Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869
1869-08-20 / 23. szám
112 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. A Roisn s 30. 1869. 4 sőt 6 lábnyi magasságú apró sarjadékkal köriilnött fatörzsökre is felül s a mellette elmenő vadászt vagy kereső kutyákat meglapulva nézi. 8) Jártas vadász a szarvas nyomából megítélheti azt is : valljon az általment szarvas suta vagy bika s milly nagyságú lehet ? 9) A megsebesített szarvas a többiek közül kiszokott válni. BESNVÖI. r uitsiiii (fir u Az Anglia és Amerika közt közelebb rendezendő nagy nemzetközi hajÓ7erseny. UJ-YORK, 1861». junius 30. Massaehusctbe történt közelebbi kirándulásomat felhasználva ugy intéztem dolgaimat, hogy egy kis kerülővel régi vágyaim czélját: CambridgeMasst, az amerikai hajós-sport e fötáborhelyét, meglátogathassam. Az amerikai egyetemek legnagyobbja a H a rward College Cambridgeben, s ennek hajósclubbjai épp olly híresek Amerikában, mint az Oxford és Cambridge egyeteméi Angliában ; egyszóval : a finom styl-evezés fő-főiskolái, mellyekből e'venkint az „oarsmen"-ek ujjabb meg ujj abb jeles csapata kerül ki. A „Harward University Bootclub" már rég óta a legnagyobb érdekeltséget tanusitja a Cambridge és Oxford közti évenkinti hajóversenyek iránt. Végre 1868. év tavaszán a „Harwar d-C 1 u b" nyilvános kihívást intézett az oxfordihoz, (mely hét éven át Cambridge felett folytonosan győzelmet vivott ki) egy bajóversenyre „for the Championship of the world. Angliában a kihivás minden hajó-sportsmannél, önként érthetöleg nem csekély izgatottságot idézett elé. Még eddig egy nemzet sem merészelt az angol hajósokkal síkra szállani, és íme öt ficzkó találkozott egyszerre a felülmulhatlannak tartott „Champions of England" kihívására, bogy Angliától nemcsak a vitorlázásban (melyre nézve az elsőséget amerika már 20 évvel ezelőtt kivívta) hanem még a hajózási művészetben való előnyüket is elvitassa. Azonban az angolok a kibivást vissza nem utasíthatók, mert akkor minden küzdelem nélkül átszállott volna az amerikaiakra a Championship. A savanyu almába tehát bele kellett liarapniok. Csakhamar igen élénk diplomatiai jegyzékváltás keletkezett a két egyetem közt, mi majdnem egy évig tartott. Abban a föltételek, idő, a verseny helye, a hajók és evezők minősége, 'evezősök száma fölött sokáig vitatkoztak. A fő nehézséget kezdetben az amerikaiaknak ama kikötése képezé, hogy kormányos nélkül evezzenek. Legnevezetesebb sajátsága ugyanis az amerikai liajókázási sportnak a „több evezős csolnak kormányos nélkül;" mig átalában a világnak többi részében 4, 6, 8, 10 evezőshez egy kormányos szükségeltetik, ki a csolnak hátsó részében ülvén azt igazgatja, addig az amerikaiak csodálatos ügyességgel A, 6, 8 vagy 10 evezős csolnakot kormányos nélkül is tökéletesen igazgatni képesek. Az angolok, kik a művészetnek e neméhez nem értenek, vonakodtak az amerikai ajánlat elfogadásától, melly utoljára ekként hangzott: „Ne alkalmazzunk kormányost egyikünk se, vagy alkalmazzanak önök és mi nem !" Egy felől belátták, hogy az evezés e módjának betanulása igen sok időt és gyakorlatot igényelne, másfelöl attól is féltek, hogy ha ők kormányost használnak s az amerikaiak nein : ezektől a csolnak könnyebsége miatt legyőzethetnének. Elvégre abban egyeztek meg, hogy mind két csolnakhoz kormányos alkalmaztassák. A verseny véglegesen megállapított föltételei a következők: „Az 1869. évben aug. 15-ike és utósó napja közt, valamelyik napon, az amerikai „Harward University Boat Club" és az angol „Oxford University Boat Club" közt csolnakverseny jő létre Angliában a Temse vizén. A versenytávol 3 angol mértföld, sik vizén. A csolnakok tetszés szerinti hosszúságnak, szélességiiek és mélységüek lehetnek; evezők és „jármok" szintén tetszés szerinti nagyságban. Minden csolnakban négy evezős és egy kormányos működik. A fogadás a „Championship of the World"-ért történik s azonfelül mindkét részről 5000 arany köttetik ki, (ez összeg mind két fél által már eleve alájegyeztetett). Ha az oxfordiak veszitenek, és később az amerikaiakat a „Championship "-re kihívnák, akkor azoknak Amerikába kell menniök, hol minden pillanatban megkísérelhetik a „Championship" visszanyerését. Az amerikai csolnakászok öt hét óta a legerösbb training ban vannak. A csolnak, melyet Angliának le keilend győznie, a mult héten készült el. Ez egy „c e d a r shell," hasonló szerkezetű mint a „Wildfeuer" a bécsi csolnakászegyletnél, (előbb enyim, most gr. Hoyosé) cédrusfából, 52 láb és 6 hüvely hosszú, középpn 18 hüvely széles és 8 hüvely mély. Ha a csolnak evezősei helyüket benne elfoglalják, ugy a vízből csak más fél biivelynyire látszik ki a csolnak. A csolnakot Charlét B. Elliot készítette Greenpointban, ki kétségen kiviil a legjelesebb csolnakokat készíti An:erikában, hanem liogy csolnaka az angolokéval kiállja a versenyt, a felett már kétkednem kell. A mennyiben az amerikai National-Race csolnak és a bécsi csolnakászegyletnek angol csolnakjai közt összehasonlítást tehetek, az amerikainak alakja elönyösebb, ugy szintén berendezése s a lapátok viszonylagos arányossága stb., de mind a mellett is az amerikai fa messze hátra marad ugy minőség mint annak művészi kikészítése tekintetében a bámulásig könnyű angol fa s annak mesteri kidolgozása mellett. Ha ezekhez képest az erők egyenlők lennének, az angol csolnak győzedelme csaknem kétségtelen lenne ; azonban az amerikai evezős-csapat fölényére jobban lehet számitni, mert a négy evezős megannyi pompás ficzkó, és ha a kormányos, egy rettenetes vékony emberke a négy heti training alatt a Themsén jól beiskolázza s kiismeri magát, akkor az amerikaiakat nein igen lehet félteni. A „Sport" után. V. S.*) A ki halászni megy, és — krokodilt fog. Gr. Kroekow, e sokat utazott gentlemen beszéli keletafrikai útjából: „A Setit folyó mellett, a Hamran arabok közt ütöttem fel sátorfámat, liogy az itt nagy számban levő vadgyöngytyukokra vadásszak, hanem olly nagy bőségben találtam őket, hogy pár nap alatt elvesztém a vadászingert reájuk. Pár nap kellvén még várakozni liogy tovább utazhassak, ez alatt egyik kcdvencz sportommal, a halászattal akarám elűzni unalmamat. Kérdezősködvén házigazdámtól a sheiktöl, ha volnának e a folyóban halak, s nagyok-e ? — igenlöleg felelt, sőt hozzá tette, hogy várakozásom ellenére nagyobbakat fognék találni mint hinném. — Én megőrültem persze a dolognak, s uti táskámból a legnagyobb patent horgaiinat kerestem elő, 4 rétü selyem zsinórra s ollyjvastag ile hajlékony pálezákra kötöttem, mellyel gondoltam lia 10 fontos akad reá, se maradok szégyenben. Miután még vadász puskámon kivül egy kis hálót és horgaimra friss hust vittem volna magammal, felkerekedtem s a táborhelytől mintegy félórányira fekvő nagyobb öbölig sétáltam el. A folyó mintegy 30—40 láb széles s alig 2 — 3 láb mélységben, durva nagy kavicsokon sebes eséssel folyt ez öböl forma tágulatba, s véleményem szerint itt csakugyan elég mély viz lehetett a legnagyobb halaknak is. A hely, hol a kissé sárgás vizben nagyobb halakat úszkálni láttam, s hol horgaimat is letiizém, kissé meredélyesb parttal birt, mintsem hogy a vizszinéig le mehettem volna, s igy vagy 4 — 5 lábbal magasabban álltam. — Alig vetém ki horgaimat, midőn 2 —3 perez múlva egyikök tánczolni kezdett, végre lemerült, s midőn kirántani, egy gyönyörű harcsa féle állat ficzkándozott a kövecses porondon. — Nagyon megörültem a szcp sikernek, s halamat egy kis velem hozott liálózsacskóba vetve, Laptulajdonos: özv. Bérozy Károly né. *) E levól Silberer Victortól, a bécsi hajósegylet egyik tevékeny tagjától származik, ki ez év elején hajózott át Amerikába. Talán a pest-budai és bécsi hajós-egyletek is reászánhatnák magokat már egyszer egy ki s „ncmzetkOzi" versenyre Szcrk. ezt a vízbe eresztém, mig végét egy a földbe vert karóhoz kötözém. Igy töltöttem el már vagy egy félórát, miközben fogtam ugyan még két halat, de ezalatt vagy fi — 7 darab leszakasztotta magát s horgomat is elvitte, ugy liogy már csak egyetlen egy maradt. Meg kell említenem, hogy horgaimat vagy 5 láb mélységre eresztettem, s horgom mindég előbb elszakadt, mielőtt prédámat a viz^zinére hozhattam volna. Teringettét — gondolám magamban, nagy halak lehetnek ezek ; csínján kell velők bánni ; a legközelebbit csak majd lassan liuzom ki felé, s a hálóval alámeritek. A mint gondoltam ugy is tettem, s a medélyes partra leülte, vártam a jó szerencsét, mellyet nem akartam többé utolsó horgommal elszalasztani Meg is jött nem sokára, s a mint horgom alámerült, éreztem hogy derék prédára akadt; felugrottam teliát s balkezemmel a horgot kissé búzva, a jobbal igyekeztem nyeles hálómmal alámeritni; horgomat azonban az állat szerette volna behúzni, de én nem engedtem, s igy huzgáltuk egymást a part mentében pár lépésnyire, még egy nem annyira meredek részéhez értünk, s hová én is iparkodtam, hogy hálómmal könnyebben liozzáférközhessek. — Csodálatosképpen, ugy látszott foglyom is ezen iparkodik, mert itt egyszerre alább hagyva a húzással, közelitett a part felé, s éppen amint hálómmal elértem, fel is bukott a vízből ismeretlenem, hogy a partra kimásszon, .. . mert hát az a mit én fogtam, egy — fiatal krokodilus volt! — Az első pillanatban mind a ketten szájtátva bámultunk egymásra Én a váratlan vendég látásán, ő meg a mint láttam nehéz lélekzeteket véve. A horog valami igen kényes részét érhette torkában. — A másik pillanatban azonban, szégyenemre legyen mondva — de Afrika iskolázatlan szülöttje hamarabb fcltalálá magát, s mielőtt p kámra csak gondoltam volna, — egy határozott tással kiszabaditá magát e kétes situatioból, ma; vivén horgommal a pálezát is, melly kisiklott ke közül, s most a futó szörnyeteg nyomát a vizert begve jelölé. Mire azonban golyót küldhettem volna utánuk, eltűntek szemeim elől. Mikor visszatértem a helyhez, hol másik halaimat hagytam — azoknak sem akadtam egyéb nyomára, mint a földbe vert karó körül tekert madzagra ; — hát azokat is az a fiatal gazember rágta le, s pedig elég diplomatiai ravaszsággal, hogy semmit észre ne vegyek. — „Menjen ezután más valaki halászni Afrikában, de én ugyan nem" — mondja a joviális Sportmann e kis elbeszélésének befejezéseül. V © g y @ t. — A királyi disz- és dij-lövésziinnepély 18-án reggeli 8 órakor vette kezdetét. A lövészek taraezklövések mellett vonultak be a csinos zászlókkal diszitett lövöldébe, hol Ú Felségének mellszobra diszes obeliszken tündökölt, az obeliszk oldalait pedig az egyes kitűzött s aranykeretekbe foglalt dijak disziszíték. A megérkezés után csakhamar a lövéshez fogtak, mely déli 12 óráig tartott. — Az első napi ünnepély fénypontját az ebéd képezte. Kevés idővel az ebéd előtt érkeztek meg a vidéki lövészek is nagyobb részt. Több vidéki lövészegylet testületileg képviselve is volt, igy többek közt a budai, pozsonyi, nagyváradi, aradi, eperjesi. Bées sem hiányzott, s köréből is néhány kedélyes képviselőt küldött. A jó kedvvel fiiszerezett ebéd után a lövölde alsó helyiségeibe siettek ismét a lövészek, lövészeti gyakorlatuknak sikeres eredményt vivandók ki. — A lövészetnek esti 7'/<i órakor lön ve'gc. — A nap folytán összesen 3660 lövés történt, 2940 körrel. Ezek közt 7 szeg, 35 négyes, 255 hármas volt. Ischlból s a Gmunden tó környékéről irja K. J. szerkesztőtársunk, hogy ott a váratlan beállott hóesés és hideg nagy zavart okozott mind a fiirdö vendégei, miml az Ausseii vadásztársulat között, melly ott özekre s nyirfajdra gyűlt össze, köztük néhányon hazai Sportinaueink köziil is. — Hasonlót irnak Reichenauból is aug. 11-röl, hol mostanában Károly Lajos föhg tartózkodik családjával, s kinek vadászatát szintén félbeszakitá a havazás, miután előbb egy erős nyolezas aganosárt elejtett. Legszerencsésb volt eddig gr. Iloyos, ki szomszéd birtokán eddig is 3 erős darab szarvast s 2 zergét ejtett el. Felelős szerk. : gr Lázár Kálmán. Szerkesztő társak: Keve Jósstfi.« Sárkány Ján. Fer PEST. 1869. NYOMATOTT AZ Melléklet: Lóárverés a magyar ATHEN A EUM" NYOMDAJÁBAN. királyi álladalmi ménesekben.
