Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-01-30 / 3. szám

12 Gr. Hunyady Imre. Gr. Széchényi Kálmán. Gr. Kinsky Octavian. Gr. Waldstein János. Gr. Wolkenstein Oswald. Az alapszabályok azon vá'toztatása is elfogadtatott, bogy a tagsági díjt ezemul nem félévenkint, hanem a naptári év kezdetével egész évre kell fizetni. Az angol „Racing-Rule" alapján kidolgozott verseny-szabályok pontról pontra megvittatván, részben mellőztettek, részben elfogadtattak. Hirdetmény. Illető megkeresés folytán az é s z a k i-, d é 1 i- és á 1 1 a m-vaspályák igazgatóságai az azelőtt a bécsi verseny-egyletnek engedélyezett ár-kevesbbitést nemes anyakanczák és versenylovak szállításánál ugyanazon feltételek mellett az ausztriai Jockey-clubbra ruházták át. A t. cz. lóbirtokosok nagyobb kényelmére az illy jutányos-jegyek részint a versenyegyleti irodában, Petersplatz Nr. 2, valamint a Clubb-helyiségében is (Hotel Munsch) átvehetők. A bécsi J o c k e y-c 1 u b b f. hó 7-én tartott ülésében elhatározta , hogy életfogytiglani tagjai az egylet által adott valamennyi dijnál csak a fele bánatot tartoznak fizetni. Cavaliero titkár. Az orsz. kat. méneseknek a két földmiv. minisztérium kezelésébe való átadásának módozatait elrendelő hadügyminiszteri körrendelet 1868. dec. 29-röl — rövid kivonatban következőleg hangzik : O Felsége elrendelte, hogy az országos delegatiók közötti egyesség szerint az országos ménesek az illető minisztériumoknak 1869 január l-jével átadassanak, egyelőre a következő feltételek mellett: 1. A Radautz és Piberi cs. kir. katonai ménesek és gazdászatok, úgyszintén a grátzi, nimburgi, brünni, drohowiczei és oberwikowi katonai csődör telepek az ausztriai földmiv. minisztériumnak; ellenben a mezőhegyes i, bábolnai és kisbéri kat. ménesek és gazdászatok, továbbá a székesfehérvári, nagykörösi, szepsi-szent-györgyi és warasdi kat. csödör-telepek a kir. magyar földm. minisztériumnak adassanak át, megtartatván egyelőre azoknak katonai berendezése. 2. Az emiitett minisztériumok átveszik január 1 jével az illetőségükhöz tartozó ménesek vezényletét kezelés és közgazdászati tekintetben; ellenben a tisztán katonai dolgokra nézve a birod. hadügyminisztérium illetékessége alatt hagyják. 3. A Reichsrathban képviselt országok ménesei és csődörtelepei 1869 január 1 -tol kezdve következőleg czimeztetnek: „Cs. kir. állam-ménesek" és „cs. kir. csödörtelepek," — inig a magyar korona országaiban levők: „Magyar kir. ál lam-ménesek," és „magyar kir. csődör t e 1 epek-"nek fognak czimeztetni. 4. Az egyes ménesek és telepeknél alkalmazott törzs és főtisztek, tiszti rangúak, katonai lelkészek, katona orvosok, állatorvosok, számadók, számadóősmesterck, orvos kovácsok, katona-kézművesek és katonák őrmestertől kezdve lefelé képezik összesen mindenütt az úgynevezett „katonai osztályt", főnökük pedig az illető ménes vagy telep „katonai osztályának parancsnoka." 5. A lajthántuli ménesek és telepek „katonai osztályai" számára az illető minisztérium előterjesztésére 0 Felsége egv külön „parancsnokot nevez," ki a csendőrségi föfelügyelőhez hasonlóan ez intézetek katonai ügyében a közös hadügy- és a laj thántuli földm. minisztérium közt közbejáróként szerepel. A cs. kir. katonai osztályok e parancsnokának illetőségéhez tartozik a katonai parancsolatok kiadása, a rend és fegyelem fenntartása, a fegyelmi büntetés az illető szabályok között, továbbá a személyes ügyek és végre az illetékessége alá tartozó osztályok ellenőrzése. E parancsnok katonai tekintetben a birod. hadügyminisztérium, minden más tekintetben azonban a cs. kir. földmiv. minisztérium alá tartozik. 6. O Felsége 1868. nov. 2-ki határozata szerint további rendelkezésig az eddigi cs. kir. fő-ménes felügyelőség szolgál katonai ügyekben közbenjáróul a magy. kir. ménesekben ; inig a szervezés, kezelésés gazdászati ügyekben a magy. kir. földmiv. minisztérium utasításai szerint jár el. 7. A katonai osztályok egyelőre jelenlegi szervezőtök és mennyiségükben maradnak. 8. Az alkalmazásban levő gazdász-, erdész-, és építészeti hivatalnokok valamint szolgák az illető minisztériumok rendelkezése alá jönek, állásuk azonban egyelőre biztosittatik. 9. Valamennyi katonai osztályuaknak különbség nélkül eddigi járulékaik és ellátási-igényeik biztosittatnak. Az átadás egyes részleteire nézve a hadügyminisztérium még a következőket rendeli. a) Minden még az 1868-ki kezelésre vonatkozó ügyek a cs. kir. fő-ménes felügyelőség utján a birod. hadügyminisztérium elé terjesztendök. b) A személyi és tisztán katonai ügypk 1869. január 1-töl kezdve Lajthántul a katonai osztályok parancsnoka, — Lajthán innen (Magyarország) pedig egyelőre a cs. kir. fő-ménes-felügyelöség által terjesztendök be hivatalos uton. c) Az 1869-ki évre tartozó hezelés-szervezés-gazdászat.i ügyek mindkét birodalom részben az ill. tő minisztériumokhoz terjesztendök be elhatározás végett oly módon, mint eddig a hadügyminisztériumhoz szokásban volt. d) Valamennyi személyes-ajánlatok, conduitlisták és egyéb alkalmazási javaslatok a ménesek és csödörtelepeknél alkalmazott törzs és főtisztekről és egyéb katonai egyénekről 1868-at (?) illetőleg, az eddig szokásos módon és az illetők által szerkesztve és véleményezve az eddigi hivatalos uton a birod. hadügy minisztérium elé terjesztendök. A többi átadási határozatok és utasítások külön rendeletek utján fognak következni. Br. Kuhn m. p. altábornagy. Jj Szegedi levelek. ív.*) 1869. Január l-jén. Tápé-réti vadászatainkat legalkalmasabban i-mertethetem aug. 19 és 20-iki kirándulásaink leírásával. Hevélyes jeleneteket s érdekfeszítő episodokat, vagy meglepő intermezzókat nem Ígérek, mert hisz ilyenekre csak a nagyvadászat nyújt alkalmat, mig az alvadászat vagy is a németek által úgynevezett „niedere Jagd," minő a mienk, inkább kedélyes jelleggel bir. Bejelentetvén, hogy a vadgerlék zöme már megérkezett, s hogy a tápéi réten túl, a farki zsilip mellett, két fészek fogoly tanyáz, aug. 19-én délután félkettökor kocsira ültünk s a gyékény-szövésről hires Tápé falunál a szokott kompon a Tisza balpartjára áttétetvén, d. u. 4 órára a zsiliphez értünk. Itt meg sem pihenve, — mert láttuk, hogy a felkerekedett erős szélben a vadgerle szokása ellenére már ez órában elhagyja a mezőt s roppant mennyiségben az átellenes úgynevezett nagyfa-sziget öreg füzesébe éji tanyájára húz — ide átcsónakáztunk. Les-állásainkat jóformán még megsem választók, máris azonnal megeredt a pufogatás. Hárman elálltuk a füzes kelet-északi végét, a negyedik pedig a hosszú erdöszalag nagyobb dél-keleti részét barangolta be, hogy az ott letelepülő gerléket nyugtalanítsa, felriassza, s szünetlen forgásban tartván őket, mi hárman folytonos húzásnak örvendhessünk. így aztán harmadfél órai les-állásban, két Lefaucheux és két kupacsos fegyverrel legalább 90 lövést tettünk; de mert ez első kirándulásunk volt, sokat hibáztunk. Alkonyat felé a húzás megszűnvén, „összehopp oltuk" egymást s beszámoltunk az eredménnyel. Mindössze 33 gerlét lőttünk, s ezek közül H. barátunk húszat szedett le hosszú 12-es Lefaucheux-jével, melynek megvételéhez tőlem kapott kedvet az 1864-ki galamb- és körvadászatok folytán, miután látta, hogy mig ő kedves öreg kupacsos fegyverével csak egykét lövést tehet, addig én négy öthez jutok, *) Az első czikkrk lapunk mult évi folyamának utolsó két havi számában jolentok meg. s a galambot oly magasságból, a nyulat oly távolságra lövöm le a Lefaucheux-vel, mint a többiek kupacsos puskáikkal. S most már a világért sem cserélné ki nehéz hosszú Lefaucheux jét bármely hires régi szerkezetű fegyverért. De aztán érdemes is nézni ezen derék öreget galamb- vagy kacsalesen, a inint kettős lövéssel p fosával szedi le a légből ezen nem könnyű lövésü szárnyasokat, keveset gondolva a Tiszainelléki erdők és mocsarakban hemzsegő milliárd szúnyoggal, melyek némely évben csaknem élvezhetlenné teszik a lesvadászatokat, különösen alkonyat felé; mikor aztán hajlandók vagyunk még Liebiget is kontár vegyésznek tartani, miért hogy még nem kevert oly folyadékot, mellyel arezbőrünket s kezeinket bekenve, vele a szúnyogot távol tartani lehetne. Mert az e végett ajánlt czitromlé s erős szilvaszesz, meg nem felel a czélnak, minthogy hamar elpárolog; az avas szalonnazsir pedig büdös és a napnak kitett arezbört megbarnítja, a mit ismét egy magamféle szőke ember nem risquirozliat meg, hacsak egy ismert hajóskapitány szerint azt nem kívánja, hogy arezbőre is oly barna, vagy barnább is legyen, mint haja és szakálla. Szerencsénkre a mult hiivö-i nedves nyáron át nem volt annyi szúnyog mint máskor, s bár most is háborgattak, az aug. 19-iki lest alkonyatig derekasan kiállottuk, s ezután visszacsónakázván kocsinkhoz, a zsiliptől emiitett öreg bai-átunk egy kis órányira fekvő haszonbéres tanyájára hajtattunk, hol hamar elkészült a paprikás, és várt a jó ágy, mi az alföldi tanyák közt rendesen ritka luxus czikk, s mi a vadásznak kétszeresen jól esik ; de szükséges is, mert csak kipiheués és alvás után lehet jó kedélyhangulata és igazi vadászatkedve főleg a városi lakosnak, ki egynél többnapi vadászatra szánta el magát. Másnap aug. 20-dikán, hajnal után visszahajtattunk a zsiliphez; útközben a hajóvontatók és keresztek fölött sürün czirkáló vadgerle kiségtetett, de le nem szálltunk, mert a reggel és délelöttet nemesebb sporttal, foglyászattal kívántuk eltölteni. — A zsilip környéke, hol a két fogolyfalkának lennie kellett, mintegy 60 holdnyi rétdarab, melynek fele nádas, egy része kákás, többi pedig sürii sással és füvei volt fedve. Itt mindjárt el nem kezdhettük a cserkészetet, mert a nagy fü rendkívüli harmatos volt; sürii fűben nagy harmat mellett pedig rosz a szimat, s a nedvesség a vizsla szaglását csökkenti; várnunk kellett tehát mig a harmat kissé fölszárad. De nyolc: óra felé, midőn a foglyok ittlétét egy kaszálló munkás megerősítette, elkezdtük a keresést, s nem telt belé tiz perez, rá is akadtunk az egyik fogolycsapatra; mely ezúttal messzire kelvén a ritkás fiiböl, lövés nélkül ment el, s a jobbra tőlünk álló uádfolt mögött láttatlanul telepedett le. Röpte irányában kanyarodtunk tehát, s nemsokára a szokott maneuvreihez folyamodó kakast riasztottuk fel, de öt nem követve, a nádas szélén kerestük családját, mely a két nádfóldet összekötő sásba húzódott. Azonban rosszul választotta menhelyét, mert a nagyon sürü s részben megdőlt sásban nem szaladhatott a kutya előtt; egyenkint rebbentettük tehát fel s nyolezat le is lőttünk. A többit keresve, csakhamar a második 18 darabból álló falkát is megtaláltam, az ebből lelőtt darab azonban még „gabler" sem levén, ezt nem bántottuk többé, s ismét az öregebb csapatból megmaradottakat vettük üldözőbe: de meggyőződvén, hogy ezek a nádban kerestek és találtak menedéket, minthogy ezen másfél öl magas és nagyon sürü növény közt lehetlen a keresés, kutyának épugy mint embernek 1 abba hagytuk a fogolykeresést s visszakerültünk a ritkább füvesre, melyen arczczal tanyánk felé fürjeztünk. Nyári első vadászaton, különösen ily sürü füves, sáros rétben hamar fárad el az ember, azért három idősebb társam megelégelvén a meleg délelőtti vadászatot, a zsilip melletti fás delelőbe tért megpihenni, s az ebédet bevárni; magam azonban még egyet kerültem a közel eső H.-M.-Vásárhelyi határszél itteni csúcsát szegélyező farki füzes felé, remélve, hogy a fűzfákról leriasztaudó vadgerlékre néhány lövést fogok tehetni; azok levén kedvencz lövéseim, midőn füzfasor aljában sétálva, a felettem s előttem a fákról robajjal elszálló nyilsebességgel megeredt gerlékre kapásból lőhetek. S talán nem csalódom, ha hiszem, mikép abban minden lövadász