet, igen sok mélyedést tipornak, hol a szalonka jól meghúzhatja magát; s ha aztán az ember elhibázná is, mi a süppedős talaj miatt sokszor megesik, 3—400 lépésre újra leszáll, és meglehetősen elvár újra. Sajá'ságos, hogy mig a közönséges sárszalonka nálunk őszszel van túlnyomó mennyiségben, addig a szőrszalonkát őszszel csak elvétve találhatjuk, legfellebb néhány viz s réti forrás körül; mig ellenben tavaszszal a fentemiitett leperzselt helyeken igen nagy számban. — Jester: „Die kleine Jagd" ezimü munkájában leirván ezen madárfajt, azt mondja : hogy „csak egyenkint található." — Ez téves hit; mert az emiitett helyeken én tavai alig 10 Q ölnyi területen 10 darabot is lőttem. Csakhogy a kutyának igen jól kell keresni, mert igen erősen zavarható fel, ugy hogy a jó kutya igeu sokat megfoghat elevenen, olly jól bevár ; de ez csak szélcsendes időben történik, mert nagy szélben ép olly szegletesen és sebesen repül mint a másik szalonka, s mert igen kicsiny (alig akkora, mint egy pacsirta), könnyen el lehet hibázni. Fészkét soha sem találtam, noha lőttem már májusban is, mikor liuzásuknak rég vége volt; de se fészkét, se a madárban tojást nem fedezhettem fel. Ezen szalonkafaj különben sokkal később jön, mint az előbbi, mert april eleje előtt alig találni, csak elvétve, bármilly korai tavasz legyen is, egyetkettőt. — A mi húsát illeti: az sokkal jobb az előbbinél, igen jóizü. Kétféle nézet van a sza'onkák szélbem vadászatára nézve. Az egyik szél ellenében, a másik szélmentében lövi. Én azt hiszem, tapasztalásom szerint, hogy igen nagy szélben szélmentében jobb menni; de inint minden vadnál, legjobb félszéllel keresni. Nem hagyhatom még egyúttal emlittetlenül, hogy szalonkázás közben igen sok vizi csibére talál az ember, és a kutya ennek szagát szivesebben fogja fel, mint a szalonkáét. A vizityuk repülése igen lassú levén, könnyű lelőni. Ilusa ennek is ehető. Bezáromhosszura nyúlt értekezésemet*)azon óhajtással, hogy a t. szerkesztőség azon tervét, miszerint az országgyűlés elébe a vadásztörvény sürgetését illetőleg „sürgetési kérvényt" kell köröztetni, ne ejtse el a t. szerkesztőség, hanem aláirás végett köröztesse minden ismerősebb sportsmannel. S z a 1 a y Imre. *) Azt hisszük, hogy magunkkal együtt olvasóiuk is szivesen olvasnának mentől több illy értekezést, ha még egyszer illy hosszú volna is; — s azért szárnyas és kiilönöseu vizi vadjainkról az alsó és felső Tisza vidékéről is szivesen vennénk illy részletes értekezéseket. Szerk.