Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-01-10 / 1. szám

6 Vadász- és Verseny

lap. pedig, kik néha nagyon is elhamarkodva azt mondanák: „jó a puska, de nem sül el" megfordítva csak annyit mondunk, hogy: „hiányos töltény mellett a legjobb puska sem sül el." Kirner J. Halászatunk és a mesterséges haltenyésztés, i. Napjainkban igen fontos nemzetgazdasági kérdést képez az egésséges és olcsó tápanyagok előállítása, mellyben ismét nem kis helyet foglal el a haltenyésztés. Csak pár évtized előtt ki gondolt volna erre Magyarországban, azon Magyarországban, mellyről egy század előtt a tudós Marsigli gr. azt mondta hazánkról irt jeles természetrajzi munkájában, hogy : „a' Tiszában majdnem annyi a hal, mint a viz." Es ma már hova jutottunk ? Az ország minden részéből egyaránt azon panasz hangzik, hogy a'halaknak oly nagy szűkében vagyunk: mikép a halászok nem képesek a piaezokat ellátni a napi szükségnek megfelelő szállítmányokkal. Ennek két oka van, és két tényező képzelhető, melyek által a bajt orvosolni lehetne. Első oka a halászok kapzsisága, kik a tilalom idejét tekintetbe nem véve, a pillanatnyi haszonért ugy szólva egész tőkéjüket gondatlanul és lelkiismeretlenül elfecsérlik; másik : hogy a vizek szabályozásánál tekintetbe nem vétetett a haltenyésztés nagy, nemzetgazdasági fontossága. Azon két tényező, moly szerény véleményünk szerinte bajon segithetne, mindenek előtt a helyi viszonyoknak megfelelő halászati törvény behozatala, és a parancsoló szükséggé vált mesterséges haltenyésztés okszerű mivélés'é. egymástól végképen meg nem válunk, midőn aztán az illető asszonyságnak is szabad tetszésétől függ",' férjhez menjon-é ismét, vagy ujabb házassági szándékaival fölhagyjon?" A házassági köteléknek illy könyed definitíoja után elhatároztam : hogy ez életrevaló szokást saját hasznomra forditandóm,"s kijélölém a biró előtt azon gyönyörűséges indus hajadont ragyogó fekete szemeivel, a kit feleségemmé tenni óhajték, s megbizám őt, hogy kéröképen lépjen föl nevembon minél hamarább, néhány pénzdarabot pedig fáradságéi) gyanánt azonnal markába nyomtam. Mindjárt másnap reggel meghozá az örvendetes hirt az én derék küldöttem, hogy a családnak, de sőt magának a mennyasszonynak sincs összekelésünk ellen kifogása, és hogy a szertartást, mihelyt akarom, megtarthatjuk. Határidő gyanánt ugyanazon napnak délutánját'jelöltem ki, s megkértem szószólómat, hogy a szertartáshoz bamuszpalotámból ő vezessenA kijelölt órában még is jelent ő iinnepiesen öltözködve, — az az: hogy nadrága fölé tiszta inget öltött; — hivatalos méltóságának jelvényével, ezüstgombos hosszú bottal köszöntve be hozzám, s ünnepélyes ábrázattal vozetett el engem rézszinü menyasszonyomnak kunyhójához, mcllynok küszöbén fogadott bennünket áz egész család. Beléptünk és szokás szerint köszöntök 1 Megkísértjük ezen négy pont bővebb illustrálását. Az első pontot alig világosithatná meg valami jobban, mint a „Somogy" czimü lap mult év decz. 1. számában: „A balatoni halászat" czim alatt megjelent czikk, melyből a következőket vesszük át: „Emiitettük már egyszer, hogy a Balatonból, mely egykor valóságos halforrás volt, kifogy nem egyedül a nemes hal, hanem még a garda s, melyet pedig a tihanyiak ezelőtt egy tizeddel nem is hálóval fogtak, hanem ugy mertek —- lapáttal. De nem is csudáljuk mi ezt. Nincs az a határ, hol a compossessorátus, a mesterember-osztály, a polgárság együtt és egymásután üldözi a vadat, — mely ily bitang volna, mint ez a mi szép tavunk. Egész nyáron, ősz és tavaszon át az iskolás gyermek itt szigonyozza, liorgászsza ki magát; ellepik a Balaton partot, mint a vadludak. Ezt a mesterséget követik a nagyobbak is, azzal a különbséggel, hogy ezek összemászkálják az egész Balatont; leeresztik az állóhálókat száz és száz helyen, melyekbe a hullám beleveri a halat, s még ezenkiviil keritő hálóval is éj-nap egyiránt dolgoznak. Nincs itt ünnep, nincs itt éjszaka, szünidő ; a hal-ivásra semmi gond! Boldog és boldogtalan neki esik, mint a Csáky szalmájának s űzi mesterségét; ott hagyva sokszor még az aratást, a legsürgősebb munkát értté. Ez a pusztitás még nem volt elég! Meghozták a tiszai halászokat, a Balaton ezen valóságos vad-orjait, kik tudják járását, természetét a halnak, s ez levén mesterségök: örökös vadászaton vannak. Az apró halakat, melyeket régi halászaink visszaeresztettek a vizbe, — fölszároegymást, mire leendő ipam csupa szeretetreméltósággal néhány pohárka mescallal (magn e y-torzsából készített pálinkával) vendégelt meg. Végre kívánságomra a szertartás kezdetét vette, mellynek folyamában minden önmegtagadásomat, minden komolyságomat elő kelle szednem, hogy ne nevessek , avagy az ellenem irányzott követeléseket vissza ne utasítsam. A biró fövegét leemelte, és mi jelenlévő férfiak ezen példát fölhivása következtében utánozók. Némi rövid mormogás után, mellynek valószinükép imádság gyanánt kelletett szolgálnia, jelt adott a biró menyasszonyom apjának, mire ez folyvást mormolva, magát lábaim elé vetette, s kezeimet csókjaival halmozá el ; aztán felállt, átkarolt egyszer jobb, egyszer bal felöl, homlokomon és számon csókolt, többszörösen keresztet vetett s szent József tiszteletére, kinek nevét viselé, egy p e ss ó t kért. Megtöröltem számat s átadám a kivánt pénzt. Most a szertartásmester utasítása szerint rajtam volt a sor. Ugyanazt kellett cselekednem, ipam uram előtt hódolatomat térden állva kelletett kifejeznem s névpatronusom tiszteletére ismét egy pessót fölajánlanom. Ezen szertartás ismételtetett még a nászasszonynyal és a menyasszonynyal is, miközgatják; vagy a nagyon kicsinyeket leöntik garmadákban a partra, s otthagyják; melyekből évek múlva száz és száz mázsa lett volna. A tenyészhelyeket körülfogják s midőn legjobban ívik e vagy ama halnem, — akkor üldözik legjobban. Nincs menekvés ! nincs pihenés. Ez az oka aztán, hogy most hetekig elhalásznak, mig ogy darab fogast foghatnak, melyből évekkel ezelőtt 2—30,0 mázsát húzott ki egyszerre a keszthelyi vagy kenesei halászcsoport. Ez az oka, hogy a fogas mázsája 80 frtra emelkedett, s a Somogy, Zala és Veszprém megyékben lakók legfeljebb — panoramában láthatják festve. Semmi rendőrség; semmi felügyelet; lopja a bánya kincsét mindenki, kinek kedve van rá." Mi, daczára annak, hogy a balatoni halászat jelentőségét méltányoljuk: az idézett czikknekmég sem tulajdonitottunk volna olly fontosságot — ha az abban jelzett barbar módoni halászás csak is ama vidéken űzetnék; de tulajdonítunk azért, mivel hü képét nyújtja annak, hogy miként járnak el, saját érdeküket nem értő halászaink országszerte! Hazánk jelen halszegénységéhez ép oly, talán még nagyobb mérvben járult a vizek szabályozása. Sokszor hallottam már: hogy a halak száma azóta szállott alább a Tiszában, mióta e folyón gőzösek járnak, mivel az azok által vert hullámok parthoz csapódva, az oda letett halikrát tova mossák. Ez a hazai halfajok életének nem ismeretéből származó tévedés. A legtöbb hal faj ivás után sekélyes vizet vagy nádas partokat keres fel s oda teszi lo ikráját. Ily természetes költöhelyeket képeztek az öntések a Tisza szabályozása előtt; ben különféle szenteknek újra meg újra p e ssókat kellett áldozatul vinnem. Miután a szertartásnak ezen részén keresztül estünk, a biró elébem lépett, valami litánia-félét mormolt, de változtatott refrainnel, a mennyiben minden szent név után a szokásos „könyörögj érettünk" szavak helyett, mint valamelly árverező a becsértéket — „egy pessot!" kiálta, mellyet — minthogy senki sem adakozék, — mindannyiszor én nekem kellett megfizetni. Kinek tulajdonát képezék aztán mindezen kegyes adakozások: máig sem tudom, mindazonáltal könnyű volt észrevennem , hogy a községnek fö-fő tisztviselője mennyegzői szertartásomnak ezen részét nemcsak nem veszi közönyösen, de sőt lelkesedésre gerjeszti őt, annyira, hogy azt kelle gyanítanom, miszerint adományaim általa azért fogadtatnak olly édes-örömest, mert őt illetik. Midőn pártfogómnak aztán többé egyetlen szent név sem jutott már eszébe, fiivegét fejére téve, egész hivatalos komolysággal tudtomra adá, hogy ezennel boldog férj vagyok, mellynek örömére az egész család az ö kíséretében a t i e n d á b a (korcsmába) megy, hogy az uj házasok egészségére jót hörpentsenek. Eltávoztak, s én fiatal vad feleségemmel magamra maradtam. Leheveredtem a gyékényes padlóra s bátortalan kis galambomat magam mellé vo-