Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-11-10 / 31.szám

504 eggen egy kiválóan erős 14-es agancsárt lőtt, mig egy másik lövésre jövő szarvasnak kegyelmezett, mert csak hat-águ, s igy „nem vadászható" volt. A következő napra cserkészet volt kitűzve a „Grasleiten"-en. — Sajnos hogy a ,,Schneealpi" vadászat végett előre menő hajtók által a vad felzavartatott, s ezek a cserkészet felé váltván, egy ott almozó másik 14 ágast is elhajtottak. Az erre következő zergevadászat a „Schnealpon", bár eredménye 29 zerge és 1 róka volt — a folytonosan változó szél által háborgattatott. A legmagasb vendég állomásán a vihar oly erős volt, hogy csak is oly gyakorlott szem és kéz tudott még némi eredményt felmutatni. A „Schnealp" dolgot ad a vadászóknak, mert a hány lyukja van a szitának — annyi felől fütyöl ide a szél. Három egyenközüleg futó árok képezi a vadászterületet, s többnyire csak minden második évben — a vadászat alatt lehet helyi és talaj-ismereteket szerezni. Ismerős helyeken mehet elég folyékonyan maga a zergevadászat is, de a hol ez hibázik, ott az elemek könnyen meghiusitják a fáradságot, mert sehol se oly nehéz, mint esziklafalak közt a szél irányát: minden állomás, minden változás, napos és árnyékos, jó és rosz időben — kiszámitni. — Egyáltalában, a zergevadászatról sokat lehetne irni. Még kedvezőtlenebb időre virradtunk september 21-kén. Heves déli szél viaskodott viharos északival; a komor, felhős ég kevés eredményt igért s nem is csalódtunk. Szerencsére az e napi-hajtások a hó-vonal alatti területre voltak rendelve, s az állások sem voltak igen fedetlenek. A teritőre 1 szarvas, 4 suta, 4 zerge és 2 havasi nyul jutott; a legtöbb vad visszatört a hajtókon. — Óráról órára változott ezután az idő; egész éjen át bömbölt a vihar, s a távoli Hochswab csúcsára egy sötét és roppant terjedtségü felhő nehezkedett le, nem sok jót igérve a másnapi vadászatra, mely a Karlsgrabenben zergékre volt rendelve. A legkedvezőtlenebb időben ment ki másnap ö Felsége Ramleitenbe szarvascserkészetre, de a csakhamar beálló süríi eső és köd meghiusiták mind ezt, mind a reá következendett vadászatot. Mindössze tehát a hét hajtásban, de részben kedvezőtlen időben — ö Felsége, s a toskanai nagyhg, valamint más 10 ur-lövész — 12 szarvast, 11 sutát, 36 zergebakot, 27 ünőt, 2 őzbakot, 1 rókát és 2 havasi nyulat, az az: 91 darabot teritettek le, és aránylag csak igen kevés vad (1 szarvas, 1 suta és 9 zerge) ment el a lövéssel, melyeket a beállott zivatar miatt nem is lehetett felkeresni. A gödöllői vadászatok. Az üzekedő szarvasokra intézett cserkészetek igen kielégítő eredménnyel végződtek. Ó Felsége 6 agancsárt ejtett el, köztük erős darabokat, minők aligha voltak valaha a prateri és lobaui tilosokban. A gödöllői fő-vad a mai időben — midőn már e faj különféle okból igen elkorcsult — még élőpéldányait mutatja azon büszke agancsár példányoknak, melyeket régibb időkből hagyomány és rajz után ismerünk. Igy például egy itt ejtett „félig teljes" agancsár feltörve mintegy 430 fontot, teljesen elüzekedett 10 ágas — bár tavai még csak „csapos" volt — feltörve agancsai nélkül 250 fontot nyomott. — Később, mint halljuk — pár rókavadászatra van kilátás. Mentől kimerítőbb tudósításra kérnénk fel a gödöllői főerdészmesteri hivatalt.