Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-02-29 / 6.szám

90 nem egyszersmind egy tiszta vizű tavacskára találtam, melyet félig érett gyümölcsekkel rakott, s enylie árnyat adó datolya-fák környeztek. Alig pár száz lépésnyire hatolva előre, egy csapat pusztai fogoly robbant fel előttem nagy lármával, s mindig lőkészen lévén fegyverem, egyet közülök elejtettem, s azon perczben észrevettem, hogy fegyverem durranása által felriasztva, két félmeztelen bennszülött, kik a völgymélyedésben a bokrok között tartózkodtak, menekülni kivánva, rémülten megszaladtak. Nemsoká a közelemben levő szirtfalak egyikének tetején láttam meg őket, a mint onnan gyanúsan tekintettek le reám. Kíváncsi lévén, hogy mit miveltek ama helyen, honnan megfutamodtak, — oda menve kis forrásnál két vizzel telt bőrtömlőt találtam, s egy legelő szamarat, mely azonban ugy látszik nem nagy gyönyörűségét lelte megjelenésemben, mert vad futammal a hegyek közé nyargalt. A bennszülötteknek kárt nem akarván okozni, ott hagytam a vizzel telt tömlőket és visszavonultam az árnyat adó datolyapálmák alá, ott azonban hasztalanul vártam arra, hogy a bennszülöttek egyike lejöjjön, mivel alkalmasint azt hitték, hogy török portyázó katona vagyok. Megunva e mulatságot, körüljártam a tavat s a part-iramok (Strandlaufer) közül egyet lőttem, azután megkísértettem kémszemlét tartani a miattam megszaladt hegylakosok állásáról, de csakhamar átláttam, hogy jobb lesz ezen szándékommal felhagynom, mivel a szirt csúcsról általuk legördített kődarabok eléggé tanúskodtak a felől, hogy valami barátságos indulattal nem viseltetnek irántam. Tanyahelyünkre tértem tehát vissza és arabjaim egyikének átadva az általam elejtett madarakat azon meghagyással, hogy azokat megtisztítsa, — más irányba indultam el azon reményben, hogy majd talán jobb zsákmányra fogok szert tehetni. A karaván vezetője magához véve dárdáját, és egy vizzel telt tömlőt — követett. Rövid idő alatt megkerültük a szirteket és pár homokos helyen gazellák nyomaira bukkantam, ámde a legszorgalmasabb barkácsolás daczára sem birtam őket fellelni. Egy éles görelylyel borított lankáson áthaladva, az e mellett elterülő lapály szélén egy pár hegyi foglyot pillantottam meg, melyek nyugodtan engedtek hozzájuk közelednem. Midőn mintegy negyven lábnyi távolságra voltam tőlük, szokott robajjal röppentek föl, s én közülök egyet elejtettem, kísérőm nagy örömére. Gyorsan előugorva kapá fel arabom a madarat, hogy mohamedán szokásként éles késével nyakát lekanyaritsa — s igy igazhivő létére ő is élvezhesse. Midőn aztán beljebb hatoltunk volna, a bennszülöttek néhányát pillantám meg a bennünket uraló magasokon. Volt okom rá, hogy ne csak jó barátságban maradjak velők, de ha lehet pénzért vagy dohányért egy birkát vagy kecskét is szerettem volna becserélni megüresült éléstárunk számára. E végből vezetőmet, lándzsája visszahagyásával messze előre küldtem, magam visszamaradván a puszta fenyéren s látcsövem segélyével kényelmesen vizsgálgatván parlamentairem alkudozásait. De a bennszülöttek csaknem mozdultak le magas állásaikról, s mint gesticulátiój okból kivehetőm —néma legtisztességesb módon gondolkoztak rólunk ; kísérőm minden erőlködése hasztalan volt, mire a dolgot megunva, ott hagytuk őket a faképnél. Miután vezetőm ismét hozzám ért — felkerekedtünk s vagy egy jó negyed-