Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-10-10 / 28.szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Szombat, October 10. 28. szám. Tizenkettedik évfolyam. 1868. Kolozsvári versenyek. Kolozsvár szeptember 28-án 1868. Midőn tollamhoz nyúlok, hogy régi szokás szerint megírjam a „Vadász- és Versenylapokolvasói számára a kolozsvári versenyekröli jelentést, képtelen vagyok hallgatásra szoritni keblemnek a feletti fájdalmát, hogy az ezen igénytelen sorokat záró levelet, nem a rég megszokott baráti kezek bontandják fel. Hazai sportunk hü bajnokát, e lapok alapitóját elvesztők akkor, midőn érdemei már épeu elégségesek voltak reményeinket fokozni s velünk veszteségünk nagyságát megértetni. O elhunyt, nyugodjanak hamvai békében azon haza szent földében, melynek kedvteléseire (sportjára) is oly szeretettel tudott gondolni. 0 elhunyt, de áll az ügy, s barátom szelleme iránt is vélem teljesitni kötelességemet, beváltva a még rég neki tett Ígéretet. September 25-én az idő meleg volt, s a tornyosuló sötét fellegekből — bálázok a fedél alá nem jöhető nézők tetemes részét elriaszták , egy csepp sem hullott a kemény-, kellő kezelés által azonban a lehető legjobb állapotba helyezett gyepre. Az állvány, a fenyegető eső daczára, szépen megtelt szépekkel, s a közönség kíváncsian várta e versenyek eredményét, melyekre az itt eddig szokottnál sokkal több ló lön bejegyezve, s melyeknek érdekét emelte az is, hogy báró Wesselényi Béla most mutatá be először idomárja YVbyt által kezelt, de saját maga által is buzgón felügyelt zsibói verseny-istálóját, s bogy a magas belügyminisztérium a dijakat egy Elegyverseny és egy Akadályverseny dijjai, kormánybiztos gr. Pécby Manó egy Tiszteletdíjjal szaporitá, úgy, hogy ha a kormány intézkedése s Pécby ő excellentiája ügyszerető szándoka előbb lettek volna tudva, a versenyt bárom napra lehetett volna felosztani. A Vadász-versenyre nevezett 7 ló közül csak 4 indult, Tisza Himfije az utolsó 28