Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-02-10 / 4.szám

58 bot képeznek, melynek rejtekéből figyel a zöld függönynyel fedett elefánt a vadászra, ki az ő vadját csak akkor veszi észre, midőn már késő, azaz midőn már az elefánt orrmányával megkapja emberét, s földhöz vágva, lábaival összetapossa. A halál e neme az abyssiniai elefánt-vadászatnál ép oly közönséges, mint Heh goland halászainál a vizbefulás. Az elefántrai vadászat egy másik módja, csak a lapályon lehetséges, s Barka és Tacca vidékén gyakran szerepel. A vadászok lóháton ülnek, rendesen hárman. Mihelyt egy vagy több elefántot meglátnak, a vadászok egyike neki vágtat a vadnak, s a spanyol bika-viador módjára addig ingerli lándzsa és parittya dobás által, mig ez őt meg nem támadja. Ekkor megfordul, s szorosan az állat előtt lovagolva, a nélkül hogy utóiérni engedné magát, ennek üldözés-dühét annyira felcsigázza, hogy ez most már észre sem veszi az utánna vágtató két másik ellenséget. Ha már most ezek elég közel értek hozzá, egyikük villámgyorsasággal ugrik le lováról, s azon van, hogy az elefántot egy hosszú kétélű késsel megsebesitse. Jól találva, az állat nyomban leroskad, hanem ekkor a vadász egypár ugrással becri nyomban követő társát, s lovára ugrik, s mig az elefánt most ezt veszi űzőbe, egy másik kísérli meg újból az állat inait szétvágni. így folytattatik a vadászat mindaddig, mig az elefánt le nem roskad. Csodálatos az, hogy ezen vadászatoknál szerencsétlenségről még soha sem hallottunk. A harmadik mód végre az, hogy az elefánt megtámadtatik 5 — 6 hosszú lándzsákkal felfegyverzett egyén által, s mig néhányan elölről ingerlik az üldözésre, addig a többiek hátulról döfik belé lándzsájokat egész erővel. A nagy ragadozó állatok, valamint a vadak mindenféle nemei, rendkívül gazdagon vannak képviselve az ország hegyei, erdői és sivatagaiban. Éjszak-keleti Afrika déliebb fekvésű része —állataira nézve meglehetősen egyezik nyugati A frikáéval a hasonló szélességi fok alatt, ugy hogy nyugati Afrika faunájából csak csekély faj hiányzik itten. Fentebbi vázlataink kiegészítéséül emlékezzünk meg végre a házi állatokról is, melyek Abyssiniában otthonosak. Ezek : a teve, a ló, erőteljes és rendkívüli kitartó faj, s csodálatraméltóan biztos a járatlan hegyek között, továbbá az öszvér, melyet különösen megbecsülnek '), s végül a szamár. A szarvasmarha egész Abyssiniában túlságosan van képviselve, mert mindenütt igen pompás legelök vannak. A tehén husa mindig előnyben részesül az ököré felett. Egy kövér tehén ára 1—3 tallér között váltakozik. A bikát az ekében használják, s csak ritkán teherszállításra. A juh otthonos az ország minden vidékén. ') A szép és jó lovagolható öszvér 30—50 tallérral is fizettetik, a teherszállító öszvér pedig 6—12 tallérral.