Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-09-30 / 27.szám

447 Jeteimet és futottam azon irányban, melyben a többieket szaladni láttam, egy kis völgy felé. A mint oda értem, iszonyú jelenet tárult fel előttem. Antal öcsém a tóban ült, arcza koromfekete volt, bal felén sőrétektől súiolva, szájszélei, ajka, homloka egészen fekete, szakálla, bajusza, szemöldei s hajának nagyobb része leégve, szája és szájszélei véresek, szóval iszonyú látvány volt. Zsebkendőmet a vizbe mártva, balkezével ö maga borogatta arczát. Kérdém : az Istenért, mi történt veled, mi baja jobb karodnak • —- azt ugyanis a vizben tartá. Akkor láttam aztán , hogy harmadik és negyedik ujja, ameddig a köröm ér, az ötödiknek pedig hegye van ellőve. — Elég haj volt biz ez, hozzá járult még, hogy hazulról több, mint két órai távolságra valánk, a kocsi csak 1 órára volt kirendelve, mig a catastropha 9 órakor történt. Nem maradt más hátra, mint a vért lemosni s magunkat a hazamenetelre elhatározni, mely utat 2 és fél óra alatt szerencsésen meg is tettük. Azon pillanat, melyben sógornőm s a gyermekek minket megláttak, irtóztató volt, miután az erdőkerülők egyike előre küldetett a kocsiért, s igy a szerencsétlenség már előre tudva volt."— Mellőzve itt az alkalmazott orvosi segély stb. elbeszélését, még csak a szerencsétlenség tulajdonképi okát emiitjük meg a t. gróf elbeszélése után. „Öcsém a jobboldali csövet kilővén, a fürjet elejtette s aportiroztatta, a balcső kakassát pedig nyugvásba tette, mint ő határozottan állítja, s miről annálinkább biztos tudomással bir, minthogy a hal pyramidlit, ha a gyutacs rajta van, a kakas jelentéktelenül súrolni szokta, s ő emlékszik erre, — azután töltéshez fogott, s fegyverét ugy állitá, hogy a kakasok kifelé voltak fordítva, ezzel a lőporos szarut kezébe véve, a jobb csőbe dugta s a puskaport belehocsátotta. De mivel a csövek igen szűkek voltak, a szaru csapja beleszorult; Antal öcsém a fegyvert balkézre fogva, jobbjával a szaru nyakát fogta meg, s azt erővel ki akarta venni, e közben a fegyver természetesen felemeltetett, a szaru kijött, s a rántás ereje következtében a fegyver a köves talajra ütődött, elsült, a lövés a szaruba ment, a nagy tömeg por meggyuladt, s igy történt a szerencsétlenség. Még csak azt teszem hozzá, hogy mind a két kéz megsérült, sok apró sörét ment az ujjakba és homlokába, ajka alá, szájszéleibe és arezába; a szájba és szájpadlásba egy sem." —A legújabb hirek szerint gr. F. A. a legjobb javulásban van, s roményii, hogy szt. Hubertet nevenapján fegyverképesen tisztelheti. Egy zajzoni vadász, mint az erdélyi lapok irják, nemrégiben Tatrány és Hoszszu falu közt fűrjezni ment. Épen egy zabföld végéhezért, mikor kutyája hirtelen megállt, s a vadász megpillantott egy nagy nőstény-farkast. Dupla csövű fegyvere csak apró seréttel lévén megtöltve, egy kissé meghökkent e váratlan találkozáson, de mégis rálőtt, az első lövés fején találta a vadállatot, a második fülébe ment snémi tántorgás után élettelenül hullott a földre. A szomszédos földekről tömegesen siettek oda a munkások, kiknek szopós gyermekeik voltak és nem is sejtették, hogy azok mekkora veszedelemnek voltak kitéve. A farkas lehetett 8—10 éves és rendkívül nagy volt. (Kautschuk kocsi.) Bridgeportban (Conecticut) egy nyilt egyfogatú kocsit készítettek, mely csak 125 fontot nyom. A hátsó rész egy nyolezad hüvelyk vastagságú kautschukból áll. Hiányzanak rajta a közönséges kocsizárak és csavarok, föi