Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-01-10 / 1. szám

3 Vadász- és Versenylap. tetemes anyagi áldozatot, liogy azoknak czélszerübb, kellemesb összeállítást adjunk, de mind hiába! A V. es V. lap mult évi 18-ik számában egy Stanton puska rajzát találtuk, melynek gócz-rendszere tetszenék ugyan, azonban a zárat módja, mely a tusa körül fekvő s jobbra tolandó kulcs által történik, felette lassú. K ényelmesbben sikerült nekünk ezen zárt egy függőlegesen fek*ő kulcs által pótolhatni, mely kettős villarugó által ismét előbbi eredeti helyzetébe visszahuzatik, mihelyt a csövek felnyittatnak. Ezzel olly pinkát késziténk, melly elegáns alakja és szép szervezete által általános tetszésben részesült; azonban nem csak ezen czél elérésére valánk kénytelenek nagy áldozatokat hozni, hanem még tölténye miatt is tömérdek tanulópénzt fizettünk. Minden igyekvés daczára szint' lehetetlen volt oly töltényt találni, mely külső terjedelmére nézve egyformán lett volna alakítva, és biztosan elsült volna. Eleinte Dreyse és Collenbusch (Soemerdából) féle lancaster-töltényeket használtunk, ezek azonban egyenetlen idomuak lévén, sokszor nem sültek el. Ezután Schneider-féle töltényeket használtunk Párisból, mellyek ugyan meglehetősen egyformán készitvék, de felette drágák és szintén nem biztosak. Végre Gevelot-féle töltést kisérténk meg Párisból, mellyek ugyan olcsóbbak, azonban egyenetlenek s ha lehet még a Schneider-féle töltéseknél is többször csalnak. Gyakran megtörtént, hogy a gyutacs elpattant, a nélkül hogy a töltést meggyújtotta volna, mi csak onnan származhat, ha a gyutacsban fekvő érczkereszt a gyúcsatornát elrekeszti. Egy más bajt, mi a töltés elsütését gátolja, még abban forgatta, most ügyetlenül hadonázott a rögtönzött lepkehálóval. Bujkáltunk a bokrok és bozótok közt, mászkáltunk a földön a bogarak után, felkutattuk a virágokat, kikémeltük a faleveleket, csak azért: hogy hirtelenében öszszedett rovargyüjteményiinket egy-egy ritka példánynyal szaporítsuk. Mások, puskáikat vállukra vetve távoztak el hazulról kora hajnalban, hogy a vadászat nemes szenvedélyét űzzék, — s alkonyatkor éhen-szomjan, tépett ruhával tértek vissza

; ritkán levén ezen ujabbkori Nimródok egyik másika olly szerencsés, hogy egy-két fáczánt vagy Montezuma-fajdot is magával hozzonFordítottak azért a dolgon, fegyvereiket az erdők tarka énekes madaraira, s a rovarevő szárnyasok ellen irányozták, mellyeket aztán ismét mások kitömni kíséreltek meg — mig végre a tudomány zsidós része következett: a csereberélés meg az adásvevés a kettős példányokért stb. Voltak aztán olyanok is, kik testtellélekkel inyencz-czéljaik elérésére törekedvén, azon törték fejőket, mi módon lássák el az asztalt újnál újabb készítményekkel, daczára a kezök ügyében levő hiányos eszközöknek. Röviden, mindenki azon volt, hogyan szórakoztassa magát legjobban, saját inye szerint. Természetes tehát, hogy olyan is találkozék közöttünk, ki a szerelemben, az „isteni szerelemben"fedezte föl a leghatalmasabb gondűző szert. találtunk: hogy a Lancaster-féle töltések gyútacsához Schneider és Gevelot is felette vastag rézt használnak, s igy nyílásukkal a töltény belsejébe — hová helyezvék — szorulnak, miáltal a gyutacs feneke és a benne levő gyúkereszt hegye közt ür támad; ha már most a kakas egy ily gyutacsra üt: ez nem pattan el, minthogy üresen fekszik, és igy a gyúanyagra dörzsölést nem gyakorol; gyakran még a gyutacs feneke is felreped, miáltal a gyúpeczek üregébe szorulnak, s még a puskacsövek felnyitását is gátolják. Gewelot gyártmányai solid készítésükből sokat vesztettek. Ezt sajnálattal kellett tapasztalnunk a tavaszi idényre hozatott első minőségű Gevelot-féle töltényeknél, miután belsejükben, hol a gyutacs nyugszik, nem mint eddig négyszögletű, hanem gömbölyű alakú, és az eddigieknél sokkal kisebb gyutacsot használtak. Ugyan ezt tapasztaltuk az őszi idényre hozatott II-od minőségű Gevelot (marque á L'aboiIle)-féle töltényeknél is, minek következtében kénytelenek valánk sok kellemetlen megjegyzést hallani. Térjünk azonban vissza Lancaster-féle puskánkhoz. Mint mondók, szint' kétségbeestünk, hogy uj szervezetű puskáinknál ennyi vaklövés történt, és Bécsbe rándultunk, hogy ott más gyárosokkal is, kik hasonló puskákat készitnek, e tárgy felett értekezzünk; ennek eredménye az volt, hogy fentebbi észrevételeinket ők is igazolták. Bécsben olly Lancaster puskákat, melyek Stanton-féle biztossági zárral volnának ellátva, — még nem is készítettek, és még is a töltényekkel csak annyi bajuk volt mint nekünk ; sőt még az angol Eloy-féle töltényekkel sem boldogulhattak. Lett volna tehát egy felette szép formájú és szinte hihetetlen horderejű fegyverünk, Hanem mit lehessen kezdeni Montezuma országának miveletlen barna leányaival, hogy tetszésöket megnyerni lehessen. Egyenesen szemünk közé nevettek szépelgéseinkre ; a bók — ismeretlen pénz náluk ; ha pedig az „erősb110111" fogalmának megfelelően egy-egy mesterséges ágaskodás, lóugratás okozta bámulással akartunk kissé vastag fogékonyságu szivecskéikhez férkőzni — sikoltozva hagytak bennünket a faképnél. De a mint „Paris" mondja: „van még egy harmadik mód is a nőket hódolatra birni, sez — a cselvetés. S valóban ezen eszköz segedelmével egyik pajtásunk majd elérte czélját. Hanem hadd beszélje el ő maga kalandját, a mint nekünk beszélte volt, midőn a H .. . . vidékről megindulván, erős menetek után estenként a lobogó tűz köré gyülekeztünk,s szivarra gyújtva megemlékeztünk élményeink és kedveseink felől. „ .. . Egészen utána bolondultam annak a barna leánykának — kezdé bajtársam történetét, — a csábítás mesterségének minden szokásos fortélyát, minden cselfogását megkisérlém — haszontalanul! Minden mesterségem meghiusult dőre félelmén, vagy jobban mondva ezen megtestesült együgyüségnek félénk bárgyúságán, annyira hogy kezdék fölhagyni reménységemmel, és igy mesterkedéseimmel is arra nézve, hogy valainelly kis kalandhoz jussak • nem hallgathatám el azonban a község almellyel több tanú jelenlétében, kettős és hármas seréttel, G5 lépésre négy könyv itatós papirost (laposan egymásra rakva) keresztül lőttünk, és im kénytelenek volnánk a töltések hiányossága miatt ezen rendszert egészen abbahagyni ? — Ez valóban bosszantó volna. Ez időtájban érkezett hozzánk Prágából Sellier és Bellot egy minta tölténye, melynek alakja igen czélszerünek és hibátlannak látszott. Sellier és Bellot ebben eltértek a közönseges gyutacstól és a Lancaster töltény gyú-csatornájától, miután töltényük fenekén egy patkó alakú lapos gyűrűt alkalmaztak , mellyen át egy szög van szúrva, e szögnek a töltés belsejében végződő és a gyürühez közelitő végén egy kis erősen töltött gyutacs van alkalmazva ; a szeg nyaka (Schaft) a töltés fenekének külső részén alkalmazott mélyedésen kiér, és ott a peczek ütésétől érintetik, mi által a kis gyutacs a vas karikához szorul és okvetlenül a lőpor töltés felső rétegében lobbot vet, ilyformán a meggyújtás rögtön történik és a puskapornak tökéletes fellobbanása eszközöltetik. — Ezen töltés még azon előnnyel is bir, hogy magátúl vagy a töltés alkalmával soha el nem sül, a kakas ütésére okvetlenül meggyullad, anélkül hogy fenekének külső része legkevesbbé is bekormosodnék és ezáltal a puska diója (Bascul) mindig tisztán marad ; ezenkívül a fegyver mindenkor könnyen felnyitható lesz, mint hogy ezen tölténynél nincsen gyutacs, melynek feneke az explosió által felrepedve a diót bekormositná, vagy a csatornába úgy be szorulna, hogy ez által a csövek felnyitása szinte lehetetlenné válna. f Részünkről Sellier és Bellot uraknak szerencsét kívánunk, hogy végre sikerült egy 0ly töltényt feltalálniok : melyezen kitűnő puskának életrevalóságot ad; mind azoknak cadeja előtt ebbeli boszankodásomat. Ezen furfangos indus, kinek barátsága néhány üveg copitas dealg o-mba került, ugyancsak integetett fortélyos szemeivel, s ugy vélekedék, hogy — „amigo"-ját, már mint engem, semmi esetre sem enged cserben hagyni; biztatott hogy balszerencsémet egyes-egyedül azon körülménynek tulajdonithatom, mert a nemzeti szokásokat (costumbras des pais) nem ismerem. Megigérte aztán, hogy hódításomat illetőleg segédkezet nyújt, hanem tanácsadásait luven követnem kell, és hogy csak utasításait használjam tetteimnél irányadóul. Kíváncsiságom föl lévén gerjesztve, örömest mindent megigértem, és ő fontoskodó ábrázattal mondá: önnek csak meg kell házasodnia. Megköszöntem szépen ezt a gyönyörűséges biztatgatást, ninc3 hozzá semmi nagy vágyódásom. A furfangos kópé azonban akkép magyarázta meg a dolgot, hogy ha tanácsát követem, az által magamat a legkisebb veszélynek sem teendem ki, semminemű nagy felelőséget nem veszek vállaimra, a mennyipen nem hogy a faluban, de még a környéken sincsen lelkipásztor,annálfogva azőközbejárás 1 mellett egyedül csak a nálok divatozó polgári házasságra kell magamat reá szánnom, mi mindössze is csak bizonyos szertartásokkal jár. A nő aztán enyim mindaddig, mig hivatásom másfelé nem szólít, s mig örök „isten-hozzád"-dal 1*