Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-06-10 / 16. szám

JUNIUS 10. 1809. VADÁSZ ÉS V EKSEXYLA P. Hg. Turn Taxis id. sg. in. Transylvania« 16S f. tulajd 1 Gr. Károlyi Gy. id. sg. m. Büszke 168 f gr. Szápáryl. 2 Gr. Eszterházy M. 6é. f. k. P Ii i 1 i p p 108 f gr.

Bamberg 3 Doetsch ur 5é. sg. k. T h e F u u n y M a n 1 68 f tulajd. 4 Gr. Nádasdy F. id. p. in. Patkó . .Gansfőhad.O Gr. Esterházy M. 6é. p. k. Vulcan 108 f gr.Esterh. M. 0 Doetsch M. ur. id. sg. k. Limerick 168 f hg. Salin. 0 Gr. Szápáry Béla D i g i t a 1 i s 168 t'. gr. Metternich0 Bánatot fizettek : gr. Szápáry B. és hg. Thum Taxis egy-egy aláírásért. Visszahozattak : Coquette, Hiinstmann Sister, Endsleigh, Ulphus, Hortobágy, Hamilton és Coup d Etat. Az indulásból Transylvanián két hosszal vezetőnek vált ki, nyomában az Esterházy lovak. Az első sövénynél Limerick vonakodott az ugrástól, lovassa végre még is áteröszakolá, de a 3-iknál ismétlésbe esvén — esélyét veszté. Gr. Metternich Digitálissá! elbukott, baja ugyan nem lett s ismét feliilt, de későn, hogy még a versenyben résztvehessen. Ezalatt Transylvanian a vezetést Vulkanuak engedte át, mely azonban az utolsó előtti akadálynál eltért a pályáról ; Transylvanian hevesen követve Büszkétől — minden erőssebb biztatás nélkül tetszés szerint nyert, mig ellenfele fáradtan másodiknak ért be. Transylvanian SZÍVÓS aczélos conditióbau van, és sok reményt nyújt Badonbe ; a futam után gyönyörű látványt volt, apró erei mind kidudorodtak, teste fénylő hab. Tulajdonosa a legkellemesebb lovak egyikének mondja ; ugrik, repül minden hajtatás nélkül, csak ereszteni keli. — Büszke egyik lábát kissé ínegeröltetettnek láttuk. MiätW®;®?, Kecskeméti táj- és vadászrajzok Gömöry Frigyestől. A „h o 1 1 á k

u irója Göinör megye felsőbb részéből, a „Vadász és Versenylap" mult évi folyamában közlött eredeti vadászrajzai által, a vele rokontartalmú, szak- és tájismertető s vadászélményeket kedélyesen ecsetelő közlemények során egy adattal ismét közelebb vitte szent Hubert híveit azon alapos meggyőződéshez : hogy a magyar irodalom e nemét is — vadászirótársaink közreműködése mellett — a külhoniak színvonalára fölemelhetni nem tartozik a lehetetlenségek körébe. Ez utóbb érrintett körülmény tetté érlelé bennem is az akaratot, miszerint terhes gondjaim s nagy felelősséggel járó tisztviselői elfoglaltatásom daczára, évek után ismét tollhoz nyúljak s ínagyareredetii sportirodalmunk érdekeit, csekély örömhöz mérten, koronkint előmozdítani törekedjem. *) Felötlő lehet azonban t. olvasóim egynéinelyike előtt, hogy jelen közleményem bevezetéseiil, több hasonérdekü s jeles tollal irt czikkek közöl ép a hollákra bivatkozám. Megmondom miért tevém ezt. Mert eszmelánczolatként állithatni vélem : hogy nekünk, e vidékbeli alföldieknek is vannak holláink, melyek sajátlagos vadászatainknak csakúgy érdekes színhelyei. Igaz: hogy ezek nem az egeket mérő Kárpát hegycsoportulatainak sziklabérczei, melyek őserodetii fenyveseiket hellyel közzel lerázva nyakukról, ott kékellenek az ismeretes hollák óriási mérvekben. A mi holláink nagyszerűségben nem mérkőzhetnek amazokkal, a teremtő erőnek csudaszerüsége nem ragadja meg a kebelt a magasztosság oly fokáig itt, mint amott; de azért roppant terjemii sivatagjaink hullámzatos magaslatait szemlélve, nem lehet, hogy bensőleg fel ne kiáltsunk : ezek is egyik nagyszerű müve istennek az örökké munkás természetben, s ezeket is bizton nevezhetjük „kopasz" homokhegy oldalaknak, melyek fenyegető rémként terülnek el tisza- dunaközi vidékünk dús növényzetű rónaságain ; mert a miként rég letűnt, ifjúkorom re*) Tisztelt olvasóinkon kivül a Szerkesztőség képes leginkább méltányolni a politikától az unalomságig saturált világban az illv életfnssitő részvét becsét; s köszönet kifejezésünkhöz agy hUszök minden derék vadász olvasónk készséggel csatlakoz* Szerk géuyes álinai között e tárgyra vonatkozólag „a puszták kór ója" czimü beszélyemben nagy igazán elraondám : zaharai sivatagok e pusztarészek , enyhítő források nélkül, melyeken keresztül ha a gyalogos, augustusi hévnapokban egyenes utat vesz s magát jó eleve itallal el nem látta, nyelve szomj miatt szájához tapad, epedő ajkai megrepedeznek: mert árnytalan kepár útjában agyvelejét a nap lángsugara fúrja át, lábai alatt a homok ég, a tojás is megsülne felületén s nem talál szomját csitítni egy ital vizre. Elmondani, hogy a homok nagyszerű utazásokat tesz a kikelet sivító szeleinek iszonyú szárnyain. Alig jelölhetsz meg itt egy porhadó dombot ina, melyre holnap, korány hasadtával bizonyosan rátalálj. Felkerekedik a szél parancsára s megszakadozott sárga fellegdarabokban más- helyre vándorol, képezni uj homokemelvényeket, oldalaiknál mély üregekkel, melyek azután az úgynevezett alföldi homokbuezkákat képezik. Még aggasztóbb helyzetbe juttatók őseinket e sivatagok, midőn a törökpusztitás Kecskemét határait is kérlelhetleniil feldúlva, minden növényzetétől, jobbadául minden erdeitől, élő gyümölcsöseitől megfosztá, hogy ne lenne a mi a hoinokáradatokat jótékonyan felfogná s müveit földek elboritását lehetőleg megakadályozná. Jellemző e tekintetben egy, a helybeni reform, egyház levéltárában őrzött török irat 1678-ról, mely igy kezdődik. A budai kincstár alá tartozó s Pest homoksíkján fekvő Kecskemét város házainak Rainadán hó elején majdnem fele, az ott lakó keresztyének haszontalan istentisztelete helyéül szolgáló két templom szinte, harangostól együtt leégett stb. Tehát Pest homoksíkjának nevezik, honunk egyik legszerencsétlenebb korszakában Kecskemét város tűzzel vassal letarolt vidékeit; azonban évszázadok újrateremtő hatalma másként állítja elénk ma e minden irányban dúsnövényzetü vidékeket; de azért, a mely részeken terméketlen sivár homokbuezkáink mértföldekre terjedő kötetlen telepjei áradoznak, ott a fentebb mondott értelemben, ma is gonosz hatásnak tudnak lenni a közeli vidékekre nézve. Engedtessék meg nekem a fentebbiek igazolására Hornyik János jeles történészünk következő adatait *) fölemlítenem: „Régibb századokban a délnyugotról éjszakkeleti irányban dühöngött homoktenger mily nagy ostora volt nemcsak vidékünknek, de tüzetesen a a város területének, kiáltó bizonyítványokkal találkozunk : 1802, midőn a föpiacz közepén, most leboltozva levő nagy kut építtetett, két ölnyi mélységben itató-vályú, karámsövény s nagy mennyiségű birka vagy kecske tőzeg találtatott ; 30 év előtt, a mostani korona kávéház belső telkén, Király Sándor polgtársunk építkezése alkalmával, az alapásatás mintegy másfél ölnyi mélyében kemencze és katlan, benne hamuval találtatott : Mária utczában, az úgynevezett „homokon" legmagasb helynek mutatkozik a 325. szám alatti ház, jelenleg Baracsi József szűcsmester birtokában, ki ott neliány év elöttt kutat készíttetett s a közönségesnél bővebb vizii I860 év nyarán, e kút vizszine a földszintől öt ölnyi mélyben volt, benne a vízmagasság l" 1'; e kut ásatásakor, midőn folytonos siványhomok területen haladnának, öt öles mélységben katlant, bögrét, egész tyúktojást és egy vasvésöt találtak stb. De ugyan e történészünk a következőket is mondja **) és pedig igen helyesen: „Ha kisebb vagy nagyobb térképet, mely Pestmegye, Magyarország vagy egész Európa területét ábrázolja, figyelemmel végig tekintünk, Magyarország kellő közepén Kecskemét vidékét legtisztábbnak, legfehérebbnek, itt a rajzot légritkábbnak meglepetve tapasztaljuk, mire az avatatlan néző, ki Duna Tisza közének csak homokbuczkáiról, Kecskemétnek nagy területéről s szélesen terjedő pusztáiról hallott, e várost valamely balvégzet által ide a puszták homokára kárhoztatottnak mondaná ; mi ellenben, kik ez áldott vidéket ismerjük s múltját kutatjuk, e fölött máskép nyilatkozunk. E déliránytól nyugatnak éjszakkeletig homokos föliiletii, azután televéuyes barna földterület, mely sem tartós esőzésben a növényzetet ki nem pálitja, sem huzamos szárazságban a terményt el nem aszalja, áldott egy vidék : minden honos vetemény, gabnafaj és gyümölcsnek édene ; homokos legelőin gulyák, ménesek és nyájak paradicsoma. E vidéknek sokat *) Kecskemét város története 1-ső kötet ISI. lap. **) Kecskemét város története 2-ik kötet I. alatt. kellett szenvednie, hogy a térképen oly tisztává legyen, és ha Kecskemét körül ma is fenálló pusztatemplomok diiledékeit láttuk, beismerni fogjuk mikép e helyzetet itt a 150 éves török uralom idézte elő." Igenis: sokat kellett e vidékeknek szenvedniük, a minőknek korunkban —> hacsak ismét valami tatárjarasfele vandalismus, mitől ég óvja meg a nemzetet, keresztül nem ront sokat szenvedett hazánkon — többé kitéve nincsenek ; mert a gazdászati ipart, a gyümölcs és szöllötermelést, páratlan szorgalmit, értelmes magyar népünk oly virágzásra einelé már : az erdészetnek pedig gondos elöljáróságunk, tetemes közköltség ráfordításával oly lendületet adott, miszerint általuk a város közvetlen közelében létező belterületi homokok nagyrészben elannyira megkötvék : hogy nem uralkodhatik felettük az alföldi síkságokon féktelenül dühöngeni szokott vihar a város belterületi vidékeinek eltemetése fokáig. Már pedig, ha az orkán felviharzik síkjainkon, iszonyú rombolásait tekintve, túlhajt minden emberi fogalmon, mint például az 1859-iki, mely a helybeni reform, egyház rézburkolatu magas toronyfedélzetét, mint valamely korhadt póznát a főidre terité ; kéményeket döntött le, házfedeleket tépett szét, kapukat, kerítéseket rombolt össze, s gazdag termelésű, mint egy 3900 holdat tevő szőllőinkben, a kedvező időjárással száz meg százezereket évenkint behajtó nemes gyümölcsfáink gyökerestől kiforgatva, jelentékeny mennyiségben hevertek szerteszét a nagyszerű elemi pusztítás szomoritó adataiként : sőt emberélet is esett áldozatul. De nincs uralma a lég romboló hatalmának külső pusztabirtokaink helyhez kötött százados buezkasivatagjai felett oly nagyszerűségben, hogy azokat ősi talapzataikból kiforgathatná s teljesen szétszórhatná. E kúpalakú homokhegyek tetőzetei ugyanis, s itt ott lejtői is, a természet által mostohán bár, de mégis csak be vannak növesztve holmi összesugorodott csenevész nyárfa, bozontos törpe nyir, néhol pedig egyegy nyomorék vadkörtvély s görcspupjaiban kolduskint nyavalygó pálmabokrokkal ; valamint hézagosan s tarka vegyületben : csipke, galagonya, kökény, majd ismét gyalogfenyö és borovicska foltozatokkal, melyek szórványos tönbjei, ha a sivatagok olykori áradásaitól a közel szomszédos földeket egészben meg nem menthetik is, de annyiban mégis hathatós végpontokul szolgálnak, hogy a háborgó elem rakonczátlankodásait némileg korlátozva, ezáltal a távolabbi vidékek, ujabbi időkben e homokömlényeknek kevésbé vannak kitéve. S e roppant homokteriiletek azok, a melyek terméketlenségük által tűnnek fel. Az anyag, melyből állanak, nagyrészben úgynevezett „szarkatapodta poszahomok," a tiszta siványos részek pedig a buczkaoldalakban, ha a szél a felületi könnyű homokot róluk elsöpri, igen apró csigahéjakkal boritvák. Emberi ész és kéz sikertelenül fordítaná a mező- vagy erdögazdászati ipart e sivatagabb részekre ; különben pedig a hol e buezkák szegélyei a termőföldekkel határosok, s a menyiben némi termőképességgel bírnak, ültetvény nyárfákkal csakugyan el vannak látva. De a ridegebb buezkák mélyedései, helyesebben mondva öblözetei is általánvéve hasznavehetetlenek. Vadsás, bogáncskoró, katáng, idétlen haraszt, kutyatejbe, árvacsalán, elvétve egykét silány ökörfarkkóró s napégette tüskebokor sárgásbarna színezetben borítják azokat, s noha e búbánatos növények az apróbb fajú vadnak főként deres ősz és száraz téli időszakokban meglehetős rejthelyül-, a betévedt marhának pedig szorult helyzetében tápszerül szolgálhatnának : mégis tapasztalat szerint elfordul tőlük minden élőlény, kivéve talán a közelgő vihar ellen e helyekre terelt juhnyájak otromba királyát, a gubnnezos fülest, mely az ilynemű kórózatokkal is váltig beéri. Fentebbiekkel kapcsolatban érdekesnek találtuk még, a természet ellentétes összeállításaként azon különös jelenségeket fölemlíteni, hogy sivatag buezkásaink közvetlen közelében csaknem kivétel nélkül mindenhol s egynémely vidéken több száz holdra terjedöleg, mintegy versenyezve nagyszerűségben, ott nyúlnak cl a büzhödő mocsarak rengeteg nádasaikkal s hinárszövedékü zsombikos medreikkel. Ilyenek a pálii pusztai kolontó, bugaczi-, monostori-, ágasegyházi-, benei-, matkói-, pákai stb. mocsarak. Ezek részletesb leírását azonban még csak vadaszati szempontból sem adandóm e helyütt, minthogy ko16*