Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-05-10 / 13. szám
116 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁ RT IUS 20. 1870. Jegyzetek a löjegyz é|k h e z : 1) Gácshoz : Az 1869. év vadászat és észleletek szempontjából igen érdekes volt; mult évi januárban alig láttunk havat, a tél rendkivnl gyönge levén, a vadnak kedvezett annyira, hogy jóllehet még sokfelé vadászhatunk, mindamellett már január 15-én a Kékkő, Gács és vilkei urodalmakban, miután a nyulak bagzásnak indultak , a vadászat beszüntetett. Február elején gólyák, bibiezek, mindenféle egyéb vándorok, vadgalambok köszöntvén be , a barázdabille, mint a szalonkák előőrse, is megjött, de a tavaszi szalonka-idény, ki tudja mi okoknál fogva, nem volt kielégitő. April- és májusban, miután itt siket- vagy nyirfajd nincsen, nem ismervén a dürgés élményeit, hevélyeit, unalmamat két igen hizott őzbakon hütém; jártam egyébként baglyom társaságában, derűre borura több rendbeli kunyhóimat. A jókor beállott tavasz daczára, miután márcziusban rendkívüli hideg volt, a nyulakban nevezetes csökkenést tapasztaltunk, foglyok azonban, mint a kimutatás is mutatja, szépen szaporodtak, volt is mit lőni; julius- és augusztusban azon megjegyzést kell tennem, bogy a foglyok már juliusban anyányiak lévén, olly szilajak és annyira izgatottak voltak, s ezen tapasztalásomat a „Jagdblatt" európaszerte beadott tudósításaiban is igazolva találom, bogy a fentebbi körülménytől eltekintve, az eredmény sokkal szebb leve. Octobcrben fel-fel jártam az uradalomnak vadaskertjébe, hallottam szarvasaink rigyetését, de lövéshez nem juthattam, a csapost testvérem volt szerencsés elejteni; dám- és fővadunk, azt hiszem, 60 dbig szaporodott már. Fáczánaink valahára szép jövővel biztatnak, e tavaszon 40 tojós lett a pagonyokba szállítva, azaz magunk teleltetésének eredménye. Nagyobbszerü vadászataink novemberben tartattak meg, az uradalmaknak csakis úgynevezett határszéli pagonyai vétetvén igénybe, mint mondám, a nyulakban a mult évi maradvány és a nyári tapasztalt észleléshez képest csökkenést veszünk észre. A dúvadnak minden neme csökkenést mutat, vájjon a személyzet több szorgalmában vagy más miben rejlik ennek oka, megmondani nem tudnám. Egy öreg vadász. Vedró'd, F.-Diószegh és N.-Megyer. — Ott, hol még pár évtized előtt mocsáros, posványos hely volt, most a leggyönyörűbb fáczános díszlik, a gazos rétségek keresztül-kasul árkokkal láttattak el, mellyek a felesleges nedvességet felfogták. Nedvességet kedvelő fák és bokrok ültettek el, mellyek rövid idő alatt olly siirü lombozatot képeztek, hogy vadnak és vadásznak valódi gyönyörűség e buja növényzet közt letelepedni. A házi ur szives vendégszeretetéből alkalmunk volt itt pár év előtt egy nagyszerű vadászaton jelen lenni, hol a fáczánok mint a méh-raj, olly sürün repültek fel fészkeikből. — Némelyek olly szelídek, bogy a diószegi nagy parkban, mint a csibék ugy futkároznak. A szerk. 3) Gr. Esterházy A. uradalmaiban igen sok a menyét, melly kis állat aránylag a legnagyobb kárt okozza, s nemcsak a nyulat, fáczánt, foglyot, fürjet, és ez utóbbiak tojásait pusztitja, hanem van rá eset, hogy a fiatal özet is megöli. Ezen kitöltött rovatok mutatják, milly elhanyagolt állapotban van nálunk a vadtenyésztés, mert a felső rovatok alatti urasági birtok csak mintegy ötödrészét teszi az alábbi ugyanazon községi birtokoknak, és ezen ötödrészen majd hatszor annyi vad tenyész; igaz, hogy sok költségbe kerül e vad— de nem tartása talán, lianem megvédése az orvadászok és munkakerülő tőrözők ellen, kik a madarat éppen fészekülés idején, a nyulat pedig poczkos állapotában zavarják leginkább, s olly vakmerően űzik mesterségüket (minden suhanez szabadon tarthatván fegyvert) bogy a mult Januárban is Cseklészen egy tetten kapott orvadász az uraság kerülőjét 10 lépésnyiről ugy meglőtte nyulgöbeescsel, hogy ha fellábol is, örök koldus lesz belőle. Dobsinához: Bányaváros, i8,000 cat. holdnyi rendezett vadászkerülettel; a határ V3~ad része felváltva 3 évig tellyesen tillalmaztatik, 2/s-ad része ellenben aug. 1-től február 15-ig nyitva van, de csak városi polgárok részére ; ezért számitom e határt a r^idezett vadászterületekhez, bár a vad-óvás (Wildschütz) s kivált a vadtenyésztés (Wildhege) sok kívánni valót bag^. (A fentebbi adatok Dobsina város főbírája és erdömesterétől valók.) Csetnek : a csetneki urodalom esetnekvölgyi része 30000 kat. hold rendezetlen, bár bérben tartatt terület A lőjegyzék hiányos, mert csak magam, néhány ismerősöm s néhány erdővéd jegyzetei után állítottam Ö3sze. Özekből, fajdakból s kivált nyulakból — nem jogosult vadászok, lesipuskások s vadorzók legalább a kimutatotthoz hasonló mennyiségűt lőhettek el. A fentebbi területen még vagy 34 vadgalamb, 1 vadmacska, 1 biuz és 1 vidra (ez utóbbiak a Csetnek völgyén) lövetett. Sz. B. Gát, april 25. 1870 Tiszt, szerkesztő ur I Medvevadászatra kirándult s becses ajánlatával hozzám utasitott angol bécsi követség két tagja: Mr. Frederic Saint-John és Captain Sir Cathard urakat, kíséretükben Wagner, hg Eszterliázy-féle erdészszel, tegnap örömmel üdvözöltem, de ebbeli örömöm közé némi keserűség is vegyült, miután jövetelükről előre nem levén értesitve, bokros elfoglaltatásaim miatt szives meghívásukra vezénylőjük nem lehettem, mindazonáltal mint e vidéki ismerős, gr. Schönborn Ervin beregmegyei erdészeti főtisztsége, Hoenig felügyelő, M e 1 c z e r J. erdőmester, s a sport terén magának annyi érdemeket szerzett P o 1 i f k a Alajos fővadászmester urakhoz ajánlám, egyúttal megállapítottuk, hogy az első kisérlet a medvékre Beregmegyét északkeletről köritö s Marmarossal határos rengeteg erlök közt fekvő Szolyva vidéke s annyi nimródok előtt kedves emlékű úgynevezett T o s z t i és V i c s a völgye leend, hol mult évben is pár napi vadászat alkalmával gróf Hoyos, gr. Lamberg és Kutschenbach ezredes által hét medve ejtetett el; s hol az 1853-ik évben ő Felsége a király is, magyarországi kőrútjában szintén nagyszerű vadászatot tartatott s nagy mennyiségű nagy vadat lőtt és lövetett. — Mint ma értesülök, vendégvadászaink a nevezett erdőtisztség kíséretében a helyszínre érkezvén, a vadászatot meg is kezdették, hegy minő eredménynyel, még nem tudom. Utóirat: Mr. Fr. Saint-John legközelebb, mint monda, Albániából jött, hol egy szép medvét ejtett el. — A bécs-pest vasútvonalon pedig most egy 500 frtos fegyvere oroztatott el. Sz. R. * * * Medvevadászatra kirándult angolainknak hamarabb kedvezett Diana istennő, mint nekünk a hír meghozatalában különben serény Fama , mint az tisztelt levelezőnk ujabbi szives tudósításából kitetszik : Elkésett telegramm! Tisztelt szerkesztő ur! Örömmel értesitem, hogy Beregmegye Szolyva táján eső Szinyák hegységekben f. hó 25., 27. és 28-án három medve ejtetett és két bocshajtás közben fára menekülvén, elfogatott. Az egyik medvét Mr. Frederic Saint-John, a másikat Captain Sir Cathard ejtette el; a harmadik pedig 14 golyót kapott s sürüen atlyukgatott bundáját még tovább vinni igyekezett, mignem egy mérnök vadász által fejbe lövetvén, beadta a kulcsot. Egy másik reudkivüli nagy darab, melynek bocskorai 14 hüvelyk hoszszúk és 10" széles átmérőjűek voltak, a hajtók közt szerencsésen átmenekült, miután ezek e roppant nagy vadat nem merték visszaterelni. A vadászat holnap folytattatik. Angol vendég-vadászaink pompásan tudják gázolni a hellyel-közzel még övig érő nagy havat. — Wagner vadász, a bécsi angol nagykövet : Lord Blomfield részére most szállította erre át az elfogott két kis rabot, s mire soraim a t. szerkesztőség kezeibe kerülnek, a két fiatal maczkó már Bécsben lesz, vagy talán inár Anglia felé folytatják korán megkezdett világ-utazásukat. Szeretném látni, minő bámészkodást tesznek majd a marmarosi bérczektöl annyira elütő La Mancha csatorna átvitorlázásánál. (Láttuk a két kis matyót, igen derék ficzkók s a legjobb egészségben vannak, hanem a fakctrecz rácsozatát ugyancsak vékonyítják. Szerk.). Reménylem, hogy azon helyzetben leendek, hogy e vadászat részleteit a „Vadász- és Versenylap" közönségével bővebben megismertethetem. . Gát, 1870. april 30-án. SZENKÓSZKY REZSŐ. Ő Felsége idei első siketfajd-kakas-vadászata. A szokatlan bosszú ideig tartó, hódus és kemény tél, melly vadállományunkban tetemes károkat tett, esak az április utolsó felében beállott szép meleg napok hatása alatt kezdett tűnni, midőn is az előhegyekig- fekvő hótömeg is olvadván , igy a már hoszszabb idő óta nászra készülő siketfajdok diirgésihelyei is megközelithetök lettek , mit előbb hó-czipökkel sem sikerült volna. Az ez időben éjenkint jelentkező fagy azonban melly a liókérget törékennyé és recsegővé tette, igein megnehezité a vadásznak a kakasok megneszezését, s igy azok ineglophatását igen kétségessé tette. Uly körülmények között szánta rá magát a nemes vadászat minden nemében olly kitűnően jártas legfőbb vadászurunk, Ö Felsége, az úttörő szerepére, és az 'emiitettük igen kedvezőtlen talajviszonyok daczára is, a Kreutzbergen szorgalmas dürgésben jelzett kakas szabályos megejtésére. April 22-kén, éjféli 1 órakor érkezett meg Ö Felsége, Krieghammer őrnagy és szárnysegéde kíséretében a payerbachi vasútállomásra, honnan reggelizés után indultunk el a Kreutzberg megmászására. Útközben az őrnagy ur elvált tőlünk s az Edlachwald magaslatának tartott, hol, mint erdőkerülőim előtte való napról jelentették, szintén egy diirgö kakas tartózkodott. Gyönyörű szélcsendes éj volt, mellyre ugyan kissé hűvös, de szép regg következett. Ó Felsége , bár reggeli 3 óra előtt felérkezett a kijelölt liely közelébe , mégis már mind a két kakast buzgó concertben hallotta egymással; egyúttal azonban minden óvatosságát is össze kellett szedni, bogy a fagyos, ropogós havon teendő szökellései neszével el ne árulja magát, mi Ó Felségének olly gyors és ruganyos testalkatása segítségével pompásan sikerült is, s pár perez múlva az első kakast lőtávolra beérve, bár ez kappogását félbeszakita, az alig szürkülő világosság daczára is azonnal ledurrantotta. Egy hálapillantásból álló csendes köszönetet küldtem a még csillagoktól ragyogó ég felé a szerencsés lövés láttára, mig egy pacsirta a dörgés által éji nyugalmából felriasztva, dalolva és trillázva emelkedett a magasba. Ezután minden idővesztegetés nélkül a második kakas keresésére indultunk, s még teljes dörgésben fel is találtuk őt egy kevés csalittal benőtt vágásban, egy magánosan álló fenyő ágain. Hogy azonban ezt is szerencsésen meg lehessen közelitni, abban nagyon Tamás voltam, ez a mindinkább világosodó regg és ropogó hó mellett lehetetlennek tetszett; Ö Felsége gyorsasága és körültekintő ügyességének azonban, melylyel a talaj itt-ott kínálkozó előnyeit felhasználó, sikerült e vigyázó állat éberségét is kijátszani, és alig 20 perez múlva egy második lövés hangzott a reggeli csendben , melly vigan dörgő kakasunkat is leszállitá szellős mulató helyéről a fagyos hótalajra. Egy báromszoros vig juhé! — tört ki s dörgött végig a begyeken a szerencsés lövés láttára mindkettőnk kebléből, mibe csakhamar az erdő felébredt szárnyasainak százszoros hangú concertje vegyült vig reggeli dallam gyanánt. Megtekintvén a pompás zsákmányt, Ő Felsége további rendelkezései közt visszafordultunk s útközben találkoztunk Krieghammer örnagygyal, ki szintén szerencsésen elejtette kakasát; egy másikat pedig útközben, véletlen bukkanván reá, meglőtt; ennek keresésére indulva, beközelitettük ugyan egypárszor, de lötávolnyira nem juthatván, ott hagytuk, s Ö Felsége után siettünk, ki reggeli 7 órakor már ismét útban volt Bécs felé. Reichenau, 1870. april 24. FUCHS KÁROLY, (A J. Z.). föerdész.
