Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-11-10 / 31.szám

505 A vadász-sport Angliában. October 10. Az angol aristocratia múlófélben levő utazási kedve s azon finom értelmesség, mellyel mezei lakását a legkellemesb és kényelmesbben berendezni tudta — láthatólag jobb karba helyezik az angol vadászatot is. Ezelőtt ha a parlament szokott szünideje beköszöntött, mindenki futott a szárazföldre — félvén az otthoni „bolt idény" unalmaitól. Illyenkor valóságos vándorlás állt be, s egészen szokássá vált, melynek, ki csak szerét tehette, meg is hódolt. Divat volt idegen országban szórakozást és az élethez ujabb kedvet szerezni, s a folytonos városi ülést nyughatatlan vándorlás által felejteni; Mont-Blancot és Chimborassot mászni, a két Oczeánt áthajózni — a közelebb eső képtelenségekről nem is szólva. Ez azonban megváltozott; — ki utazik még mai nap Sweiczba vagy Olaszországba ? — Ki láthatná még mai nap az angol-szász faj azon tömegét, mely ezelőtt a piros könyvvel kezében lepé el Nápoly és Róma utczáit ? — Láthatni ugyan még mai nap is angolokat a Continensen; a Stevenson, Knox, Smitb, Stone, Robinson, Thomas stb. családok neveivel még sokfelé találkozunk az „idegenek jegyzékében". Mind igen becsületes emberek, s néha szép nejeik és leányaik is vannak,... hanem az angol aristocratia virágát igen gyéren fedezzük fel köztök. Horácznak a mezei életet oly elragadólag festő müve mind nagyobb méltánylásra talál. Az évenkénti vándorlás ki ment a divatból, s az édes-otthon megkedvelése nagy haladást tett. Az elhanyagolt vadasok gondozás alá vétettek, ujabb vadaskertek és tilosok kerittettek, s a vadászat és vadtenyésztés egész cultussá és gazdászattá emeltetett. Jó vadászattal birni, s annak kellemetességeit baráti körben, a lehető comforttal élvezni: ez mai nap az előkelőség (bon ton). Minden, kinek módjában áll vadászhatni, siet e nemes élvezetben résztvehetni; még maga Disraeli is, midőn a múltkor Balmoral komor magányát a királynő szolgálatában felkeresé — nem tudott üres idejében jobbat tenni: mint a lőfegyverrel vállán erdőt és mezőt barangolni. Az egyesült királyság mainap már több vadat tenyészt mint egész Francziaország, s egy része ugyancsak oda is vitetik ki. Pedig Anglia kevés évvel ezelőtt még nem csak Németországból, de Franciaországból is tetemes mennyiségű vadat vitt be. Mai napság a londoni vadhús-árusoknál derék nyulat vehetni 2 shillingért, s szép darab foglyot 1 shillingért, mit Pesten nem kaphatnánk. — Hanem , mint már emiitettük, a gazdászatilag űzött vadtenyésztés tetemesen megszaporitá a vadak minden nemét. Igy példáúl lord Cbesterfieldnek Nottingham közelébeni vadastere még pár év előtt oly állapotban volt, bogy az ottani vadászat alig hogy a „tisztességes" nevet megérdemelte. Az idén azonban már (csak alig egy hete) az „Earl" maga és legelőkelőbb vendége a cambridgei herczeg, még négy úrral 11 nap alatt meglehetős számú vadat ejtett el, u. m 1454 nyulat, 1174 foglyot és 118 tengerinyulat, tehát öszzesen 2746 darabot.