Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-12-30 / 36. szám

172 VADÁSZ ÉS VERSENY DA P. WSi láSg'SPM T. Erdőséggel biró nagy uradalom kerestetik Magyarországon 2—300,000 forintnyi vételáron. Ajánlatokat levélben vagy szóval elfogad e lap szerkesztője. Alkuszok kizárvák. Nyulkopók kerestetnek, 5 — 6 pár középsebességű Harrier vagy B e a g 1 e-kopó ; köztük két megbízható vezér-eb. Eladni kívánók szíveskedjenek leveleiket e lapok szerkesztőjéhez (Keve J. Pest, kerepesi ut 5. sz.) intézni. Vadászok számára eladó. alólirtnál 3 db egy éves bagoly és 4 db kitűnően idomitott borz-eb. A 1 c s ú t h (u. p. ugyanott) KÍRCHNER, föherczegi erdész. A galgóczi vadászatok 1869-ben. (f gr. Königsegg Hugo.) Évről évre magam szokván megirni e derék vadászatok eredményét, az idén elfogódott szívvel kezdek e tisztem teljesítéséhez. A mily örömmel siettünk mindannyian tisztelt házigazdánk meghívása kövttkeztében a galgóczi vadászatok ritka élvezetére, ép olly szomorú érzéssel hagytuk azt oda, egy véletlen baleset következtében, irelly e különben mindig kedves emlékű vadászatokat az idén gyászfátyollal takarja. November 28-kára, mint szíves háziurunk által kitűzött határidőre, pontosan meg is jelent az egész vadásztársaság, melly gr. Széchenyi Pál, gr. Königsegg Hugo, gr. Desasse Emil, gr. Erdödy Rezső, ifj. gr. Festetich Tassilo, br. Hoenning Károly, gr. Zichy-Ferraris Dajos, házigazdánk és csekély személyemből állt, s többnyire barátság és jó ismeretség kötvén egymáshoz, igen kedélyes napok elé néztünk, mellyek értékét növelte még a résztvevő úrhölgyek szép koszorúja. A vadászatok sora nov. 29-kével tettleg meg is kezdetett. Ez napon és a reá kővetkező nov. 30-án kedves háziurunk nyulakra szándékozott vadászni ; a megelőző essős és havas idők azonban annyira fellágyitották a talajt, hogy 29-én még nem lett volna tanácsos a földeken járni, miért is a társaságot malenitzai erdejébe vezette át, fáczánokra és esetlegesen nyulakra is vadászhatván. Ez első vadászatunk után következő reggelre (nov. 30.) a szél annyira felszárította a földeket, hogy a tervezett nyúlvadászatot meg lehetett tartani ; a minthogy ez nap három hajtás történt is. Legérdekesebb és eredmény dúsabb volt. az első izbeni, melyben közel 300 hosszúfüles jutotta „teritőre." Deczembcr l-jén szokott rend szerint a dráhóczi nagy erdőre került a sor. A váratlanul beállott havazás és rosz idö miatt azonban — melly egész délelőtt eltartott — nem végződött olly jó sikerrel, mint a szép számmal jeleutkező fáczányok után gyanítottuk volna, s mindössze is csak pár száz ejtetett le. A dráhóczi erdőből másnap Pöstyénbe tette át hadi operatióit a társaság, hol a határra dülö erdőségben főleg fáczánokra vadászott szép sikerrel, mi késő délutánig tartott, midőn azután a kirendelt négy vadászkocsin ismét visszahajtattunk föhadi szállásunkra, hova azonban setét estve érkeztünk meg, jól elfáradva és megéhezve. A szokásos rövid átöltözködés után azonban annál jobban ízlett a nsgy ebédlőben felhordott gazdag és ízletes ebéd, mellynél hölgyeink is megjelenvén, rózsás kedélyükkel igen jó hangulatba hozták az egész társaságot, melly még eltávoztuk után is egy kis pipafüst és a vadásztörvcnyekrőli eszmecserék u ellett együtt maradt, inig 12 óra felé mindenki felkereste tanyáját, hogy a másnapi vadászatokra idejekorán és pihent tagokkal kelhessen. Tudván, hogy másnap dec. 3-án a pöstyényi faczácosbani vadászatokkal legszebb vadászataink kezdődnek, söt Peschke erdőmester által már eleve arról is értesittetvén, hogy ezen és a következő napon a legnagyobb mennyiségű fáczánokkal fogunk találkozni, s e két napi kevélyes vadászatnak mindenki előre örülvén, siettünk készületeinket annál nagyobb pontossággal megtenni. Kedélyes reggelizés után meg is indultunk vidám hangulatban a helyszínére, s csakhamar megkezdődött a lövöldözés, mellyre a vadfáczányok egész serege kelt szárnyra, valóban szokatlan látványt nyújtván e már esak ritka helyen, s illy mennyiségbe» még ritkábban kelő szárnyasvadat százanként felénk szállni látni, miközben a folyvást ropogó lövések futó tüzén át csak kevesen menekülhettek el fejeink fölött, ugy hogy az első hajtás végével mindjárt 200 vadfáczányon felül ejtetett el. — De ha már az első hajtás alatt is csak ritka szünidő volt e puskadurrogások közt, ugy kevés vártatva, a második hajtásban még szaporábban kezdtek ropogni a fegyverek, s a kis de gyakorlott csatárláncz felett a lövések füstje szinte ködöt hagyott a levegőbeD, midin egyszerre zavart hangok, s a kiabálás : „nem kell löni ! — nem kril löni!" — félbeszakaszták a lövöldözést, s mindjárt reá a kérdezősködésre szájról szájra röpült a hir, liogy gr. K. H. meg van löve s erősen vérzik. Az egész vonalon megszűnt a tüzelés, és sii ttünk a szerencsétlenség helyére, hol a grófot már töszomszédja gr. Széchenyi Pál gondoskodásából, a földön egy bundára nyujtozkodva és nehéz vadászcsizmájától megszabadítva talá'tuk, melyet a gróf vadászkésével fejtett le. A sebesült bal-lábikrája egészen meg vi.lt szakgatva, s belőle erősen csorgott a vér; a lövés — egy egész töltetnyi erös göbecs, alig két arasznyiról lörvén be a lábikrába, íémitő lyukat szakított a húsba, egész a csontokig megnyitván azt, s igy olly erös vérzés állt be, miszeriut tartani lehetett az elvérzéstöl. Szerenesére az első odaérkezők között volt gr. Dessasse E. kapitány, ki hadjárataiból ismeretes levén illy esetekben szokásos si gédbekötéssel, azonnal letérdelt, s az első szerencsés alákötéssel el is állitá a vérzést; mig mi többiek hol csak lehetett, havat kapartunk össze hideg bo ogatásul, mellyel a sebzett lábat szorgosan és bőven beburkoltuk. Ezen gyászos eset nem messze történvén a vadászmester lakától , onnan csakhamar egy táboriágyat, kellően felszerelve hoztunk k>, mellyre sebzett barátunkat a legnagyobb óvatossággal felemelve, az erdömester lakására vittük ; s az alatt az itt álló négy vadászkocsit, négy különböző irányban vágtatva orvosokért küldtük. — Nem mult el egy óra, már két orvos meg is jelent, kik nyomban a sebet müértöleg bekötvén, a grófot ug) anazon tábori-ágyon Pöstyénbe bevitetni rendelték, hova gr. Sz. P. vezetése mellett, ki a szenvedőt egy pillanatig sem hagyta el, mindjárt gyalog hordárok által be is vitetett. Vadász bajtársunk illy szerencsétlen esete miatt lehangolva, természetesen nem gondoltunk többé vadászatra, bár a következő két nap a legszebb kilátásokkal kecsegtetett, s bár a barátunk ágyát környező orvosok egyhangú állítása szerint a sértés csak hússeb levén, veszedelem nélkülinek nyilváníttatott. Magunk is vigasztalódtunk kissé illy kilátások által, bár az előbbi fesz elen kedvet, kedves háziuruuknak ép cz nap levén neveuapja — az ebéd fölötti sznélyes felköszöntések közt sem találtuk fel többé, s a névnaposra mondott toasztokban a szerencsétlen barátunk mihamarabbi felgyógyulását óhajtó kivánatok is voltak párosítva. Az asztal utáni tár.-algás, a napi vadászesemények elbeszélése sem találkozott olly kedvező hangulattal mint máskor, s még éjfél előtt kiki szobájába visszavonult. Másnap, dec. 4-én, legelőbb a beteget látogattuk meg, ki csendesen, majd nem minden fájdalom nélkül nyugodott; s mivel az orvosok azt nyilvánították, hogy eddigelé veszedelmet nem látnak, kiki vigasztalódva búcsúzott el töle s távozott Pöstyénböl, gr. Sz. P. kivéve, ki sebzett barátunk ápolására ott maradt. — Mi többiek Galgóczra hajtattunk át, hol a szerencsétlenségről ez alatt hiit vett úrhölgyek már legszivélyesb részvét nyilatkozatukat küldötte'k át a sebesült grófhoz, s a szándékolt mulatságokról lemondva — de azon megnyugtató hirrel távoztak velünk Galgócz vendégszerető kastélyából, hogy legfeljebb négy hét alatt viszont láthatjuk ez alatt felgyógyult barátunkat. Ám máskép volt megírva a sors könyvében. Gróf Königsegg-Aulendorf Hugó,megsebzése után 18 napra sebe üszögösödésbe menvén át, f. hó 21-kén mindnyájunk fájdalmára elhalálozott. Most még esak pár szóval azt akarom elmondani, miként történt e szerencsétlenség. A vadászatokon mindenikünk mögött segítségül egy fegyvertöltő, és egy a kilőtteket elvevő szolga állt, igy Hugó barátunknál is; kinek azonban azon szokása volt : hogy töltött fegyvereit csak felhúzva szokta átvenni v. a fegyvertartónak visszadni; egy ízben duplaC3öveséböl csak a jobb csöt lővén ki, fegyverét, mellynek balcsőve felhúzva volt, a fegyvertartónak visszanyújtotta, kinek kezében a fegyver — talán észrq sem vévén, hogy egyik csöve töltve s a sárkány felhúzva van, midőn hóna alá kapta — elsült, s az egész lövés a szorosan előtte álló gróf lábába ment. Ez már a második eset, mellyet tudok, hogy a fegyvernek illyeténképeni hibás átDyujtásából származott. Gr. Széchenyi Lajos, kinek szintén az volt kedvencz szokása, hogy a töltött fegyver nékie felhúzva adassék kezébe : egy izben saját jágere által hátulról — kicsúszván hüvelykujja alól felhúzás közben a sárkány — jobb oldalán lövetett keresztül ; ö azonban szerencsésebb volt mint ujjabban szerencsétlenül járt barátunk, és sebéből kigyógyulva, még sokáig élvezte a vadászati örömöket; hanem a puska felhúzva átnyujtását azután abbahagyatta. Ez idén a lelőtt vadak mennyiségéről nem hiszem hogy valamely hiteles tudósítást kapjak ; ha azonban ollyasban részesittetném, nem fogom elmulasztani annak nyomban való közlését. Most csak anynyit mondhatok, hogy Peschke erdőmesternek bizonyítása szerint — a vadásztársaság közel 1000 darab vadfáczánnyal többet lö, ha a két elveszett napon még folytathatja a vadászatot. GR. FESTETICH LEO. A lő-göbecs gyártása. Hogy mikép öntetik a puska-golyó, azt széles e világon mindenki tudja ; a göbecs gyártásának azonban, melly hajdan, mint a golyó, apró likacsos formákba öntetett, mai kezelésmódja kevésbbé ismeretes lehet, s ezért rövid vázlatban összefoglaljuk a mit felöle tudunk. Felfedezésének története mintegy 50 év elöttre terjed, midőn javításának élénk szükségérzete mellett a véletlen fontos szerepet játszott. Körülbelül 50 év előtt ugyanis Watts nevü ólom-öntö Bristolban, egy álomlátás által, melyben ólomesöt látott magára hullani, jött azon gondotatra : szülővárossá tornya tetejéről le ólmot csepegtetni hideg vizzel töltött edénybe, s illy módon elöállitani azon apró golyócskákat, melyek készitése addig annyi időbe és fáradságba került. A kísérlet tökéletesen sikerült, s a szerencsés felfedező találmányát nem csekély összegért eladta. A göbecs-öntés módja ma, egy fél század után is, liasonlit alapjában a légihez, csak hogy idők folytán kezelésében lényeges javitások történtek. A torn) ok, melyek tetejéről az olvasztott érez, csöveken keresztül az alant helyezett vizmedenczékbe essőzik, két száz láb magasságúak. — Nézzünk fel csak egy kicsit e magas műhelybe. Keskeny csiga lépcsőn, melly világítását felülről nyeri, fölmegyünk a tornyok egyikére, s a kerek poros műhelybe lépünk, hol számtalan, ólommal telt kádak és teknők közepett, egy nagy olvasztó előtt, egyetlen egy embert találunk. A tér közepén, lábainknál, egy nyitott csapóajtót, (igazabban csak ennek lyukát), s fejünk felett egy másodikat látunk, mert még csak az első olvasztószobában vagyunk, honnan csak a finomabb göbecset nyerik, mint a melynek képződéséhez csekélyebb magasságból való esés igényeltetik, mint a nagyobb szemű serét vagy az úgynevezett fiezkó vagy posta készítéséhez. E nem épen barátságos kinézésű helyiség falai piszkos zöld üledékkel vannak boritva, melynek képződése felöl azonnal tisztába jövünk, ha az olvasztó tégelyből páralgó sárgászöld és fojtó gőzöket felszállni látjuk, melynek oka részint az ón kéntartalma, részint a nagy menyiségben hozzá adott mireny; az utóbi az érez nagyobb megkeméuyedése végett szükséges, sőt a serét tökéletesebb gombölyödését is előmozdítja. E mérges párák igen káros beFolytatás a mclléklapon.