Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-12-10 / 34.szám

547 még a mult században született, melyben az emberek az astronomiáról, nevezetesen a Venus és Mercuriusról vajmi keveset tudtak és azoktól kevesbet szenvedtek, mint mi, fiai a 19-ik századnak, melly „túlit nos nequiores." — Azért, a ki teheti, csak hátultölthetőt használjon, ha mindjárt csak egyfajta vadra vadászik is. Másik háladatos tere a fürjezésnek vidékünkön a szintén Torontálmegyében fekvő és Szeged városával átellenesen a Tisza balpartján elterülő 1900 holdnyi újszeg e d i rét. Ide akár gyalog is átsétálhatunk, átmenve a városi hajó- vagy a vasúti vaslemez-hidon, vagy ha csolnakon a túlsó partra áttétettünk. Itt, különösen a rét déli végében, aratás után annyi volt a fürj, hogy kora reggel és esthajnal felé fölzavarásukra vizsla se kellett, minden lépten keltek oly bőségben, hogy % óra alatt, vizslával vadászó szomszédomtól 40—60 lépésnyire járva, egy augusztusi nap vége felé magam 18 darabot lőttem , két társam pedig 32, hárman tehát a mondott rövid idő alatt ötvenet lőttünk. De itt a korlátolt tér kisebb levén, a városhoz közeifekvése miatt sürün látogattatik, s igy innen három hét alatt kipuskázzák és elriasztják a fürjet, mi végett tehát ismét tovább kell mennünk, már csak változatosság kedvéért is; és pedig A tápéi rétre, mely már Csongrádmegyében a Marosnak a Tiszába szakadásától északkeletnek terül el, s a makói, h. m.-vásárbelyi és al-gyevi határokkal érintkezik és ezek szélei, s e tájbeli végeivel (egyedül a makói határ levén tilalmazva) azon 9—10.000 holdnyi vadásztért képezi, melly 1862-ig vagyis a Tisza utolsó kiáradásáig főleg vizi vadászatra alkalmas, és e tekintetben első rendű vadásztér volt, most pedig inkább fürjek és nyulak, azonban ha tavaszszal nagy a viz, mely földárt idéz elő, a meddig az elterül, apróbb vizimadaraknak még mindig kedvencz tanyája. Itt aztán, ezen nedves allyjakat kivéve, különösen reggel és estve felé a buza és köles tarlón, nappal a magvas füvei biró kaszállókon, sőt a tüsökben is nincs panasz a fürj hiány ellen; panasz csak az illető vadtanyáknak egymástóli roppant távolsága, és a kukoriczaföld ellon emelhető. A távolság az embert kifárasztja, a kuko riczákban pedig, a fölötte czirkáló vadgerlét kivéve, fürjre, fogolyra, nyúlra vadászni nem lehet, mert a kukoricza itt rendszerint nagyon buja, tehát sürü és 7—8 láb magas is. Különben rendezetlen vadászati viszonyaink közt ez nem nagy baj, mert az ily kukoricza biztos rejt és menedékhelye a vadnak, s igy ez kevésbé irtható, másként őszre semmi vadunk se maradna a számtalan pecsenye és piaczvadásztól. A tápé-réti vadászatokat reánknézve augusztusban fölötte érdekessé teszi a vadgerle. A vadgalambok e legkissebb faja az alsó Tisza vidéket, különösen a tiszaparti erdőket és füzeseket ezer meg ozer csapatban látogatja; érkezik rend szerint aug. 15. körül, legkésőbb Szt.-István napján; nagy tömegekben marad itt augusztus végéig, ettől kezdve lassan gyérül, mig szeptember 8-ika körül mint a fecske eltűnik tájainkról, mert déliebb vidékek felé vándorol. Kedvencz eledelük levén a buza és köles, a tüsökmag és a kukoricza, ezért lepik el e madarak milliói a magvakkal nagy bőségben ellátott Tisza és Maros völgyét. Mi szenvedélylyel vadászszuk, mert gyönyörű és igen sok lövést tehetünk 34*