Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-09-30 / 27.szám

44(5 nevezetesebb eseményét. A többi kisebb érdekű futamokat mellőzve, csak e kettőnek lefolyását emiitjük meg: Omnium (handioap) (5000 f'rk 3 éves és idősb lovak számára. Távolság 2400 m. (nagy nyom.) Alabama (Desvignes uré) 1 ső; Fidelia (Barron kapitányé) 2-ik; Virgule, Delamare uré 3-ik; Tourlourou Nexon báróé 4-ik. Az összes nyeremény 23,300 frk; 1000 frk a másodiké. A bejelentett 98 ló közül 38 vétetett fel a programmba, s ennek mintegy fele vett részt a versenyben. A futtatás a legpompásabb látványt nyújtotta s főleg Pérignac, Tourlourou és Mancenillier tűntek ki; mig végül Desvignes ur vén kanczája győzött egy fejjel.— A cs. b e rczegi nagy dij (l-sö osztály); 10,000 frank 3 éves lovak számára. Távolság 3200 méter kerülettel (nagy nyom.) Nelusko (Lagrange grófé) 1-ső; Pietro, Fitz James herczegé 2-ik; Pompier Lagrange grófé 3-ik. Az összes dij 10,900 frk; 1200frk a másodiké. — E futam minden várakozás ellen érdekes látványt nyújtott, mert Pietro győzedelmeskedett Pompieren, mig őt viszont Nelusko verte meg a végküzdelemben. Gondolier minden nehézség nélkül túltett Sardanapalon és Colére könynyen elhagyá Montagnet. Gr. Esterházy M. balesetéről annyit hallottunk, hogy a törés nem a legveszélyesb, s hogy már Bécsbe szerencsésen megérkezett. A mint egy részről örülünk ennek, más részről lehetlen nem sajnálnunk, hogy a közelgő őszi versenyeken ezek egyik legérdekesebb jelenségét alkalmasint nélkülözni fogjuk. A grófnak e malheurje gr. Nesselrode vestfaliai birtokán, Herthen tartott steeple-chasse alkalmával Nita nevü kanczájával történt, midőn éppen útban volt Angliába, hogy ott egy kitűnő steeple-chasse futót szerezzen. Gr. Forgách Antal balesetéről bátyja F. S. szivos volt a következőket közölni : Kék k ő, 1868. szeptember 9. „Folyó évi augusztus 27-én öcsém, két vadász és két jó kutya kíséretében Kékkőről Lest vidékére hajtattunk, hol hir szerint fürjekben nagy bőség volt, a mi valóban igaznak is bizonyult, mert habár a kaszálás miatt számos zabfüld mellőzve lön is, mindazonáltal a vadászat eredménye tökéletesen kielégítő volt, miután rövid idő alatt 50 darabot ejtettünk el, mely összeg azonban mindamellett sem állott kellő arányban a jelenlevő fürjek tömegéhez, miután öcsém hátultöltő fegyverével nem birt oly szépen lőni, mint máskor, én pedig igen öreg söréttel voltam ellátva. Elhatároztuk tehát a vadászat abbanliagyását, s hogy másnap reggelre jobban felkészülve folytatjuk azt. Finom 16. számú sörétet rendeltünk meg, öcsém pedig egy régi, elölről töltő fegyvert készíttetett elő, miután meggyőződtünk, hogy az apró vad, mint például a különféle fogoly, fürj stb. az illyen fegyverrel könnyebben eltalálható. Pénteken, aug. 28-án ismét Le3tre hajtattunk, ellátva mindennel. En és öcsém azon reményben, hogy a lehető legterjedelmesebb sportunk lesz, nagyobb vadászatoknál használt szarukat vittünk magunkkal, egyegy font puskaporral. Alig kezdtük meg a vadászatot, midőn mintegy száz lépésnyire oldalvást lövést hallok, látom a kutyát apportirozni, pár pillanat múlva hallok egy második lövést, melyet ugyanazon pillanatban egy borzasztó explosio követett. Gyorsan odatekintek, s Antal öcsémet lángbaborulva látom, amint fegyverét elejti s kiáltani kezd: vizet! vizet! — s futni kezd, ugy szintén vadásza s egy öreg erdőkerülő is. Mindez egy pillanat müve volt. Rögtön eldobtam fegyveremet, lökész-