Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-06-20 / 17. szám

JL'NWUS 20. I860. VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. s minden pikkelybe egy aranygyöngy van betéve, a kigyó szemeit berakott gránátköve esk é k képezik, melyek igen eleven kinézést adnak az állatnak. Az egésznek kinézése fölötte kellemes benyomást tesz, és Kirner ur ezen sokak által megszemlélt fegyverrel a legmagasabb körökben is bnzditó tetszést aratott. Még néhány napig marad Pesten, és Kirner ur servitatéri boltjában megtekinthető. O. A. Kecskeméti táj- és vadászrajzok Gftmitry Frigyestől. (Folytatás.) Az ötvenes években, midőn még csak a kegyelteknek s kincstől duzzadozó zsebiieknek jutott a szerencse lőfegyverhez juthatni: vidékünkön annyira elszaporodott az itt honos vad , liogy csekélyebb mérvű körvadászatainkon is alkalmilag 60 — 80 darab nyul esett el ; egyes kopászataink erdeinkben 20 — 30 darab nyul elhullását eredményezték ; egyetlen vizslász képesítve volt pár óra alatt 15 — 20 darab foglyot, olykor 6 — 7 darab tapsifülest elejteni; hát még az akkor felkapott, senki által sem akadályozott tőrözés, hány darabot nyújtott át naponta az enyészetnek V S hová jutottunk vadászatainkkal a legújabb időkben ? Volt rá eset a mult év telén, hogy egész napi körvadászataink egy nyulat eredményeztek. Alakítottunk akkora kört, liogy pár órába került összehúzódnunk, s a bezáródó körben egyetlenegy nyul sein mutatkozott. No, de hagyjunk fel a jeremiadákkal! Annyi, mint való, hogy uj vadásztörvényeink alakulóban vannak, és mi e téren is bizton nézhetünk szebb jövőnk elébe. Tessék, vadirtó barátom, az e tekintetben! jövedelem-csiiiálásuál is, az egyenlőség, szabadság és testvériség magasztos fogalmát a törvények korlátain belől keresni, nem pedig, mint. eddig történt, önfejiileg felkiáltani: „ha Péternek szabad szenvedélye kiclégitésciil s nemesebb irányban vadászgatni, ép úgy szabad Pálnak is üzleti czélból — ha neki ugy tetszik — vadászatai után vetni magát, s majd ha a vad ily eljárás mellett teljesen kiirtva leend hatáj rainkban, akkor se nekem, se neki; de igy legalább „az egyenjogúság" eszméje diadalát iilendi meg." Köszönöm szépen ! Egyébiránt, ha gondos elöljáróságunknak a vadpusztitás meggátlására ezélzott üdvös tervei, saját hibáján kiviil, a kegyes óhajtásuk közé nem soroztaitok volna, kétségtelenül áll az, hogy ma már vadhiány miatt nem panaszkodnánk. Szolgáljon adatul e tekintetben az 1858. évi május 3 1-kei egyetemes tanácsi határozat., mely az akkori megyefönökséghez jóváhagyás végett felterjesztetvén, elintézése ugyanott, „ad calendas" hagyatott fen. Mennyire tapintatos eljárást küveteiidett az elöljáróság már akkor is e tárgy körül, érdekes lesz magát. a határozatot áttekintenünk, mely következőleg hangzik: „A kecskeméti határban vadászatnak bérbeadása, a felolvasott kiildöttségi vélemény és ellenvélemény folytán ujabbi tárgyalásra nyújtván alkalmat, az egyetemes tanács figyelembe vévén azt: hogy egyes birtokosok, a kik t. i. tilalmazandó részbe esnének birtokaikkal, némi jogsérelmet vélnének az elvileg elfogadott feleliatár tilalinazása által, nehogy azoknak ok adassék hacsak képzelt sérelmük orvoslása végett is felsőbb helyekrei folyamodásokra ; de meg, minthogy igenis valószínű, miként ha az erdők és nádasok, mint legtöbb vadászati élvezetet nyújtó helyek, tilalmaztatnának, a síkföldeknek azokhozi csatolásával sem fognának nagyobb haszonbért eredményezhetni: ennélfogva határoztatik, miként nagyrészben csak a város saját birtokai tilalmaztassanak és adassanak haszonbérbe; nevezetesen a város minden erdei, a közlegelök s azokba eső minden erdők, habár magánosokéi volnának is, minők a Ballószegi, vágójárási kivétel nélkül; a Belnyomás ; Nagy- és Kis-Nyir ; Kis-Talfája ; Nagy-Talfája ; a Szentkirályi erdő, továbbá a Szent-Lörinczi erdő s a Szent-Lörinczi egész birtok*) ; a szikrai, ágasegyházi, Bugacz-monostori közlegelök, nádasok és minden e pusztákbani erdők, kivévén a matkói haszonbéres földeket és erdőt. Minthogy pedig ezen közbirtokok a város határának csak '/

4 : részét teszik ; különösen pedig, minthogy Borbás, Szentkirály, Alpár puszták mint váltság alatti beneficialis városi birtokok — miként fentebb mondva van, a Szentkirályi erdő kivételével — tilalmazás alá nem esnek : ennélfogva az elősorolt tilalmazandó községi birtokrészek nem felében, hanem egészben határoztatnak tilalmaztatni és haszonbérbe adatni, és pedig következő renddel : I. Kerület. Ballószeg, mintegy . . . . 13,915 cat. Ágasegyházi közlegelőkés nádasok 14,091 „ II. Kerület. 210 hold. Nagy-Nyír Kis-Nyir Nagy-Talfája Kis-Talfája Szentkirályi Belnyomás Szikrai járás T3 bp 3 28 202 81 728 3749 6901 Összesen 11,899 11,899 „ „ III. Kerület. SzeDt-Lörincz i 11,523 „ „ IV. K e r ü 1 e t. Bugaez-Monostori közlegelök, erdők, nádasok .... 9702 n n *) Herc7.es Coburg birtoka, akkor még Kecskemét város ha•zonbérletében, most azonban magán-bérnbk használatában Mindössze 6 1,130 cat. hold. Ugy-e bár, csinos teriiletecskék egyenkint s jelentékeny nagyságú vadásztérek összeségbeu, melyek felett a városi hatóságnak czélja volt tilalom s bérlet tekintetében rendelkezni. — De lássuk csak a haszonbéri tervezetet is, melyből kiderül, hogy az elöljáróság jogi szempontból s a jelenkor igényeinek is megfelelöleg, ezelőtt már tiz évvel kellőkép járandott el, lia felsőbb helyen érvényesíthető intézkedéseit. A szerződés pontozatai következők : 1. A vadászat haszonbérlője csak oly egyéniség lehet, kinek személye ellen erkölcsi és politikai szempontból kifogás nem tétethetik. 2. A bérlet ideje 5 évre tiizetik ki ; az árverési összegnek 10

u/

(,-ja bánatpénzül az árveréskor azonnal letétetvén, az összeg az utolsó évi haszonbérbe fog tudatni; különben pedig a haszonbér félévenkint előre fizetendő. 3. Bérlőnek magának is csak a törvényszabta időkben lehetend vadászni. 4. A bérlő, vadászat tekintetében, a vadásztörvények ótalma alatt élvezendi jogait. 5. A bérlők saját felelősségük terhe alatt, a vadászatrai ügyelet tekintetében kötelesek tanult, vagy legalább szakértő vadászokat tartani, s ezt a hatóságnak tudomására juttatni. 6. Bérlő köteles mind az öt évre kiszámítandó összegek erejéig teljes biztosítékot nyújtani. 7. Minden tilalmazási s kitáblázási költségek kizárólag bérlöt terhelendik. 1865. május 29-én a városi képviselet közgyűlés által újból felevenittetvén a vadászat tilalmazási s bérbeadási ügye, azon módosítással: hogy az egész városi külső határterületnek fele vétethetnék ugyan tilalom alá ; de egyes lakosok haszonélvezetét csorbítani nem akarván, a közgyűlés csak a községi erdőkre, legelökre és tiszai rétekre terjesztő ki tilalmi határozatát; azonban ebbeli intézkedésének sein birván foganatot szerezni, f. é. mart. 1-én a vadászati ezen ügy jóvahagyás és közliirrétetel végett a minisztériumhoz, fentebbi értelemben, rendeltetett felterjesztetui. • Ennyit elmondani szükségesnek véltem oly végből : liogy igazoljam, miként a botrányosságig vitt vadpusztitás tenyere már évek előtt figyelmessé lön városi hatóságunk, és hogy nem rajta mult, miszerint legalább is egy egész évtized mentve nein lön a vadirtók duló hadától. E kitérésem miatt azonban bocsánatot kérve, viszszatérek buczkásainklioz, mint kedvezőbb körülmények között nem megvetendő vadászesélyeket nyújtható vadászati helyiségeinkhez. Sivatag buezkásaink fentebb is emiitett kisebbnagyobb, néhol azonban holdakra terjedő mélyedéseikkel s dombormagaslataikon kuszadékos tömör bokrozataikkal, habár kedvező és nyugalmas tenyészrejtbelyekiil ajánlkoznak is, mindazonáltal zegzugaik között nem honos a fő- és nemes vad, s szerintem egyesegyedül talán csak dúvadaink : a farkas és a róka volnának felemlithetök: de ezek sem vadászati, lianem kiválóan tenyészeti szempontokból érdemlik meg, liogy e helyütt legfölebb is liarántékosan megemlékezzünk róluk, miután sem cserkészeten éberségük s rendkiviil gyanakvó természeti ösztönüknél fogva meg nem lephetök, sem kopóink által a homok omlékonysága miatti csapa vesztések következtében sikerrel meg nein hajthatók ; de lesvadászaink ernyedetlen buzgalma s férfias kitartása sem vezethetne kivánt eredményekhez, jól tudván azt, hogy e vadfajok a kopár és tápnélkiili homoktengernek körvonalain kiviil fekvő sikpuszta birtokainkon keresik és találják fel éhiik csillapítására a megkívántató tápanyagokat, és pedig julinyájaink- s tanyásszárnyasainknak nem ritkán tetemes leapasztásával. Örömnélküli tehát e minden tekintetben zord tájakon a lét tudata ; egyhangú a vadász elete. Szinte jól esik neki, midőn a vaczkaikhan meglepett tapsifülesek mindig egyforma s zajtalan fekszökéseit egy-egy véletlenül begázolt fogolvfalka dörgésszerü fölrebbenése megdöbbenti s vérét gyorsabb keringésbe hozza. A nyul tehát és a fogoly e vidékek egyedüli honosa vadászati élmények tekintetében, és igy nincs okunk tartani attól: hogy közönségesen apróbb göbecsekkel töltött fegyvereink mellett esélyek fordulhatnának elő, melyek kitűnő czéllövészi ügyesség daczára is, komolyan zavarba hozhatnának. A körültekintő gondos vadász azonban nálunk is ellátja magát futókkal, ha golyókkal nem is, — oly czélból : hogy a puszták beutaztával lia túzokra, vadludra vagy darvakra találna bukkanni, erösebb töltény segélyével kedvező lövéshez juthasson ; télen pedig, főleg nagy hóesések alkalmával, a pusztákat bebarangoló farkasra is rápürkölliessen ; de nem ritkán, a sikon kapott kisebb vadnak távolsága szintén igénybe veszi, liogy göbecset cseréljünk. Egyébiránt Gr. Lázár Kálmán állítása szerint*) homokbuezkáink között fészkel az arany-sas is (aquila heliaca, imperialis), s természetbuvárlati indokból méltó a lövésre. Részemről nem tagadom e nevezetes orvmadárnak vadonabb buezkásaink közötti fészkelését; mindazonáltal be kell vallanom : eddigelé nem tapasztalam. Ismerjük azonban igen jól a gyakran látottat ; mert a midőn és a hol dögvész uralg, mindenkor közelben tartózkodik; de le-lecsapa futó nyúlra, s időt nyerve a viaskodáslioz, leveri azt és falánkul üli meg a tort szerencsétlen áldozata fölött, inig a süldő nyulat erős karmaival légbe ragadja, liogy kicsinyeinek vigye, vagy látatlanul felkonczolhassa. Eletemben csak egyszer — igaz, hogy tüzetesen soha sem is jártam vadászata után — évek előtt lőttem egy gyönyörű példányt; mogorva, rideg tél közepén, tölgyes erdőszélen, az úgynevezett „öreg-nyirben" — melynek dclnyugoti s nyugot-éjszaki oldalát szintén nagyszerű, most már többnyire nyárfa-iiltetvényes homokbuezkák környezik — hol a legmagasb fák egyikének legfelső esnesán párostól gunyasztott s megfoghatatlan otrombasággal várta be egyik fatörzstől a másikhoz történt ovatos lopódzásomat, mignem a tölgyet, melyen ült, vagy 40 lépésnyi távolságig megközelítőm. Ekkor azonban mindkettő felemelkcde'k s a hozzám közelebb eső, egy pár rövid kört vágva fejein fölött, a fák csúcsait mindinkább kezdő túlszárnyalni. Ezt látva, félteni kezdőin a lőtávlatot; fegyverem eldördült és a sas csaknem függélyesen, de kiterjesztett szárnyakkal, kóvályogva esett lábaim elé. Nyúlra vadásztunk akkor s puskáin 0 göbecsre levén töltve, köziilök kettő érte a inadárkirályt: egyik mellén a vastag húsba fúródott, másik a balszárny legvégső csuklóját törő. Három napig élt még, de sebje halálos volt. Ebből az a tanulság, liogy apróbbféle göbecsesel is sikerül olykor nagyobb vadat lepuskázni, habár az ilyszerii czéliitést legtöbb esetben koczkáztatott lövés eredményének kellisbevallanunk. Szóljak-e még, közbevetőleg, egykét sajátságos esélyről, melyek pusztáink csendes ölén s sivatagaink elzártabb fészkeiben esetleg talán mégis meglephetik a vadászt s oda készthetik, hogy vadásztáskájában nagy hirtelenséggel golyók után kapkodva, a inegtaláltakat, aprós göbecsre töltött fegyvere töltényei fölé, minden tétova nélkül csőveibe bocsássa, még ha rá sem érne többé azokat fojtással leszorongatni. — Bocsánat, nem hátultöltőkről beszélek. Mi e tekintetben még ina is az ó-világ emberei vagyunk. *) „VaSA-iz- .ja Verieuylap"lS<>2. évi folyam 2)5. 17*