Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-11-10 / 31.szám

503 A „Burg" ugyanis ogy félkör alakú, hosszúkás szikla-katlan, melynek völgyeletében nyúlik el a kerített hely, hova a zergéknek felülről hajtva beugraniok kellene. Azonban oly teljes légcsend volt, hogy a hajtók és vadászok minden lépte, a legkisebb nesz, félórányira is elhallatszott, s igy a „kampós vad" neszt fogva, jó eleve „elállt" járhatlan sziklafalak mellé, vagy áthathatlan berkekbe „almozá el" magát, s semmi kedvet sem érzett a szokott „forgókon" mutatkozni, vagy a lővonalat „átmérni", ugy hogy mindössze is 1 szarvas és 8 zerge mutattatott be. Hanem az ember soha se mondjon le a reménységről. A mivel az első hajtás „rövid" lett — annyival „bővebb" volt a második. Délfelé beborult az ég, a légáramlat gyorsabb lett, hullámozott, „neszes" lett az erdő, viharos felhők kergették egymást, s szelük belekapott a fák koronáiba, harsogó zenével töltvén el az előbb csendes völgyet. Délután 3 órakor kezdődött a hajtás a Lahmgrabenben, egy valóságos kis paradicsomában a zergéknek, mely számos apró sziklacsúcscsal, jó és sok legelővel, valamint jól védett árnyas helyekkel bir. Nem sokára puskaropogás veréfel a csendet, mely itt még pár percczel előbb honolt. Fütyülő zergék szökeltek hegynek fel és le, a megrettenés perczében jóhiszemre menekülve, néha a hajtőkön áttörve — hogy bár távoli s nem oly kedvencz, de biztosb kőszáli meredekjeikre meneküljenek. A dörgő lőfegyver ónja sokat megállított e menekvés közt, s a pár pillanattal előbb még fölfelé oly könnyedén szökellő állat — a sebes óntól találva nehézkesen fordult le a szikláéiról s zsurlódva csúszott le a meredélyen. Csak a szürkület beálltával szűnt meg a puskaropogás és a hajtók lármája. A teritő-helyre jutva 20 zerge, ezek közt 14 erős bak és 1 őz feküdt a gyepen; oly eredmény mely a vadászokat nagy örömre hangolá, mi még fokozódott, midőn megérték, hogy másnap az Engelreich-re mennek szarvasvadászatra. A következő nap derült de szeles volt, az indulás jóval napkelte előttre volt rendelve, hogy a königsalpig terjedő majdnem 3 órai utat jókor megtehessék. Végre minden felállítva levén, óhajtva hallgatózott mindenki a jeladó lövésre, midőn egyszerre erős jól ismert durranás , s mindjárt reá egy második tőré meg a regg csendjét. 0 Felsége a vadászat megkezdésére maga adta a jelt egy pompás 12 ágas elejtésével, mely feltöretlen 284 fontot nyomott. Nem sokára több oldalról hangzó lövések jelenték a szerencsésb vadászok álláspontját. Tizenhat, többnyire teljes agancsár tört vissza a hajtőkön, s 6 szarvas, 2 suta, 1 igen erős gally-bak és i őz-bak hevertek a teritőn a hajtás végeztével. Az itteni vadászat egyik fő kellemetessége a szép kilátás; nem sötét fenyvesek közt rejtőzve les itt a lövész a közeledő vadra — hanem a szürke kőszál mögé húzódva szabad kilátása van. Távoli hegyek és magaslatokon révedez a szem, gyönyörködik a néző, s érzi át a havasi-világ csodás szépségeit. S ezért oly kedvesek az ide kirándulások ő Felsége előtt is. Adélutáni vadászatról (a Schwarzkogel meredélyen, a Tonion havas szomszédságában) — ő Felsége sürgős államügyek miatt elmaradt. Az itt elejtett 3 szarvas és 2 suta az e nap elejtettek számát 9 szarvas, 6 suta, 2 zergebak és 1 őzbakra szaporitá. A vasárnapi nap cserkészetre volt szánva. A reggelnek kedvezőtlen körülmények miatt semmi eredménye sem volt. Estefelé azonban ő Felsége a magas Waxen-