Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-06-10 / 16. szám

78 JUNIUS 1(1. 1869. rábbi közleményeim c tárgyat már tüzetesebben is elemezvén, ismétlésekbe esni óvakodom, s csakis, ha majd egyes vadászesélyek emlékjegyzeteire kerüleud a sor, térendek vissza e gyönyörtelen vadasokhoz. S most már e tájrajzi vázlatok után megkísérlem kietlen buczkásainkat, mint a maguk nemében saját­ságos ugyan, de azért, bizonyos időszakokban eléggé érdekes vadásztereket ecsetelni. Sajnos, hogy a jelenkor nem képes már nekem alkalmat nyújtani eléggé érdekes vadászesélyek le­írásához, s ugy vélem, legalább a vadhiány miatti gyakori nyilvános felszólamlások oda mutatnak: hogy mások is a korlátlan vadirtás következtében mindinkább gyérülni kezdő egyes kirándulások s társasköri vadászrendozések, tehát a nemesebb érte­lemben vett vadászati élmények nélkülözése miatt lépnek fel oly ritkán az irodalom e nemét gyámolí­tani. Mert, hogy a rendőri közegek, jelesül a mi nagykiterjedésű puszta birtokainkon, a legjobb aka­rattal sem képesek, mégcsak a főkapitányi hivatal ré­széről évenkint pontosan kihirdettetni szokott tenyész idei tilalmat is teljes érvényben fentartani, ez már tudvalevő dolog; annál kevésbé lehet a jelenlegi alkotmányos értelmezés szerinti jogviszonyok között tüzetes és a kor igényeinek megfelelő vadásztör­vények létezése nélkül — erélyesen odahatni : hogy a tilalman kiviil eső időkben számtalan közép és alsóbb osztálybeli munkabíró, azonban d o 1 o g k e­v ii 1 ö polgártárs, az állami közérdekek rovására, cserbe hagyva iparát, kézmiivét, napszámosságát, egyedül a vadászat utáni keresetre ne szorítkozzék, ki ezen üzletnél, miután egyél) fáradság s tcstierö a napontai gyalogláson kivül nem igényeltetik, köl­tségek pedig — ha csak a por és göbcesnek arány­lag igen csekély árát nem tekintjük — épen nem merülnek fel, váljon nem természetes c hogy a kér­lelhetetlen vadirtó ezen állapotot igen kényelmesnek találja. (Folytatjuk.) A bagoly-lesről. Gr. Forgách 8. a „Vadász cs Versenylap" ez évi 14. számában élénk színezetű czikkben emlékezik meg kedvencz n a g y sn bolyáról (Strix Bubo), melyet bagoly-kunyhójánál évek során át használt vsai-madárként. Legyen szabad nekem a gróf ur czikkéhez még néhány kiegészitö adattal hozzá járulnom, mint oly vadásznak, ki a sport c nemét szenvedéllyel űztem, s különben is kiváló gondot, fordítottam a baglyok, eine méltatlanul üldözött állatok, életének tanulmá­nyozására. A természetbúvárt, értelmes erdészt, rnivelt gaz­dát és sportmant kivéve, mindenki egész elkeseredés­sel üldözi a baglyok minden faját, holott mint tudva van, azok az egy nagy suholyt kivéve (mely a vad­állományban tetemes károkat okoz), a leghasznosabb madarak közé tartoznak ; ámde azt kevesen tudják, hogy minő barátságos, mulatságos, tanulékony és hü állatok. Igaz hogy sajátságos alakúk, éjeli kalando­zásuk s átalán rejtélyes életmódjuk miatt az előíté­letes emberekben oly nagy visszatetszést keltenek maguk iránt, miszerént még megkísérteni sein merik tartásukat, hisz c s u v i k j o k éjjel megszóllalna, s hogyan vinnék ők maguk házukhoz emez élő-halál­harangot ? Persze a természetbarát ily elöitéleteken tul teszi magát S annak gazdag jutalmát veszi. Tapasztalás után beszélek. En tartottam minden hazánkban élő bagoly fajt, s bő alkalmain volt őket tanulmányozni, mit a legna­gyobb örömmel tettem, mivel eme szárnyas macskák, mint Vogt nevezi, vagy talán helyesebben mondva : a szárnyas világ emo majmai, a legmulatságosabb lények közé tartoznak. Legbutább a m o e s á r i fülhöncz (Strix Brachyotus) a melynek mozdulatai lomhák, szögle­tesek, s értelme fajrokonai között legkevésbbé ki­fejlett. Az erdei bagoly (Strix a 1 u c o) szintén lomha, de értelmes, tanulékony és rendkívül hü. Ur. Brehm Itajnold barátom egyet 8 — 9 nap alatt annyira meg­szelídített, mi kép az hívására vállára röpült s a táp­lálékot kezéből elfogadta. A nép előtt annyira gyűlölt Csuvik (Strix noc­tua) halál in a d á r, a legkedélyesebb, legértelme­sebb és legügyesebb valamennyi között. Ez valósá­gos „Clown" a baglyok között, s a legepésebb em­bert is képes megnevettetni boliócz magaviseletével s változatos állásai által az állatfestőnek a tanul­mányozásra bő alkalmat nyújt, a mint azt a német származású lűves londoni festő Wolff fel is hasz­nálta, kinek c s u v i k-csoportjai valódi remekmü­vek. E madár, melyet az clöitélct oly szomorú je­lentőségűvé tett, maga az élő jókedv: mindig de­rült, mindig tud valami ujjat feltalálni, mivel önma­gát, cs kedvelt gazdáját, kihez kutya hűséggel ragaszkodik, mulattatja. Majd összevonja magát, hogy csaknem labda alakúvá lesz, azután szentes­kedö képpel, félig' hunyt szemekkel veti félre nagy fejét, azután fontoskodva jobbra, balra facsarja nya­kát s oly képet vág, mint egy magát nyugdíjra mái­rég érdemesített ezottbs bureaucratai antiquitás ; de már a jövő perezben kidiillesztctt szemeit összevonva, ravaszai kacsintgat a szemlélőre, mintha mondaná : „majd ki fogok én rajtad" De ime egy pillanat s az elébb gömbbé görnyült állat hosszura kinyúlva, véz­nán áll előttünk, mint a minőnek Petöfy kiéhezett kalandorját képzeljük, s a hasonlat annál nagyobb, mivel madarunk is megtartja humorját, s a mint fe­jünket búllintjuk, hajlong jobbra, balra; sőt ha kü­lönös jókedvében vau, bukfenczet is hány. Ilyen le­gény a c s ii v i k. E mellett milyen hasznavehető a lesen ! Xo de fő czélomhoz térek, mi nem lehet az, hogy gr. F. S. czikkét kiigazítsam, lianem saját tapaszta­lataim nyomán kiegészítsem. Mindenek előtt magáról a bagoly-kunyhókról szó­lok. Több régibb német vadász munkában melegen ajánltatik oly bagolykunyhó állítása, melynek alapja kőfalazva van, lőrésekkel bir s gyeppel fedve ; a nagy suholy pedig ennek tetejére állíttatik. Ez czél­szertitlen : 1-ször : inert a lövésznek elég szabad tért a lövésre nem engedvén, röptében egy vadat sem ejthetünk el, csak is a fölgalyozottakat; 2-szofi: mivel baglyunk jelzését nem látva, nem t u d h a t j ii k in i közeledi k. 3-szor : mivel csalni ad arunkat nem láthatjuk, s igy nem védelmezhetjük a dühösen reá csapó sólyom ellen, minek következtében könnyen áldozatul eshe­tik kedvencz állatunk. A gr. F. 8. sövény-kunyhóját sem tartom czéb szeriiuek, és pedig tapasztalat után szólva, mert nein soká felismerik az okos ragadozók s óvatosan kerü­lik. Ebben rejlik annak oka véleményein szerint (nem pedig a ragadozók nagy inérvü apadásában) hogy a gróf évről évre kevesebb eredményt birt fel­mutatni. En a bagoly-lest következő módon gyakoroltam. A földbe 3 — 4 láb mélységre 1'/ 2 öl széles gödröt ásattam, körülötte 2­löpököt verettem be, i 2',,, lábnyi távolságra czö­íelyek 1'/»— 2 láb magasra nyúltak a föld szine fölé, s teljes fedélzettel boríttat­tak be, mit aztán gyeppel könnyeden takartattam el, baglyomat pedig 8 —10 lábra a kunyhó előtt állí­tottam fel. Ennek elöniiyei voltak : Először, hogy álva, ülve, szabadon lőhettem, bár mely oldalról jött is a madár. 2. Baglyomat, veszedelem esetén oltalmazhattam, s a mi legfőbb, jelzését láttam. Ismétlem, ez volt legfőbb előnyöm, mivel hosszú tapasztalat után mindig tudtam, mi közeledik. Ha varjak jöttek: baglyom fejét jobbra balra facsar­gatta, hunyorgatott, füleit hegyezte, összehúzta ma­gát, s ha több oldalról kerülgette a károgó sereg, hasra feküdt; ha nagyobb ragadozó madár jött, erő­sön csattogott csőrével s hanyatt vágta magát, kife­szített csődökkel karmait fegyverül készítve várta he a rácsapó ellenséget. Ha sólymot vett észre, rendkívül nyugtalan lett, menekülni akart, tollait felborzolta, csattogott, összehúzta meg ismét felfújta magát, a mi mind pár perez miivé vi lt. Megemlitcm ínég azt is, hogy az orvmadarak nyá­ron át szívesen tartózkodnak frissen lekaszált rétek közelében, mit felhasználva, gyakran rejtőztem a mezőn egy boglya mellé, a mely előtt, czölöphöz kötve, felállítottam baglyomat. Kísérleteimet csak­nem mindig több vagy kevesebb siker koronázta. Végre az ellátást illetőleg ínég csak azt jegyzem meg, hogy baglyunk legalább minden héten egyszer tollas vagy szőrmés állatot kapjon eledelül, és hogy mindig elég ivó és fürdő vize legyen, mivel az csak régi előítélet, hogy az orvinadarak nem isznak ; tapasztalatom szerént vízhiánya miatt máj- vagy giimö bajban vesznek el. Gr. LAZÁK KÁLMÁN. Vegyes, A boroszlói versenyekben találkoztak az idén a pesti és bécsi gyepen megfordult lovak először a po­roszországiakkal. — A 600 ruthen távolságú ni e g­nyitó-versenybeii: Honesty (135 f.) és ^lira­flora (126 f.) — első és másodiknak értek he gr. Henckel A. Bonnie Falkton nevű id. heréitje és Ra­jewszky ur id. p. ménje Fauconberg (ap. lord. Fau­conberg) ellen, 2 perez 46 mp. alatt. Gr. Festetich Irish Queen nevü kanezája nem jelent meg. — Az 1500 tall, állaindijjat gr. Renard János ismeretes Glossog raphe rje 122 font teherrel a pálya kétszeri körülfutása mellett kemény küzdés után ve­hette el gr.Henckel A. Auburn nevii p. ménjétől, melly 130 fontot vitt. — A boroszlói Oaks ver­senyt Bessy Giles (125 f.) nyerte tetszés sze­rint gr. Renard I g n a t i a nevii 3é. p. kanezája (,105 f. a Ignoramus a. Sweet Katie) és Gr. Henckel A. Lavine (105 f.) nevű sga kanezája ellen. — A Frigyes Vilmos d i j b a u gr. Renard János „Edelweiss" nevii p. k. (Ignoramus csikó) győ­zött egy nyakkal csak gr. Henckel H. Sexagon p. ménje ellen, melly szintén Ignoramus fia. — Mellőz­vén itt a tisztek versenyét és az Oscar által nyert 500 talléros 3 évesek versenyét, még csak az U n i o 11­clubb 2-ik oszt. 500 talléros dijját emlitjük meg 600 ruthen távolságra, melly Önkénytes rész­vétele által legérdekesebb reánk nézve, Jiár a hires II a r ni a 11 a ii (122 f. gr. Renard) és Moavija (125 f. gr. Henckel A.) ellen csak harmadiknak érhetett be. — A sziléziai lovas egylet Steeple­Classe-jében Maubeuge hadnagy lett győztes „Eas­ton" nevii p. heréitjén ínég' más három versenytárs ellen. Rama, mint a II. 151. hallomás után irja, a lajtháu túli országos ménes számára vétetett meg apalóul. Jó árau kelhetett el, mert gr. Rozwadowszky előbb tanácsosnak tartotta, hogy az ausztriai tenyésztők aláírásaikkal biztosítsák, mi meg is történt; 3 évre 100 írtjával 30 kauezát biztosítván számára fedezésre. Etelka, a Tolna megyei hajós-egyletnek tulajdonát képező, egyenesen Angliából hozott és Blanka vala­mint Margit versenyhajókkal egy mértékű négyeve­zös versenyhajó — áruba bocsájtatik. — Megtekint­hető Pakson Bernrieder László ur házában. Részlete­sebb felvilágosítást ad a szerkesztőség. Egy eladó paripa. PEPITA, ap. Little Harry, pej. k. 15 ni. 3' 1"; ára 500 ft, csendes és jól van lovagolva. Vadászatra igen használható. Bővebb értésitést kaphatni Palm X á n d o r állatorvos urnái. p. Rakainaz. Szent Mihályon. Szerkesztői posta. Br. Ny. Gy. alezredes urnák K B A múltkor ajánlott, s lótenyésztési viszonyainkra vo­natkozó czikket óhajtva várjuk. Gr. Z. J. urnák X A versenyek szünöfélben levén, majd a külföldi vadászatoknak is több helyet engedhetünk. V. i. urnák Kassán. Koronkénti becses megemlé­kezéseit igen köszönjük ; a küldeményt jövő szá­munkban felhasználjuk s jövőre is kérjük folytatását. A jelenleg már pár évig tartó s mindent absorbeáló politikai izgatottság hihetőleg íniiiélelöbb megszűnik már, midőn vadásxsportunk is sokkal élénkebb leend. Szerkesztő társuk : Keve József Sárkány JánTFiT PEST. 1869. NYOMATOTT A'/. „ATHKNAEUM" NYOMDÁJÁBAN. LajjtulajUonos: ózv. Bérc zy Ká roly né. Felelás szerk.: gr. Lázár Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents