Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-02-10 / 4.szám

57 valói, mezitláb vagy sandalokban jár, kitűnő lovas és lövész, s a csatákban mindig serege élén áll. Az európaiakat tiszteli, teljesen elismeri műveltségüket, tudományosságukat és találmányaikat , azonban az országrai befolyásukat nem szereti, mert már egy és más dolgokban nagyon szomorú tapasztalásokra jött." Heuglin az akkori nagy táborban levő hadfiak számát 50,000 főre becsüli. Tulajdonképeni fegyvernemekkel s erős, zárt testekkel nem bírnak, magát a lovasságot is alig véve ki. A tüzérség csak egy pár hegyi ágyúból áll. Kitűnőnek ismertetik a schoani lovasság; fekete gyapot-köpenyeikbe !burkolva, könnyű, erőteljes, patkolatlan lovaikon, melyek kantárai érczlapokkal vannak diszitve, kisebb osztályok csörömpölve vágtatnak el az ember előtt. Legtöbbnyire rövid, széles kardkéseket és lándzsákat használnak. A gyalogság most nagyobbára bosszú, kanóczos, részben lőkupakos puskákkal van ellátva. A rosz lőszer miatt a katonaság nem lő ugyan nagyon messzire, de többnyire hihetetlen biztossággal. Pisztolyok még a lovasságnál is ritkán használtatnak. Az abyssiniaiak tacticája, hol a tér engedi, tömeges támadásból, s a lovasság tettetett eselfogásaiból áll. Menetek alkalmával a gyalogság valamennyi tisztje lóháton ül, támadásoknál azonban mindig gyalog barczolnak csapataik élén. A vadállatok közül, melyek Abyssiniát. lakják, először is az elefántot emiitjük meg. A vadászat különféle módon űzetik, s mondjuk ki, nagy bátorsággal is, mint minőt az oláh és ruthen segéd-vadászok és parasztok a medvéveli találkozás alkalmával oly gyakran tanúsítnak. Az abyssiniai elindul fegyverével az elefánt-cserkészetre, s ha ezt meglátta, igyekezik, hogy a lehető legközelebb csúszhasson az óriás mellé. O csak nagyon közelről lő. Legbiztosabb a lövés fejére — kissé magasan, a szem és fül közé czélozva, hol a 6—8 lat súlyú, aczélhegyecskével ellátott csúcsos-golyó a koponyát könynyedén átüti. A kijelölt pont, feltéve, hogy az állat nem tartja fejét magasan a lövész helyzetével szemben, igen könnyen eltalálható, minthogy ritkán lőnek nagyobb távolságból, mint 20—30 lépésnyiről. Az úgynevezett lapoczka-lövés is rendesen eredményre vezet, de ez esetben a nagy, czinkkel bevont gömbölyű golyó előnyösebb a csúcsos golyónál. Azonban mi csak a bennszülöttek vadászati rendszeréről akartunk szólani, mely, tekintettel az ólomra, nem sok válogatást enged. Ha az elefánt az abyssiniai vadászt már korábban észreveszi, ez esetben gyakran megfutamodik, de sokszor neki megy, ki őt nyugodtan állva engedi lőtávolságra jönni, s aztán tüzet ád. Ha az elefánt össze nem rogy, akkor a vadász fegyverét eldobva, szaladásnak ered. Az elefánt csak ügetni tud, s igy az ember futás által kényelmesen elbújhat előle, minthogy az óriási állat nem igen szokta ellenfelét nagy távolságra követni. Most a vadász egyet kerülve, visszatér fegyveréhez, s azt megtöltve, óvatosan elindul a nyomok után. Igen szükséges a nagy elővigyázat, mert az elefánt ismeri az élczet, s gyakran szokott a háttérben elhelyezkedni, mire nézve igen alkalmatos egy azon a vidéken található fa-nem, mivel annak lecsüggö galylyai tökéletes lom-