Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-01-10 / 1. szám

2 V a^d ász- és Verseny 1 a p. LORD DUDLEY vp. angol fv. ap. Tome-Stecle a. Hercules után 30 fit. Í apjok Hadschi- , Derwisch ero- ' 40 frt deti arabs vér, l n eredeti után. ' VAUDA-KALIF barnapej arabs vér 10 frt. A aanczáknak tulajdonosaik költségén leendő el­helyezéséről és ellátásáról a ménesmesteri hivatal gon­doskodik. Bejelentéseket elfogad a Ménesmesteri hivatal Keszthelyen. Gyepérdeku A j/esti lovaregylet f. hó 3-kán gyii 1ést tar­tóit, hogy a földmiv. ministeriumnak több, a ló­tenyésztést illető intézkedéseire kikért vé­leményezését adhassa. Jelen voltak az ülésen : b. Wencklieini Béla mint elnök, gr. Károlyi György, Károlyi Gyula, Batthyány László, Almásy György, Szapáry Antal és Wencklieini Rudolf grófok az egylet — valamint Kozma Ferencz oszt. tanácsos ur a nevezett ministe­rium részéről mint előadó. Első kérdés volt: ini történjék az eddig „állam-ménesek dija" ezim alatt saját nevelé­sű csikók számára adott 500 frtos versenydi­jakkal, melyek közönségesen a bécsi tavaszi és pesti őszi versenyek alkalmával adattak ki, — miután a ménesek megosztása s a magy. földmiv. minist, abbeli intézkedése folytán, hogy jövőre az egy éves csikók eladassanak — a Magyarországra eső 500 frt dijnak eredeti ren­deltetésére fordíttatnia nem lehet; megszüntet­tessék-e e dij, vagy valamelly más jellegű dij képében adassék ki V A lovaregylet a lótenyésztés előmozdítá­sa érdekében az 500 írtnak versenydijra for­dítását szükségesnek tartja, s a magy. kir. földmiv. ministert e dijnak további meghagyá­sán kéri, kijelentvén, hogy a f. hó 20-kán tar­tandó nagygyűlésből a nevezett dijösszeg fel­használásának módjáról véleményes jelentést teend a in. ministeriumnak. Ez után Kozma oszt. tan. ur előadja, hogy a ministerium : tekintve a hazai tenyészanyagnak szá­mosságát, kénytelen felismerni az álladalmi méntelepek szaporításának szükségét, s e te­kintetben felszóllitandóknak véli a ménes bir­tokosokat eladandó méneiknek bejelentésére, s ezen felül az ország különböző vidékein egyes helyeket kiván kijelelni, hol egy megbizott választmány mének beszerzésére volna utasit­va. A minister ezen foganatositandó intézkedé­sek iránt azonban mindenek előtt a lovaregy­let nézeteit kívánná ismerni. A lovaregylet teljesen osztja a minister­nek ezen nézeteit, s midőn részéről a szándé­kolt intézkedést czélszerünek, sőt az országos tenyésztésre nézve kedvezőnek és lendületet adónak véleményezi, egyszersmind hálás kö­szönetét fejezi ki a minister intentiója iránt. Kozma ur előadja továbbá: miszerint a minisztérium, a szaporítás eszközölhetése vé­gett a ménesekben álló 4 éves méneket meg­vizsgáltatván , az erőteljesebbeket a [telepek számára akarja besoroztatni. A lovaregylet helyesli a minister ez irá­nyú szándékát, arról lévén meggyőződve, hogy ezen fiatal mének» aggály nélkül alkalmazha­tók a tenyésztésre. A ministerium előadója is arról értesiti a lovaregyletet, hogy a ministerium mindazon fedeztetési állomásokat, mellyekben az idegbé­naság ismételten jelentkezett: egészen megszün­tető, azon állomásokon pedig, hol az emiitett baj csak egy évben tűnt fel, — a kanczákat vizsgálat alá rendelte vétetni, s ezen állomá­sokra csak az esetre engedélyez méneket osz­tatni, ha az egészségi állapot kielégítőnek mu­tatkozand. A lovaregylet ez eljárást is teljesen he­lyesnek véleményezvén, — kösz önetet mond a ministeriumnak gondosságáért, s egyéb előadan­dók hiányában az ülést berekeszti. mm. auwum^» Az ujabbkori hadi- és vadászfegyverek. IV.*) A Lancaster mint vadászfegyver és töltényei. Mint már e lapokban emiitök, némelye még 1861/2-ben törekedtek Lancaster puská­kat a vadászatra is átalakítani, de melyek sok oknál fogva mindeddig népszerűségre nem jö­hettek. Azonban rövid idő óta ezen rendszer ismét előtérbe lép, és terjedni kezd, minthogy azon helyes nézet terjedt el , miszerint ezen lőfegyverek sokkal erösebben és éleseb­ben hordnak, mint minden eddig használt há­tultöltő rendszerűek. Még 1862-ben volt alkalmunk a londoni kiállításon ilynemű fegyvereket látni, azonban nem határozhattuk el magunkat azoknak ha­zánkban forgalomba hozására, minthogy — őszintén mondva — ismeretes volt előttünk azon előítélet, melylyel hazánk vadászai az ily újítások ellen szokásosan viseltetnek. Az előretörekvö kor szelleme azonban hatalmasabb, mintsem ilyesek által magát fel­tartóztatná, s igy mi is, a haladásnak hódolva, kénytelenek valánk ezen rendszert közelebbi vizsgálat tárgyává tenni. Az eddigi Lancaster fegyverek szerke­zete nem elégített ki bennünket, részint izlés és forma hiányuk, részint nehézkes és alkal­matlan kezelésük végett; nem sajnáltunk ugyan i Lapunk mult évi 263, 295 és 321. lapjain. Egy órai házasságom Mexikóban. (Marj Frigyestől.) Atborongoltuk már lassankint egész Me­xicót, széltében, hosszában ; olykor-olykor haj­ba is kaptunk az ellenséggel, azokkal a vesze­kedett guerilla-csapatokkal, s e közben a nap szépen czigányokká barnított mindnyájunkat, s losoványkodtunk: mint Pharao hét tehene. Volt közöttünk aztán hejje-hujja, midőn meg­érkezett a napi-parancs, hogy további rendele­tig a H haeziendában állapodhatunk meg, kipihentethetjük fáradt tagjainkat, tes­tünket, lelkünket, hogy majdan újjabb fáradal­makra erőt gyűjtsünk. A napi-parancs termé­szetesen általános tetszést gerjesztett mind­nyájunknál. H egy közönséges indus falu. A kunyhók bambusnádak és maquey-virágko­csányokból épitvék, pálma-levelek képezik fedeleiket, s szobáiknak minden bútorzata né­hány pálma-gyékényböl (petates) áll, miket a törpe legyező-pálma leveleiből fonnak össze. Minden kunyhónak sürü kerítése van kaktu­szokból, egy kis tért foglalván be a kunyhó kö­rül, hol a benlakók idegenek szemei elől ma­gukat elrejthetik, házi teendőiket csöndben folytathatják, s a hűvös estéken fáradt tagjai­kat kipihentethetik a szabad ég alatt. Csupán a templom és az iskolaház, melyet vajmi keve­sen látogatnak, épültek itt még kőből, egy­ügyű fölrakással. A vendéglő (tienda) emelke­dettebb bambuszház , a szokásos , fából rakott verandaszerü előépitménynyel. A templom előtti térséget négy magas karcsú pálmafa éke­síti, miknek óriási leveleiken 6 sőt 8 lábnyi hoszszú óriás-gyikok — a 1 e g u a n ó k — sütkéreznek. Itt foly egy kis csevegő patak, a meleg éghajlat illatos és pompás növényeitől örökösön beárnyékozva, a barkóczák, bog­Iá r fá k és 1 o t u s v i r á g o k sárga, piros és fehér virágkelykei az óriási nedvdús levelek sötét zöldjén, mellyek alul madarak csevegése, éneklése és turbékolása hallatszik hozzánk, — olly bámulatra gerjesztő szép képet tárnak a szemlélő elé, minőt egyedül csak a forró égöv napja teremthet. Édes nyugalmunknak legelső napjait va­lamennyien kizárólag fáradt tagjaink ápolá­lására fordítottuk ; milly jól esett ez a pihenés, gondtalan hentergődzésiink a puha, buja fű­ben ; a nélkül hogy másnapi elindulásra, előőrsi csatangolásra, fülkészülésre kellene gondol­nunk ; avagy épenséggel hogy a betegek, sebesültek, a tartalék hadiszorek és más terhek tovább szállítása miatt kellene agód­nunk, mik közül maga az utóbbi untig is elegen­dő arra, hogy magának egy Catónak türelmét is végkép kimerítse, elrabolván tőlünk a masiro­zási napnak egész szabad idejét gyakran, miu­tán mindenütt a legnyakasabb, nagy mértékben alattomos és ellenszegülő öszvérhajtókkal — arieros — találkoztunk. Izgalmakhoz és erőfeszítéshez szokott tes­tünket azonban csakhamar lankadtság fogta el a túlságos pihenés mellett; unatkozni kezdénk, s szórakozást óhajtánk keresni; — bármit, de tennünk kelle. Az ám, de hire sincs ez indus­fészekbon napi lapnak, kölcsön könyvtárnak, hangversenynek, színháznak, sem bálok, sem estélyek, de még csak társalgási körök semfe­dezhetök föl, s így képzelhető mennyire tűrhe­tetlenné válhatik ez az állapot annak az el­átkozott ember-fiának, kit a sors ide dobott; kivált ha még szerencsétlenségére a müveit­ségnek ama fokára emelkedett, hogy az olva­sás élotszükség, lelkének szellemi tápláléka, és igy bármi eszközt is megragad aztán arra néz­ve, hogy az időnek lomha fordulását sebesebb mozgásra ösztönözze. A szükség találékonynyá tesz ; koránt­sem akarom ezzel bár azt mondani, hogy min­den felfedezőnek szükséget kellett szenved­nie. Volt benne módunk, hogy amaz állítás valóságáról moggyőzödjünk. Hányan nem lettek közülünk más egyéb időtöltés hiányában természetbúvárokká, s az a kéz, molly a kardot emberül és szerencsével

Next

/
Thumbnails
Contents