Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-12-10 / 34.szám

546 Szegedi levelek. in*) 1868. nov. 26. Második levelemben említem, hogy a Tisza völgyén aug.— october végéig vadászónak tanácsos hátultölthetőt használnia. De most már tovább megyek, s mint Cató minden beszédét azzal végze', hogy : „preterea censeo: Carthaginem esse delendam" — én is hajlandó lennék szüntelen azt ajánlani: „csak farán tölthető fegyvert használjunk." Ennek előnyeit az előltölthetök fölött már elégszer volt alkalmunk kiemelni e lapok hasábjain, s valamint a nyugoti országokban, hol Lefaucheux találmánya valóságos szakirodalmat is teremtett, az előnyök iránt annyira tisztában vannak már, hogy ez idő szerint már csak egyik rendszernek a másik fölötti elsősége képezi a vita és törekvés tárgyát: ugy mi sem szólunk előnyeiről „többes számban", — csupán csak egyikre hivjuk föl újra és újra a sportvilág figyelmét, t. i. az azokkal járó biztonságra; az illy fegyvereket nem szükséges töltve tartanunk mikor nem kell, miután ülve, fekve, járva, kocsiban és gyalog egyiránt néhány másodpercz alatt megtölthetjük, s vadászat után ép olly hamar kive hetjük belölök a töltényt, a nélkül hogy azt elsütnünk, tehát megsemmisítenünk kellene. E kis eltérést két nemrég történt eset idézte elő. Az egyik gróf Forgách Antal ur esete, ki arczban és kézben sérületlen lehetne most is, ha a kékkői fürjezésen Lefaucheux-t használt volna. Hogy miért nem használt illyet ? nem tudhatom **), de ha valaki azt fogná rá a tisztelt grófra, hogy fürjezésre drágálta a Lefaucheux-töltést, annak felelem : hogy én a már egyszer használt töltényeket fordítom a fürjezésre és a kisebb vadászatra. — Azon balitéletet pedig, hogy a Lefaucheux nem öl, máiépen nem osztom, mert csak annak nem szokott ölni, ki tölteni nem tud, s azonfölül avult port használ. A másik eset, melly a Lefaucheux biztonságát eszembe juttatá, 82 éves helybeli vadásztársunk K. bácsival történt, — a ki pedig okulhatott volna saját kárán, mert egyszer már egyik jó emberét, midőn ennek megromlott szerkezetű csappantyús puskáját vizsgálgatná, a lövés véletlen elsütése által, agyonlőtte. Ezen öreg ur augusztus vége felé, tanyájára menendő, midőn kocsijára szállani akart, a felhágó oldalán levő töltött puskája kakasát lábával fölrántotta, a puska persze elsült, s az egész nyulgöbecs töltés előkarjának egész belső oldalát, a csontig, tehát az ott levő összes véredényeket fölszaggatta és megsemmisítette, minek következtében, nehogy az öregúr elvérezzék, és lob következtében életét veszítse: karját a könyök felett levágni kellett; s hogy az öreg ur dacz ára 82 éves korának e műtétet kiállotta, levágott karja szépen behegedt, s ő él : azt csak rendkívül erős, szívós természetének, sapám szójárása szerint annak köszönheti, mert ő „kein Bankzettel-Kind," azaz *) Az I. Il.-ikat 1. lapunk 31, 32-ik számában. **) Apróbb szárnyas vadra nem hordja olly jól a göbecset — vélekedik bátyja gr. F. S. — á Jagdzeitung"-ba küldött relatiójában.