Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-06-10 / 16. szám

JUNIUS 10. 1870. VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. 145 zó és parlament székhelye s fővárosa Felsö-Canadá­nak, pompás házsorokkal s élénk kereskedéssel, melly gőzhajózás és vasút által kapcsolja a távo­labbi helyekhez (Ritter: Geogr. Lexicon és Berg­haus : Chart of the World). WjMt-tép. Közlési dij : "25 kr. egy ritkitatlan borgis sor helyéért Eladó lovak: Egy pár 1 6 markos barnapej 7éves herélt, mélt. br. Bánffy Dániel ur méneséből, egész hibátlan, tüzes, da azért jámbor, páros magas járású, erős, uemes kocsilovak eladók. Bővebb értesitést L. L. tulajdonosnál Reszegén, u. p. Piskolt. Egy 10 éves pej kaneza, 15 markos, Nonius állami fedezőméntől hágatva, eladó. A kaneza igen derék szép anyaló, ménesbe való, de hámban is jól jár még. Ivadékai igen csinos, erős csikók. — Állomása Tarna-Mérán, Almásy Vincze ur istállójában (u. p. Heves). Ára 300 frt. o. é. Két világos pej herélt, 16 m., 7 éves, magyar fajú, jól betanított és hölgyek számára al­kalmas csinos kocsilovak, mellyek már városban is használtattak és tökéletesen baj nélküliek. Áruk 1000 írt o. é. Láthatók Zetényben, 7 mfdnyire To­kajtól (u. p. Király-Helmecz) gr. Klobusitzky János istállójában. Egy dupla ponny, deres kaneza, nyereg alatt és kocsiban egyaránt alkalmas, 200 forintért eladó Előszálláson D.-Földvár mellett Finkmány Justus ménesmesternél. Eladandó fogatok: Keczer Miklós ur négyes fogatja, 2 pej és 2 sga, keresztbe fogva, 15 m. 1' magas 6 és 9 évek közt; igen jó menők. Bővebb értesitést a tulajdonosnál Kassán. Házőrzőül kerestetik egy nemesb, nagy faj eb, a s z.-b ernbardi, new-foundlandi, vagy d á n-d o g g fajból, melly legalább 7—8 hónapos, del — 1 '/ 2 évesnél nem idősb. Ajánlatok az eb részletes leirása, ára és a szállí­tás legkönnyebb módjának megjelölésével e lapok szerkesztőségéhez. Eladó. CSÁRDÁS, 6 éves deres „Hack" apja bábolnai arabs „Asslan", a. erdélyi kaneza 14 m. 3 b. beta­nított hátas ló ; ára 300 frt. Közelebbit Reál-tanoda utcza 2. sz. I. emelet. Ő Felsége május 12., 17. és 18-án a neubergi hegyeken (Steierország) 10 db fajdkakast lőtt, s igy az idén összesen 16 darabot. Gr. Starhemberg Camillo, ki múltkori említésünk szerintaz idén 37 dbotlött, ezzel együtt 13 idény alatt 338 fajdkakast ejtett el. Idei első kakasát április 22-én lőtte Felső Ausztriában Wildberg környékén ; május 2 kán reggeli 3'/2—6 óráig hat kakast lopott és közülök ötöt ejtett meg. Hg Schwarzenberg Ad. József csehországi vadas­területein május 2 5-kén rekesztetett be a fajd-vadá­szst, mellynek eredménye 92 siket- és 19 nyirfajd­kakas lett. Leoben környékéről irják : gr. Wrbna az idén 9 db fajdkakast lőtt; panaszkodnak továbbá, bogy a sokáig tartó hó miatt nagy kár esett az őzekberi, s hogy az or-vadászat veszedelmesen terjed. Hasonlót imák Alsó-Ausztria és Morvából is. A parasztság egészen belebelondult a vadászatba, s csakhogy passióját tölthesse, szegényes községi vadá­szataiért, hol 2 — 300 nyúlnál több nem tenyész, 6 —800 frtot is elkér, csakhogy a szomszédos földes­urak a törvény által szabott bérbevevéstöl elállja­nak. Nem adhatván ezt meg az urak, a község sa­ját emberének adja át névleg felügyelet végett, több­nyire a községi csősznek ; ez azonban egy kevés pá­linkáért, dohányért félre fordul, s boldog boldogtalan vadász. Még most aprilisben is ott hasal egy csapat falusi legény a mesgyén, s lesi a nyulat. Pedig az 1849. 7. törv. czikk szerint (ausztriai) illyenkor nem volna szabad vadászni, hanem hát a törvénye­ket mai nap, ugylátszik, csak az tartja meg, kinek tetszik, megtartásukra azonban senki sem ügyel. B. M. J. szakállas-zerge vadászatra megy. (Humoresk.) (Folytatás.) II. Zsiga unokaöccs is vele megy. Elvesztve mindent, a mivel bírtam, Nagyságodat csak most ismerem fel. (Sever, Normában.) — Valóban kedves bátyám, soha, de soha sem fogom feledni, milly nagylelküleg szabaditál ki a manichaeusok hálójából. Tout est perdu, sans l'hon­neur. De ideje is volt ám. Igen, most megvallom. Csak még egy nap, s én a pisztolyhoz nyúlok. A bárónő elhalaványult. — Ugy ? — viszonzá a báró. — No én meg most még inkább sajnálom azt a roppant összeget. A „Pompes funébres" még azon összeg kamatainak felébe sem került volna. — János, az istenért! — vágott közbe a bárónő szemrehány ólag. — Ejh, mit. . . A ki még 28 éves korában is képes olly ostobaság elkövetésére, arra nézve jobb, ba . . . — Kedves bátyám, ne kimélj engem. Jó nagyné­ném jelenléte ne zavarja gondolatmeneteidet. A nagy vihar nem vonul el gyorsan Grondez moi á votre aise. Megérdemeltem. Fájdalom, borzasztó morális congestióval is. Kereskedés- és vállalatokba elegyedtem , mellyekhez kereskedelmi kitanultság szükségeltetik, s ez erénynyel soha sem birtam. Nem vagyok Kinsky, sem Zichy, sem Tieby, sem May­ran, ci-devant Mayer Kajetan, s a mint mindez okos embereket nevezik. Hanem hát tout est fini. Más ember akarok lenni, erkölcsös bőrbe öltözöm, s eszesen fogok működni és gondolkozni. Talán még szentté is avatandnak. A kilátás megvan reá. Igen, kedves bátyám, uj, jobb élet kezdetén állok. Adós­ságaim nincsenek, sem viszonyaim, sega lovaim, sem hitelem, sem pénzem, ... de van bátorságom, mint egy Columbusnak, mint egy. . . . — Jó, jó, de hát a dologra, Zsigmond. Mit szán­dékszik most tenni, mylord ? — Róbert bácsi talált számomra a belügymi­nisz'eriumnál helyet. Az a jó bácsi. Havonkint száz forintot kapok tőle, ha jó barátja, Sch. püspök ő atyasága gyóntató-levelét felmutatom. Mondják, hogy igen szigorú uri ember. — Annál jobb. — Jogász vagyok, három évig mint államhiva­talnok becsülettel szolgáltam, tízszer voltam az iro­dában, engem elő kell hogy mozdítsanak, a társada­lom néhány befolyásos, éltes hölgyei, a kikkel gyak­ran whisteztem, a King-Charles-jökre sonátákat csi­náltam, a tűzbe rohannának érettem, s általuk, mint bizonyos valaki, ugy én is osztály-igazgató lehetek, sőt talán néhány év múlva képviselő . . . — Az abderitáknál. — Oh, édes bátyám, ahhoz nem sok kell. Hisz már egy, rangomból való nagy államférfiú, az izé, ugyan hogy is hivják no, a neve Sz. . .-szel kezdő­dik,. . ugyanazt mondá. Politika, állam- és népjog, az európai államrendszer története, a birodalmak statistikája, mindezeken néhány hét alatt en bloc és en detail keresztül esem, szeretetreméltó vagyok, valamennyi potentát és potentátnö szivét megnye­rem, szükség esetén még olly arezot is vághatok, mint gróf K . . ., szorgalmas tudok lenni, mint egy szolga, s mar tanulmányozom is az Andrássy-féle hangjegyeket. Nehéz munka. Hanem hát az éti ked­ves, szeretetreméltó nagynéném sem fog engem el­hagyni. — Ertem, öcsém. Hanem erről majd később be­széljünk. Mikor kezded uj pályádat ? Az államnak ugyan nem igen mernék szerencsét kívánni a fogás­hoz , mellyet veled tett. Belügyminisztériumunk úgyis . . . — Bátyám! . . . Kímélje meg uj állomásom mél­tóságát ! — mondá az unokaöccs comicus pa­thoszszal. A báró és bárónő eluevette magát. — Bolond ! . . Hát mikor jön el a pillanat, mellyben szerencsések lehetünk téged. . . — Újévkor azon ponton fogok állani, mellyről a világot sarkaiból kiemelendem. Róbert bátyám gon­doskodott rólam, hogy a világi tévelygéstől megóv­jon. Asztalánál mélyen bepillanthatok az egyházi di­plomatia és dogmatikába, s aprés le diner egy feje­zetet fogok olvasni a bácsinak a bibliából. — Ez a leczke csak hasznodra válhat. Jobb az, mint napjaink némelly izlés- és szellem-zavarásai. Különben is tanácsolhatnám neked . . . — János ! — vágott közbe a bárónő mosolyogva — hiszen te Zsigának főamnestiát adtál. — Nem ér az semmit. A megkegyelmezettek soha sem térnek jobb útra. Különben feltételeimet ismeri. — Semmi segély. Elválás asztaltól és palotától. Keserű számkivetés. Oh, édes bátyám, nekem olly jó emlékező tehetségem van, mint egy zsidó rabbi­nusnak. De nem akarok többé ingadozni a Dagy tet­tek küszöbén. Te a hegyekre mégysz. Oh, mint sze­retném ama szép hegyeket még egyszer látui. Mond­ják, hogy már roppant hó boritja. Szeretnék még egyszer tombolni az erdőkben, fegyverrel kezemben. Hisz a hegység úgyis az én hazám. Gyönyörű terü­letet béreltél ki. Jól ismerem. Hanem nagyon kivan merítve. Ott minden állampolgár egy-egy vadorzó. Valóságos bicskások. — Már érzem elő-izét. De a kellő intézkedést is megtettem már. — Bátyám, te a jelen idényben nem mehetsz ma­gad Hátszegre. Valami előadhatná magát. Én ottho­nosabb vagyok a hegyek között, jobban tudom, mint maga a vadász, hogy mire vagy képes. Nekem ki­sérnem kell téged. Nemde, kedves néném ? — Igen, János, nyugodt leszek, ha Zsigát mel­letted tudom, — viszonzá a bárónő. — Ujabb kísértés, — mormogá a báró. —- Bátyám, a mint irtad, az ifjú Békási csak Le­hány nap múlva fog Hátszegre érkezni. 0 még nem ismeri ki magát, s igy csupa idegenekre kellene ma­gad biznod. Lidi is. . . . — No hát isten neki, jer velem — viszonzá a báró kelletlenül. — A kellékek t szedd rendbe még ma. Egy egycsövű puska rendelkezésedre áll. Más­formát nem tűrök. Most magam vagyok a vadászat ura. Karolina, ugy hiszem, a leves az asztalon van. AUons. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents