Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-10-31 / 30.szám

488 Kovácsházán, oct. 7. 1868. Tisztelt szerkesztő úr! A csákói agarász-egylet mult évi dij agarászatán egy kellemetlen vita keletkezett a birák és Petőfi István úr között*) -a mely vitát a Junius hóban tartott közgyűlés következő jegyzőkönyvi-fölvétellel egyenlített ki, azon hozzátevéssel, miként az ügy köztudomásul hozandó e lapban. „A csákói agarász-egylet által mult évbeu tartott dij agarászat alkalmával fölmerült kérdés, a birák és Petőfy István úr között, barátságos uton kiegyenlítődött: minthogy mindkét fél beismerte az az alkalommal ejtett forinaszerii hibákat." Az 1868. évi junius 8-án tartott közülés megbízásából Simay Ede, egyleti alelnök. A szabadkai versenyek sorozata 1868. november hóban. Novemberi. Agárverseny. Ezüst billikom tiszteletdíj, adja bajsai V'ojnits Jakab; futhat minden Magyarországban kolykezett agár; tét 10 ft.,bánat 5 frt, nevezés a versenyt megelőző napon Szabadkán. N o v e m b e r 15. Lóverseny. Paripaverseny, tiszt, dij : adja Zákó Sándor, 1 ang. mföld, futhat minden Magyarországban ellett nem telivér ló, mely a dij agarászaton lovagoltatott és soha idomitva nem volt. Urlovarok, teher kiegyenlítés nélkül; tét és bánat 10 frt o. é., a tét és bánat összeg fele az első, fele a második lóé; 3 indul vagy nincs verseny. Bejelentés a versenyt megelőző napon. Mezei gazdák versenye. Távolság 1 ang. mfí., az első 50 ft, a 2-ik 30 frt, a 3-ik 10 fit, futhat minden bácskai mezei gazda lova. Bejelentés a verseny előtt félórával. Bejelentések szóval vagy bérmentett levél utján, valamint a tét vagy bánatpénz fizetése Magyar Imre urnái történendnek. Ló, mely a versenyiven megnevezve nincs, vagy bejelentve nem volt, nem futhat. A rendezőség. Sólyomvadászat Compiógneben. (Folytatás és vége.) A szép kócsagtollakból ügyes kezek bokrétát kötének, melyet hódolatteljesen Salnove nyújtott által a királynőnek. Bókavadászat is állott még az ünnepélyrendben. A nagy szarvas-hajtóvadászaton kivülmás egyébb hajtóvadászatok is tartattak a király mulatságára, különösen jeles rókaebekkel, melyeket IV. Henrik állított elé a gascognei kutyának a fakó bretagnei kutyával való keresztezésével. A rókavadászat egyike volt a király legszívesebben űzött kedvteléseinek. A völgyek, halmok, patakok, rétek, mezők által tarkázott compiégnei erdőség már csak lejtősségekbeni gazdagságánál fogva is mindig érdekes vadászatoknak válhatott színhelyévé. Az ünnepélynek tüstént egy rókahajtással kellett bevégződnie. A király, mint mondók, szenvedélyesen kedvelte e vadászatnemet. Ha különben is borongós kedélyét a szokottnál komorabb aggodalmak szállották vala meg, avagy ha XIII. *) Az egész ügy lapunk mult évi utolsó s jelen évi első számában található, —hol a polémia bezáródott, s ez ügyre vonatkozólag a jelen levélig semmiféle más tudósítást nem kaptunk.