Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-02-10 / 4.szám

53 hiába, ők az egész szigetet magukénak tartják; minden ember ott vág fát magának és annyit, a hol és a mennyi tetszik; s ha egy bokros már jól letarolva van, akkor a közös pusztítás másutt kezdődik; alig nő meg egy-egy tölgy vagy fűzfa — már levágják, gyakran egy lőcs vagy nyújtó kedvéért, s a fának többi részét ott hagyják elkorhadni, vagy mig el nem viszi más. Ep ugy tesznek tehát, mint Du Chaillou a középafrikai négertörzsökről irja, kik addig maradnak egy helyütt, mig a nekik enyhet és élelmet adott erdőt végkép el nem pusztították , s aztán ismét tovább mennek. A mily káros közgazdászati szempontból ily gondatlan és könnyelmű gazdálkodás — és a mennyire sajnálkozom rajta, ép ugy el kell ismernem, hogy ennek követése tette e helyeket a szalonkavadászatra alkalmasakká. E miatt a bokrosok magasra föl nem nőhetnek, meggyérülnek; az elkorhadt fahulladék, mely a nyirkos talajon csakhamar enyészetnek indul, ugyanazt porhanyossá teszi, sok férget növeszt, és árviz alkalmával az alantabb fekvő gyepföldeket megtrágyázza; ezek ismét a lábas jószágnak jó legelöt szolgáltatnak, és a marhahullatékkal vegyes korhanyban szeret a szalonka hosszú hajlékony csőrével leginkább turkálni, este felé kimegy aztán a posványos tószélekre s ezek iszapjában keresi eledelét. Ha egyszer e szép földet fölosztják és rendszeres müvelés alá veszik, akkor a szalonkavadászatnak itt is vége szakad; szívemből kívánom ugyan az okszerű gazdálkodásnak itt is létrejöttét, de úgy veszem észre, hogy addig még sok viz fog lefolyni a Dunán, és mi itt még sokáig fogunk vadászhatni. (Vége köv.) A sarkvidéki róka. (Vége.) Itt közbevetjük, hogy W o o d ez adata ellenkezik P a 11 a tapasztalatával, ki azt állítja, hogy a szőrszin változása nem magától a hidegtől függ, mert az a meleg szobában is megtörténik; továbbá Brehm is azt állítja, hogy a szőr szine megválj zik rendesen, legyen bár az állat saját égaljában vagy fogságban, tartassék mftlógj ben vagy hidegben ; hogy Pétervárott fogságban meleg szobába zárt sarkvddékiiWÚ^^ téli gúnyáját ép azon időben kapta meg, mintha szabadban élt voht8- nDíenHalljuk tovább, mit mond Wood. ^ nvn

i |

o

r[ <no>ÍA(át „Azt megmondani sem merem, hány ezer fontot fizettek.^'^^(ííákápüQíDfeííIl szült köpenyért. Minthogy préme oly értékes, alig dugEatjAuiki lOj/fáí, jbát'J&u g> jjábó Ji,, már is tőr ólálkodik körülötte s vadászok üldözik, s

J

(a|W^ii<hüUit ^júaitkálóljú^ühogyi a többi okult rajtok. H eol nod>l-jj

:n öbiosad asm a (Huj Minden üldözött állatnak élesedik elülje* /Ki.fté^s^^^WÖgKÖÍÍ^'tp^tkátpíy Btögfi fogását, meglátjátok hogy jó sokáig kell, jrtkdrbeáűáfnat oké ^ csalni az öreg varjat, vagy öreg pisztsángpfclíprogvatxtoeg íioglok,győződni ajfró^jwfg^l meg kell minden erőtök s elmétek^pfe^tnete^ilu^ylékíííiüxaraésajt^kí tént a rókával is. Ma is ép tmbyirúrsaemlilft^ gsfódé^éWÓfcfri gptölt? odó Irtiaggy ökütí rezett bennök a bizalmatlatiaság -r^ dvloí^f/iliHeíthé^ r^írKelífen^'«<tültálábaíni^Uorm