Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-08-10 / 22. szám

AUGUSTUS 20. 1869. VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. 107 tatnék ki, másik fele pedig csak akkor, ha a tulajdonos a lovat el nem adja, s azzal a következő évben ismét megjelen a jutalmazásnál, mely e3etben ismét megkaphatja a 2-dik jutalomdíj 1-sö felét. Az első 8 tenyésztési év elteltével, és igy a 12 e'ves kanczáknál, minden további jutalmazás megszűnik. 6. A jutalomdijak beosztásánál nem csak a külsőre, hanem a ló képességére is különös figyelmet kellene forditani, mi annálinkább szükséges, miután az ország némely vidékein előforduló istállókbani nevelés következtében a fiatal ló külsője gyakran tekintélyesnek tűnik fel, ellenben képességre nézve keveset ér. A képesség által bebizonyított jóság főfeltételc a jó utántenyésztésnek. A dologtalanul hizlalt kanczák többnyire terméketlenek, vagy gyönge csikókat hoznak világra, nagy hajlammal minden csikó-betegségre. A munka és mozgás fejleszti ki a fiatal lovat. 7. E czélra tartani kellene minden évben, tavaszszal és öszszel, a kerületekben, alkalmas helyeken e's napokon : a) Ló-kiállitásokat, kiállításivásárokat és árveréseket, bizonyos ünnepi és ló-vásári napokon. Ezeken egy bizottmány megítélné, osztályozná és megbecsülné a jó lovakat, s kisorsolás végett megvenné a legjobbakat, melyek azonnal ki is sorsoltatnának. Az állam és a saját bizottmány által meg nem vett jó lovak vagy azonnal eladandók szabad-kézből, vagy elárverezendök, s az eladási és becsár közti különbség, ha ez utóbbi a legtöbbet igérés által nem éretnék el, az osztály-pénztárból volna kiegészítendő. b) Versenylovaglásokat és kocsiz ásokat a 3 és 4 éves tenyészanyag kipróbálására és megítélésére : nehéz vontatással, azután ügetéssel kocsiban vagy lovagolva, a korhoz mért távolságra, és akadályok lovaglásával. Az ily jól berendezett és keresztül vitt próbák csakhamar kedvencz, népszerű ünnepélyekké válandnak. A nálunk szokásos ügető-versenykocsizások egészben véve ugy, mint a lótenyésztésre nézve is, tökéletesen haszontalan játékok. Ezek csaknem általában minden birodalom minden korú és nemű, többnyire hibás lovaival bajtatnak végre, a nélkül, hogy a tenyésztés baszna szemelött tartatnék. c) Kisorsolásokat a társulati-alapból megveendő, sa pártfogók által e czélra felajánlott kanczák és csikókból. A kisorsolt kanczák és csikók a tagoknak dij nélkül adatnak át oly feltétel alatt, liogy azokat 4-dik évöktöl kezdve 6 éven át magában a kerületben fogják tenyésztésre forditani, vagy pedig ismét csak a kerületben vagy az országban lakó tagoknak fogják eladni, a folytatás kötelezettségével. 6 év után az ily lovak a tagok korlátlan birtokába mennek át. Oly tagok, kik maguk nem tenyésztenek, a kisorsolandó lovakról egészen, vagy pedig bizonyos nyerők javára lemondhatnak. 8. A társaságnak kellene az országos tenyésztésre alkalmas 3 éves hágó -méneket a kormánynak megvétel végett ajánlani. 9. Azon kivül feladatuk volna a kormánynak oly m egbiz liató tenyésztőket ajánlani, kiknek a kincstári hágó-mének bizonyos szerződésszerű feltételek alatt átadhatók volnának. 10. A hágó-méneknek a kanczák száma és minősegéhez képesti helyes beosztására, s mindazon lovak nyilvántartására, melyek az általános katonakötelezettség, a liadi-felszerelés (hadügyminisztérium) részére vaunak szánva, továbbá saját nyilvántartására és vezetésére a constant fajoknak, szükséges az általános ló-összeirás (ló-cataster), s az ezzel egybekapcsolt törzslajstrom behozatala. A törzs-lajstrom behozatalánál a társaságoknak tevékeny törekvést kellene kifejteniök, s az öszszeirásoknál buzgón közreműködni. A kerületi elnökök által évenként beküldendő törzslajstromokból ez osztály központi igazgatósága egy össz-statistikailag rendezett országos méneslajstromot állítana össze, különös figyelemmel a tenyészlovakra, az általános nyilvántartás czéljából, valamint hogy azon helyzetben lehessen, miszerint ugy a kormánynak, mint szintén az országos választmánynak is, kimerítő tudósítást adhasson az országos lótenyésztésről. A társaságoknak, liogy az eléjük tűzött czélt tökéletesen elérhessék, ez irányban a kormány engedélyét és védelmét, ugy szintén az országos képviseletét is meg kellene nyerniük. Egészben véve iparkodjanak országunk ló-szükségletének kipuhatolására, a tenyésztők kivánatai és érdekeinek meglelése're, s a lótenyésztést azon tökéletesség és jövedelmezösségre vinni, mely a tenyésztőt arra ösztönözze, hogy a nemzeti jólétet emelje, s a népgazdaság érezhető hiányainak lehetőleg megfeleljen. A sikeres segélyforrások eléréseért iparkodni kellene a társulatoknak egy segély-alap előteremtésére ugy a földmivelési minisztérium részéről, valamint az országos-alapból is, megnyerni a pártfogók segélyezését, továbbá arra működni, hogy számos tagok és részvényesek is járuljanak hová. Az osztályok, csekély hozzájárulással, körülbelől a következőleg álhatnának fenn és működhetnének hasznosan : Saját tagokat, illetőleg részvényeseket kellene gyüjteniök, és pedig: a) Tiszteletbeli-tagokat és pártfogókat, kik koronként, vagy egyszerre bizonyos pénzöszszeggel járulnának a tenyészanyag megvételéhez, vagy elhasznált, de tenyésztésre még jó kanczák ajándékozása által a tenyésztők közti kisorsolásra, vagy bizonyos kerületek vagy községekrei utalással az egylet czéljait előmozdítanák stb. b) I. osztályú tagokat, kik évenként január havában 30 írttal vagy többel is járulnának az egyleti czélok előmozdításához. c) II. osztályú tagokat, kik évenként 5 frtot fizetnek. Az I. osztályú tagok az osztály valamennyi gyűlésén egy teljes szavazattal szavazó és választóképesek, s egy sorsjegyet kapnak. A II. osztályú tagok négyen együtt birnak egy szavazattal s kapnak egy sorsjegyet. Négy ilyen II. osztályú részvény-jegy elömutatása az illető tag meghatalmazványaként tekintetik a többi három meg nem jelent tag részéről, s egy ilyen tag, mint a 4 részvényjegy képviselője, választó-jog nélkül szavazatképes. Tenyészanyag nyerése esetében a nyert lovat a 4 tag maga között fogja kisorsolni. Ez osztályok azután az ország tenyésztői, sportmanei es szakférfiai, lókedvelői és barátaiból állanának. És igy az ö szabad választásukból, az országban ismert szakképzettségük, tevékenységük és befolyásuk utján keletkező elnökök és választmányi tagok bizonyára a legjobb alkotmányos képviselői lesznek országunk lótenyésztésének. * Igen nagy köszönettel tartozunk a nemes tábornoknak, hogy terhes elfoglaltatásai között is a Lajthán tul — időt vesz magának hazai lótenyésztésünkről gondolkodni. Az itt elmondott eszmék nagy részét ugy hisszük, nem csak mi, de a lótenyésztéssel jobban foglalkozó birtokosaink nagy része is kiindulási pontul helyeslendi. A netaláni észrevételek és javaslatoknak lapunk mindég nyitva áll, s valóban ideje volna ha lótenyésztőink magok elmondanák nézeteiket e tárgyról. — A kormány, mint a lapunk 19. cs 20. számában közlött „Nézetek stb. — tanúskodnak, kezébe vevé az e részbeni kezdeményezést, s nagyjában megismertetett szándékával ; a részletek mikénti kivitelében azt hisszük a magánosok igen sok jó tanácscsal szolgálhatnának. Szerk. Róka agarászat. (Tavaszi vadászataimból.) Az idő febr. vége felé járt, minden vadászat megszűnt, s itt amott a tavakban már lehetett néha elvétve egy két jeges kacsátlátni, kik minta tavaszi vadászatok előőrsei jó korán jöttek ; de pár órai itt tartózkodásuk után ismét tova mentek, nem találva elég tápszert, bár a tavon már végkép el is olvadt a jég. Ép e napok egyikén volt, midőn kilovagoltam ; az eb-ól mellett elhaladva, agaraim észre vettek, s örömükben elkezdettek csaholni. Bár nem is volt előbb szándékom őket kisétáltatni, miután a határ azon részébe akarék menni, hol még az uton sem biztos az ember, nem ugrik-e nyul ? de az agarak kedvéért megváltoztatám tervemet, kieresztettem őket, és a batár déli részén fekvő úsztató nevü nádashoz lovagoltam, megnézendő, mutatkoznak-e már itt is a tavaszi vadászatok fentebb emiitett előőrsei. Egy kis óranegyed alatt a tó szélén valék. De hiába vizsgáltam a tisztásokat, hasztalanul pattogtattam ostorommal a nádas felé; onnan élő lényt kiriasztani nem valék képes. Már haza akartam indulni, midőn eszembe jutott, hogy rá kellene gyújtani ; de se nálam, sem lovászomnál nem volt tüzszer. Ekkor pillantám meg a tó túlsó oldalán levő kanászt ; mindjárt azon kérdést intéztem hozzá : van-e tüze? A felelet „igen" volt. Neki vágtunk tehát a nádasnak, és átgázoltattunk az alig térdig érö vizén, s a mint a kanászboz értünk, azzal köszönt nekünk jó napot: „miért nem jöttek egy kissé előbb, ép most ment két róka a tó árka mellett a nádasba." Nem kellett egyébb, körül néztem, és örömömre vettem észre kíséretünkben „Dobos" nevü kopómat. Lovászomat azonnal ismét átgázoltattam a tavon, én pedig a kopót az emiitett árokpartnál a nádasba küldöttem ; nem telt belé öt perez, már kopóm a nádas közepén levő kis szigeten teli hanggal hajtott ; agaraim pedig a csaliolásra eszeveszetten rohantak a hang felé a nádasba. En a tó déli végéhez lovagoltam, a róka elszökését innét gátlandó ; nem sokára kopóm egészen előttem hajtott; egyszerre halk zörejt hallék a nádasban, s a mint oda tekintettem, egy szép rókát láték a nádasból kitörni, utánna a kopót, és ezután egy fiatal fekete szuka agaramat. Most kezdődött a hadd el hadd ! Agaram azonnal beérte a szökevényt, s pörgetni kezdé, de nem tudta vagy nem merte elkapni ; a komának ugy járt a farka, mint a szélmalom vitorlája, s e szorult helyzetében tanáesosbnak tartotta vissza a nádasba menekülni. De a mint visszafordult, örömömre vettem észre a nádasból kirohanó többi agaraimat, kik segélyére jöttek a kis szukának. Mihelyt az öreg „Zsemlye" (a dunafóldvári agáiversenyekben győzelméről ismeretes jó kapó) oda ért, régi módja szerint derekon kapta el a komát, és mielőtt még védhette volna magát, már „Dobos" is oda ért, rövid processus után az agártól átvette, s néhány másodpercz alatt kivégezte. Az idő már délfelé járt, tehát hazafelé indultam azon eltökéllett szándékkal, liogy másnap ismét kimegyünk. Másnap azonban el kelle utaznom, igy öcséimnek kellett tervemet végrehajtani; ki is mentek ők, és a tegnapi rókámnak hitvestársa — tudom akarata ellenére — szép hajtással jól mulattatta őket, és utoljára szintén bőrével fizetett. E sikerek által felbátorítva még párszor kimentünk szerencsénket megkisértendők, de siker nélkül kelle haza térnünk : mert a megszaporodott viz a szigetet elborítván, a rókákat szárazabb tanya keresésére szorította, és bennünket ez uj sportunktól az őszig megfosztott. Reménylem, liogy jövőre e lapok hasábjain több sikerről dicsekedlietendem. *) Gr. E. A. A rőtvadak némelly sajátságairól. I. Az agancsár. A rötvadak közé általánosan a szarvast, dámva- y dat és őzet számítják ; Erdélyben még a zergét is. Maholnap itt az ideje midőn e nemes vad hatalmas tennorja megzendül esténként az erdők magános csendjében, s a lesvadász előtt elléptet a fejedelmi agancsár egész háremével, követve távolról fiatal agancstalan úrfiak élvsóvár csapatától, s biztatva egy-egy háremi szépség tüzes pillantásától. Gyakran megesik hogy ez éretlen csaposok, mig az öreg agancsár valimely vetélytársával lándzsát tör szépségei birtoklásáért, azalatt szemtelenül meglepik kedveseit, s élvezik a tiltott gyümölcsöt, mellynek átengedésébe az igaz hogy bámulandó naivsággal *) Őszintén kívánjuk. S. J. F. •22*