Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-09-30 / 27. szám

SEPTEMBER 30. 1869. Vadász és Versenyla p. 127 1-ör 16 darab 4 eves félver kancza (számfeletti.) 2-or 1 „ 3 „ „ n 3-or 4 „ 2 „ „ p 2 4-er 1 „ 1 „ n r 2 5-ör 1 „ 1 » félvér mén 6-or 2 „ 3 „ félvér herélt ij 7-er 2 „ 2 r „ n P 8-or 4 „ 1 n » i) .2 9-er 5 „ elidösödött félvér kancza. 36 drb. A bábolnai ménesből: 1-ör 10 darab 4 éves kancza — ebből kettő telivér arab — nyolcz félvér (számfeletti.) 2 or 5 darab 3 éves félvér arab kancza 2 1 2 1 2. =s herélt .2 elidősödött részint teli- részint félvér, igás kancza. 3-or 11 4-er 1 5-ör 5 6-or 3 7-er 7 8-or 8 . 51 db. A Versenylap hasábjain megnevezett kisbéri és bábolnai 52 darabért bejött 23,031 forint, a megnevezett 35 darab mustrából pedig 4869 frtrr 27,900 forint. A mezőhegyesi ménes létszámából eladott és megnevezett 70 db lóért nem 12,415 forint, hanem 39,365 forint jött be, — eladatott ezen kivül még az árverés alkalmával 17 részint igás és csikós, részint ménesbeli elaggott vagy meddő ló 2089 frton s igy a mezőhegyesi árverés eredménye 41,444 frt. Tehát: a kisbér-bábolnai .... 27.900 á mezőhegyesi .... 41,444 ebhez számítva még a mezőhegyesi létszámból Aradon elárverezett musrákat . = 69,344 3788 73,132 frt. Az őszi árverések ezen eredményéhez adva még a kisbéri telivér 1 évesek tavaszi árverésének eredményét 33,750 frt. Az összes árverések után bejött ez évben 106,882 frt. KOZMA FERENCZ. Gácsi vadászatok. Gács, 1869. September végén. A „Vadász és Versenylap" ez évi 14-ik számában közzé tett ama czikkemre, melyben baglyom élettörténete vázoltatott, a szerkesztőség részéről több rendbeli észrevétel, illetőleg bővités közöltetett, nevezetesen pedig a sövényből készült leskunyhó és az orvmadaraknak adandó vizitál iránt. Jóllehet ki mult baglyom évek óta vizet nem is látott, ama megjegyzéseket mégis igen helyeseknek ismervén el, köszönettel fogadhatja minden vadász. A mi a suholyok és a légnek egyébb urainál természettani szempontból mondatott, azokat „A lég urai" czimü miiben már tartalomdusabban és nagy kellemmel még tüzetesebben olvastam. Ezeket elörebocsátván, miután a „Vadász és Versenylap" több rendbeli felszólamlásának daczára, vidéki vadászaink sokkal szivesebben kezelik a fegyvert, mint a tollat, vagyis röstellenek pár sorral értekezni a tavaszon, vagy nyáron tett észrevételeikről : bátorkodom az itteni eddigi idényről egyet mást felemliteni. A tél annyira gyenge volt, hogy a leirhatlanul szépen és korán megnyílt tavasz a vadak minden neméuek kedvezvén, reményeinkben nem csalódtunk, mert martius a bagzást és párzást, a mult September pedig az üzekedést lényegesen elősegítvén, föés dám-vadunk, fáczánjaink, fogoly és tapsi fiileseink, mint látjuk, szép eredménnyel biztatnak. Erdei szalonkák a tavaszszal szép számmal mutatkozván, jóllehet csak rövid ideig tartott itteni tartózkodásuk, mégis igen tűrhető volt a haj tó vadászatok és esteli lesek eredménye. Sárszalonkát a tavaszszal eleget lőhetett, a kinek ideje engedte, de a nyáron uralkodott leirhatlan szárazság miatt ipolymenti nádasaink tökéletesen kiszáradván, réczének vagy egyébb vizi vadnak még nyomát sem látni, s igy az egyébként igen vaddus őszi idényről ez érdemben le kell mondanunk. Gerlét és galambot igen nagy menynyiségben látni még most is a vidéken, de ez utóbbinak óvatossága megsemmisít minden igyekezetet, amazokból ellenben sok elesett, főleg lesből, midőn a repezetallóra jártak lakmározni. Fáczánjaink valahára szépen szaporodván, a nyulak is barsngolják a tallót, burgonyát. Mind a kettő novemberben lövetik rendcsen, s merem jósolni, hogy lesz mit lőni. A császármadárról beadott jelentések is igen kedvezők. A kékkői, vilkei és gácsi uradalmaknak — minden nagyítás vagy dicsvágy nélkül legyen említve — roppant terjedelmein a foglyok az idén igen nevezetes menynyiségben sikerültek Eddig 260-nál több ejtetett el, lenne még két annyi elejtendő, de a kora tavasz és rendkívüli nyár előbb fejlesztvén az itteni össztenyészetet, az aratás és kaszálás két héttel előbb állván be, falkáink nagyon megvadultak, a vizslát be nem várják, s ennélfogva nem hiszem, hogy még ennyit löjjünk , iunen-tova portyázva szoktunk vadászni. Nyúlban van ugyan szaporodás, csakhogy a mult évben meghagyott tenyészanyagot tekintve, csekély. Oz-bakbói egy 8-as és egy 6-os ejtetett el a vadászszemélyzet által. E vadban kielégítő a szaporodás. A prágai vadasban, mely most testvérem, gróf Forgách Antal kizárólagos tulajdona, már 60 főre megy a tenyésztett fövad mennyisége, fele dám, fele szarvas, de még eddig a cserkészet és les eredményt nem szült. A 14-esés 16-os, a szebbnél szebb suták és a szaporodás csapatban mutatkoztak, mintha észlelnék, hogy kiméltetnek ; legközelebb talán 40 lépésnyire láttam az összes nagyúri társaságot. Sans géne legelésztek, éles szemüket keményen jártatták rajtam, s jóllehet neszt foghattak a mennyi kellett, mégis csak lépésről lépésre távoztak. Igen ám, de a 3 villások, a melyek felett a halálos Ítélet minden kimélet nélkül kimondatott, ki tudja, melyik száz idos bükk vagy tölgynek élveztek hüs árnyait, azok bizony nem mutatkoztak. Az egyik les alkalmával láttunk ugyan két dám lapátost, de olyan állásban, hogy vagy mind a kettő, vagy egyik sem lett volna áldozata a lövésnek, — ennélfogva testvérem jónak látta nem lőni. Egyébiiránt a tegnapelőtt esti les alkalmával az egyik villás csakugyan leterittetett. Testvérem lőtte egyes golyóval 80 — 90 lépésnyi távolságból, valódi remeklövéssel. Kizsigerelve, 124 fontot nyomott. Azt hiszem, csaposnak igen szép suly, gyönge agancsai még kérgesek. Artalmas vadban, főleg szörmesben, a télen elejthető nagy számmal már azért sem volt, mert nem igen volt havunk, mint eddig tapasztaljuk, nem kevés a szaporodás. Szárnyas még bővebben mutatkozik. Baglyom van ismét, majd csak megnézzük a leskunyhókat minélelöbb. És most még valamit! Oh, te szegény ország, melynek nincsen vadásztörvénye. 18 évi tenyésztés, nevelés, esetés, kimélet és költség után valahára volna apró vad a vidéken, de lövi is ám mindenki. Csak egy példát hozok fel. A vidéken lakó egyik uri emberről, kinek az ég alatt semmiféle ingatlan vagyona nincs, ingóságai pedig egy vizsla vázából s egy kopott fegyverből állanak, azt regélik, hogy már eddig 200 foglyot adott el a vidéki főváros piaczán. Ugyan hol lehette ? Es hazánkban ez talán az egyetlen egy eset ? A világért sem ! Csehországban esak annak van kizárólagos vadászati joga, a ki 200 hold földet bir. Fegyvere lehet akármennyi bárkinek, de vadra esik akkor lő, ha meghivatik. Midőn őszi vadászatainkról — ha a szerkesztőség továbbra is helyet enged becses lapjában *) — annak idején bátorkodnám felszóllalni, s a vadkimutatást is beszolgáltatni — üdvöt és sz. Hubert oltalmában szerkesztett vadász-törvényt kiván minden jó vadásznak a viszontlátásig Egy öreg vadász. A gyöngyös-mátrai őzvadászatok. September 11. és 12-kén. Gyöngyös fölött félóra járásra teriil el a Bene puszta, közvetlen a Mátra tövében, melynek begylánczolata mint védő szárny terjeszkedik ki fölötte, védve öt az északi szelektől. A Beuc pusztát néhány malom a B;ue vizén, korcsma, erdészlak, és egy kápolna képezik. — Már itt tárul a szemlélő elé oly tájkép, minőnek párját keresni kell. Itt gyiiltünk össze mi is, hogy társaságban induljunk a vadásztanyára s utunk egyideig a kristály begypatak völgyén vezetett, hol midőn a malmok zöreje elhangzott , azt nemsokára a szürkallók kopogása válta fel, melyek zöld mohós kerekei, a gyöngyöző babokat csapkodva, egyenletes dobogóssal végzék megszabott munkájukat. Ezen csendet magányban, hol még a sziv dobbanása is meghallatszik, kedvesebb benyomást gj-akorol a zenénél ezen monoton zörej : nem tudom miért, de nem adtam volna bármi czigányzenéért. Mindig szebb és szebb erdőtájak, hegyormok tárultak elénk. A. bácsi megmagyarázta , hogy p. o. ez a vaskapu menhely volt a tatárjárás alatt, — ez a csinált út, melyet a törökök készítettek ; ez a Bene vár, — ez a vidék vár p ia c z a, ez a menyecske völgye stb., ugy hogy e kedves magyarázat közben megtettük a két órai utat és elértünk a J á v o r o s kúthoz, az óriási ős bükkösbe, liol vadásztanyánk volt. Innen mentünk reggeleukint a hajtásokra, itt mulattunk, dévajkodtunk este visszajövet; egyik csin a másikat követte ; volt zene, dal felköszöntés, élez, tréfa, szóval : páratlan mulatság. De szóljunk a tulajdonképeni vadászatról. -— Hajtás volt hat; puskás vagy harmincz, kutya tizenhárom. Az első hajtásban Rh. vadásztársra hátulról jött egy bakőz ; barátunk a sebes fordulásnál lövésközben egy fagyökérben elesett, s az őz tovább ugrott, bár lősebet kapott; két ebet bocsátottunk utánna s többen hallották is barczázását, de nyomtalanul eltűnt; a két kutya harmadnapra jött a tanyára vi-sza. — A második hajtásban, illetőleg még a hajtás előtt (midőn helyreálltak) esett egy öp • Rh. vadásztárs ugyanis fektéből ugratta ki s szügyén lőtte. — A harmadik és negyedik hajtásban nem esett semmi; az ötödikben szintén hajtáson kivül S z. alelnökünk lőtt egy rókát. — A hatodikban semmi. — Hogy ily kevés eredményt mutathatunk fel, annak jó részben a nagy szél volt az oka, inert mi baszna, hogy minden hajtásban volt 4 — 5 őz, ha a végtelen szél miatt sem az ebek szimatot nem találtak, sem a vadászok neszt nem foghattak javad i s , csodálatos módon , mind lefelé ment, a min a legprakticusabb öreg vadászok is mind csodálkoznak, s ök is a szokatlan időnek, valamint a sok össze nem szokott kutya egyenetlen hajtásának, ugy a hold változásának (?) tulajdonították a csekély eredményt; szóval : ily kedvezőtlen körülmények között csak Szt Hubertnek köszönhető, hogy sept. 14-éu este az őzet vígpoharazás közt elkölthettiik. LESI PÜSKÍS M. K. *) Mindenkor a legnagyobb készséggel, és kérjük is azt minél gyakrabban. Szerk. Máramarosból. XII. Dolha, 1869. jul. 30. Vadászati monograpbiák iránt megyénk éjszakkeleti irányában fekvő Akna-Sugatagon lakó rokonomhoz intézett megkeresésemre nyert választ, a szives olvasó engedelmével , „Vadász és Verseny lap"-unk keretében érdekesnek találtam közleni. A levél igy hangzik : „Kedves Rokon ! Mindenek előtt jelekkel is igazolt rokoni szeretetedért fogadd szives köszönetemet. Hogy azt némileg én is viszonozzam, fogadd szívesen az itt küldött „Vadász tudományt." Én belőlem, látom, ugy sem lesz könyvből vadász, te pedig mint szenvedélyes nimród-utód, ezen sport tannak, bár ha ez még sok kívánni valót hagy hátra — sok hasznát veheted E könyvnek szerzője jó barátom Páck — ki azt nekem ajándékozó, már rég a nagy-károlyi sírkertben alussza örök álmait; ez emlék e szerint nálad kettős érdekű lehet. Élvezettel olvastam a „Vadász és Versenylapban" 27*