Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-08-20 / 23. szám

AUGUSTUS 20. 1869. VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. 111 Oscar 119 font Sir Francis 97 font Higliriuger 119 n Freya 96 rt Zápolya 118 n Conchitta 96 n Rabulist 117 n Prime MinisChief 116 Tt tress 96 it Dargein 116 rt Vitam-Vasz 96 rt Oenkenytes 115 rt Cricket 96 n Wild HuntsBarna Bimbo 96 rt man 114 n Veilchen 95 rt Palimpsest 113 n Chriemhilde (i i. Hector 112 n Teddington) 95 rt Erstgeborene 111 it Menelaus 95 rt Last Arrival 110 rt Weatherby 95 • rt Zrinyi 110 „ Lady Bird 94 rt Fitz IgnoraEdelweiss 94 rt mus 110 rt Themis 94 rt Hamlet 109 n Glencora 94 rt Sclodo 109 n Outsider 94 n Darius 108 n Valet 94 n Lady Cecilia 107 tt Vortex-men 94 n Seehund 107 tt Sexagon 94 rt Aeronaut 107 it Stamford 94 n Georgine 106 V Chukimanku94 Beindlstierer 106 n mén 94 n Lehndorff 106 n Luxemburg 93 rt Charley 105 rt Dogma 93 n San 105 rt Dangerous 92 rt Gordon 105 rt Gretel 91 tt Ignatia 104 n Lawine 91 rt Zivatar 104 n Katharina II. 90 rt Glenal mond 103 n Colibri 90 rt Laternbub 102 rt My Lilly 90 rt Steamer 102 rt Guiding Star pehely Neville mén 102 n Aniella I. rt Milk Maid 100 n Chriemliild v. H. Harriet 100 n R. H. rt Oberon 100 n Tony rt All my Eye 99 it Zawierzucha rt E teher kivetés azonban csak ugy emelkedik érvényre, ha azt legalább 10 ló számára elfogadták, mit óhajtunk a Spornnal együtt hogy ugy történjék, csakhogy e czélra a kissé félre eső s odiosus színezetű Berlin helyett inkább egy neutralisabh térséget, p. o. Frankfurtot óhajtanok, mi ugyan az idén már nehezen menne, miután a frankfurti versenyek küszöb előtt állnak. S. J. F. Egy medve kaland. 185*-ben néhány vadászpajtásom a Gömör megyében fekvő Csoltó- s Tibai erdőkben kopóvadáazattal mulatták magukat; a hajtást megelőző éjjel kevés eső esvén, jó kilátásuk volt a vadászatra, mivel az itteni cserjésekben mind róka mind nyul szép számmal tanyázik. Alig ereszték el a kopókat, nem sokára felhangzott a hajtás zaja s a vadászok siettek a bérezi utcn, hol a vad legbiztosabban meg szokott fordulni hogy állást foglaljanak. A hajtás rendkívül heves volt, s a vad gyakori fordulatot tett, mellyböl azt következtették, hogy vagy rókát vagy süldőnyulat vettek fel a kopók. Néhányszor a hajtás egészen közelökben történt, de a vad még sem jött ki az útra egyszer sem. A legalól álló vadász türelmet veszítve, állását elhagyta, s 20 — 25 lépésre beállott a sürübe, gondolván, hogy valami kitanult vén rókával lesz dolga, s könnyebbnek vélte őt a sűrűből lövésre kaphatni. Alighogy uj állását elfoglalta, a hajtás újra felé fordult s nem sokára annyira közeledett, hogy minden perezben várni lehetett a vad megjelenéséi; fegyverét készen tartva, szemeit egy kis nyilasra szögezte, melly mögött a cserje igen sürü volt. Egyszerre csak nagy zörejt hall s a jövő perezben egy derék maczkóval találta magát szemben ; s őszintén szólva : meglepetése nem volt kellemes e nem várt találkozásnál, melly állításomat eléggé igazolja vadász pajtásom azon eredeti manővere, mellyet a maczkó láttára, tőle telhető gyorsasággal, fegyverét lníta mögé rejtve, nehogy a maczkó valami ellenségeskedés! szándokot gyanítson, az ut felé hátrálva véghez vitt. Ide érve, első tette volt a társakat értesíteni a felöl „hogy mi lappang a bokorban" ; szavai alig találtak hitelre, mivel itt még medve soha sem mutatkozott. Azonban komoly állitása, s valljuk meg, a zavar is, melly még mindig rajta észrevehető volt, meggyőzték a vadásztársakat, hogy a dolog való ; és lön nagy golyó keresés ! — De hasztalan, nem találtak, s habár illő készülettel nem valának is ellátva e ritka vendég elfogadására, még is elhatárzák, mint bátor vadászokhoz illik, a csatát elfogadni; ovatossági szempontból azonban jónak látták az együttmaradást, s abban állapodtak meg — hogy mihelyt a medve lövésre jön, hárman az egyik csővel rálőnek ; ha közelit vagy támad, előbb a két tagból álló tartalék tiizel, s aztán újra az-előcsapat lő ; a tartalék sereg végső két töltvénye csak az utolsó veszélyes pillanatban lesz használandó. A haditanács alatt a hajtás ki a hegyfelé fordult, mintha a maczkó, mint udvarias ellenhez illik, időt akart volna nekik engedni a készüléshez. Alig végezték azonban a tanácskozást, midőn a medve a dombot megkerülve, a bérei ut felöl egyenest feléjök tartott, néha a sürübe váltva, s csak midőn már vagy 15 — 20 lépésre lehetett a vadászoktól, akkor ugrott ki az útra ; a három vadász rögtön rálőtt, mire a maczkó egy nagyot ordított, s fejét rázva a sűrűnek ugrott; a tartalék nem adott tüzet, de az előlállók közül egy merész vadász a másik csővével újra rá tüzelt, sőt vadászheve annyira elragadta, hogy kilőtt fegyverével is árkon bokron át legalább egy negyedóráig futott az újra a hegy felé futó medve után, mellyről erősen hivé hogy előbb utóbb el fog esni — de a mi bizony nem teljesült. Pár hét múlva azt liirlelék, hogy az Aggtelki kősziklás oldalon egy medve csontvázára akadtak volna az ott legeltető pásztorok, de ez a liir vadászaink nagy bánatára máig sem sorolható az igazolt tények sorába.*) BALOGVÖLGYI. A rőtvadak némelly sajátságairól. I. Az agancsár. (Folytatás.) A szarvas esthajnalkor mindég tisztásabb helyre tart, s nappali tanyájára vagy járásába hajnalderengéskor vagy pitymallatkor siet vissza ; leginkább begytetőn, fővel völgyfelé fordulva, szeret heverni, s lia napközben emberek, kutyák, vagy zápor által nem zavartatik meg, többnyire fekve szokott maradni, azonban nagy hőségben néha szomj-oltás végett szomszéd folyókhoz vagy mocsáros helyekhez is ellátogat; napszái.at előtt kél fektéből fel, kis ideig a süvüben eddegélve kifelé indul s egész éjjel a tisztáson legelész, de hajnal szürkületkor ismét sűrűségbe vonul, tavaszi napfényen azonban örömest sütkölődzik. Egy csapatban közönségesen több tartózkodik, s mindnyájokat mind a sűrűségből ki, mind abba vissza többnyire egy öreg suta vezeti, mellynek szünteleni szaglálózásából s neszezéséből gyanítható nagy vigyázásat s gondoskodását valóban bámulhatni. —- Az öreg szarvas himek a fiataloktól és sutáktól elválva különös csapatot szoktak formálni s egész Augusztus végéig, t. i. folyatások idejéig együtt maradnak. Noha a szarvas sürü erdőséget kedveli, mindazáltal kemény télben az erdő ritkább s melegebb részeibe is, kivált ha azok őszi vetéssel határosak, elhúzódik, s az illy vetést nem csak éjszaka, hanem gyakran napközben is meglátogatja, s illyenkor véne, fiatalja, sutája csoportosan minden különbség nélkül együtt legelget, de hó vesztével ismét széllyeloszlanak. Eledel-keresés vagy legelés miatt mint emlitém éjszaka a réteket, kaszálókat, szántóföldeket s ritkább cserjéket látogatja meg, s fűvel, falevéllel, különféle gombával s fabogyóval éldegél. Tavasz nyiltával a lóherés s ösziveteményü földeket különösen kedveli, későbben a gyenge füvet, zab, árpa, köles, s egyébb tavaszivetést, valamint a fák bokrok fejlő bimbait, sarjadékit s liajtásit csipkedi. Nyáron borsót, lencsét, bükkönyt, élet-kalászt, kukoriczát, zabot, kenderbugát, lóherét, gombákat, stb. keres. Mivel a szarvas többnyire leves és fris zöldséggel él, igen ritkán iszik, télben mindazáltal, midőn eledele többnyire szénaavar (avas-fü), famoli, szederj-levél, fabimbó és fahéj, a havat szokta nyalni; nyárban leginkább a nagy és tikkasztó liöség kényszeríti ivásra, egyébkint a sónak és széksós helynek igen ba*) Talán volna még a vadásztáskában több illy csinosan leirt kis vadászkaland is. Csak elö vele mig a busa és bére is megvan, nehogy mint a medvének csak csontváza maradjon Szerk. rátja s örömesti látogatója. — Folyatása September elejétől October közepéig tart, midőn az öregebb s erösb aganesárok nyári legelésök helyét elhagyván, földnek szegzett orral szaglálódva a sutákat nyomozzák, s azoktól minden gyengébb hímeket elűzvén, köztök magányosan maradnak. Gyakran megesik hogy a hasonló küzdés s türkölődéskor két erős bika ütközvén össze, hol egyik hol másik veszedelmes szúrást kap. Az illy győzedelmes bika egész folyatás alatt maga szokott ugyan a suták közt párzani, azonban a nem messziről ólálkodó kivert himek is részesülnek a nöszésbeu, leginkább akkor, midőn közülök hol egy hol másik vétetik űzőbe a diadslmas által, s a többi e közben odaosonván, a sutákhoz férkezik és időt nyer. Folyatás kezdetén, igen ritkán, vagy épen nem bőgnek, azonban September vége felé, mennél nagyobb, erösb s vénebb a bika, annál jobban bőg, a mit rigyetésnek is szoktak nevezni, s nyaka is duzzadni kezdvén mintegy megdagad. A suták bika által ide s tova zaklattatva, csak lassan rigyetnek. Az különös, hogy ámbár a bika által összevissza hajhásztatnak, az egy csapathoz tartozó suták még sem válnak el egymástól. Mihelyt virrad, a maga előtt hajtott vagy oldalaslag kisért egész falkával sürübe vonul a bika, de nem épen ott hol a suták, hanem valamivel távolabb telepszik meg, s azokat csak estve nagy rigyetés közben keresi fel. Kivált az öreg bika a folyatás egész ideje alatt igen kevesett legel, azért is annyira el szokott soványodni s ösztövérülni, bogy folyatás végzetével legkisebb kövérsége sincs. Az üzekedő bika szaga igen kellemetlen s kiállhatatlan, s némelly részben-kecskebak bűzhöz liasonlit; — a sok bőgés s eröködésben felpuffadt nyakán hosszú feszes szőr nő, egész tekintete s állása vadabb, bátrabb, vakmerőbb; ba vetélytársát közelíteni látja, első lábaival a földet hányja, kapálja s illyenkor főkép vadaskertben az embernek is rúgtat. Az megjegyzésre méltó, hogy folyatásul bizonyos helyet (Brunftplatz), hol minden éjszakán megjelennek, s mellyet több esztendőig megtartanak, szoktak választani. October közepén vagy fogytán vége lévéu a folyatásnak, az egész falka ismét előbbi csapására oszlik el, a bika pedig vagy más himek közé elegyül, vagy magányosan jár. A felfolyatott suta nem sokára mindeddig szoptatott borját elrúgja, s 38 — 40 hét múlva, Május végén vagy Junius elején, a mint t. i. később vagy hamarább párzott, a csapattól elválván, bátorságosnak vélt sürü helyen egy, néha két borjut ellik, mellyek néhány nap múlva megerősödvén, anyjostól a csapathoz veszik magokat. A suta 3 esztendős korig tökéletesen felidül s megnő, de a bika 8 esztendőig is erősödik s testesedik. A megfogott fiatal szarvas igen megszelídül, eleinte kecske-tejjel szokták tartani s 20 esztendeig is elél. A himszarvas általjában igen hosszú életű állatnak tartatik, s Julius Caesarról irják, hogy ő némelly fiatal szarvas nyakába neve véstével készült arany-örvöt akasztván, azokat szabadon ereszté, s ezek közül néhány az ő halála után egj' pár száz esztendő múlva került volna kézre. — A vén szarvashust némelly orvosok egészségtelennek tartják ; annyi bizonyos, hogy a meglőtt szarvas busa, az üzés s kergetés által elfogatotténál sokkal jobb izii, alkalmasint azért, mivel azt az ártalmas jzzadság s vértüzesedés annyira nem járta által. — A felidült szarvasnak legnagyobb ellensége a farkas és liiuz, a gyenge szarvas-borjut azonban a róka, vaddisznó, vadmacska, sas és fülesbagoly is megtámadja s gyakran elöli, sőt azon ollykor még holló is erőt vesz. A szarvas nevezetes tulajdonsági közé tartozik: l) liogy borjatartóját vagy is poklát, némellyek állitása szerint megeszi, ugy szinte azon száraz bőrdarabokat is felszedegeti, mellyek uj növésű szarváról liámlottak le. 2) A szarvas máján nem lévén epezacskó, annak farka szokott keserű lenni, s az epe alkalmasint abban foglaltatik, — szivében pedig némellyek tapasztalása szerint ollykor esontkeresztecske is találkozik. 3) Szarvait évenkiut elveti, s ujakkal cseréli fel, s szemei alatt ugy nevezett kcnyzacskója van. 4) Hogy az utána siető vadászebek szagát kevesbet érezhessék, leginkább szél mentiben szokott szaladni. 5) Inkább vizzel lefelé, mint annak folyása ellen úszik. G) Ha megsebesíttetett vagy igen sokáig űzetik, kőszikla-üregekbe s néha szarvas-marhák közt is keresi menedékét. 7) Tartózkodása helyének inkábbi eltitkolása végett sokszor •22*