Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-10-20 / 29. szám

SEPTEMBER 20. 1869. VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. 137 4. Nlurfin, 10 éves tigris kancza, hátas ponny, fedezve Fazzoletto által, 14' 0" 1"' Gr. Sándor Mórtól megvette: gr. Eszterházy Imre 110 frt. 5. Cantatrice. a. Irish Birdcatcher, a. Catherina Hayes, fedezve Buccaneer-tól. Gr. Keglevich Bélától megvette : gr. Szápáry Imre 805 frt. G. Bokréta, (ezelőtt Delphin), 1

1 2 éves t. v. mén, a. Zetland, p

. Jean Eyre. Gr. Keglevich Bélától megvette: gróf Eszterházy Miklós 1500 ft. Utasítás. A külső lótenyésztési bizottmányok számára, az 1870-ik évben alakítandó fedeztetési állomások szervezését illető előintézkedések iránt. (Folytatás és vége.) Habár egészben véve tagadhatatlan is, bogy a csekélyebb ménszámmal alakított, igy több számot kitevő állomások szervezése, a tenyésztő közönség részére több kényelmet igér, sőt magára a csikó szaporodásra is némi előnyt látszik nyújtani ; tekintve mégis azon körülményt, hogy a több apró állomás ellenőrzése igen nehezen eszközölhető, továbbá, liogy sokkal több személyzet alkalmazását és sok biztos állomásvezető altiszt szükségét feltételezi, mi részint a felette nagy kiadások, részint pedig az állomás vezetésére képes egyének hiánya miatt czélszerüen kivihető sem lehetne, oda utasittatik a bizottmány, hogy ott, hol elegendő számú nagy községek vannak, 4 ménlétszámnál kevesebbet igénylő folyamodásokat ne vegyen figyelembe, hanem minden állomás számára ugyszólva egy államási vidéket szervezzen s a kisebb községeket a legközelebbi állomás igénybe vételére utasítsa, hol az egyes tenyésztőnek a több mén között ugy is mindig könyebb leend a megfelelőt kiválasztani. 4. A bizottmánynak a 3-ik §. tartalma szemelőtt tartása mellett történt megállapodása, minden egyes, javaslatba hozott állomás és vidékének kanczalétszáma, lófaja s a tenyésztés állapota megközelítő kimutatásával, illetőleg az alkalmazandó mének fajszerinti kijelölésével egyetemben, azonnal az illető telep vagy teleposztály - parancsnoksághoz teendő át, mely a bizottmány javaslatát a ménlétszám aránya és eddigi tapasztalatai szempontjából ineritett észrevételeivel a ministeriumhoz küldi fel. 5. A ministerium által akár egészben jováhagyott, akár részben megváltoztatott bizottmányi javaslat, a telep vagy teleposzt, parancsnoka utján, az elnökhöz tétetik vissza. 6. A bizottmány rögtön értesiti a községeket az állomások engedélyezése vagy megtagadása felől, az állomást nyert községeket az annak idejében átkül dendő minta szerinti szerződés kiállítására szólitja fel, a tekintetbe nem vehetett folyamodványokat az illető községhez visszajuttatván. 7. A szerződések 4 példányban (egy példány bélyeggel) szerkeztendök s a telep részéről az elnök vagy ez által megbízott tag s az illető parancsnok által, a község részéről pedig a biró és jegyző által írandók alá. 8. A kiállított szerződések a bizottságtól a ministeriumhoz terjesztetvén fel, a bélyeges példány a ministerium okmány-tarában tartatik vissza, mig a jóváhagyási záradékkal ellátott 3 példány egyike a telepparancsnok, egyike a bizottmányi elnök, s végre egy a község kezeihez adatik. 9. A kiállítandó szerződések minden esetben magyarul, de más nyelvű községeknél a magyar szöveg ínenC. t a lakosság anyanyelvén is szerkesztendők. A szerződési pontokat illetőleg különösen a következő körülményre hivatik fel a bizottmány figyelme : Az állomásokra kiosztott ménekért eddigelé az állani egy bizonyos (darabonkint 15 — 20 forintnyi) elhelyezési dijat fizetett a községeknek, ugy, hogy az évenként e ezélra tett állami kiadás 20—23,000 forintra is felrúgott, mely összeget az állam természetesen a tenyésztés előmozdítására szánt javadalomból volt kénytelen viselui, s igy tulajdonképen magát a tenyésztés érdekét csorbítani. Oda kell tehát a bizottmányoknak törekedniök, hogy a községek a helyiségeket az államnak ingyen, vagy legalább kedvezőbb árakért engedjék át, főkép oly helyeken, hol az állomás leginkább magának a községnek — nem pedig egyszersmind az azt környező vidéknek is — érdekében lett alakítva. Azon legtöbb esetben pedig, hol az állomást nyert községnek vidéke is utalva vau az ott elhelyezett mének használatára, a bizottmány tapintatára hagyatik, a helyi viszonyok szerint teendő azon intézkedések létesítése, melyek szerint az állomást tartó község, akár a közelfekvö s az állomás méueit szintén használó községek által ajánlott általányösszeggel, akár az állomás vidékéről fedeztetésre vezetett kanczák darabja után megbatározott csekélyebb mérvű pótlék által kártalanít tassék a helyiségek és istállószerek kiállításáért. Az állomással biró, s az állomás használatára utalt községek közti ilyetén egyezkedések létrehozása, teljesen a bizottmányok belátására hagyatik, és ezen egyezkedési feltételek teljesítése érdekében az elnök a hatósági közegek esetleges közbejöttét és igénybe veheti. Ezentúl elkerülhetlen szükséggé vált, hogy az állomásra osztott mének élelmezésére szükségelt zab és széna, nemkülönben az alomszalma is, a járási tisztviselő és a bizottmányi tag által is bizonyitott helyi, vagy legközelebbi piaczi ár megtérítése mellett, az állomással biró község által biztosittassék, szabadságára hagyatván a községnek, az ellátás pontos teljesítése iránti felelősség mellett, azt akár saját készletéből, akár egyes vállalkozó utján előállítani, magától értetvén, hogy az altiszt és legénység beszállásolása és ellátása a rendes beszállásolási feltételek módja szerint eszközlendő. 10. Az alakítandó állomások iránti javaslatok f. évi october 20-ig okvetlenül beküldendők az illető parancsnokhoz, hogy ugy a bizottmánynak, val imiut a kérvényző községek további intézkedhetése érdekében is, legalább december 1 ére azok ismét az elnök kezeihez juthassanak. 11. Szükséges, hogy a bizottmánynak egyes tájakon otthonos és ismert tagjai már a fedeztető idény előtt ne csak az állomás helyén, hanem főkép az állomás körébe sorozott községekben is megjelenjenek, a népet a tenyésztésre és a vidék számára alakított állomás felhasználására serkentsék, azt a tenyésztés józan elveivel megismertetni törekedjenek, az állomást tartó község terheinek egy vagy más mód szerinti megosztására felhívják, ezen követelés méltányosságára figyelmeztessék s a tenyésztés előnyének példák általi magyarázatával és bizonyításával az állam által nyújtott ez irányú előnynek felfogására és igénybevételére ébreszszék. 12. A méneknek, bizottmányi terület és állomásonkint, szám és fajszerinti elosztása alkalmával, minden bizottmáoy képviselve kell hogy legyen a telep belyszinén ; a bizottmánytól függ, hogy hány tagot bizand meg területe érdekének képviselésére. 13. Az emiitett elosztás határideje, valamint a későbbi teendők iránti utasítások is, annak idejében közöltetni fognak. 14. A bizottmány fel van jogosítva, sőt kéretik, hogy ez utasítás iránti esetleges aggályait s észrevételeit a ministeriummal azonnal közölje. Pesten, 1869. augustus hó 28-án. GOROVE ISTVÁN, S. k. Minden külső lótenyésztési bizottmány elnökének. Hogy egyes lótenyésztőknek — lótenyésztő társulatoknak, és oly községeknek is, melyeknek kebelében álladalmi fedeztető állomás nem szervezhető, vagy melyek, tenyésztésük érdekében, egyes kitűnőbb méneket akarnak felhasználni, alkalmat nyújthassak az óhajtott kiválóbb apalovak megnyerhetésére — elhatároztam, hogy a m. k. állad, méntelepek létszámából (kivéve a varasdit, mely kizárólag a horvát-szlavón tenyésztők részére hagyatik fenn), egyes mének a jövő 1870-iki fedeztetési idény tartamára bérbe is adathassanak. Felkérem tehát Elnök urat, hogy ezen intézkedésemről, az elnöklete alatti bizottmány működési területén létező tenyésztőket azon felvilágosítással értesitse, miszerint az ily bérlet szándéka esetében, a közelebbi feltételek megtudása, s esetleg a szerződés megkötése iránt azon telep vagy t e 1 ep-osztá 1 y parancsnokhoz forduljanak, a kinek parancsnoksága alatt levő létszámból a mént bérelni óhajtják. Az egyes mének kibérlése iránti jelentkezés, illetőleg azoknak szerződésileg való biztosítása csak f. évi december lió l-ig eszközölhető, miután ezen határidő elteltével a mének a rendes állomások részére lesznek osztályozandók, mely osztályzást az ez irányban történt megállapodás után érinteni nem kívánom. Pest, 1869. septemb r 13-án. GOROVE ISTVÁN. f&iátl-iwt?, A vadkan. Természetrajzi vázlat. Ha tekintetbe veszsziik azon nehézségeket, a veszedelmet, izgatottságot és fáradalmat, melylyel e sertevad megejtése jár: ugy kétségkívül a nagyobb vadak közé sorozhatjuk azt. Mig a szarvast nemes termete s vele született délezeg külseje miatt, az erdők királyának nevezik, mely mindig apródoktól környezve, fényes udvart tart; addig a vadkan, fékezetlen jellemével, SZÍVÓS életerejével — melyet sem szép, sem kellemes külső nem ajánl — nemkevésbé nemes és jeles rejtett tulajdonokkal bir. — 0 méltóságaalattinak tartja, hogy lábszárai gyorsaságában bizzék, — mint kedvencz vadaink legnagyobb része ; hanem legyőzetve is, utolsó csepp vérig küzd, s azon büszke önérzettel vérzik el, hogy megboszulta magát, s gyakran több ellent küld az árnyék világba. A vaddisznók a vadaskerteknek kellemetlen vendégei, a földműveseknek pedig rettegett szomszédjai. Nem kimélik ők a fáczánok és foglyok fészkeit sem, ha ilyenre akadnak, de megelégesznek dögbussal is, ha egyéb nincs az éléskamrában ; illyenkor felturkálják a férget, kukaezot, vakandokot, apróbb bogarakat ; de másrészt szívesen dőzsölnek a buza, és zabvetésekben és gyökerekben is, lia erre alkalmat találnak. Mig a szarvas élelmét készen találja, a vaddisznó maga keresi és ke'sziti azt. Télen, midőn a fagy miatt a bokrok gyökereit kiásni bajos, — tavaszszal, midőn bükkmag és makk még nincsen, minden éjjel elhagyja vaezokját, hogy a szabadban keresse élelmét. A vaddisznó görge'se november hava vége felé áll be ; a legve'nebbek legelőször érzik ez ösztönt, és ilyenkor nem kevesebb dühvel rontanak egymásra, mint a szarvasok. E szerelmi dühnek nem kevés áldozata maradna a csatamezőn, ha a természet el nem látta volna őket oly erős paizzsal, melylyel egymásnak a legdurvább agyar-lökéseket osztogathatják. E vad lapoczkáján ugyanis a bőr — védve még a serték által is — oly erős és áthatlan, hogy az néha a golyónak is ellentáll, is azért v é d p a i z sn a k is neveztetik. Az emse négy hónapig hordja malaczait. Martius vége felé, legfeljebb april első napjaiban visszavonul az erdők legsűrűbb és legrejtekebb helyeire, hol 7 —15 malaczot szokott süldeni. Ez apró sereg —