Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-02-20 / 5.szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Csütörtök, február 20. 5. szám. Tizenkettedik évfolyam. 1868. Vadászrajzok a mohácsi Margita-szigetből. Havas Sándortól. (Folytatás.) A mai vadászat különben igen jól ment. Sokkal több szalonkát leltünk, mint tegnap, de hibáztunk is sokat; lőttünk legalább is busz darabra, s ebből csak tizenegy lett a mienk : Pernöfy egygyel ismét többet lőtt. Kutyáink napról-napra jobban tüntetik ki magukat; ha egyszer egyet fölvettek, nem szabadult meg lövés nélkül egy szalonka sem, hanem felváltva húztak s néha együtt is állották ugyanazon szalonkát anélkül, hogy egymást zavarták volna. Szalonkára a kutyát csak is oly módon és ily helyen lehet jól kitanítani, hol sok van, és hol a kutya kizárólag ezzel van elfoglalva. Egész megelégedetten tértünk haza. October 25. Szállásomat jó magas sövény kerítés veszi körül, melyen fél magasságig egy kis ajtó nyílik, és ezen az oda illesztett hágcsón kell átmászni. Ezt átlépvén, azonnal két juhász kutya ugrott ellenem, vagy inkább az előbb átszökött vizslámnak, és oly dühvel támadott meg, hogy különösen vizslámat megmentendő, kénytelen voltam a kerités belsejébe vonulni. Ezen át a kuvaszok ugyan nem követtek, de szorosan a nyilás előtt megállottak, s nagy mérgesen ugattak felém. Igy akaratlanul alkalmam nyílt e gyönyörű állatokat jebhan szemügyre venni. Honunk ezen sajátlagos kutyafajának, melyet a természetvizsgálók is „canis pannonicus"nak neveztek el, szebb példányait még nem láttam ; az erőnek és bátorságnak valóban ritka szép tüneményei, s mindkettőnek becsét az növeli, hogy ezt az állat leginkább gazdája és annak jószága iránti hűségből ajánlja föl szolgálatul a tartásért. E hűséges házi vadak a szomszédnak juhnyáját féltették tőlem, melynek ők éjjelnappal lelkiismeretes őrei. Mindkettő, színére nézve is, jókora farkashoz hasonlított, melylyel mindegyikük bizonyosan egymaga is sikerrel vitt volna meg. Első percz5 j