Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-10-20 / 29. szám

138 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. A

R

Oisn s 30. 1869. mig a görgés ideje be nem következik, nem hagyja el az emse't, ki az anyai szigort köztük keményen fenntartja. Ha azonban valamelyik a párosodás ideje alatt a csürhét el is hagyja, temészeti ösztöne csakhamar sejteti vele, hogy az együttlét ha nem is erejét, legalább biztonságát növeli, s igy testvéreit csakhamar felkeresve, velők együtt társaságot képez. Másodfél éves korában azonban a csürhét végkép elhagyva, magát önállóvá és szabaddá teszi. Négy éven tul leginkább magányosan barangol, néha egyik vagy másik kondához csatlakozva. — Élete 5 — 25 évig tart, habár hosszú életkora nem ritkán tétetik próbára. Egy vadászati közmondás azt tartja : „a vaddisznó csak vendég." Semmisem valóbb ennél. Bármily csöndesek, elhagyottak legyenek az erdők, hol sátort ütöttek, ritkán történik, hogy ott hosszú évek során át tartózkodjanak. Egy szép napon, vagy azért, mert egy-egy vasút távoli robaja, egy lövés e helyet nekik kedélytelenné teszi, gyakran pedig semmi különös indokból, s csak a velők született nyugtalan és kóbor természetnél fogva, nemcsak egyes helyekről, de egész tájakról is eltűnnek ; mig egy ujjabb szeszély ismét visszahozza őket azon rejtekre, melyet elhagytak. Az erdők legsűrűbb, leglombosabb részei kedvenez tartózkodási helyük, vizenyős és mocsáros dugványok közelében, hol gyakran hátukra fekve, frissitőiil a sárban fertőznek. Azon elszántság és kitartás, melylyel megtámadás esetén egynémelyik képes egy egész falka kutyának ellentállni, sokszor hihetetlen. Ha nem is bir azon mozgékony fürgeséggel, mint a szarvas, de nálánál erősebb, s ha üldözőbe vétetik, oly sebességre képes, mely ily nehézkes állattól alig várható ; a legsűrűbb bokrok és bózotok közt oly könnyűséggel tör magának rést, mintha csak buzaszálak közt haladna ; az útjában álló gyöngébb csemetéket nem kerüli ki fut tában, hanem ha nem is töri el, meghajtja azokat, s képes egész napon át egy formán és lankadatlan« tova ügetni, s gyakran igy 8 —10 órán át haladva, képes egy egész falkát is kifárasztani. Egy nagy és \ én vadkan annyira bizik saját erejében, hogy néha nein tartja érdemesnek vaczkát elhagyni, hol a kutyák öt feltalálva, megtámadják, s gyakran sem a kürt, sem puskalövés nem képes őt futásra birni. Egy egész konda vaddisznóval találkozni oly látványt, oly érzést sziil, melynek alig van párja a vadászat éleményeiben. Ha egyik vagy másikkal végre a falka küzdésbe elegyedik, ilyenkor a kan, mint egy tactikát értő okos hadvezér, vagy egy hatalmas fa mögé postirozza magát, vagy egy sziklához támaszkodva, várja be a támadást. Apró kis szemei, mint égő kanócz ugy csillognak, felborzadt sörénye testi nagyságát kétszeresiti, s a széles melléből előtörő vad röfögés megrázkódtatja az erdőket. Ez nagyszerű látvány ! Vakmerősége és elszántsága őt valóban imposanssá teszik. — S valóban, midőn a kutyák körbe fogják, maguk is érezni látszanak ezt, s oly sajátszerű csaholást visznek véghez, mely a vadász szivéig hat. A kan egy darabig mozdulatlan marad, mintha elleneit megvetné ; majd kis körben tipegve-topogva, nagy ügyességgel forog, — azután megunva a támadást várni, felemelkedik, s jobbrabalra ő támad, minden harapásra egy agyardöféssel felelve, s csakhamar visszatorolja a támadók seregét, kiknek legmerészebb tagjai felhasított hassal és kicsüngő belekkel vonitva húzódoznak vissza. Igy egy időre megmenekülve, s uj támadásokra készülve, nem csügged sem friss ellenei diihössége, sem tulszámuk által. Gyakran az ember látására sem riad vissza, még akkor sem, ha vad tekintete a puska tátongó űrével találkozik, mely számára golyót és halált rejteget. Végperczei és elvészésében is ép oly büszke és merész, mint élete és küzdésében volt; még utolsó röfögése is, melyet összeszorított agyarai közül kibocsát, mint egy vad átok és boszus fenyegetés hangzik halálos ellenségei fülébe. Ugy mul ki, mint egy valódi harezos : se kegyelmet nem ad, se kegyelmet nem fogod. Francziából szabadon közli KEVE. Máramarosból. XIII. Nyolczadik számú levelemben, az 1866-dik évről, megyénkben elesett ragadozó vadak számát folytatólag 1867 és 1868. évi april l-ig az alábbi eredeti kimutatás szerint van szerencsém t. szerkesztő úrral közleni. A kimutatás igy szól. Marmarosmegyében 1867-ik évben elejtett ragadozó vadak száma, és azok elejtéséért fizetett löátalány, u. m. farkas farkasd medve Bocs Hiúz lóátalány db db db db db 1867 'rtn ] frt fark. ért frt 25 — — — 8 fttal — 200 — 15 — — 4 — — 60 — — 75 — — 8 — 600 — — — — 15 — 4 — 60 — 71 o — — — 1868 april l-ig 8 fttal 568 Q A 68 • 4 — 8 544 ö — — — 4 4 — 32 96 17 143 19 II 1236j836 Végül megjegyeztetik, hogy miután az 186 7-ik év végével elejtett ragadoz.ó vadak lőátalánya iránt felvett jegyzőkönyvek a járási hivatalok részéről ide csak ez év elejével terjesztettek fel, tehát a folyó évben elesett s itt kimutatott vadak számának mintegy fele, de egyharmada okvetlenül a mult évre esik. Kelt M.-Szigethen, 1868. april 14-én. Batternay János megyei kiadó. E szerint : Az 1865 és 66-ik évben elesettek számát az 1867 és 1868. első negyedében, vagyis 15 hónap alatt bejelentettek 21-el haladják meg, s ha már most hozzá számítván a be nem jelentettek, a Galliczia és Erdélybe átszállitottak, vagy sebeikben elhullottak számát, ugy valósziniileg az 1867-ik évben kipusztított ragadozók menynyisége annyi, mint a mult két évben. Honnan e többlet? Mint leveleim egyikében megjegyeztem, miután emlőseink vándorok lévén, az akkori bő makk és mogyoró-termésben keresendő. Az 1867 és 68-ik évben apró prémes vadaink is, mint jelenleg, nagyobb számmal mutatkoztak, mig 1866 ban egyre-másra egy-egy vadászra csak 1—2 róka, 1 — 1 nyest, vidra, borz stb. jutott, addig 1867 és 68-ban e szám csaknem kétszeresen került ki. — Nem lesz érdektelen e helyen az 1868-ik évi máj. 18-ról a lipcsei consul jelentését elmondani. „A prémes árukra nézve (melyek tekintetében a húsvéti vásár nagy jelentőségű, t. i. Lipcsén) ez évben meszsze vidékről érkeztek vevők és eladók. — Az utolsó huszonöt év alatt a prémes áruk menynyisége és az általuk képviselt érték igen fokozódott. A mostani vásáron is Közép-Európa, Éjszak-Amerika és Szibériából nagy mennyiségű áruk voltak jelen. — Európai árukból volt 110 ezer róka, 55 ezer nyest, 18 ezer nyuszt menyét, 80 ezer iltisz, 3 ezer vidra, 5 ezer borz, stb. bőr; az árak következők voltak: a róka 13—14 '/„ tallér tiz darabja, nyest 115—140 tallér, nyuszt menyét 190 — 230 tallér, iltisz 60 — 80 tallér csomagonként, vidra 4 — 4'/n, borz 1

1/

4 —1

3/

4 tallér darabonkint; vadmacska igen keresett volt s főkép a vásár vége felé magas áron kelt el. Orosz és szibériai árukból különösen volt 2,000,000 darab fehér (magyaró) nyest, 40 ezer hermelin, 4 ezer czobel, 20 ezer kolinszki, 30 ezer persián, 200 ezer astrachan stb. stb." Mennyi lehetett azok száma, melyek hazánkban fel nem használtatván, s a melyek Közép-Európa, tehát Magyarországból, illetőleg dus vadas megyénkből a világ piaezára kikerült, a jó Isten tudná megmondani, de hogy gazdag prémes vadjaink csuhája képviselve volt, azt, ugy gondolom, tisztelt szerkesztő ur sem vonhatja kétségbe. SzENKúvsziíY Rezső. Vadászati élmények Koritnyiczán. I. A koritnyitzai fürdő, vadregényes vidékével, sokkal ismeretesebb, hogysem leírásával az olvasót untatnom czélom lenne ; bár a benyomások, melyeket egyes tájrészek a látogatóban hátrabagynak,, sokkal élénkebbek, mintsem egy időre a feledékenység tengerébe merülhetnének. E sorok irója, mint több éves látogatója e fürdőnek, nem egyszer talált már itt üdülést testében, s lelkét nem egyszer gazdagították már gondolataiban e kristály vizű csermelyek által átszeldelt völgyek, a sötét árnyú fenyőkkel szegélyzett ligetek, s a regényes szirtekkel bővelkedő bérezek, melyek szemléleténél a kebel mélyén költői érzelmek szülemlenek. Azonban ezúttal csupán vadászati élményeim vázlatos ecsetelését tűzvén ki feladatomul, a költői benyomások hosszasb színezetétől eltérve — melyeket csak átérezni, nem pedig átéreztetni lehet — pár vadász.ati kirándulásom eredményének egyszerű közlésébe bocsátkozom. A sport, mit e vidék hegyes-völgyes fekvésénél fogva nyújthat, egyedül kopászat, csekély körű cserkészet e'3 pisztráng-halászatra szorítkozik. A rendetlen, sőt mértéktelen pagonyozások, s a legelő marhával túlterhelt erdökörök a vadállománynak nem a legkedvezőbb mezőnyt szolgáltatják ; bár a buján tenyésző áfonya, tzamócza, madárbogyó, ribizke, mogyoró, málna s több más nemű bogyó- és bokorfélék, különösen a fajdoknak nagyon kedvelt búvó és tartózkodási helyüket képezhetnék. Ez utóbbiakból császármadár ugyan bőven található, de megejtése a számtalan meredélyen anynyi fáradtsággal jár, hogy talán egyetlen urvadász sincs, ki ez érdemben jelentékenyebb eredménynyel dicsekedhetnék. A vidék területét képező, egymás fölé meredő hegycsúcsok közül nem hagyható emlités nélkül a zor „Prassiwa" (koszos), melynek tövében a koritnyitzai fürdő fekszik, s mely ocsmány nevét, némelyek szerint, a minden egyéb növényélet megszüntet jelző vonalon feljebb, a csúcsát el'epö nagy menynyiségü máktól nyeré. E havas legmagasabb orma julius hó egyik kora regge én, a fürdőközönség nagy rémületére, sötét felhő gomolyba burkolódzott, a különben is zord időben még zordonabbat helyezve kilátásba ; mig a völgy aljáig lenyúló jobb lábát az alsó régiókban bágyadozó napfény mellett a folyamka hullámaiban füröszté. Unokavérei, az apróbb ormok (méltó zsarnok czimborái ily zord időben az öregnek) hatalmas falakat képeznek a fürdő körül ; de nem voltak eléggé visszariasztok e napon arra, hogy vágyam büszke koronáikon túlszárnyalván, a kedvezőtlennek Ígérkező idő daczára, néhányad magammal hátuk mögé kerülve, fel ne verjem a környék közelben fekvő vadonjainak csendjét. E reggel tehát, a szokásos gyógyvíz ivás után;. Y. és L. társaimmal, s J. P-rel, a „Pannónia" czimii vendéglő derék tulajdonosával, az Oszada és Rózsahegy között fekvő vadászlakig kocsiztunk, honnan F. erdész és két kerülővel, egy falka kopó kíséretében, az úgynevezett Revucza völgy baloldalától mindinkább fölfelé emelkedő, s kaszáló gyanánt szolgáló fennsík felső részét érintő azon sürü fenyves felé tartottunk, mely a rózsavölgyi úgynevezett „Tilalmas" erdökörhöz tartozik. Az erdős meredély aljához érve, az azt félkörben öve2Ő hegyszakadék — m st már rétté vált homorulat — kezdetén Y. és L. társaimat, kik a hegymászás fáradalmaitól vissza-liökkenni látszottak, rövid idő nuilva bátrahagyám ; mig magam, F. erdészszel, J. P-rel és az ebvezetö kerülőkkel, utamat a keskeny rétszalagon fölfelé egykedvűen folytattam. Az idő e közben kitisztult; a nap az égen egész pompájában ragyogott, vidámabbá téve kedélyt és vidéket, — sugárai a kövér levelii növényzet harmatcsöppjein ezer szánben tiindöklöttek. A nagy hőségben minden 50 — 60 lépésnyi távolban meg kellett állanunk, lassítani a gőzerővel működni kezdő vérkeringést, s szárítani homlokunk verejtékét; miközben tikkadt szomjuságunkat a virágos erdöszélen böveu kínálkozó illatos földi eper hiisitö bogyóival iiditők. Utunk ezután, a közép magasságnál valamivel feljebb, a keskeny rétszalagról az erdő mélye felé